Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-20 / 8. szám
48 EVES KORÁBAN' személye, neve ismert volt, de munkásosztályunk, egész dolgozó népünk történelmi győzelme a reakció felett, hasonló társaival együtt leléptette őt hazánk politikai életének porondjáról — ez 29 évvel ezelőtt, 1948. február 25-én történt __ 68 EVES KORÁBAN nevére senki sem hivatkozott, s ő maga háttérben maradt, nehogy ártson annak, ami oly nagy reményeket keltett benne — ám ez sem mentette meg reményeinek akkori forrását, az 1968. évi ellenforradalmi próbálkozás! ... 77 EVES KORÁBAN, 1977 elején újból találkozunk a már csaknem feledésbe ment ]UDr. Prokop Drtina, volt reakciós igazságügy-miniszter nevével, aki 1945-től 1948 februárjáig a lehető legodaadóbban, nem riadva vissza semmilyen törvényellenes módszertől sem, a nép érdekeivel szemben védelmezte a tőkésosztály összes, még nemzet- és hazaáruló tagjainak is „emberi jogait“ a gyárra, birtokra, a termelőeszközök tőkés ma gántulajdonára, a kizsákmányolásra . A mai fiataloknak és a középnemzedék tagjai egy részének Drti na neve már nem mond sokat. Dr. P. Drtina azonban nemrég ismét előtűnt, hogy évek múltán megerősítse: csontja velejéig reakciós, antikommunista és szovjetellenes. Persze ez nem meglepő, Drtina világéletében ilyen volt. Más indok vezérel bennünket, hogy erre újfent emlékeztessünk. Amikor hazánkban nemrég milliók olvasták el a Rudé právóban megjelent szerkesztőségi cik két arról az államellenes, antiszocia lista, népellenes és demagóg pamfletról, amely charta ’77 elnevezéssel durván rágalmazza a Csehszlovák Szó cialista Köztársaságot és a dolgozó nép forradalmi vívmányait, az első pillanatban mi sem akartunk hinni a szemünknek — a „charta“ aláírói közül nem hiányzott dr. Drtina neve sem! Vele szövetkeztek a Václav Havel, Po- vel Kohout, Jirí Hájek, Ludvík Vacu lík, Frantiäek Kriegel típusú emberek és további politikai hajótöröttek, akik közül egyesek — bármennyire hihetet lennek tűnik is ez ma — „hajdanában“ tagjai voltak a kommunista pártnak. Milyen alapokon jöhetett létre a „demokrácia“ és az „emberi jogok“ ilyen önjelölt „harcosainak" ez a maroknyi reakciós csoportja? Tulajdonképpen mit is akarnak ezek az emberek? Ezekre a kérdésekre ad választ — a többi között — dr. Prokop Drtina élet pályája ... Ügy mondják, hogy sok emberi az „áldott öregkor“ beköszöntésével eltölti a kiegyensúlyozottság érzése, ami megnyilvánul abban is, hogy hajlandó elismerni kudarcait. Csakhogy Drtina e tekintetben is kivétel: 77 éves kora ban sem habozik ismét politikai harc ba fogni a reakciós elemek érdekeiért, akik mindmáig nem egyeztek ki azzal a ténnyel, hogy „számukra Csehszlo vákiában már nem terem babér“. Drtina az első „tapasztalatokra“ a polgári köztársaságban tett szert, ami kor röviddel a Károly Egyetem jogi ka rának elvégzése után a cseh pénzügyi ügyészségen dolgozott és otthonos lett a legfelsőbb uralkodó politikai körök ben. Főiskolai hallgatóként a Nemzeti Munkapárt diáktagozatában működött; 1928-ban azonban belép a Csehszlovák Nemzetiszocialista Pártba, amelynek — főként 1945, hazánk felszabadítása után — prominense és vezető tisztség- viselője lett. A második világháborút londoni emigrációban élte át és innét tért vissza 1945 májusában Moszkván át, dr. Benes köztársasági elnök kíséretében. Akkoriban, legalábbis a kezdet kezdetén, kamatoztatni tudta azt a népszerűséget, amelyre a londoni rádió külföldi adásaiban tett szert Pavel Svat? álnéven. Az antifasiszta harcban azonban —, osztálya további tagjaihoz hasonlóan — egyetlen alapvető céllal vett részt: szavatolni azt, hogy a burzsoáziának legalább az a része, amely a nép szemében nem járatta le magát a nácikkal való kollaborálás- sal, Csehszlovákiában megújítsa hatalmi pozícióit. Drtina a felszabadult köztársaságban is ennek rendelte alá egész tevékenységét. Neve semmivel sem jelentett kevesebbet a reakció más képviselői — Zenki, Ripka, Krajina, Firt, a cseh néppártiak közül Srámek és Hála, Szlovákiában Letlrich, Ursí ny és a „demokrácia“ további bajnokai — nevénél. Ebben az antikommu niata társaságban Drtina 1948 február jában annyira „kitüntette“ magát, hogy hazánkban a burzsoá politika tel jes csődjét, és ilyesformán erkölcsi csődjét is megszemélyesítő fogalom lett. Nem a véletlen műve, hogy Drtina beszédei és cikkei emlékeztetnek a je lenlegi. antikommunista taktikára is: akkoriban Drtina is pártolta a szocia lizmust, a szabadságot és a demokrá ciát. De hogy milyen szocializmus volt a célja, erről nyíltan beszélt például a Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt 1947-ben megtartott kongresszusa ered ményeivel kapcsolatban. Egyelőre te kintsünk el Drtinának attól a törekvé sétől, hogy ezt az akciót, amely meg adta a jelt az otromba antikommu nista támadásokra, pozitív belpolitikai eseménynek minősítette. Vegyük először szemügyre azt, hogy miképp jel lemezte akkoriban a szocializmussal kapcsolatos elképzelését. Drtinának a politikai pártja központi sajtóorgánu mában megjelent cikke szavaival élve: „a kongresszus teljesen nyíltan színi vallott a Nemzeti Front és a szocializ mus mellett, természetesen (M. P. kié melése) a humánus, haladó, kritikus, masaryki és beneSi szellemű szocia lizmus, vagyis, politikai fogalommal élve, a balközép irányvonala mellett... A párt kész arra (ez is P. Drtina ak kori megállapítása), hogy együttmű ködjön minden, tőle akár balra, akár jobbra álló párttal.“ Nem kell bővebb magyarázat an nak megértéséhez, hogy ezek a kije árulta el, hogy számára tulajdonképpen mit Is jelent a nép, a szabadság és az igazság. A felszabadulás után a lakosság legszélesebb létegeit különösképpen foglalkoztató alapvető kérdések egyike az a kategorikus követelmény volt, hogy igazságosan és szigorúan büntessék meg a háborús bűnösöket, a közéletet tisztítsák meg az árulóktól és a nácik lakájaitól. Ez a legfontosabb cikkelyek egyikeként szerepelt a kormányprogramban is, amelyet Drtina aláírt és kötelezte magát teljesítésére. E kötelezettsége teljesítéséhez jellegzetesen polgári cinizmussal és erkölccsel fogott hozzá. Akár tetszik a népnek, akár nem, ha a burzsoázia érdeke volt a tét, akkor Drtina sutba dobta az általa hivalkodva hangoztatott hazafiságot is. Jól tudta ugyanis, hogy a következetes tisztogatás még jobban megingatná a burzsoázia már amúgy is szétzilált pozícióit. Látszólag félvak, a valóságban azon ban osztályszempontú volt Drtina igaz ságszolgáltatása s mind gyakrabban fő leg ott, ahol kifejezetten árulókról volt szó. Az ilyen üzelmek kiváltotta felháborodást Drtina azzal igyekezett elcsitítani, hogy a masaryki demokráciáról szóló frázisokkal zsonglőrkö dött. Csak azt „felejtette el“ hozzátenni, hogy ennek a „demokráciának“ tartozékát jelentették a csendőrsortüzek a munkanélküliekbe és a sztrájkolok ba. A paragrafusokkal 'pedig kifejezetten bűvészmutatványt végzett — csakhogy leleplezze szándékát. De — amint azt mondani szokás —' kilóg a lóláb. AZ ÖRDÖGGEL IS HAJUNDOK CIMBORÁIN. lentések tulajdonképpen miiven célt szolgáltak: a humánus masaryki szocializmus, amelyet más elnevezésekkel 1968-ban ismét elénk tálaltak, a gya korlatban nem jelentett és nem jelent mást, mint népi köntösbe burkolódzö kapitalizmust. Drtinának minden azzal kapcsolatos bizonygatása, hogy hű a Nemzeti Fronthoz, csak leplező manőver volt. A cseh nemzetiszocialisták kongresszusa eredményeivel foglalkozó elvi fontosságú cikk szerzőiéként pél dául teljesen megfeledkezett akár csak megemlíteni a politikai pártok megegyezését, amelyben megígérték a kormányprogram valamennyi feladatának teljesítését. A Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt politikájának egyik legjellemzőbb vonása a Szovjetunióval való barátság, szövetség és együttműködés gondolaté nak, a Nemzeti Front kormányprog ramja egyik leglényegesebb posztula- tumának szabotálása volt. Nemcsak arról van szó, hogy a cseh nemzetiszocialista párt vezetői sohasem szálltak perbe a volt agrárexponensek és a más reakciósok által elkövetett durva szovjetellenes provokációkkal, hanem — éppen ellenkezőleg — ők maguk éltették és szították ezeket a tendenciákat. A Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt jobboldali vezetősége reakciós szövet ségeseivei együtt mindent megtett annak érdekében, hogy mindenáron meggátolja a Nemzeti Front politikájának megvalósítását és a fejlődést az igazi szocializmus útján. Nem véletlen, hogy Drtina a Jogászegylet 1947 januárjában megtartott ünnepi ülésén fellépett az „erőszakos forradalom“ ellen, amihez — szovjetellenes színeze tű megállapítása szerint — „csak politikailag és kulturálisan fejletlen államok és társadalmak“ folyamodnak. A többi reakciós vezetővel együtt rendkívüli mértékben éppen ő felelt a Kosi- cei Kormányprogram és a Nemzeti Front kormányprogramjában kifejezés re jutó politikai alapelvek szabotálá- sáért. Ennek számtalan bizonyítékát adta Drtina tevékenysége a miniszteri tisztségben ... Sem jirí Hájek volt miniszternek, sem Frantisek Kriegelnek és másoknak nem sikerül Drtina életéből kiradírozni a „Drtina-féle igazságszolgáltatás“ fogalmához kötődő szégyenfoltot. Drtina . éppen ekkor, miniszteri minőségben meg aztán az értelmes ember nem veszi be a maszlagot. Még a reakciósok is tisztában voltak azzal, hogy célja mindenáron megmenteni a burzsoázia megmaradt hadállásait, kiszabadítani a kátyúból minden tőkés, nagybirtokos és kollaboráns szekerét és ezeket az embereket összetoborozni a cseh írem zetiszocialista párt reakciós vezetősé gének zászlaja alá. Már 1945 októberében óva intő jel adás volt az arról szóló ihír, hogy három volt protektolátusi minisztert a börtönből kórházba szállítottak. Egyikük már másnap Prága utcáin sétált. A további fejlemények tanúsították, hogy ez nem volt kivétel: Drtina, aki az igazságügy miniszter tisztjét a cseh nemzetiszocialista Jaroslav Stránskytól vette át, felette meggyőző módon adta tanúbizonyságát a „demokrácia“ és az „emberi jogok“ iránti érzékének: a közvélemény szemében hírhedt vedel mezője, eszmei és gyakorlati ihletője lett azoknak a bírósági döntéseknek, amelyek a cseh nemzet árulóit aránytalanul enyhe büntetéssel „sújtották“, vagy éppenséggel nem is büntették. S amikor azután a volt protektorá tusi kormány elleni perben hozott eny he büntetések elleni tiltakozásként a becsületes emberek felháborodottsága az Óváros téren tüntetésbe torkollt, Drtina úrnak volt mersz:: 1946 augusztusában rádióbeszédében „kioktatni" a felháborodott nyilvánosságot. Nehéz lenne akárcsak a töredékét felsorolni Drtina igazságszolgáltatási gyakorlata fényeinek, a cinikus politi kájáról, az emberek nézete megvetésé ről szóló tényeknek, jóllehet Drtina szüntelenül hivatkozott a bíróságok függetlenségéie, az igazságügyben a reakciós politika végrehajtói-nem átal lották megkerülni és elferdíteni a törvényeket, amikor ez megfelelt a burzsoázia érdekeinek. S amikor már nem lelietett egérutat nyerni, Drtina olyan látszatot keltett, hogy ő tulajdonképpen semmiről sem tehet — mindez az ügyészek, a bírák, illetve a feltételes szabadlábra helyezést javalló bizottságok ügye s ő — ennek a gyakorlatnak ihletője és megvalósítója — mit sem tehet. Drtina mindig igazodott dr. Hubert Ripka, a nem kevésbé hírhedt reakciós miniszter véleményéhez, aki a cseh nemzetiszocialista párt vezetőségében kollégája volt: „Minél rosszabb (a köz társaságnak)— annál jobb (a reakció nak).“ Így például a biztonsági szervek által a lánckereskedők, a háború utáni ínségen élősködők ellen tett bűnvádi feljelentések az eseteknek csupán egy százalékában értek véget ítéletho zatallal. Közismert a Drtina-féle igazságszol gáltatás szerepe az ún. konfiskátumok kérdésének megoldásánál is, amikor a reakció kampányt indított, nehogy az elkobzott üzemek a nacionalizált iparhoz kerüljenek, hanem a cseh és a szlovák tőkések kezébe menjenek át. A cseh nemzetiszocialista párt járási titkárságai akkoriban bizalmas körlevelet kaptak azzal az utasítással, hogy álla pítsák meg az elkobzott vagyon jövedelmezőségét. Ez hozzávetőleg az egész ipar 10 százalékára vonatkozott. A nem jövedelmező, veszteséges vállalatokat nagyvonalúan át akarták engedni a nemzeti vállalatoknak, míg a jövedelmező, jól ellátott vállalatokat a tőkéseknek. Röviddel az ilyen előkészítést kö vetően Drtina igazságszolgáltatása sorozatban hozott döntéseket számos elkobzott vállalat magánkézbe juttatásáról. Persze Drtina úrnak ez a szándéka sem járt és nem is járhatott eredménynyel — a dolgozóknak azonban éles harcot kellett folytatniuk az elkobzás alá eső üzemek sorsáért. E küzdelmek közül a legismertebb a varnsdorfi sztrájk, de másutt — Ceské Budéjovi- oében, Üstí nad Őrijeiben, Poprádon, Seredben stb. — is ádáz harc folyt. Hasonló volt a helyzet a prágai Orion gyárban is. Amikor a reakciós erők ellenállása ellenére Csehszlovákia elutasította a csatlakozást a Marsha 11-tervhez — amelynek célját — Nyugaton elfojtani a kommunista és a forradalmi mozgalmat és a népi demokratikus országokban betölteni a kapitalizmus trójai falovának szerejiét, ma már az imperialisták sem tagadják — dr. Drtina ismét az elsők között volt, akik a cseh nem- zetíszocialista párt prominenseinek Karlovy Vary-i titkos tanácskozásán érvényt szereztek az olyan politika folytatásának és elmélyítésének, amelyet az alábbi jelszó fejezett ki: „A kommunizmus — elsőrendű ellenség.“ És újfent Drtina volt az, aki az akkori szlovák Demokrata Párt kongresz- szusa idején dr. Lettrichhe! tárgyalásokat folytatott a szlovák és a cseh reakció népellenes antikommunista politikája egyeztetéséről. Jelképesnek tekinthetjük azt, hogy a cseh nemzetiszocialista párt reakciós korifeusainak la nácskozását, amely Ripka tanúság- tétele szerint — döntést hozott, hogy „a lappangó válságot nyílt válsággá változtatják“, éppen Drtina lakásán tartották meg. S midőn 1948. február 23-án a reakciós minisztereket utolsó ízben fogadta hivatalosan Benes akkori köztársasági elnök, Drtina egyike volt azoknak, akik — amint azt Benes- nek ezek a csődbe jutott emberek ál lítólag kijelentették — készen voltak mindent kockáztatni, beleértve a kommunisták elleni nyílt harcot és a letartóztatás veszélyéi is. Az ellenforradalmi puccskísérlet csődje után ennek az összeesküvő családnak tagjai zömében Nyugatra szökve találtak menedékre. Drtina teljesen elveszítette a fejét — öngyilkosságot kísérelt meg — és így itt maradt. A nép győzelmébe és a szocializmus építése gondolatába azonban sohasem tudott beletörődni. A charta '77 kezdeményezői és aláírói ismerik ezeket a tényeket dr. Prokop Drtina politikai arcúiéról és jelleméről — sokan közülük bizonyos ideig reakciósnak Is tekintették és elítélték. De hol van már á tavalyi hói Václav Havel és még néhányan, akik ugyanebből a burzsoá fészekből származnak, ezt természetesen sohasem vetették a szemére — hiszen Drtina az ő érdekeiket szolgáló politikát folytatott. S a többiek, ösztökélve a politikai hajótöröttek hasonló sorsától, ezt elnézően megbocsátották neki. Dr. Prokop Drtina nézeteiben nem változott, az maradt, aki volt — burzsoá politikus, jóllehet már évek óta valamiképp tényleges szolgálaton kívül. Viszont megváltozott Hájek, megváltozott Kriegel, Kohout és mások. Napjainkban eszmei egységük Drtinával nagyon jellegzetes. Sértett hiúságból és antikommunizmustól vezérelve nem haboznak cimboráim akár az ördöggel is. MILOS PROSEK 1977. II. 20. N C/3 ■
