Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-13 / 7. szám
Ás elmúlt években hálánkban — Dél-Silovákiá- ban is — fellendült a gyer- mekszín játszás. A fejlődés számos elméleti és gyakorlati, elsősorbán módszertani kérdéseket hozott felszínre. Alábbi összeállításunkban két neves külföldi szakember (egy magyarországi és egy lengyelországi) észrevételeit közöljük a gyermekszínjátszásról azzal a céllal, hogy segítsük pedagógusaink és más nevelőink munkáját. DEBRECZENI TIBOR A RÉGI ÉS AZ ÚJ Mi is a különbség a régi és az új gyermekszínjátszás célja és módszere között? A hagyományos gyermekszínjátszó csoportokban egyet akartak: produkciót létrehozni és azt a közönség előtt bemutatni. A felkészülés módszere semmiben sem különbözött a felnőtt amatőr együt tesekétől, akár szerepjátékról, akár oratóriumról lett légyen is szó. A rendező rendezett, s a gyerek végrehajtotta az Instrukciókat. Ahogy tudta. Ha történetesen realista-naturalista módon játszatták, eleve lehetetlent kívántak tőle: jellemábrázolást. Ez pedig színészi feladat. A gyerekeknél felnőttutánzás lett belőle, többnyire káros magamutogatás. Ha pedig oratórium készült — ünnepeink kedvelt műfaja ma is — idegen mezben érezte magát a gyerek, mert statikus volt és verbális, mert hiányzott belőle az izgató játék, a követhető mondanivaló, és rendszerint ritmusélményt sem adott. Életidegen műfajjá vált a gyermekeknél. Azt mondtuk, hogy mostani gyermekszínjátszásunk jelszava ez is lehetne: a játék a gyermekért van. Milyen egyszerűen és magától értetődő természetességgel hangzik ez az igazság. Hát kiért volna a gyermekjáték, ha nem a gyermekért? Furcsa, hogy mégiscsak a hetvenes években mondtuk ki először. A felnőttszínházat majmoló gyermekszín- házasdi ugyanis a szülőknek, nagyszülőknek szólt, „faj, de aranyos ez a gyerek“ — szólalt meg a nézőtér. A statikus oratóriumok pedig lejárt „elvárásoknak“ kívántak eleget tenni. „Nagyon ünnepélyes, zengzetes!-“ — hangzott illetékesek ajkáról a megállapítás. (És ez az aranyos és ünnepélyes kifejezés ma is elhangzik még több száz helyen. Az újfajta színjátszás még csak a kísérletező kedvűeké.) A gyermekközpontú, vagyis így mondhatjuk, nevelésközpontú gyermekszínjátszásban a hangsúly a játékra tevődik, amely személyiség- fejlesztő és gátlásoldó. A vezető nem előre játszik a gyereknek, hanem együtt játszik a gyerekkel. Nem hagyja figyelmen kívül azok életkorát, érzékenységét vagy ingerszegénységét, s ehhez formálja a játékmódot, amelyben mindenképpen nagy szerepet szán a ritmusgyakorlatoknak, az ‘improvizációnak, a fantáziajátékoknak, a mozgásos etűdöknek, majd a gyerekekkel közös dra- matizálásnak, s csak e folyamat végén — s közben hosszú hónapok sőt évek is eltelhetnek — kerül sor a kötött szövegű színjáték tanulására és bemutatására. Csehszlovákiában több évtizede foglalkoznak a gyerekek drámai nevelésével. A témának könyvtárnyi szakirodalma van. Az angoloknál „az alkotó dramatika“ iskolai tantárgy. Tanárait főiskolákon képezik. A svédeknél kötődik a szociális gondozóintézetekhez is, a szabadidőprogramon belül. Kaplicében a csehszlovákiai gyermekszínjátszó-konferencián minden felszólaló emlegette a gyermekszínjátszás nevelési funkcióját. Vannak országok, ahol terápikus okokból tartják fontosnak a dramati- kus nevelést. Az oktatásba pedig módszerként szinte mindenüvé betört. 1975-ben kísérleti jelleggel már elindíthattunk három gyermekszínjátszó rendezői tanfolyamot. Az elmúlt tanévben magam is vezettem egy ilyen tanfolyamot. A munka olyan izgalmas volt, hogy a foglalkozások után naplószerű feljegyzésekben rögzítettem megfigyeléseimet. Az első foglalkozás menetéből idézek, talán bepillantást nyújt az alkotó dramatikus módszerre is. „Elkezdődött az első kapcsolatteremtő gyakorlat. Körbeültük a termet, majd a hallgatók azt a feladatot kapták, hogy keressenek maguknak egy távoli helyet, ahova elhúzódnak. (Ez nagyon tetszett, miután közöltem, hogy csinálhatják az egészet úgy is, mintha el akarnának menni erről a tanfolyamról, mert rosszul érzik magukat. Nevetésükből kiderült, hogy fején találtam a szöget, de azzal, hogy nevettek, már megkezdődött az oldódás isj. Ügy menjenek el egymás mellett — mondtam —, mint akik nem ismerik a másikat, és nem is akarják ismerni. (A fiatal pedagógusok könnyebben, a középkorúak nehezebben indultak el, sok szorongással, gátlással. Furcsa, hogy nekik, pedagógusoknak játszaniuk kell. Lassan kavargás lett a teremben.) Majd suttog- niok kellett egy nevet, annak a nevét, akit éppen elvesztettek az utcai forgatagban. A félelemérzet a suttogásból ijedt kiabálásba megy át. Idegesen sietnek, megérinthetik egymás kezét, vállát, majd szembefordulnak egymással. Keresik az elveszettet. (A hallgatóknak mintegy fele vett részt őszintén a játékban. A többiek még kívülről, nevetgélve, szégyenkezve.] Majd hazamennek és a fáradtságtól kimerültén lefekszenek. (Ez volt az első találkozás a padlóval. Néhányon már segíteni akartak nekem. Látványosan feküdtek le a földre. Mások csak leültek. A középkorúak a széket választották.] Injekciót kapnak a kimerültek, hogy teljesen el- ernyedjenek, teljesen kipihenjék magukat. (E lazítógyakorlat közben közöttük járkáltam. Kezüket-lábukat felemeltem, hogy elég lazán esik-e vissza a földre. A játékot kezdték élvezni. Érdekes módon most már azok is, akik széken ülve csak nézői voltak az eseménynek.] Szűnik az injekció hatása, a zsibbadás lassan oldódik, ismét érezzük végtagjainkat. (Kezüket-lábukat felemeltem, s arra ők már úgy reagáltak, ahogy a játék kívánta.] Üjabb kapcsolatteremtő játékot játszottunk. Partnert választunk, megszólítjuk, nevét suttogjuk. Először alig érintjük egymást, majd egymás hátát súroljuk, majd bim-bam szóra harangozni kezdünk. (Ez a gyermek- játék a feszültséget és az érzelmi telítettséget játékos kötetlenségbe lendítette át. De ugyanakkor koncentrálnak is kellett, hiszen a harangszónál vigyázni kell a másikra. Ez a gyerekjáték különösen tetszett a hallgatóknak, mosolyogtak, láthatóan feloldódtak.] Majd a párok kört alkottak, s énekelve körtáncot jártak. A mozgás egyszerű, mint a körcsárdásnál, s a bal lábbal mindig a jobb elé lépünk. (Az interakciós játéksorozatnak ez volt szinte a legsikeresebb része. A népdal és a néptáncmozgás olyan összefonódottságot, az együvé tartozásnak olyan fegyelmező és mégis vidám érzését váltotta ki, hogy érezni lehetett, ez a heterogén társaság igazában most kezd egymásra találni.]“ A tanfolyamon sok a gyakorlat, a pedagógushallgatóknak minden oktatási anyagot el kell játszaniuk. Az év végére kiderült, hogy igazából csak abból a pedagógusból lesz jó gyerekszínjátszó rendező, aki a színjátszó-foglalkozáson képes tanárból játszótárssá, játékmesterré válni. Ehhez jó iskola a tanfolyam. Mit játsszunk és hogyan játsszunk a különböző életszakaszokban? A kérdés a bemutatandó színjátékokra vonatkozik. Segít a pszichológia. Kilencéves korig — olvassuk a szakkönyvekben — alapvető örömforrás a gyermek számára a ritmus. Ritmus a szavakban, gesztusokban, mozgásban. A pécsi gyermekszínjátszó-találkozón a kisdobosok jó játékaiban valóban uralkodott a ritmus. El is neveztük ezeket a pódiumi-színpadi bemutatókat ritmusjátéknak. A ritmus- játéknak két jellemző megnyilvánulása volt. A népi gyermekjáték az egyik. Az ilyen jellegű összeállítást a kiszámolok, az énekek, a tapsok, a verses mondókák, az egyszerű táncos mozgások ritmusa kovácsolta egybe. A gyerekek láthatóan mindig jól érezték magukat ebben a közegben. Érdekes volt megfigyelni, hogy még a nem nekik való színjátékban is önfeledt gyermekeikké váltak, mihelyt énekeltek, vagy éppen ritmust kopogtak a szöveghez, de beállított szereplők lettek, mihelyt nem nekik való szöveget kellett el- mondaniok. Ritmusra épült a kicsik másik kedvelt színjátéka, az ún. szerkesztett játék is. Ebben a műfajban az érzelmi asszociáció szálán kapcsolódnak egybe a gyermekversek. (Weöres Sándor versei voltak a legnépszerűbbek. Nagyon nagy a hatásuk. E kis remekműveket a gyermek ajkán a ritmus százféle variációja viszi, röp- teti.) S hogy a kapocs szorosabb legyen, a verseket mozgásos, rendszerint a népi gyermekjátékból vett koreográfia köti össze. A mozgás természetesen stilizált. De fontos szerep jut a zenének, éneknek — furulya, dob — s a zenei jellegű szavalókórusnak is. A kilencedik év után a gyermekek már a valódi élethelyzetek megfi&ye- lésén alapuló játékot részesítik előnyben. Mérei—Binét Gyermeklélektanában olvashatjuk, hogy ekkor a képzelet is csak hitelesnek vélt va- lőságegységgel dolgozik. Vége a mesekorszaknak, reálisabb a képzelet. A gyakorló rendezők tudják, hogy ekkor válnak népszerűekké azok a szituációs gyakorlatok, amelyekben szöveg nélkül is el tudják játszani helyzetüket a családban, az iskolában ... A Lúdas Matyi népmese-változatát négy gyermekcsoport is feldolgozta, mégpedig jól, a pódiumjáték jelzéses eszközrendszerével. A négy közül egy mégis kivált. A szatmári falusi gyerekek Lúdas Matyi kalandján át olyan elementáris erővel játszották el a mai kamaszt, az igazságkeresőt, a beszorította^ olyan bővérű improvizációval, hogy szikrázott a levegő. A kötött szövegű gyermekdarab is inkább kanavász legyen. Alkalom az improvizációra, önmaguk megfogalmazására. A kísérletezők dolga az életkornak megfelelő játékmódok kimunkálása. Ez viszont azt kívánja, hogy szoros kontaktus alakuljon ki pszichológusokkal, pedagógusokkal, a társművészetek szakembereivel. Nem árt az sem, ha tapasztalatokat gyűjtünk, hogyan csinálják mások, más országban. Sok jó műsorra és módszertani anyagra van szükség. DRÁMAI JÁTÉKOK - LENGYEL SZEMMEL Az elmúlt év végén jelent meg a varsói pedagógiai könyvkiadóban Lidia Rybotycka Gry dramatyczne — Teatr Mlodziezy (Drámai játékok — Ifjúsági színház] című könyve. A 150 oldalas kiadvány áttekintést nyújt a lengyel gyermekszínjátszásról és módszertani kérdésekről. A könyv első részében Mik azok a drámai játékok? — címmel a-szerző a gyermekjátékok nevelési céljaival foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a gyermekek nevelésében rendkívül fontos szerepet játszik a zene és a ritmus. A foglalkozások és az előadás célja a gyermekek alkotókészségének és képzeletének a fejlesztése, éspedig olyan eszközökkel, amely megfelel életkoruknak, érzelmi és értelmi világuknak. A kiadvány legérdekesebb része a második, amelyben a szerző több olyan gyakorlatot, játékot ír le, amelyet nálunk is sikerrel alkalmazhatnánk. Lássunk néhányat ezek közül. Cirkusz. A gyermekek körben ülnek, egy közülük közepén foglal helyet, ő az igazgató. Rámutat valamelyik gyerekre, akinek az a feladata, hogy tetszése szerint állatot utánozzon, hangban, mozgásban. A felszólított gyermek miután befejezte a szereplését, egy újabb résztvevőt kér meg, hogy más állatot utánozzon. A játék így folytatódik tovább egészen addig, amíg minden gyerek sorra nem került. Amikor ez megtörtént, bemutatkoznak az igazgatónak, s most már együtt — elképzeléseik szerint, esetleg a pedagógus némi segítségével — cirkuszi produkciót próbálnak kerekíteni. A játékot azzal is színesíthetik, hogy a cirkusz ismert alakjait — bűvész, akrobata, bohóc — is életre keltik. Pantomimjátékok. A pedagógus vagy más nevelő mesét vagy verset olvas a gyermekeknek, és azok mozgással megelevenítik az egyes figurákat. Olyan pantomimjátékokat is ismertet, amelyek egyszerű mozdulatokat ismételnek. Például: fölveszed a pulóvert, fölhúzod a cipőt, tányérokat mosol, bejössz a lakásba, beszélgetsz valakivel. Ezeket a játékokat úgy kell megszervezni, hogy minél nagyobb teret nyújtsunk a gyermek képzelőerejének és leleményességének. Ilyen foglalkozások közé tartoznak a különböző állatok utánzása is és az egyszerű munkafolyamatok, főzés, sütés, burgonyaszedés, mosás stb. utánzása. A gyermekek között a legkedveltebbek azok a játékok, amelyekhez ének és tánc is párosul. Pszichológusok, nevelők mutattak rá, hogy az ilyen játékok állnak a legközelebb a gyermek lelkivilágához és fontos szerepet töltenek be személyiségük formálásában. A lengyel kiadvány jó tájékoztatást nyújt az ottani gyermekszínjátszásról és arra ösztönzi hazai szakembereinket, hogy a példákon elgondolkozva nálunk is korszerűbbé, életszerűbbé tegyék a gyermekekkel való foglalkozást.-y-í 1977. II. 13. io 111 UQ u IjüüljvíJljlilB/lu U öulJJS n r^nnricr?nnsr^ri=]r^r---_J __5 __”1_____5 __ V____> v____/ I V____y 1 __
