Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-06 / 6. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A SZOVJET GÉPIPAR FEJLŐDÉSE A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija nemrégi­ben rövid összefoglalót adott a szovjet gép­ipar fejlesztéséről. A cikk már a bevezetőben rámutat arra, hogy a műszaki-tudományos fej­lődés kibontakoztatásának és az ipar műszaki rekonstrukciójának, alapja csakis a gépgyártás fejlesztése lehet, hiszen az új, korszerű, nagy termelékenységű gépek és berendezések fel­tétlenül szükségesek ahhoz, hogy az egész ipar fejlődését biztosítani lehessen. 20-RÖL 27 SZÁZALÉKRA A gépipari termelés az egész szovjet ipar termelésének 1970-ben 20 százalékát tette ki, s a tervek szerint 1980-ra el kell érni a 27 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a gépipar ter­melése továbbra is sokkal gyorsabb lesz, mint az ipari termelés egészéé, hiszen 1980-ban a szovjet ipar jóval több terméket bocsát majd ki, mint 1970-ben. A gépipar korábban is a leggyorsabban fejlődő iparág volt a Szovjet­unióban, és az idézett számok azt mutatják, hogy ez a tendencia továbbra is érvényben marad. Mint a lap rámutat, megváltozik a gépipari termelés szerkezete is. Gyors ütemben fejlődik a nukleáris, a kohászati berendezések, a vegy­ipari, elektrotechnikai, mezőgazdasági gépek, szerszámgépek és műszerek gyártása. A gépiparban a műszaki fejlődés fontos irá­nya a gépek, a berendezések egyedi teljesít­ményének növelése, ami lehetővé teszi az üze­meltetési mutatók javítását, az egységi telje­sítményre jutó költségek csökkentését. Már megindult a 5000 köbméteres nagyko­hók automatizált berendezéseinek, a 350 ton­nás konvertereknek, az 500 és 800 ezer kilo- wattos energiablokkoknak a gyártása. A mező- gazdasági gépgyártásban az SZK—4 kombájno­kat felváltják a termelékenyebb Kolosz, Szi- birja és Nyiva kombájnok. A berendezések egyedi kapacitásának növe­kedési tendenciája a 10. (1976—1980) ötéves tervben is érvényesül. Már folyik többek kö­zött a legalább egymillió kilowatt teljesítményű gyorsneutronos reaktorok sorozatgyártásának i előkészítése. Az egyedi teljesítmény növelése jellemzi a kohászati, a rakodó-, a szállítási, a mezőgazda- sági és az építőipari gépiek és berendezések gyártását is. A műszaki-tudományos fejlődés együtt jár az új technológiai folyamatokra épülő korsze­rű gépiek és berendezések arányának és meny- nyi9égének bővülésével. A tizedik ötéves terv,­ben jóval több új gépiét, berendezést készülé­ket és műszert kell a termelésbe bevezetni, mint kprábban. A termékszerkezet megújulása nemcsak a nehézipari berendezések gyártásá­ra, hanem a könnyű és élelmiszeripari gépiek gyártására is kiterjed. A gépipar kulcságazatában, a szerszámgép- gyártásban bővül a numerikus vezérlésű szer­számgépek gyártása, a kiszolgálási műveletek gépesítése és automatizálása. A tizedik ötéves terv végére a gépipari ága­zatok többségében a legjobb minőségű kate­góriába tartozó termékek hányada a jelenlegi 20 százalékkal szemben eléri a 30—40 százalé­kot. A feladat azonban az, hogy a termelés fennmaradó része is kielégítse a mai műszaki követelményeket. A termékminőség javítása nagymértékben függ a gépipart kiszolgáló ágazatokban gyár­tott alkatrészek és részegységek műszaki szín­vonalának emelésétől. Ugyanakkor a kohászati, vegyipari és kőolajvegyészeti vállalatoknak is jó minőségű, megfelelő összetételű hengerelt árut, vegyszert, olajokat és zsírokat kell szállí­tania a gépiparnak. FOKOZOTT KOOPERÁCIÓ Az új gépek és berendezések sorozatgyártá­sának megjpdításához szükséges idő csökken­tése feltételezi a folyamatban részt vevő vál­lalatok összehangoltabb együttműködését. Elő­re gondoskodni kell az új berendezéseket ke­zelő, kiszolgáló szakemberek képzéséről. A tizedik ötéves tervben a Szovjetunióban először dolgozzák ki a komplex tudományos­műszaki programokat. A programok előirányoz­zák az új berendezések és ezek termeléséhez szükséges alkatrészek tervezésének és gyártá­suk megindításának komplex szervezését. A gépek műszaki színvonalának és minőségi javításának nagymértékben hozzá kell járulni­uk a kutatási és tervezési intézményeknek. A termelési és tudományos-termelési egyesülések kialakításával kedvező feltételek jönnek létre a kutatási és műszaki-tervezési tevékenység anyagi-műszaki bázisának erősítésére. Az egye­süléseken belül megfelelő kísérleti üzemek és részlegek alakíthatók ki. Egyúttal a kutató- és tervezőkollektívák érdekeltebbé tehetők az eredményes munkában, erkölcsi és anyagi ösz­tönzésük közvetlenül függővé válhat az ered­mények gazdasági hatékonyságától. A Szovjetunióban nagy erőfeszítéseket tesz­nek a gépipari fejlődés gyorsítására, s ennek minden bizonnyal már korán jelentkeznek az - /eredményei. Épül a világ legnagyobb duzzasztógátja Argentína, Brazília és Paraguay határvidékén ötmilliárd dol­láros költséggel épül a világ leghatalmasabb, az asszuáninál há­romszor nagyobb vízi erőműve. A tervek szerint 1989-re készül el, és akkor 18 turbinája 12 60Ó 000 kilowatt villamos energiát ter­mel majd. Az óriás erőmű 44 kilométernyire északra a híres Iguazu-vízeséstől, a Parana folyó egyik szigetén épül és Itaipu lesz a neve. Az építési munkálatok költségeit Brazília és a Vil|g- bank finanszírozza. Több mint 15 000 ember dolgozik a munkála­tokon. A Parana folyót két 70 méter magas zárógáttal terelik el, így víztelenítik azt a területet, ahol a főgát épül fel. Elkészül­te után 1350 négyetkilométernyi területet árasztanak el vízzel. A mesterséges tenger legmélyebb pontja 220 méter lesz és 30 millió köbméter vizet tárol majd. Az óriás zárógáton hajó­zsilippel teszik lehetővé a hajózást a mesterséges tengeren, és a Parana folyón. < Mesterséges sóstó a Kara-Kumban Szovjet tudósok behatóan kutatják azt a sós tavat, amely 15 évvel ezelőtt a Kara-Kum sivatag egyik hatalmas bemélyedésében keletkezett. Érdeklődésüket elsősorban az indokolja, hogy a tó emberi tevékenység eredménye. Körülbelül 50 éven át az öntöző- rendszerek gyűjtőinedenoéiből sós vizet vezettek a sivatagba. Mi­után a homok teleszívta magát vízzel, létrejött a tó. amelynek vízfelszíne ma már négyezer négyzetkilométer kiterjedésű. A ta­vai 40 méter széles nádöv veszi körül, sok hal él benne és a ná­dasokban madarak is megtelepültek. A tudósok véleménye sze­rint a nagy kiterjedésű tóból előbb-utóbb összekötő öböl lesz a Kaszpi-tenger és az Aral-tó között. Lengyelország tengeri kincsei MÍNUSZ 50 FOKNÁL ÉPÜL AZ USZTY— ILIMSZK-I TB?MELÖKOMPLE­XUM Az irkutszki és a bratszki erőmű után az Angarán épü­lő harmadik vízi erőmű, az Uszfy-Iljmszk-i már 1 200 000 kilowaftos teljesítménnyel gazdagította a Szovjetunió egyesített energiarendszerét. Az évi 22 milliárd kilowatt­óra termelésre tervezett vízi erőmű építése nehéz időjá­rási viszonyok k'özött folyik. Télen a hideg gyakran eléri a mínusz 50 fokot. Az erőmű építésével egy- időben, a KGST-tagországok közös erőfeszítésével épül az euroázsial kontinens leg­hatalmasabb faipari komp­lexuma, amelynek energia- szükségletét a bratszki és az Uszty-Ilimszk-i erőmű biztosítja. A cellulózgyáron kívül, amelynek tervezését, műszaki előkészítését a Szovjetunió vállalta, két fel­dolgozó üzem, egy élesztő- gyár és egy forgácslapgyár is épül. A faipari komple­xum évente 6,3 millió köb­méter faanyagot dolgoz fel. Az építkezésben a KGST- tagországokon kívül részt vesz Franciaország, Svédor­szág és Finnország is. Az egyes országok a komple­xum termelésének megindu­lása után hozzájárulásuk arányában kapnak cellulózt. Az Uszty-Ilimszk-i Területi Termelökomplexum befeje­zését, a vízi erőmű teljes kapacitásának elérését és a cellulőzüzem felépítését a 10. ötéves tervben tervezik. A Lengyel Népköztársaság keleti-tengeri partvidékén, a sekély vizű tengerszakaszokon viszonylag könnyen kitermel­hető kavics- és kvarchomok-, valamint kősó- és kálisőkész- letekre bukkantak lengyel geo lógusok. A slupski zátonyok térségében például mindössze két méter mélységben ha1 al­mas kavicskészletek vannak, amelyek nagyobb beruházás nélkül kitermelhetők és uszá­lyokkal elszállíthatok. Az éven­te itt kitermelhető 600 ezer tonnányi kaviccsal valamennyi keleti-tengeri vajdaság szük­ségletét kielégíthetik. Ugyan­csak a sluski zátonyok térsé­gében már a közeljövőben nagy értékű kvarchomok kitermelé­sét kezdik meg; ezt az értékes homokot a lengyel üveggyá­rakba szállítják majd. A len­gyel tengeri geológusok által felfedezett hatalmas kősó- és kálisókészletek mintegy tíz­kilométeres sávban húzódnak a lengyel partok előtt. Kincskeresés radarral Az új energiaforrások, nyers­anyag-lelőhelyek felkutatása napjaink egyik igen aktuális problémája. Az ilyen felderítő tevékenységnek egyre gyakrab­ban használt eszköze a radar. Az USA-ban jelenleg hatalmas, 90 000 négyzetkilométer kiter­jedésű területet tárnak fel ilyen módon Virginia, Kentuc­ky és Ohió térségében. Ezeken a területen földgázt keresnek. A felderítést egy Caravelle repülőgép végzi, amely a meg­figyelt területeken átrepülve egy meghatározott szögből ol­dalirányú látóterű radarral fo­lyamatosan impulzusokat bo­csát ki a földre. A földfelszín­ről visszavert radarimpulzuso­kat elektronikus adatgyűjtő fogja fel és azokat egy spe­ciális képátalakító szerkezet képinformációkká alakítja át. A visszavert impulzusok tartal­mazzák a pontos és részletek­ben gazdag domborzati ábrázo­láshoz szükséges adatokat. Ezek segítségével olyan geoló­giaiig jelentős információkat kapnak, amelyekhez a normál fényképek útján nem lehet hoz­zájutni. A Goodyear Aerospace Cor­poration által kidolgozott légi felderítési eljárás előnye az is, hogy felhős időben és éj­jel is zavartalanul lehet a ku­tatásokat végezni. A műholdakról végzett mérések nemzetközi szabályozása A Föld erőforrásait felmérő mesterséges holdak a világűrben keringve végzik munkájukat. Ezek célja, hogy egy-egy ország vagy országrész ásványi kincseit, víztartalékait felmérjék, a mező- és erdőgazdálkodási területeket lefényképezzék, a növények betegségeit fel­derítsék stb. Az adatokból következtetéseket lehet le­vonni egy-egy ország gabonaterméséről is. Ezek a hol­dak a Föld bármely pontját fényképezhetik. Ilyen spe­ciális kísérleti műhold a két amerikai Landsat, amelyek 900 km-es magasságban keringenek és fényképeznek kü­lönböző hullámhosszokon (egy Landsat műhold 18 nap alatt fényképezné le a Föld egész területét). Eddig a két mesterséges hold kamerái több millió felvételt ké­szítettek. Az értékelést az EROS DATA centerben vég­zik az amerikai légifényképszakértők. A jelenleg is dol­gozó két Landsat még kísérleti hold, és csak 1978-ban lövik fel a Landsat C operatív mesterséges holdat, mely­nek teljesítménye már nagyobb lesz a mostani mű­holdakénál. Ezeknek a holdaknak a tevékenysége az utóbbi idő­ben a nemzetközi jog szempontjából került előtérbe. Az ilyen típusú holdak bármely ország természeti erőforrá­sait képesek felmérni. Problémák akkor keletkeznek, amikor egy ország végigfényképezi a másik ország te­rületét és a klisék vagy az adatok egy harmadik ország, esetleg magántársaságok kezébe jutnak. Ezeket az ada­tokat azután illetéktelenek használhatják fel, vagy akár egy negyedik félnek adhatják tovább. A nem­zetközi jog szempontjából rendszabályozni kellene az adatok kiszolgálását. Magát a világűrbeli tevékenységet megtiltani technikai szempontból sem lehetne, de en­nek nem is volna értelme. Mindenesetre vannak országok — pl. Brazília és Ar­gentína —, amelyek saját területüknek a világűrből va­ló fényképezését a jövőben előzetes engedélyhez kötik. A képen látható óriásszelep kifejlesztésében és legyártásában több csehszlovák vállalat és kutatóintézet együttműködött. A sze­lep fő részeit a CKU Blansko nemzeti vállalat G. Dimitrov üze­mében gyártották. A szelep a vízi erőművek vizturbináihoz ve­zető csatorna gyors elzárására szolgál a turboaggregátor mű­ködésének szabályozásában előforduló rendellenességek esetében. A víz áramlásának teljes elzárásához csupán 30 másodperc szük­séges, és ezzel a szelep elejét veszi a turbina jelentősebb káro­sodásának. Az óriásszelep a tavalyi Brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron aranyérmet nyert. A zárószelep műszaki kivitelezésére az eredetiség, az aránylag kis súly, működésére pedig az ener­getikai célokra szolgáló víz gazdaságosabb kihasználása jellem­ző KAROL 2ILINSKY felvétele N C/3 #

Next

/
Oldalképek
Tartalom