Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-13 / 7. szám

Az ember azért él, hogy alkosson és amit tesz, azt rendesen csinálja — állítja RENCBS SÁNDOR, a felsöpa- tonyi Vörös Csillag Ejsz Munkaér demrenddel kitüntetett elnöke A határban már foszladozik a tél bundája. Zöldellő búzatáblák sejtetik a tavasz érkezését. Bent a faluban, Hornf Potőfíban (Felsőpatonyban) a víztócsákon megcsillannak a map fáradt sugarai. Egyenes tartású, kucsmás, szikár férfi nézelődik a gazdasági udvaron. Szakemberek cso­portja az egyik istálló berendezését alakítja át. Az épület előcsarnoká­ban lesz majd a minden higiéniai igényt kielégítő tejgyűjtő és hűtőbe­rendezés. Üvegcsöveken folyik a tej a fejőgépekből a korszerű, nagy tartá­lyokba. — Ilyenféleképpen képzeljük el a jövőben állattenyésztésünkben a munkát — magyarázza Rencés Sán dor, a Vörös Csillag Efsz Munkaér­demrenddel kitüntetett elnöke. — Meg kell honosítanunk a nagyüzemi termelési formákat. Rencés Sándor Szövetkezetünk létezése óta a leg­nagyobb hozamokat értük el —• mondja Gáspár Imre jőmérnök arcára mély ráncokat véstek az élet viharai. Tizennyolc éve vezeti a nagy szövetkezeti családot, emellett orszá­gos gondok Is nehezednek a vállára. Gyakran utazik Prágába: a Szövet­ségi Gyűlés Nemzetek Kamarája El­nökségének tagjaként tevékenykedik. A sok társadalmi munka után akkor érzi igazán jól magát, amikor falu­jában magába szívhatja a Csallóköz rónájának illatát és elbeszélgethet azokkal az emberekkel, akik mellet­te álltak jóban-rosszban. Erőt, biz tonságot nyújt nekik, hogy a közös gazdaság az országban is a legjob bak közé tartozik. Kisvártatva barátságos beszélgetés be kezdünk a szövetkezet néhány vezetőjével. Szó esik a múlt évi számvetés eredményeiről, a távlati tervekről. Szinte minden termelési ágban csúcseredmények születtek Teljesítettük az új eladási tervet — jelenti ki Csenkey Zoltán mérnök, jőzootechnikus (A szerző felvételei) Rencés József segédzootechnikus ve­zetésével a fejők 530 tehéntől egy év alatt átlagosan 3911 liter tejet fejtek. Közülük Kovacsovics Sarolta és Vaszky Magda kerültek az élre. Nagyfokú a munka termelékenysége a szarvasmarha-hizlaldában is. A ki­mutatások szerint az állatok napi darabonkénti súlygyarapodása 1,12 kg volt. Csenkey Zoltán mérnök, főzootech- nikus szerénykedve csak sok bizta­tás után nyilatkozik a sertéstenyész­tésről. Pedig dicsekedhetne. Hisz az anyakocánként elválasztott malacok száma a múlt évben 18,7 darab volt. Ezen a szakaszon Makky Nándor ér­te el a legjobb eredményt, — Nem vagyok a sok szám híve — mondja —, de még megemlítem, hogy a hízósertések átlagos napi súlygyarapodása több mint 59 deka volt. A növénytermesztés elég sze­mes takarmányt biztosít az állatállo­mánynak és ilyen módon hozzájárul a termelékenység fokozásához. Az elnök arca felvidul, amikor hallja a főzootechnikus szavait. — Felmérve a lehetőségeket, úgy gondoljuk, hogy idén a múlt évi eredményekhez viszonyítva 30 000 liter tejjel és két és fél vagon hús­sal adunk el többet, s emellett még száz darab tenyészüszőt Is értékesí­tünk. A többiek is magabiztosan állítják, hogy a tervek teljesítésére adottak a lehetőségek. Gáspár Imre főmérnök-agronómus: — Nehéz évünk volt, de a szövet­kezet történetében a növénytermesz­tésben a legnagyobb hozamokat ér­tük el. Alig győzöm jegyezni az adatokat. A búza hektárhozama hetven mázsa, az árpáé hatvan, a kukoricáé negy­vennyolc, a cukorrépáé háromszáz- negyven mázsa volt. Summa summa­rum tizenkilenc vagon gabonával ter­meltek többet a tervezettnél. — Fortuna Istennő is mellénk sze­gődött — mondja félig tréfásan az elnök. — A gabona jó részét talaj­vizes területre vetettük, ezért a nö­vények nem túl sokat szomjaztak az aszály idején. A termeléshez bizony olykor egy kis szerencse is kell. A tapasztalt vezető a jövőre néz­ve így nyilatkozik: — Tovább kell haladnunk. Talán soknak tűnik, de az új gazdasági év­ben búzából hetven, árpából hatvan, kukoricából hetven, szőlőből pedig 140 mázsás hektárhozamot tervezünk. Azt tartom, a terv legyen mozgósító jellegű. Szőlőből az 1975-ös évben húszhektáros területen már 190 má­zsás hektárhozamot Is elértünk. Idén minden hektárról 123 mázsát gyűjtött be Németh Tibor szőlészcso­portja. Ezek csúcshozamok, de én bí­zom a tudományos kutatásokban és ezek eredményeit felhasználva még többet akarunk termelni. Órákig beszélgettünk a termelési módszerekről, lehetőségekről. Meg­ragadja a figyelmemet, hogy átla­gosan minden hektár földre 340 kilogramm műtrágyát adnak tiszta tápértékben. Csömör András 14 tagú öntözőcsoportja mintegy 1440 hektár földre juttatja az életet adó vizet. Űtra kelnénk már, de a vendéglá­tók marasztalnak. Meghalljuk még azt is, hogy a Munkaérdemrenddel kitüntetett szövetkezet növényter­mesztése két és fél millió koronával, az állattenyésztése pedig másfél mil­lió koronával ért el több bevételt a tervezettnél. Jut bőven pénz az újabb beruházásokra, bérekre és a jutalmak kifizetésére. Az elnök vé­gül összefoglalja a sikerek titkát: — Az a fontos, hogy ha az ember valamit csinál, azt rendesen csinál­ja. — Sokáig csengenek ezek a sza­vak a helyiségben, mintegy igazolva, hogy ezek az emberek szeretik azt a földet, ahol bölcsőjük ringott, meg­mutatták, hogy a csallóközi róna gazdagon fizet fiainak. BÁLLÁ JÓZSEF I A Hronovi (Torrnagörgői) Efsz a rozsnyói járás leg­jobb szövetkezetei közé tartozik. Tavaly is hiányta­lanul teljesítették a növénytermesztés tervét, sőt ter­ven felül 24 vagon szemes terményt és 3 vagon zöld­séget is értékesítettek. Járási viszonylatban az állatte­nyésztésben is jó eredményeket érnek el. Borjúhizla­lásban jelenleg is ők a legjobbak, 87 dkg-os napi súlygyarapodást érnek el, s a hízó sertéseknél elért 53 dkg-os súlygyarapodás miatt sem kell szégyenkez­niük. Burkus Jánossal, a szövetkezet elnökével az irodá­ban beszélgetünk. Éppen az állattenyésztéssel kap­csolatos gondok kerültek szóba. — Szövetkezetünkben már évek óta rendkívüli fi­gyelmet szentelünk az állattenyésztésnek. Mindenek­előtt jó tehénállományt igyekeztünk szerezni. Jártuk a kerület gazdaságait, itt is, ott is kerestük az el­adásra szánt jó teheneket. Fáradozásunk azonban nem Járt kellő eredménnyel. Nagyon kevés tehenet vet­tünk, egyszerűen nem volt miből választani. Láttuk, hogy nincs más megoldás, jó tehénállományt csak magunk nevelhetünk. Szlovák tarka teheneinket hol­land feketetarkával kereszteztük. Nem is maradt el az eredmény. Hetvenháromban már olyan teheneink is voltak, amelyek 24 liternél is többet adtak napon­ta. Sajnos, ezután újabb hullámvölgy következett. Közben megcsikordult az ajtó, Izsó István főzoo­technikus lépett a helységbe. — Nem volt addig semmi komolyabb baj, amíg a régi görgői malom takarmánykeverőként üzemelhe­tett — folytatta az elnök. — Mi is reméltük, hogy jobb lesz így, ha a kornak megfelelő takarmányke­A JÁRHATÓ ŰT A takarmányozásban nagy károkat okoz a rendszertelenség # Nemcsak jó kere­seti forrás # Keresni kell a megoldásokat verőben készítik a jó tápértékű takarmányt, de azt kaptuk, amire egyáltalán nem számítottunk: bosszú­ságot. Ma már az is rendkívüli esetnek számít, ha a pelsőci takarmánykeverőből a tervezett időben el­küldik a takarmányt. — Komoly problémát okoz ez a rendszertelenség — veszi át a szót a főzootechnikus. Egy könyvet ke­rít elő és leteszi az asztalra. — Nézze, tavaly au­gusztustizennegyedikén 1760 liter tejet fejtünk. Erre a napra még volt takarmánykeverékünk, de utána már nem, pedig az új szállítmánynak már itt kellett vol­na lennie. Nagy utánjárások után két hét késéssel érkezett meg a keverék, de ekkorra a napi tejhozam már 1370 literre csökkent. Átmenetileg a helyzet né­mileg javult, ismét sikerült napi 1530 liter tejet fejni, csakhogy ekkor az újabb szállítmány megint késett hét napot, s a tejhozam ismét 1330 literre csökkent, összeültünk, vitatkoztunk, s arra a következtetésre ju­tottunk, hogyha nincs más megoldás, saját takarmá­nyunkat kell valahogy megdarálnunk és azt kell etetni az állatokkal. — Az új esztendőben javult valamit a helyzet? — Még mindig pontatlan a szállítás, bár tegnap például 200 literrel több tejet fejtünk, mint tavaly ilyenkor. Az állomány fokozatosan javul, jövőre egy 320 férőhelyes korszerű tehénistálló építéséhez kez­dünk. Már most is van 156 kiváló növendékmarhánk. — Eddig még nem szóltunk az állatok gondozá­sáért felelős emberekről. Elégedettek az állattenyész­tők munkájával? — Ma még nincsenek komolyabb gondjaink az állat- tenyésztőkkel, de rövidesen már lesznek. Az az igaz­ság, hogy egyre kevesebb az olyan ember, aki igazán szereti az állatot, vagy hogy korszerűbben fejezzem ki magam, érti az állat pszichológiáját. A mai fiata­lok már nem a tehén faránál nőnek fel. Ez lényegé­ben rendjén is lenne így, csak az a baj, hogy kör­nyékünkön egyetlen olyan fiatalt sem ismerek, aki állattenyésztési szakvizsgával, vagy középiskolai vég­zettséggel dolgozna az állattenyésztésben.-Nálunk azok jönnek szívesen az állattenyésztésbe, akik nyug­díj előtt állnak, a fiatalabbak közül pedig azok, akik autót akarnak venni, vagy építkezni szeretnének. Per­sze, jártam már olyan szlovákiai vidéken is, ahol két műszakban szakképzett fiatalok dolgoznak az állat- tenyésztésben. Azt hiszem, nálunk is ez lesz a járható út. SZASZÁK GYÖRGY 1977. II. 13. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom