Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-06 / 6. szám
jfélkor érkeztem Maputóba. Angolából jött a mozambiki gép, de Beirá- ban kiszállították az utasokat, köztük bennünket, a négy szocialista IM;.* országból verbuválódott újságíró- csoportot is. Vízumainkról semmit sem tudtak, hiszen nem Beirában, hanem a fővárosban, Maputóban vártak bennünket. Mozambik még fiatal népi köztársaság, s jelenleg sehol, egyetlen külföldi országban sincs követsége. „Sem pénzünk, sem kádereink nincsenek erre a célra — mondta egy kormánytisztviselő —, minden pénzre és káderre most itthon van szükség!“ Ez őszinte beszéd, ezért kell a vízumot táviratilag vagy telexen kérni — s azután a repülőtéren, érkezéskor beütik a látogató útlevelébe. Persze, még akadozik az ügyvitel... Már azt hittük, Beirában alszunk a repülőtér várótermében, amikor az egyik tiszt vállalta értünk a felelősséget, mondván, hogy „szocialista országokból jöttek, tehát barátaink“. Így érkeztem Maputóba, trópusi esőben — és gazdagodván egy élménnyel, ami nemcsak az új, független állam első lépéseinek nehézségeit érzékeltette, hanem a várható szimpátiát is, amivel a szocialista országbeli újságíró találkozik majd munkája közben. Maputót, persze, hiába keressük a legtöbb térképen. Accrában is gondban volt a ghanai légiforgalmi társaság tisztségviselője: „Ez egy ajrikai főváros neve?“ Igen, éppen egy éve, 1976. február 3-án vette fel Lourengo Marques a két évszázaddal ezelőtt a helyén állt kis falu és egyben Mozambik legdélibb folyójának, a Maputónak a nevét. S az elmúlt időszakban, pontosabban e délkelet-afrikai ország 1975. július 25-én történt függetlenné válása óta, mindent elkövettek, hogy ne csak a neve, hanem „életformája“ is megváltozzék: Lourengo Marquesből valóban Maputo legyen. „DÉLKELET-AFRIKA BORDÉLYHÁZA VOLT" ■■■hhmhhbbhhhhhhmwhhbbhhhbbhíhmm Lourengo Marques Vasco da Gama hajójának kormányosa csaknem öt évszázaddal ezelőtt fedezte fel ezt a területet és tárta fel a portugál kolónia- lizmus számára. Az ő nevét adta a kikötővárossá fejlődő falunak 1781-ben III. János portugál király. Az itt maradt néhány ezer portugál és a Dél-Afri1977. II. 6. kából elvétve még Mozambikba vetődő látogatók számára gyakran ma is Lourengo Marques ez a város, felhőkarcolóival, a kikötő körüli bárokkal és matrózkocsmákkal — s a bezárt piros lámpás, bal- konos házikókkal. Nem is olyan régen, amikor L. M. még a feherek városa volt, „Délkelet-Afrika bordélyházának“ nevezték, ahol a bigott erkölcsű dél-afrikai fehéreket — és a portugál katonákat — harmincezer (!) pillangó szolgálta ki éjszakánként. Johannesburgból olcsó kétnapos „repülős kirándulásokat“ rendeztek a dél-afrikai férfiak számára — persze városnézés nélkül... A pillangókat három osztályba sorolták a három színen belül is mert külön kasztot képeztek a fehér, a mulatt és a fekete prostituáltak. 1975-ben a FREL1MO bejött Lourengo Marquesba — és a pillangók elrepültek... A fehér prostituáltak Dél-Afrikába és Portugáliába, a mulattokból jutottak Brazíliába, a feketék zöme azonban maradt, vállalván az átnevelő tábort is. Nekik nem volt pénzük a meneküléshez és „új egzisztencia“ teremtéséhez ... Ma csak elvétve látni egy-egy örömlányt a szállodáknál, de az új rendszer harcot folytat a prostitúció teljes felszámolásáért. Lourengo Marques, legalábbis belső része, mintha nem is mozambiki, de nem is portugál városnak készült volna: ez már valóságos Dél-Afrika. Decemberben piros virágköntöst viselő seringófákkal szegélyezett széles utcák, 20:—30 emeletes lakóházak és irodaépületek, s olyan villanegyedek, amilyeneket csak San Franciscóban és legutóbb a repülőgép ablakából Johannesburg körül látott a riporter: minden villa udvarán fürdőmedence vize kéklik . . . Dél-Afrika, Rhodesia és Angola után az afrikai kontinensen Mozambikban telepedett le a legtöbb európai, ahogyan itt a fehéreket nevezik. L. M. a fehérek városa volt, itt mindegyik európaira 2—3 fekete szolga jutott — a szakácstól a szolgáig, a sofőrtől a takarítónőig. „SZOLGÁLT ATÓ-FOGYASZTÓI TÁRSADALOM" Mozambik városai és falvai, dzsungeltelepülései között óriási a különbség. A portugálok nagy többsége L. M. és a nagyvárosok lakója volt. Itt őket kiszolgáló „szolgáltató-fogyasztói társadalmat“ teremtettek maguknak: 60—65 esztendős átlagos életkorral a fehérek és 23—24 éves átlagkorral a feketék számára. Az afrikaiak L. M. külterületein, szál makunyhókban és fabódékban laktak. — Éjjel nem tartózkodhattunk a városban, kivé ve, ha erre rendőrségi engedélyünk volt — mondta a ma is nyomorúságos Baixa-negyed egyik szociális megbízottja forge Machungo, a FRELIMO (a Mozambiki Felszabadítási Front) aktivistája. — A por tugálok azután kezdték enyhíteni az ilyen faji megkülönböztetéseket, hogy Angolában kitört a fegyve rés felszabadító harc. A hatvanas évek vége felé már nem zárták börtönbe az afrikait, ha rajtakapták, hogy a fővárosban aludt — persze, ehhez pénz kellett, mert ki tudta megfizetni egy lakás bérét Lourengo Marquesban?! A rendőri terrort „gazdasági rasszizmussal“ helyettesítették, s a lényeg nem változott: L. M. a fehérek városa volt, ahol mi voltunk a szolgák ... A FRELIMO nem ígérhette a népnek ennek a „fogyasztói városi életformának“ a fenntartását vagy „afrikanizálását“, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a nagy többséget alkotó feketék továbbra is egy szűk réteg kiszolgálói maradnak. Ha a „szolgáltató-fogyasztói életformához“ alkalmazkodna továbbra is az egészséghálózat, az oktatási rendszer, akkor az afrikaiak átlagéletkora 23—24 esztendő maradna — ehhez persze elegendő lenne a függetlenség előtt számolt 290 orvos, mert mindössze eny- nyi volt ebben a 9 millió lakosú országban. (Igazi a kórházak államosításának hírére csaknem mind elmenekültek; alig harmincán maradtak Mozambikban, akiket most szovjet, bolgár, észak-koreai orvosok segítenek.) És a régi maputói életrend feltételezné, hogy az afrikai lakosságnak több mint a 90 százaléka írástudatlan maradna. A FRELIMO a függetlenség első napján egyetlen dekrétummal megszüntette ezeket a privilégiumokat (államosították az iskolákat is), a korábbi szűk „fehér réteg“ előjogai helyébe szerényebb, de mindenki számára elérhető lehetőségeket akarnak teremteni. Hozzátehetjük: hallatlan nehézségek leküzdésével. Hiszen Mozambikban a mérnökök, szakemberek csaknem kivétel nélkül portugálok voltak — és a 250 ezerből alig harmincezer maradt az országban ... Közülük is távozásra készülnek sokan: reggelenként hosszú sorok állnak a DETA mozambiki légi- társaság egyetlen nyitva tartó irodája előtt a maputói Hotel Turismónál, hogy - helyet kapjanak egy Lisszabonba tartó gépre. Portugáliában, Brazíliában, vagy valahol másutt remélik újrateremteni maguknak a Maputóban elvesztett „szolgáltató-fogyasztói társadalmat“, lehetőleg fekete szolgákkal... MERCADO DO POVO == NÉPI PIAC Manapság az afrikaiak számára sem könnyű az élet Maputóban, ebben a 400 ezer — külvárosaival együtt 800 ezer — lakosú metropolisban. A háború, majd a portugálok elmenekülése (nemcsak a gyárak berendezéseit, s járművek tízezreit vitték magukkal, hanem egész marhacsordákat hajtottak át Rhodesiába, meg Dél-Afrikába!) tönkretette Mozambik gazdaságát. Ültetvények százai és ezrei mentek tönkre, néhány hónappal ezelőtt még az olyan, szinte munka nélkül mindenütt megtermő „népélelmező gyümölcsök“ sem voltak kaphatók a maputói piacon, mint a banán, vagy a mangó — a burgonyáról és a paradicsomról nem is beszélve. Az élelmiszerhiánnyal együtt járt a feketepiac és az infláció. A kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy legalább a legfontosabb élelmiszereket elérhető áron biztosítsa a lakosság számára. De segítettek az állami ellenőrzés alá vett (a portugálok által elhagyott) vállalatok és ültetvények is. Egy cipó (fél kiló) ára ma mindössze 2 escudo és mindig kapható! (A fizetéseket a függetlenség után felemelték, s így' a gyári munkás legalacsonyabb havi jövedelme is eléri a 2 ezer escudót, de egy maputói autóbuszvezető havi 3—5 ezret is megkeres, a külföldi szakértő azonban ennek tízszeresét is megkaphatja.) És létrehozták Maputóban az első Mercado do Po- vót, vagyis „népi piacot“ — a város szélén, a szegények által lakott Ea/xa-negyedben. Itt minden olcsóbb, mint a város központjában lévő piacon, ahol egy kiló paradicsomért 20, egy kiló száraz babért 25, egy kiló papayáért (a sárgadinnyéhez hasonló, de fán termő gyümölcs) 15 escudót kérnek. A hús, a kávé és még néhány más áru azonban ma is hiánycikk. Az afrikaiak régebben itt legfeljebb egy héten egyszer ettek húst, az igények azóta nőttek, de a szétzilált kereskedelem a heti egyszeri húst is nehezen biztosítja. A feketepiacon pedig a hús megfizethetetlen a havi néhány ezer escudót kereső afrikai munkás számára. Hiszen a családok is népesek: általában négy öt gyerek van egy famíliában: Ezért járnak olyan sokan vásárolni a „népi piacra“... . \ JORNAL DO POVO = NÉPÚJSÁG A feketézőket, nyerészkedőket, ingyenélőket ostorozzák a Maputóban sokfelé látható utcai faliújságok, a fórnál do Povók, a lakosság és a FRELIMO aktivistái („dinamizadorjai“) által szerkesztett híradók. Szállodánk, a Hotel Turismo előtt szombatonként „jelent meg“ a Jornal do Povo új kiadása. Miről olvashattunk a kézzel írt és primitív rajzokkal illusztrált cikkekben? — „Gazdasági szabotázs“ egy tejgyárban, ahol szabadon lopták a tejport, s a cikkíró azt kérdezi, miért nem vonják felelősségre a tolvajokat? — Egy tisztviselő önkritikát gyakorol, amiért el fektette a polgárok beadványait a szociális hivatalban. — Megbírálnak egy férfit, aki még ma is veri a feleségét és részegeskedik. — Üdvözlik a Rhodesiában — Zimbabwében — fegyverrel harcoló hazafiakat. — Lelepleznek egy Mozambikból Malawiba menekült portugál földbirtokost, aki most Hastings Banda ottani elnökkel barátkozik. — Egy nagy cikk a nőszövetség II. konferenciájáról szól és harcot hirdet a prostitúció, az alkoholizmus és az írástudatlanság ellen. A legérdekesebb és legközérdekűbb írások napvilágot látnak az egyetlen maputói napilap, a Noticius hasábjain is. Az újság második oldala rendszeresen az olvasóké: a hibákat bírálják — és tanulják a közéletet, amelyből a mozambikiakat a függetlenség előtt kirekesztették a portugál kolonialisták. SEBES TIBOR (Folytatjuk) Maputo warn ►» c <0 J3 <3 Z x o E 03 <3 N IQ .* o .2 lg 2 ä * ® o 6 fa '03 > 3* 5 * «2 ■a « ja J3 o ■i a o fa " 0) o ® si 00 X! ® ® a jé (0 o t. I s 1 = g 8 ® «1 - N 2 ® 5 ® ll
