Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-27 / 9. szám
I KOMOR — Tehát megegyeztünk, művész úr, a gázsi összegében, a fellépés időpontjában, a műsor időtartamában. — Még van egy kikötésem. A hangszerem szállításáról önöknek kell gondoskodniuk. Nem kívánhatják, hogy én cipeljem. , A „Fehér Holló“ söntésben egy férfi ismerőst pillant meg: — Mit látok, Béla?! Ha jól- emlékszem, te harminc éve az „Arany Bárány“ törzsvendége vagy, és most mégis Itt iszol? — Igen — bólint az illető —, az orvos ugyanis levegőváltozást rendelt. 3 , A sivatagban két kutató oroszlánnyomra bukkan. — Te menj, nézd meg, hová vezetnek a nyomok, én meg elindulok visszafelé, s megállapítom, honnan jött az oroszlán ... 3 — Micsoda tiszteletlenség ez, kollégáim? Önök kétnapos szakállal ülnek az értekezleten? — A vitaindító beszédnél, két nappal ezelőtt, még nem volt szakállunk! Az öregedő amerikai pár esti tanfolyamra iratkozik be. japán nyelvet tanulnak majd. A tanfolyam vezetője csodálkozva kérdi: — Miért akarnak megtanulni japánul? Tudják, ez egy nagyon nehéz nyelv, és önök már nem túl fiatalok. Hallatlan nehézségeket fog okozni. Van-e valami speciális okuk, hogy erre szánták magukat? — Oh, igen, van egy —- mondja a néni. — Örökbe fogadtunk egy tizennégy hónapos japán csecsemőt, nemsokára elkezd beszélni, s mi majd nem értünk egy árva szót sem ... Ügy kell írnunk, ahogyan beszélünk — ha jól beszélünk. JULES RENARD — Természetesen. Milyen hangszeren játszik? — Szájharmonikán. ® — Tegnap volt Ferivel a nászéjszakánk. — És mikor esküsztök? KIZSÁKMÁNYOLÁS A bankrabló hajnalban 'érkezik haza a zsákmánnyal, s ifjú hitvesét az ágyban találja egy férfival. Rettenetes patá- liát csap, a férfi kiugrik az ágyból, és a nyitott ablakon át menekül. A bankrabló még sokáig kergeti eredmény nélkül, majd hazamegy. A felesége kétségbeesetten magyarázza: — Mit tettél, Tommy, ez az ember a Scotland Yardtól volt itt, és téged üldöz ... Az elemzés megöli az ösztönösséget. A mag, ha lisztté őröljük, nem csírázik, és nőm sarjad ki többé. HENRI-FRÉDÉR1C AMIEL f Szűk Sebő nem tartozott azok köaé az igazgatók közé, akiknek a hátán fát lehet vágni. Szűk Sebő nem tartozott azok köaé az igazgatók közé, akiket kenyérre lehet kenni. Sőt, még azok közé az igazgatók közé sem tartozott, akik a beosztottak kezéből esznek. Szűk Sebő inkább a vulkán igazgatók közé tartozott. Kénköves lángot lövellt, izzó sziklákat hajigáit, s vészteljesen zihált hozzá a légcsövén keresztül. SzűleSebő fittyet hányt a közéleti demokráciának, lábbal tiporta az építő bírálatot, gúny tárgyává tette a női egyenjogúságot és — amit egy tűzhányó sosem tett volna — suksüköt mondott jukjük helyett. — Ez tűrhetetlen — mondta Réz Lajos, egy derék vasderes, aki az anyatejjel szívta magába a Bunkócskát. — Ezt a Sebőt ón a térdemen lovagoltattam, s most fittyet hány a közéleti demokráciának, lábbal tiporja az építő bírálatot, gúny tárgyává teszi a női egyenjogúságot, sőt, suksüköt mond jukjük helyett. — Ez van — mondta Fele Géza, aki fiatal volt, s ezért fatalista —, ezt kell lenyelni. — Kell a fenét! — mennydörgőit Réz Lajos, mintha maga Is vulkán lett volna. — Én már tudom mit csinálok. Szűk Sebő mai felszólalását magnóra vettem. Úgyis jön az üzemi buli, ott lejátsszuk, hadd tudja meg, hol lakik az isten. Fele Géza fiatal volt, mégis könny szökött a szemébe. — Lajos — mondta elcsukló hangon —, ne tedd. Neked gyermekeid vannak, Lajos. Neked unokáid vannak, Lajos. — Akkor is lejátszom mondta Réz Lajos, miközben a téli nap egy sápadt sugara fényes glóriát húzott a fejébe. — Lajos — szipogta Fele Géza —, gondolj a szekatúrákra. Lajos, gondolj a macerákra, Lajos, miért teszed? Kéz Lajos szemébe a kései középkor vértanúinak elragadtatása költözött. Furcsán vette ki magát ott, de mégis. — Hallottál Jeanne d’Arcról? — Hallott a nyavalya — tiltakozott Fele Géza, akit inkább a természettudományok vonzottak. — Miért, ő azt mondta, hogy hallott énrólam? Réz Lajosnak egy pillanatra el is ment a kedve az egésztől. Hát érdemes mártíromságot vállalni? Ezekért? Aztán mégis odaadta a magnótekercset az üzemi buli rendezőinek. Ez az üzemi buli nélkülözte az előző üzemi bulik üde há- nyavetiségét. A tagok hideg verítékben úszva ültek a nézőtéren, volt akinek az ujját franciakulccsal kellett végül lesrófolni a szék karfájáról. A hűvös téboly a színpadra is átcsapott. Ordas Bernadette háromszor is belesült a „Két kis verébbe“ és bömbölve rohant a kulisz- szák mögé. Rezső Vince egyszerűen képtelen volt eltüntetni az aranyhalat, a farka mindig kilógott a zsebéből. Gulipán Pubit, a jó svádájú konferansziét úgy keltett a függöny elé pofozni, hogy jelentse be a nagy számot. — Kedves közönség — hebegte, s a beteg félhold csupa pozsga volt az arcszínéhez képest —, következő műsorunk sztárja, szeretve tisztelt igazgató urunk, Szűk Sebő. Azzal elvágtatott és beásta magát. Réz Lajos úgy kapcsolta be a magnót, mint tűzszerész a dinamitos masinát. És attól fogva az egész nézőtér helyéről felállva, remegő gyomorral figyelte, mit szól a főnök. Szűk Sebő egy pillanatra meghökkent, amint saját hangját hallotta. Aztán mosoly terült az arcára, mint egy nagy tarka abrosz. A közéleti demokrácia fittyelhányásánál már hangosan nevetett. Az építő bírálat lábbal tiprásánál a térdét csapkodta. A női egyenjogúság gúny tárgyává tételénél ordítva hahotázott. _ A suksüknél az oldalát fogta kacagtában. A buli általános mámorba fulladt. Mindenki hátakat tapogatott és éjfél felé — Szűk Sebő vezényletével — az egész cég kórusban üvöltve jelentette ki, hogy ilyen góré kell neki, ilyen góré pompás, kinek feje éjjel-nappal világító lámpás. A minisztérium két megfontolt képviselője piros pontokat osztogatott, s úgy döntött, hogy tárcaközileg Is megemlíti Szűk Sebőt, mint a viszonyulás Csimborasszőját. A következő termelési értekezleten aztán Szűk Sebő megint bedobta a vulkán-figurát. Kénköves lángot lövellt, izzó szikrákat hajigáit, s vészteljesen zihált hozzá a légcsövén keresztül. Réz Lajos nem állhatta szó nélkül. Sebő — mondta, amint kettesben maradtak —, én té- -ged a térdemen lovagoltattalak, s te megint fittyet hánytál a közéleti demokráciának. — Na bumm! — mondta az igazgató. — Lábbal tiportad az építő bírálatot. — És akkor mi van? — Gúny tárgyává tetted a női egyenjogúságot. — Annyi vész. — Suksüköt mondtál jukjük helyett. — Ilyen az élet. — Sebő, mit csinálsz, ha a következő bulin megint lejátsszuk a felszólalásodat? Az igazgató felnézett. > — Csacsikám — mondta. — Majd megint röhögök egy nagyot. Hát ez az. Csak humor legyen. 19 SZÖVEG NÉLKÜL {Eulenspiegel) PETERDI PÁL
