Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-27 / 9. szám

□ Alekszej Tolsztoj Gol­gotájából készít 13 részes tévésorozatot Vaszilij Ordin- szklj szovjet rendező. A filmben 500 színész műkö­dik közre. A premiert 1977- re tervezik. * * * □ A színészi hivatásról, buktatóiról, bizonytalanságá­ról és örömeiről vall Mlchel Piccoli, a világhírű francia filmszínész nemrég megje­lent könyvében, amelynek címe: Egoista dialógusok. * * * □ A sors kegyeltjének vallhatja magát Michael Sarrazin, fiatal amerikai színész. Világhírű partner mellett vált világszerte is­mertté, amikor Jane Fonda oldalán eljátszotta A lova­kat lelövik, ugye? — férfi főszerepét. Most ismét világ­sztárral, Barbra Streisand- nal játszik együtt. * * * □ A tiltott szerelem, A macska című filmek hősnő­je, Francoise Arnoul Marina Vladyval és Bemard Paullal produkciós vállalatot alapí­tott és hosszú idő után is­mét felvevőgép elé állt. * * * □ Pierre Cardinal a fia­tal Nathalie Juvet-re bízta a francia tévé megbízásából készülő Marianne élete cí­mű filmsorozat főszerepét. Nathalie Juvet egyike a leg­tehetségesebb ifjú színész­nőknek, első nagy szerepe Júlia volt, a Claude Barma rendezte Rómeó és Júlia cí­mű filmben. * * * I /orsóban már alkonyodon, hópely- 1/ hek szállingóztak, lassan fehér ta- ' karót vontak az utakra, házakra, ünnepi hangulatot varázsolva a város­ban. Sietve lépkedtem az Europejski Szálló felé, ahol Beata Tyszkiewicz színésznő­vel kellett találkoznom. A szálló halljá ban a régi lámpák pislákoló fényében egyszer csak feltűnt a népszerű len­gyel színésznő. Szerényen, (eltűnés nélkül lépett a hallba. Fekete csuklyás kabátot viselt. Alig ismertem meg őt. Csupán jelleg­zetes tekintete és szép szeme emlékez­tetett rá. A filmekből ismert csodálatos hajkoszorú helyett rövid szőke haj dí­szítette fejét, arca testetlen volt és kissé fáradtnak látszott. — Ön Bratislavából jött? — kérdez­te és sietett hozzátenni: — Kérem, ok­vetlenül adja át üdvözletem Magda Vá- Sáryovának. Nagyon összebarátkoztunk, megkedveltük egymást a Vonzások és választások című NDK-film forgatása idején. Pillanatok alatt belemelegedtünk a be­szélgetésbe. A művésznő elmondta, hogy befejezése után kerültem kapcsolatba. A. Bohdziewicz rendező egy klasszikus len­gyel vígjáték filmváltozatát forgatta és nekem diáklányként alkalmam volt eb­ben az alkotásban szerepelni. S hogy, hogy nem, már az első filmem is kosz­tümös témájú volt. Híres lengyel színé­szek partnereként játszottam. A bizony­talanság és a szégyenérzet szinte össze­zavart, nem tudtam, hogyan birkózzam meg a feladattal. Soha eszembe se ju­tott, hogy a filmezéssel hivatásszerűen foglalkozzam. Amikor azonban a Bosszú sikert aratott, elhatároztam, hogy tanul­mányaimat a színművészeti főiskolán folytatom. Azóta több mint húsz év telt el. Wojciech Haas, Andrzej Wajda, Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, André Delvaux és több más rendező irányítá­sával nemcsak hazai, hanem belga, szovjet, magyar, német és indiai fil­mekben játszottam. Meggyőződésem, hogy egyik-másik alakításom talán ér­dekes is volt. — Ez ideig csaknem ötven filmben szerepelt, legalább tízet a nemzetközi kritika a legmagasabb elismerésben ré­szesített. Mit tart életében a legfonto­sabbnak? □ Ellentétes hírek láttak napvilágot Peter Fáikról, akit a nézők világszerte mint Columbo nyomozó had­nagyot ismernek. Az ameri­kai filmszínésznek olyan si­kere volt John Cassavetes filmjében, hogy felhívta ma­gára Ingmar Bergman fi­gyelmét, aki leszerződtette A kígyótojás című új filmje főszerepére. A filmszínész akkor úgy nyilatkozott, hogy felhagy a jól fizetett nyo­mozással a kevésbé jól fi­zetett Bergman-film szere­péért. Az újabb hírek sze­rint azonban mégis játszik négy Columbo-epizódban. Le- ; hét, hogy a közismerten lassan dolgozó Bergman mellett van egy kis ideje a nyomozásra is? * * * □ Az utóbbi évtized egyik : legeredetibb tehetségű szí­nész-rendező-forgatókönyv- írója, Woody Allen új film- ! je, A front, élesen politikai tartalmú. A hidegháború és az Amerika-ellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság garázdálkodása idején ját­szódik. Hőse egy éttermi pénztáros (Woody Allen játssza), akit író barátja fel­kér, hogy legyen a stróman­ja. Az időpont ugyanis 1953, j amikor a McCarthy-hisztéria jegyében az írót, mint bal­oldali beállítottságút, az egész film- és tévészakma feketelistára teszi, egyetlen forgatókönyve sem jelenhet • meg a saját nevén, csak „négerként“ tud dolgozni. Így születik az új, nagy forgatókönyvíró, Howard Ba­ker (ez Woody Allen filmbe­li neve), aki nemsokára már három feketelistás szerző­nek „dolgozik“. az előző nap tért vissza Kielcéből, ahol fanusz Morgenstern rendező irányításá­val készül a Tyll Eulenspiegel újabb filmváltozata. Tehát ismét kosztümös szerep? S így az első kérdés szinte ön­magától adódott, azaz a történelmi fil­mekkel volt kapcsolatos. Beata Tyszkie- wiczet ugyanis A légió, A megtalált sa- ragossai kézirat, a Mária és Napóleon, A bábu, A feledhetetlen asszony fősze­replőjeként ismerhettük meg, majd ké­sőbb a Nemesi fészek című Turgenyev- mű filmváltozatában, aztán a Balzac nagy szerelmei című tévésorozatban Hanska grófnőként láthattuk. Minden filmben más-más kosztümben j"elent meg, s a grófnők csodálatos öltözékében szép­sége még jobban érvényesült. — Mivel magyarázza, vagy a sors voll önhöz ily kegyes, hogy ennyi kosztü­mös filmben játszott főszerepet? — Nem is tudom, mit feleljek erre. Talán a véletlen műve volt. Vagy az is lehet, hogy egynémely rendező törté­nelmi szerepben jobban el tudott kép­zelni. Meg aztán a történelmi filmek nálunk most reneszánszukat élik. Szíve­sen játszanék azonban más filmben is. Például egy mai történetben, mondjuk egy vidéki asszony szerepét. A szerep­nek azonban drámai feszültségűnek kel­lene lennie, tükröznie kellene korun­kat, azt a századot, melyben élünk; a mai asszonyok életéről, gondjairól, sze­relméről, munkájáról s ügyes-bajos dol­gaikról kellene szólnia. Az ilyen film arra ösztönözné a nézőt, hogy elgondol­kodjék önmagáról is. — Véleménye szerint kevés a jó női szerep? — Igen, jó női filmszerep rendkívül kevés van. Ez igen fájdalmas és égető kérdés, s a világ összes színésznőjét sújtja. Közülük sokkal alkalmam volt beszélgetni, egynémelyiknek pedig ol­vastam a nyilatkozatát. Ezért tudom, hogy a színésznők a világ minden táján jó forgatókönyvre várnak, igazi történe­tekben hús-vér asszonyokat szeretnének megszemélyesíteni. Például olyan nagy filmcsillagok is, mint Glenda Jackson vagy Liv Ullmann ezt a hiányt a saját bőrükön érzik. A színésznők nem sze­repelhetnek állandóan klasszikus művek film- vagy tévéadaptációjában. — Miért választotta a színészi pályát? — Véleményem szerint a miértet ho­gyanra kellene módosítani. A filmezés­sel ugyanis közvetlenül a gimnázium — Önmagamat! — ? — Nem, bizonyára rosszul értelmezi válaszomat. így ugyanis túlságosan ön­zőnek tarthat, én azonban nem ilyen ér­telemben gondoltam. Meg is magyará­zom. Az embereket, az eseményeket, a dolgokat önmagámon, tetteimen keresz­tül látom. Egy-egy helyzetben, az adott pillanatban mit csinálnék én. Nemcsak önmagámmal, másokkal szemben is szi­gorú vagyok, megkövetelem a felada­tok, a kötelességek teljesítését. Az em­bernek először önmagával kell tisztáz­nia egy-egy kérdést, csak azután tá­maszthat igényeket másokkal szemben is. — Színházban nem játszik. Amikor éppen nem forgat, mivel tölti az időt? — Szerencsére kevés a szabad időm. Ha azonban mégis akad, azt elsősorban lányommal, a kilencéves Karolinával töl­töm vidéken. Volt férjem, Andrzej Waj­da rendező azon a véleményen van, hogy a vidéki levegő jót tesz a kislány­nak. Szerintem is a falu az emberre jó­tékony hatással van, itt elgondolkozhat és hasznos munkát végezhet. A falu az embert valósággal megtisztítja és job­bá teszi. Vidéki házunknál én gondozom a pázsitot; kislányom szereti a lovakat és imád lovagolni... — Ha szabad perceimet Varsóban töl­töm, szívesen festegetek, hisz diákko­romban a képzőművészeti főiskolán sze­rettem volna tanulni. Már egész sor ké­pet festettem. Lehet, hogy egyszer ki­állításon Is bemutatom őket... — Bizonyára még számos szép színé­szi feladat előtt áll, vagy talán más ter­vei vannak? — Remélem, sok szép szerep vár még rám. Színésznőnek lenni nagy bol­dogságot jelent. Egyidejűleg szinte több életet lehet élni. Bár néha azt hiszem, még nem az az igazi, ahogy játszom. Túl jellegtelen, amit csinálok. Nem, ne higgye hogy szorongásban élek, csupán elemzem a munk'ámat. Egyszer megkér­dezték, nem akarnék-e rendezni. Azóta szentül hiszem, hogy egyszer ezt is meg kell próbálnom. Tévéfilmet szeret­nék rendezni. A téma? Egyszerű. A kö­zéppontban az ember lenne. Szeretem az embereket, akik harcolnak az igaz­ságért, a szerelemért és küzdenek az elnyomás, az erőszak ellen. Szerintem az emberben a szeretet a legnagyobb erő, legyen az alcár a haza, a család, a társ, az élet iránti szeretet. Az embe­reknek nem lenne szabad álszeretettel szeretniük, hiszen a hamisság rosszat szülhet. — Milyen filmben látjuk legközelebb? — Valószínűleg Jerzy Antczak Nappa­lok és éjszakák című tévéfilmsorozatá­ban, mely Maria Dabrowska lengyel író­nő regényéből készült. Kint csendesen hull a hó, már -vasta-> gon lepi az utcákat. Beata Tyszkie­wicz búcsút vesz tőlem. A pislogó fény­ben még látni elbűvölő mosolyát, cso­dálatos, révedező tekintetét. Szépsége, bája nagyfokú intelligenciá­val és rokonszenvvel párosul. Ezek a tulajdonságai tették lehetővé, hogy a klasszikus irodalom annyi feledhetetlen és érdekes alakját keltse életre, s így a legnépszerűbb művészek sorába emel­kedjék. JARMILA MALECOVA 1977. II. 27. 'O N C/3 (Interpress-fel vételek) TALÁLKOZÁS ■iiÉ»

Next

/
Oldalképek
Tartalom