Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-13 / 7. szám
ozsrn Q 1977. II. 13. A fiatalok mesterséget tanulnak ban kell részesíteniük. A fiúk először 14 napot töltenek az „újoncok“ osztályán. Ez lehetővé teszi, hogy megismerkedjenek velük és szellemi képességeik, műveltségük, koruk, társadalomellenes cselekedetük mérve stb. szerint 60—70 tagú csoportokba osszák őket. A cél elsősorban általános ismereteik, műveltségük kiegészítése, ami nagyon ráfér ezekre a fiatalokra. A legtöbbnek kitanult mestersége nincs. De akadnak köztük olyanok is, akiknek — bár betöltötték már 18. életévüket — a bírósági ítélet értelmében egész büntetésüket itt kell letölteniük. A magánzárkában A legsúlyosabb büntetéssel sújtott visszaeső bűnözők munka után az egyik épület földszinti celláiba vo- Rudolf Ungr felvételei) nulnak vissza. A magánzárkák ablaA társadalom segítő kezet nyújt Látogatás a fiatalkorúak javítóintézetében Mintha csak kaszárnyában járnék. Erre vall az őr a kapuban s a bejáratnál kifüggesztett napirend: ébresztő 4.15-kor, takarodó 20.15-kor. Ez az érzésem, miközben a percekre kiszámított napi programot böngészem vagy a lépten-nyomon felbukkanó, katonák módjára tisztelgő fiúkat nézem. A tisztaságtól ragyogó tantermek és szobák, a műhelyek, a moziterem, sőt még a magánzárkák is a kaszárnyára emlékeztetnek. megtalálják-e a helyüket, nem kerülnek-e ismét olyanok befolyása alá, akik újból magukkal rántják őket a mélybe. Mert Vannak köztük gyenge akaratúak, akik nem tudnak ellenállni a csábításnak. A visszaeső fiatal bűnözők száma a statisztika szerint 40 százalékra becsülhető. Így vannak olyanok is, akik többször visszakerülnek az intézetbe. Jóváteszik a szülők bűneit A Mosttól egy hőhajításnyira levő Lib- kovicében, a fiatalkorúak egyik javítónevelő intézetében a törvényellenes cselekedeteikért szabadságvesztésre ítélt 15—18 évesek töltik le büntetésüket. Nincs a fiúkon semmi feltűnő, csupán rövidre nyírt hajukkal különböznek a többi fiataltól. Csak nehezen hihető, hogy az a pirospozsgás fiú egy fiatal lánynak súlyos testi sértést okozva, a legnagyobb durvaságtól sem riadt vissza, vagy hogy amott az a tömzsi gyerek néhány koronáért gyilkolni is képes lett volna, ha... Egyikük sem ismerte a nyomort, a kizsákmányolást. Sohasem voltak megélhetési gondjaik, hiszen a szocializmusban születtek. Tanulhattak, művelődhettek, dolgozhattak volna kedvük szerint, de nem akartak. A legtöbbjük a kilencéves alapiskolát sem fejezte be. — Nein véletlen, hogy idekerültek — utal Josef VaSiöek alezredes a körülményekre, amelyeknek áldozatai, s amelyek — ha ideiglenesen is — megbélyegezték sorsukat. A tapasztalatok szerint majdnem minden esetben a szülők a hibásak. A köny- nyelmű, rossz házasságban élő szülők többnyire elhanyagolják gyermekeik nevelését, akik iskolakerülők lesznek, s ahelyett, hogy valamilyen mesterséget tanulnának, rossz társaságban, kalandokra vágyva, csavargással töltik az időt. Nem csoda, hogy a lejtőre jutnak. Eleinte kisebb lopásokat követnek el, megelégszenek az önkiszolgáló boltból elcsent néhány doboz cigarettával vagy egykét üveg borral. Később, „étvágyuk“ megnő, és hogy pénzhez jussanak, nagyobb bűncselekményekre vetemednek. A libkovicei nevelőknek általában 9 hónapra, de néha többre is szükségük van ahhoz, hogy jó útra térítsék a fiúkat. Noha ez az idő nem túlságosan hosszú, a tapasztalt pszichológusok, pszichiáterek, szociális dolgozók és orvosok nem panaszkodnak. Az intézeti nevelés hatása meglátszik a fiúkon. Más kérdés azonban, hogy odakint az életben Mesterségre tanítják őket A tananyagon kfvül az intézetben valamilyen mesterséget is elsajátítanak. A tágas műhelyben eszterga- padokon, hegesztő-, csiszoló- és marógépeken — mesterek felügyelete alatt — a letftanyi Avía üzem részére alkatrészeket készítenek. Havi átlagkeresetük eléri az 1300 koronát. Feltűnik, hogy néhány gépnek nincs gazdája. Miért vesztegelnek a gépek? — £z idén nincs telt ház nálunk, valamivel kevesebb az elítélt — hangzik a válasz. Az ifjúsági bűnözés elleni harc sikerének lenne ez a jele? — Valóban ez a helyzet — erősíti meg a feltevésemet kísérőm, majd a kedvező eredményekkel kapcsolatban elmondja, hogy az utóbbi három év folyamán 30 százalékkal csökkent a szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak száma. Az alkatrészeket hegesztő Zdené- ket figyelem. Ügyesen, szakértelemmel dolgozik, mintha mindig ezt a munkát végezte volna. — Mi az a forradás az álián? — kérdezem tőle. — Autóbaleset — válaszolja — a kocsivezető mellett ültem. — És miért került ide? — folytatom a kér- dezősködést. — A 209-es alapján 10 hónapot kaptam autólopási kísérletért. A kocsi ablakán át jutottam a kormánykerékhez, de a motor nem gyulladt be. — Ennyi volt az egész? — firtatom tovább. — Korántsem — avatkozik beszélgetésünkbe az odalépő FrantiSek HuSek alezredes, az intézet parancsnoka. — Miért nem mondod meg azt is, hogy megtaláltuk nálad a kocsiból ellopott magnót és zsebszámológépet is? Az intézet dolgozói tudják, hogy kit, milyen nevelésben, bánásmódkán — akár a fegyházban — vasrács, az ajtón kémlelőnyílás, amelyen keresztül jól látható a mosdó és az éjszakára fekhelyként, nappal pedig ülőalkalmatosságként szolgáló faheverő. Az egyik cellában a 18 éves Emil fogad. Beszélgetésünk során kiderül, hogy már harmadszor ítélték szabadságvesztésre. Először 16 éves korában került összetűzésbe a törvénynyel. Megtámadta és megsebesítette egyik gyári munkatársát, hogy megkaparintsa a pénzét, de mindössze 20 koronát talált nála. Ezért feltételesen 3 hónapra ítélték. Azután egy járókelőtől elrabolta az óráját és a pénztárcáját, majd egy bolthelyiség fosztogatása közben tetten érték. De arra még telt az idejéből, hogy az odasiető rendőrnek — úgymond: önvédelemből — súlyos testi sértést okozzon. A fiú most háromévi büntetését tölti Libkovicében, de a fiatalkorúak opavai intézetébe szeretne kerülni, ahol — testvérei személyes tapasztalatai szerint — állítólag nem annyira szigorúak a feltételek, mint itt. — Nem fűlik a foga a munkához — magyarázza Hoáek alezredes. — Azt hiszi, hogy Opavában henyélnek a foglyok, pedig az ottani nevelési módszer semmiben sem különbözik a mienktől. Aki ugyanis jól dolgozik és példásan viselkedik, az itt is jutalomban részesül. Például megtekintheti az esti filmelőadást. A legnagyobb jutalom, ha valakit néhány napra hazaengednek, feltéve, hogy rendezett körülmények közt élő családja nem szakította meg vele a kapcsolatot. Akinek azonban nincs közelebbi hozzátartozója vagy baráti köre, az elkeseredettsége vagy zárkózottsága miatt többnyire nehezebben megfékezhető, s ezért gyakrabban tölti az időt a magánzárkában. Felesleges hangsúlyozni: az intézet dolgozóinak a helyzete nem irigylésre méltó. A rendelkezésükre álló néhány hónap során nem köny- nyű pótolni a szülők mulasztását, jóvátenni könnyelműségüket. Sok türelmet, áldozatkészséget feltételez ez a munka. Annál nagyobb az örömük ha fáradozásukat siker koronázza, és a szabadon bocsátottak többé nem térnek vissza az intézetbe. A 17 éves Karel haza készül Ebben reménykedve indítiák « napokban útnak az intézet dolgozói az esztergapadnál tevékenykedő 17 éves Karéit. A tetovált kezű fiú ragyogó arccal ú'Sáeolja. hogv ha semmi sem jön közb«' 10 nao múlva már hánvában fog uolgozni. Csak attól fél, hogv ha a bányászok megtudták honnan jött. nem foaad'ák maid be körükbe. A 13?. paragrafus megszegése miatt van itt, vagyis a társadalmi tulajdon megkárosításáért. Hogyan történt? ..Tevékenységét“ társaival eevütt gépkocsik fosztogatásával kezdte, és az Asi Áruház kirablásával fejezte be. Hat testvére közül négyen gyakori vendégei az intézetnek. Az apiát nem ismeri. Odakint segédmunkásként dolgozott ha kedve szottyant a munkára, mert a lopások és betörések jövedelmezőbbeknek bizonyultak. — Ezentúl azonban semmihez sem nyúlok, ami nem az envém — foeadkozik. — Re- esületes munkával akarom megkeresni a kenyeremet, hogy többé ne kerüljek ide. A 19 éves FrantiSek nem tudott ellenállni az utcán parkoló kocsik csábításának. Kétszer is megtörtént... de minden alkalommal tetten érték. Kát évre ítélték el. mert cimboráival teherautók lopott alkatrészeivel is kereskedett. Nem volt rossz üzlet, legalább 80 ezer koronát hozott a fiúk konyhájára ... FrantiSek nem viselkedik rosszul a munkájára sincs panasz, s ezért a bíróság döntése alapján valószínűleg valamivel előbb hagyhatja el az intézetet. Először bevonul katonának, hogy 22—23 éves korában újra kilépjen az életbe. A társadalom természetesen azután sem veszi le róla védő kezét. A törvény őrei még egy ideig figyelemmel fogják kísérni sorsát. Nehézségek esetén pedig bizalommal fordulhat jövendőbeli munkaadójához, az üzemi SZISZ-szerve- zethez és minden bizonnyal munkatársai is segítségére lesznek problémái megoldásában. Tőle függ tehát, megbecsüli-e majd a segítséget és önmagát. Tagadhatatlan ugyanis, hogy bár a társadalom senkit sem hagy magára, mindenki a saját szerencséjének kovácsa. KARDOS MÁRTA
