Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-27 / 9. szám
< Érdekes olvasmány a Tretyakov Képtárról Egy múzeumőr visszaemlékezései „Életem a Tretyakov Képtáré“, ez a címe Nyikolaj A. Mudrogel könyvének. A múzeumirodalom történetében roppant ritkán fordul elő, hogy különösebb szakmai képzettség nélkül képtári felügyelő tollat vegyen a kezébe, és megírja működése alatt szerzett benyomásait, emlékeit. Könyve meglepetés volt a Szovjetunióban is. Azóta már német fordításban Lipcsében is megjelent. A 148 oldalas kötet minden során érződik, hogy milyen tartalmas és gazdag volt ennek az embernek az élete. Esete sajátos, és az olvasmány vonzó, hiszen a moszkvai Tretyakov Galériáról, a világ egyik leglátogatottabb képtáráról van benne szó. Ennek a majdnem egyedülálló gyűjtemény alakulásának létrejötte óta tanúja volt a szerző. Keresetlen szavakkal számol be azokról, akik megteremtették, szervezték és fejlesztették a képtárat. Mudrogel visszaemlékezései eleven megfigyelésekben, érdekes részletekben és anekdotákban bővelkednek. A XIX. századi és a XX. század első fele orosz művészettörténetének megismertetésével gazdagítja az olvasót. Mudrogel a Tretyakov család házában nőtt fel. Már atyja is szolgálta a dúsgazdag vállalkozót és nagykereskedőt. A Mudrogel gyerek bizony nem sokat tanult az iskolában. Ám a képzőművészettel való évtizedes közvetlen kapcsolata révén komoly ismereteket és értékes tapasztalatokat szerzett. Nemcsak szerette, hanem értékelni is tudta a műalkotásokat, nemcsak hűséges őrzőjük, de gondozójuk is volt. Tehát valóban hivatott emlékeinek írásba foglalására. Munkájában egyrészt a szakember biztos látása nyilvánul meg, hiszen hosszú éveken át szinte hivatásosan foglalkozott a művészettel. Másrészt elég emberismeretre tett szert, hogy helyesen jellemezhesse azokat, akik rábízták a csodás műkincsek őrzését és kezelését. Elsősorban Pavel Mihajlovics Tretyakovot mutatja be.- Ez az orosz tőkés vállalkozó' esküdt ellensége a hűbéri rendszernek. Figyelemre méltó alakja a XIX. századnak. Hűvösen és józanul tud számolni. Alkalmazottait és munkásait éppen olyan kíméletlenül zsákmányolja ki, mint a többi osztálybelije. Persze óriási vagyont gyűjt. De csiszolt szellemű, művészetszerető és -értő férfi volt. Élénk kapcsolatban állt a korabeli írókkal és művészekkel. Buzdította és segítette a Pered- vizsnyikeket, a vándorművészek mozgalmát, akik a falvak és puszták tudatlanságban élő népével Is meg akarták ismertetni a művészetet. S mint a vándorkomédiások, ők is felkeresték a vidék parasztjait, hogy azok láthassák és megszeressék munkájukat. Tretyakov jó hazafi volt. Híve és pártolója a nemzeti művészetnek. Tulajdonságai, jellemvonásai dialektikus ellentéteként fejlődött ki belőle a szenvedélyes műgyűjtő. Bátyja, Szergej a nyugati művészet rajongója. A két testvér viszonylag rövid idő alatt hallatlanul gazdag gyűjteményt hozott össze, amely jellegénél fogva egyedülálló volt. Egységesen, teljes egészében képviselte az orosz művészet fejlődését. Tretyakovban megérett az elhatározás, hogy kincseit egyszer Moszkva városának fogja adományozni. Célja az volt, hogy a nyilvánosság számára megközelíthetővé tegye a páratlan gyűjteményt. Még életében 1893. május 1-én valósította meg elgondolását. S a maga teremtette képtárnak ő lett az első igazgatója. Az orosz nemzeti polgári társadalomnak bizonyos határok között haladó szellemű képviselője. Tretyakov maradandó értékű kincset adományozott az orosz népnek. Mudrogel könyve nyomán átéli az olvasó az alapítójáról elnevezett képtár fejlődése útjának egyes szakaszait és felvirágzásának történetét Tretyakov 1898-ban bekövetkezett halála után is. Ez a fejezet nincs híján drámai eseményeknek sem. Mudrogel hatásosan írja le, hogy a moszkvai 1898-as szörnyű árvíz idején hogyan sikerült megmenteni a műalkotásokat. Beszámol egy legendás históriáról is. Arról, hogy egy őrült hogyan pusztította el- Rettegett Iván cárnak és fiának képét. Ez az elvetemült ember jóval megelőzte utódát, aki Rómában Michelangelo Piétáját kegyetlenül megrongálta. A Szovjetunió megalakulása után a képtár lendületes fejlődést ért el, amelyet teremtője legmerészebb álmaiban sem tudott elképzelni. Lenin rendelkezése alapján a nép tulajdonába került a galéria, ahol ma már a szovjet nép szellemi, és veleszületett művészi adottságának teljes gazdagságában gyönyörködhet mindén látogató. A Szovjetunió kormánya Mudrogelt odaadó művészet- szeretetéért, nagy érdemeiért, a nép műkincsének megőrzéséért az elsők egyikeként részesítette „A munka hőse“ megtisztelő kitüntetésben. Ez a terjedelmileg nem nagy, de tartalmilag értékes könyv a művészet barátainak igaz örömére szolgál. Aki elolvassa, új szemmel, jobb megértéssel nézi majd a Tretyakov Képtárat, ha Moszkvába kerül. BÁRKÁNY JENÖNÉ KÖVESDI KAROLY Mielőtt elfogyna a mese csak tipegni botladozva futni erdőt könnyebb lenne szót tanulni okosodva nem feledve csacskaságot játszadozni gombolyodva incselkedőn tente-tente mesét látni pille-arccal szeretgetve torkoskodva s késbe hullni álom-kútba idő előtt könnyebb lenne csAky karoly reggel fekete haját kontyba köti az éj haj tű csillog benne álmos homloka mögül kigurul a nap reggeli könnyeket gyűjt az acéllemezeken MOLNÁR LÁSZLÓ A vers útján pontosan választott szavak kőbe marnak gőzölgő savak és kihull a salak hidd: megszületett olyan ez és még olyanabb nem varázs hogy tudhatsz újra látni s mint a jós sötétben megtalálni a múzsák kedvenc hangszerét a lét bizonyos de szebb az hogy lehet egy elmondható bár el nem érheted helyébe alkot részt a képzelet s megértik azt mily nehéz romboló kézzel az építkezés KISS PÉNTEK JÓZSEF Dal (részlet egy ismeretlen szerelmes noteszából ] hold-tükörben fésülködtél nap arcába térdepeltél hajnal mosta arcodat szél ölelte válladat várok még ha visszajönnél hold-tükrömben fésülködni nap-arcomba térdepelni szél-vállammal ölelkezni FIATAL SZLOVÁKIÁI HÍR ÜLTÜK
