Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-13 / 7. szám

Mi kell a korszerűbb táplálkozáshoz? Az ember táplálékszükségletét a kor, a nem, szervezetének állapota, a végzett munka jellege és a munka- környezet határozza meg. Természe­tesen az ember életének egyes sza­kaszaiban az említett tényezők kö­zül mindig más és más lép előtérbe. Éppen ezért azt is meg kell határoz­nunk, hogy ma és főleg a jövőben a lakosság melyik csoportjának kell különleges figyelmet szentelnünk a korszerű táplálkozás követelményé­vel kapcsolatban. A tudomány és technika gyors fej­lődése az elmúlt évtizedekben szá mos új foglalkozást teremtett, olya­nokat, amelyek kevesebb testi mun­kát igényelnek és többségét ülve végzik. Ugyanakkor ez a beosztás nagy szellemi összpontosítást, figyel­met és az emlékezőtehetség állandó igénybevételét követeli meg. Lakos­ságunk egyre nagyobb része végez ilyen jellegű munkát. Így tehát jogos az érdeklődés, amelyet társadalmunk a helyes táp­lálkozás és a helyes életmód kérdé­se iránt tanúsít. Erről tanúskodik számos 'tudományos munka és felmé­rés, amely rámutat, hogy a helyte­len táplálkozás okozta betegségek — amelyeket általában civilizációs ártalmaknak neveznek — döntő mér­tékben az ülő foglalkozású, az ideg- rendszer nagy megterhelésével járó munkát végző lakosság körében for­dulnak elő, míg a testi munkát vég­zők és elsősorban a sportolók köré­ben sokkal ritkábbak. Az ülőmunkát végzők izmai nem dolgoznak és ehhez még az is hoz­zájárul, hogy ezek az emberek a legtöbb esetben nem gyalog, ha­nem közlekedési eszközön jutnak el munkahelyükre és a szabad idejü­ket is főleg passzív pihenéssel töl­tik. Közismert tény, hogy a mozgás­hiány okozza leggyakrabban az elhí­zást, még abban az esetben is, ha nem lépjük túl nagyobb mértékben az ajánlott táplálékmennyiséget. Rossz táplálkozási szokások Nagyon leegyszerűsítenénk a kér­dést, ha a lakosság mai túltápláltsá- gának csak egy okát látnánk és nem vennénk figyelembe a legfontosabb okot: a táplálkozási szokások nem igazodtak kellőképpen az új élet- és munkafeltételekhez. Erről a legjob­ban a fogyasztás alakulása tanúsko­dik, mely a kívánatos csökkenés he­lyett állandóan emelkedik, habár az utóbbi időben a , kalóriafogyasztás mennyisége állandósult. Ha figyelem­be vesszük az egyes foglalkozási csoportok fogyasztásának összetéte­lét, megállapíthatjuk, hogy a túltáp- láltság elsősorban a könnyebb fizi­kai munkát végző személyek cso­portjára jellemző. Ma már elegendő bizonyítékkal rendelkezünk arról, hogy a hosszabb ideig 'tartó túltápláitság nagymérték­ben hozzájárul, meggyorsítja vagy közvetlenül kiváltja az elhízást és számos betegséget, mint például az érelmeszesedést, a cukorbajt, anyag­cserezavart, epekövet, fogszuvaso­dást, magas vérnyomást. Nem meg­lepő tehát, hogy a felsorolt betegsé­gek előfordulási hányada nagyobb az ülő foglalkozásúaknál. Elsősorban tehát a kisebb testi ak­tivitást kifejtő, tehát kevesebb ener­giát fogyasztó személyek táplálkozá­sáról van szó. Arra kell töreked­nünk, hogy az elfogyasztott élelem optimális tápértékű legyen és több fontos anyagot, elsősorban állati fe­hérjét, vitamint és ásványi anyagot is tartalmazzon. Mit együnk? Az állati fehérjék forrásai közül, amelyeknek gyakran és nagy meny- nyiségben kellene szerepelniük ét­lapunkon, elsősorban a tejet és a tejtermékeket kell megemlítenünk. (Értékes meszet, foszfort, A és B2 vitamint stb. is tartalmaznak.) Ez­után a sovány hús és a hústermé­kek következnek, tehát főleg marha­hús, sovány sertéshús, továbbá ba­romfi-, bárány- és vadhús, a belső­ségek közül főleg a máj (az utóbbi a legjelentősebb vasforrás táplálko­zásunkban). Az édesvízi és tengeri halak, va­lamint a belőlük készülő ételek kb. ugyanolyan mennyiségű fehérjét tar­talmaznak, mint a többi húsfajta, de az ésszerű táplálkozás szempontjá­ból fontos, hogy többnyire alacsony a zsírtartalmuk, így jól emészfhe- tők és kalóriatartalmuk is alacso­nyabb. A tengeri halak ezenkívül jó- dot tartalmaznak, amely szükséges szervezetünk számára, de szokásos táplálékunkban aránylag kevés van belőle. A tojás fehérjetartalmát és bioló­giai értékét tekintve értékesebb, mint a hús, nem is beszélve vastar­talmúról. Azonban a sárgája jelentős mennyiségű koleszterint tartalmaz, ami óvatosságra int. Túlzott fogyasz­tása különösen azoknál nem ajánla­tos, akiket fokozott mértékben ve­szélyeztet az érelmeszesedés. Ma már tudjuk, hogy a fehérje alapanyagainak szükségletét a leg­jobban különböző fehérjék keveréké­vel fedezhetjük, vagyis, ha a külön­böző állati termékeket kellő arány­ban növényi fehérjékkel, elsősorban hüvelyesekkel, gabonafélékkel egé­szítjük ki. Az ember napi energiafogyasztásá­hoz a fehérjéken kívül zsiradékok és cukrok is hozzátartoznak. A leg­kedvezőbb, ha a fehérjék, zsírok és cukrok 14:30:56 arányban fordulnak elő táplálékunkban. A fejlett orszá­gok lakosságának energiaszükségle­te állandóan csökken és ez megkö­veteli, hogy a zsiradékipar termékei megfeleljenek az új követelmények­nek, kalóriaértékük csökkenjen. Ennek érdekében megkezdtük az alacsony kalóriatartalmú vaj, a Ka­ma növényi zsiradék gyártását és ez az irányvonal érvényesül más élelmiszereknél is, pl. a sajtoknál, túrónál, tejnél, húsnál és péksüte­ményeknél is. Táplálékunknak azonban tartalmaz­nia kell egy bizonyos mennyiségű zsiradékot, nemcsak az energiatarta­lom és az ízek miatt, hanem azért is, mert a zsiradékok tartalmazzák a rendkívül fontos linolsavat, vala­mint a zsírban oldódó az A és E vitamint. A cukorforrások közül előnyben részesítjük a burgonyát, amely aránylag alacsony kalóriatartalmú, de ugyanakkor értékes C vitamint tartalmaz, továbbá a gabonafélék­ből készült termékeket, így a fekete kenyeret. A fekete kenyér egy bizo­nyos mennyiségű emészthetetlen anyagot tartalmaz, amelynek jelen­tőségét az utóbbi időben nemcsak a bélműködés, hanem a vér koleszte­rin-tartalma szempontjából is ki­emelik. Természetesen, teljesen jogos az a követelmény, hogy étlapunkon sok zöldség és alacsony cukortartalmú gyümölcs szerepeljen, főleg nyers saláták formájában. Ezáltal szerve­zetünk több értékes vitamint, ásvá­nyi anyagot és az előbb említett fontos emészthetetlen anyagot kap. További előnyük az, hogy a zöldség- és gyümölcsfogyasztás révén köny- nyen elérhető a jólakottság kellemes érzése, anélkül, hogy félnünk kelle­ne a túlzott kalóriafogyasztástól. Döntő mértékben a cukor okozza a lakosság jelentős hányadának el­hízását. jogos a cukorfogyasztás csökkentésének követelménye, de nemcsak az édességek fogyasztásá­nak korlátozása, hanem az alkohol- mentes italok kisebb cukortartalma révén is. Napi 5—6 adag A táplálék biológiai értékének megállapításánál tudatosítanunk kell, hogy az ember nem bizonyos fajta élelmiszerekkel, hanem az élelmisze­rek megfelelő keverékével táplálko­zik. A mi feltételeink között a leg­alkalmasabb a vegyes táplálék, ami­kor is egyensúlyban kell lenniük az állati és a növényi eredetű élelmi­szereknek. Nem szabad megfeledkez nünk azonban táplálékunk változa­tosságáról sem, arról, hogy meg kell felelnie a lakosság szokásainak és fiziológiai szükségleteinek. A külön­böző kutatások szerint az a leg­jobb, ha a napi 'táplálékmennyiséget 5—6 adagban fogyasztjuk, ami kü­lönösen azoknál a személyeknél fon­tos, akik könnyebb testi munkát vé­geznek. Bebizonyosodott, ha naponta csak 2—3-szor, de rendszerint na­gyobb mennyiségű ételt fogyasztunk, ez kedvezőtlenül hat a szervezet ál­lapotára, kövérséget és más betegsé­geket idéz elő. Ma már lakosságunk teljes egészére vonatkozik az az elv, hogy gyakrabban, de keveseb­bet kell ennünk. Befejezésül szólnunk kell még egy fontos tényezőről, a testi aktivitás­ról is. Céltudatosan kell megválasz­tanunk az ún. aktív pihenés formáit, ami azt jelenti, hogy sportolnunk, kirándulnunk kell, be kell kapcso­lódnunk a kollektív játékokba. A mozgáskultúra fejlesztése különösen fontos feladat a fiataloknál, habár ez a követelmény ugyanúgy vonat­kozik a többi korcsoportra is. Célja a jó egészség, a teljesítőképesség növelése és a szervezet ellenállóké­pességének, edzettségének fokozása. Dr. IGOR KAJABA tSc Az első panasz: „Nagyon gyakran megfordulok boltjukban. El­mondhatom, hogy a kiszolgálás udvarias, kifogásta­lan, az elárusítók, valamint a bolt vezetője készsé­gesek.“ A második panasz: „Módfelett elégedett vágyok az áruválasztékkal. Boltjukban valóban minden megkapható. Külön di­cséretet érdemel a bolt vezetője, aki sokoldalúan gondoskodik a vásárlóközönségről.“ A harmadik panasz: „Még nem fordult elő, hogy boltjukban elörege­dett, romlott árut tettek volna a pultra. A péksüte­mény is mindig friss. Köszönet és hála a bolt veze­tőjének és alkalmazottainak.“ A negyedik panasz: „Fel szeretném hívni az illetékesek figyelmét, hogy a bolt vezetője rendkívül nagy gondot fordít a tisztaságra és általában a higiéniai előírások szi­gorú megtartására. Különösen méltányolom, hogy a vásárolt árut gondosan becsomagolják.“ Az ötödik panasz: „Boltjukban a Panaszkönyvet nem rejtik a pult alá, állandóan a vásárlóközönség rendelkezésére áll, hogy beírhassa észrevételeit, bíráló megjegyzé­seit. Szerintem ez így helyes.“ Szerintünk is! A panaszoknak ugyanis a Panaszkönyvben a he­lye. Ellenben lenne egy javaslatunk: az illetékesek vezessék be a „Dicséretkönyvet“ is. Nyilván tanul­ságos és megfontolandó olvasmány lenne például: „Boltjukban a múltkor nem kaptam fagyasztott ■■■■■ spenótot. Kénytelen voltam a szomszéd községbe utaz­ni, ahol viszont golyóscsapágyat is kaptam régebbi típusú kerékpárom hátsó kerekébe.“ Vagy: „Elárusítóik minősíthetetlenül viselkednek. Ház- sártos vén satrafának neveztek, amiért reklamálni merészeltem két csomag dohos levestésztát. Váloga­tott kifejezésekkel adták tudtomra: egyszer majd még megenné!...“ Esetleg: „Felháborítónak tartom, hogy a boltvezető macs kája napok hosszat a polcokon ólálkodik. Kérdé­semre azt a meghökkentő választ kaptam, hogy a boltban elszaporodtak az egerek. Hát már egérfogót sem kapni? ...“ Sőt: „Élelmiszerboltjukban pult alól mérik a házilag gyártott pálinkát, fó érzésű ember be sem teheti a lábát. Szégyellhetik magukat.“ Mi több: „Legjobb lenne, s ez nem csupán az én vélemé­nyem, ha bezárnák a boltjukat. Egyszer s minden­korra. Lesújtó véleményünket a „Dicséretkönyvvel“ együtt továbbítsák feletteseiknek.“ A Panaszkönyvef ugyanis feleslegesen továbbíta­nák. Maradhatna akár a pult alatt is! 1977 II. 13 BALOGH P. IMRE 6 A korszerű táplálkozás egyik alapvető követelménye a vál­tozatosság (Kontár Gyula felvétele) Jc tftöSlof

Next

/
Oldalképek
Tartalom