Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
A KMZETKiZI IDE WDHUM KUNI HUM MOSZKVA — Sz. Sz. Nyikitin, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működd idegenforgalmi hivatal elnöke interjűt adott A. Csakovszkij elvtársnak, a Lityeraturnaja Gazeta fő- szerkesztőjének. KÉRDÉS: A burzsoá lapokban gyakran jelennek meg a Szovjetunió és a többi szocialista ország idegenforgalmáról különböző híresztelések.-Ar- ról írnak például, hogy a Szovjetunióból külföldre csak „kiváltságos“ egyének utazhatnak, és csak szigorúan „meghatározott számú“ országba engedélyezik a kiutazást. A kapitalista országokban viszont mindenki „oda utazhat, ahová akar“, mert ott teljes „a személyi szabadság“. Közben finoman elhallgatják a kérdés másik részét, hogy ezzel a „szabadsággal“ vajon élhetnek-e a munkanélküliek és a vagyontalanok százmilliói is az iparilag fejlett kapitalista országokban? Nem is szólva az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő országok lakosságának többségéről. A turistautazások lehetőségét mint valami különleges államoolgári szabadságot ecsetelik. A burzsoá propaganda ma már nem mer olyan alapvető társadalmi jogok területén vitába szállni velünk, mint a munkához, a művelődéshez és pihenéshez való jog vagy az öregkori ellátottság. „A fogyasztói társadalom“ kétes értékű ideáljait állítják elénk, mint amilyen pl. a „fényűző éjszakai élet“ a Hawaii-szigeteken, s ilyesmikkel akariák bizonygatni a, „nyugati életforma“ előnyeit. Megkérdezzük tehát, tulajdonképpen hány turistánk utazik külföldre? Növekszik-e a turisták száma? Igaz az, hogy a szovjet állampolgárok csak meghatározott számú országot látogathatnak meg? VÄLASZ: Döntsék el maguk: amíg az 1965-ös évben kb. egymillió szovjet állampolgár volt külföldön, az 1975-ös évben már kb. 2,5 millióan utaztak külföldre — munkások, alkalmazottak és kolhoztagok. A világ 134 különböző államát látogatták meg. Ez igen „korlátozott“ szám, ugye? A Szovjetunió nemzetközi idegen forgalma az elmúlt ötéves időszak ban jóformán megkétszereződött. Az említett öt esztendő alatt hazánkat kb. IS millió külföldi vendég látogatta meg, és ÍZ millió szovjet állampolgár utazott külföldre. Nemzetközi idegenforgalmunk alap jál természetesen a baráti szocialista országokba irányuló turizmus képezi. A Szov(etunióba látogató külföldi vendégek 60 százaléka a szocialista országokból érkezik, és a szovjet állampolgárok ugyanilyen részaránya utazik a szocialista országokba. Az európai szocialista országokkal, a KGST tagállamaival és Jugoszláviával kormányközi szerződéseket kö'öttünk az idegenforga'mi együttműködés területén. Az utóbbi években jelentősen meg- növekedett a nyugati államokba irányuló turizmus is. Erre vonatkozó kormányközi szerződéseket kötöttünk Olaszországgal, Libanonnal, Irakkal, Finnországgal, Belgiummal és Fran ciaországgal. A turistakaocsolatok fejlesztését támogatják azok a gazdasági és kulturális együttműködési szerződések is, amelyeket a Szovjetunió Franciaországgal, az NSZK- val, az USA-val, Kanadával és más országokkal kölött. Ez az alapja a további nemzetközi idegenforga'mi együttműködésnek. Ami a szovjet állampolgárok külföldi utazási lehetőségeit illeti, meg kell mondanunk, hogy ezek elé nagyon gyakran a nyugati államok ne hézségekei gördítenek. Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy partnereink — a magánkézben levő utazási irodák tulajdonosai — nem mindig képesek fogadni a szovjet turistákat s elhelyezni őket szállodákban. vagy nem képesek elegendő közlekedési eszközt a turisták rendelkezésére bocsátani. Sajnos, ezen a téren mi sem vagyunk hiba nélküliek. Gyakran előfordul, hogy helyszűkével küszködünk. De kezd,ük a beutazási engedély kérdésével. A szovjet nagykövetségek és konzulátusok hét napon belül kiad.rk a beutazási vízumokat. A mi turis'áink azonban sokkal' hosszabb idr g várnak a beutazási engedélyre. N: gyón fontos kérdés a turistaút ám i.->. A Szovjetunióban a külföldi tu>'is acsoportoknak nyújtott szolgáltatások ára a háború óta jóformán alig változott. Az utóbbi két-három évben az individuális komplex szolgáltatások egyes területein eszközölt csekély áremelést a szolgáltatások minőségének javítása vagy bővítése indokolta. Nyugaton viszont az utóbbi években a szovjet turistáknak nyújtott komolex szolgáltatások árát jelentősen emelték. Mivel nálunk a szolgáltatások árai alacsonyabbak, mint külföldön, ahhoz, hogy a devizakü- lönbözetet kiegyenlíthessük, egy szovjet turista nyugati útiának fedezésére három nyugati turistától kell devizajövedelmet biztosítanunk. Mindez sok problémát ielent számunkra. A szovjet turisták nyugati útiai nagy devizakiadásokkal járnak, amelyeket az ország nem növelhet korlátlanul a népgazdaság szempontjából fontosabb árucikkek behozatala rovására. Ezekre az egyre növekvő kiadásokra lényegében azt a devizát használjuk fel, amelyet a Szovjetunió a nyugati turistáktól nyer. A külföldi utazások iránti érdeklődés a Szovjetunióban egyre nagyobb, ezért igyekszünk a társasutazás legtakarékosabb formáit kihasz nálni. A szovjet turisták előnyben részesítik például a szervezett kül földi utazásokat, amelyek olcsóbbak, m'nt az egyéni utazás. Ez a tény visszatükröződik a társasutazások úti célja megválasztásában is. Az emberek szívesebben látogatják azokat az országokat, ahol olcsóbbak a szolgáltatások és kisebb az útiköltség. KÉRDÉS: E probléma tehát röviden így fogalmazható meg: szállítsátok le az árakat, több társasutazás lesz. Miért fizetnénk rá saját zsebünkbe' mások inflációiéra? VÁLASZ: így is mondhatjuk... de azok, akik az „utazási szabadság korlátozásáról“ beszélnek, tudatosíthatnák. hogy a külföldi társasutazásokkal kapcsolatos devizaszabályozást a legtöbb nyugati ország is ilyen vagy olyan formában érvényesíti. A kapitalista világban a munka- nélküliség, az infláció, a megélhetési költségek rohamos emelkedése és a létbiztonságérzet hiánya miatt egyre csökken a társasutazások iránti érdeklődés. Az utazási szabadság a dolgozók milliói számára csak papi ron van meg, illetve az utazási iro: dák tarka reklámkatalógusaiban. Mindenki utazhat, ahová csak akar... ha van miből. KÉRDÉS: A szovjet állam, a szakszervezetek vagy más tömegszervezetek hozzájárulnak-e anyagiakkal turistáink kiadásaihoz? VÁLASZ: Igen. Például a közlekedési vállalatok jelentős kedvezményeket nyújtanak a menetjegy megvásárlásakor. Az egyes üzemek vagy Intézmények alkalmazottaiknak gyakran részben vagy teljesen megtérítik az útiköltséget. A külföldi utak gyakori formája bizonyos munkahelyek kiváló dolgozóinak csoportos kirándulása. A résztvevők kiváló munka- eredményeikért jutalomként részesülnek ingyenes külföldi utazásban. Még egy fontos körülményt kell megemlítenünk. A szovjet turisták külföldi útjaikon nemcsak a városok műemlékeit, történelmi nevezetessé geit tekintik meg, hanem iizemláto gatások és tudományos intézmények megtekintése iránt is érdeklődnek. Szeretnének találkozni és elbeszél getni munkásokkal, szaktársakkal, külföldi kollégákkal. Az ilyen irá nyú kívánságnak a szocialista országokban készséggel tesznek eleget, de a kapitalista országok utazási irodái rendszerint elutasítják, arra hivatkoznak, hogy az üzemek és intézmények tulajdonosai nem szívesen nyitják meg kapuikat a szovjet luristák előtt. S éppen ezek a szakmai turistacsoportok térnek haza gyakran csalódottan a nyugati országokból. A hozzánk érkező vendégeknek széles körű lehetőségeket biztosítunk. Útvonalaik több mint száz városon vezetnek keresztül, érintik az egyes köztársaságok fővárosait, a hős varosokat, a legfontosabb közigazgatási, gazdasági és ipari központokat. a történelmi nevezetességű helyeket és a fürdővárosokat. Különböző ipari és mezőgazdasági üzemeket, szociális és kulturális intézmé nyékét tekinthetnek meg. Baráti találkozókon, társas össze jöveteleken elbeszélgethetnek a dől gozókkal. KÉRDÉS: Az európai konferenciá pák nagy jelentősége van a. nemzetközi együttműködés különböző területeinek tejlesztésében. Beszélhetünk-e turistakapcsolataink pozitív változásairól a helsinki záródokumentum aláírása óta? VÁLASZ: A történelmi jelentőségű helsinki találkozó óta csak rövid idő telt el, mégis bátran állíthatjuk, hogy a nemzetközi idegenforgalomban a gyümölcsöző együttműködés új szakaszát nyitotta meg. A nemzetközi idegenforgalom célja és alapeszméje nálunk mindig megfelelt a helsinki záródokumentumban foglaltaknak: a nemzetek közötti kölcsönös megértés megszilárdítása, a tapasztalatcsere, a kölcsönös megismerés és a kapcsolatok fejlesztése gondolatának. Napjainkban pedig a nemzetközi idegenforgalom a feszültség enyhülésének egyik lényeges formájává vált. A Szovjetunióban éppen ezért évről évre nagyobb figyelmet fordítanak erre a kérdésre. Turistakapcsolataink a múltban a kapitalista országokkal lényegében a kereskedelmi cégek közvetítésével fejlődtek, most ez kormányszintre emelkedett. Például, 1975-ben kormányközi idegenforgalmi szerződést írtunk alá Franciaországgal. A Szovjetunió aktív tagja lett a Nemzetközi Idegenforgalmi Világszervezetnek, amely 1975-ben kormányszinten alakult meg. Az idegenforgalom anyagi alapjának megszilárdítása érdekében kibő- vítjük a kapitalista cégekkel való műszaki együttműködésünket is, amit a Záróokmány szintén megkövetel. Például 1975 végén konstruktív tárgyalások után kétoldalú szerződést irtunk alá a francia Sefri és a svéd Skanska céggel, melynek értelmében Moszkvában és Leningrádban közös erővel építünk szállodákat. A Tííűszaki tájékoztatás és szakemberképzés területén is konkrét intézkedéseket hoztunk. Az olasz (génuai) Tecno cég a közelmúltban részt vett a szállodák és éttermek dolgozói részére rendezett tanfolyamon, melyet az Inturiszt rendezett. A francia Finatec hoteltársaság közös szemináriumon ismertette eddigi tapasztalatait a szovjet szállodaveze tőkkel és az idegenforgalmi irodák dolgozóival. Az együttműködés kiszélesítése és elmélyítése természetesen megköveteli a kölcsönös igyekezetei. Ürülünk, hogy az utóbbi időben nyugati partnereink részéről nagyobb megértéssel találkozunk. Már említettem, hogy a szovjet turisták csak hosszú utánjárásra kapják meg a nyugati országokba szóló beutazási engedélyt. A Belgiummal kötött kormányközi egyezmény értelmében a szovjet turistáknak 30 nap helyett már csak 15 napot kell várniuk a belga vízumra. Az olaszok is lerövidítették a várakozási időt. A közelmúltban kaptunk hírt ameI I rikai kollégáinktól: a kirándulások programját a szovjet vendégek szakmai érdeklődésének megfelelően készítik elő. Partnereink részéről több más kérdésben is nagyobb megértéssel talál kozunk, de még nagyon sok prob léma megoldatlan. A nyugati fél vo nakodva küszöböli ki azokat az akadályokat, melyek hátráltatják az együttműködést. Például az USA-bun érvényes diszkriminációs törvényék miatt szakad Uk meg azok a tárgyalások, melyek értelmében amerikai társaságokkal közösen fedeztük volna a Szovjetunióban épülő szállodák költségeit. Az amerikai hivatalos körök máig tiutasí’ják egy automatikus irányító rendszer licencének a kiadásait, melyet az Inturiszt még 1973-ban rendelt meg. A spanyol állampolgárok nehezen kapnak útlevelet a Szovjetunióba. A spanyol utazási irodák csak a spanyol biztonsági bizottság külön engedélyével nyomtathatják ki a Szovjetunióba tervezett kirándulásokat ismertető prospektusokat, amit előre megbeszélnek az Inturiszttal. A külön engedélyt a spanyol biztonsági szervek pedig ritkán adják meg. Az ilyen esetek és akadályok felsorolását még hosszan folytathatnánk. Ezek sokszor a társadalmi rendszer különleges helyzetéből ““adódnak, vagy a kapitalista országok társadalmi és gazdasági helyze tével függnek össze. A tárgyalások során továbbra is konstruktív és mindkét rész számára elfogadható megoldást keresünk. KÉRDÉS: A feszültség enyhítésé nek ellenségei támadják a Szovjet unió idegenforgalmát. A nyugati la pok arról írnak, hogy a külföldiek a Szovjetunióban „semmit sem láthatnak“, csak azt mutatják meg nekik, amit „a hatóságok engedélyez nek“, nem kerülhetnek közvetlen kapcsolatba az „egyszerű néppel“. Az egyik nyugati filmben azt állítják, hogy minden nyugati turistái két vörös ügynök kísér. A cél világos: felhívás — „Ne utazzatok a Szovjetunióba!“. Mi az ön véleménye erről? VÁLASZ: A nemzetközi turistaforgalom kiépítése az egyik módja, hogy az emberek megismerjék a Szovjetunió politikáját s azt a tényt, hogy a Szovjetunió következetesen megvalósítja a helsinki Záródokumentumban foglaltakat. A hidegháború propagálói éppen ezért akarják kiépített turistakapcsolatainkat is tönkretenni. A módszereik váltakoznak. A re akciós lapok gyakran hoznak olyan cikkeket, melyekkel el akarják ijeszteni az embereket, hogy ne jöjjenek hozzánjt. A Figaro című francia lap például azt állítja, hogy „a Rosszija- szállóban csak az kap szobát, akinek ismerősei vannak, vagy a hatóságok számára kívánatos a jelenléte a1 Szovjetunióban“. Az idegenforgalmunkról terjesztett ilyen és hasonló rágalmakat maguk a turisták cálfolják meg. A Holbaek Amts Vepstreblad dán lap „Egy szép oroszországi útról hazafelé“ címmel cikket közöl, és leírja azokat az élményeket, melyekben a Szovjetunió ban tartózkodott farmercsoport tag jainak része volt. A csoport vezetője, Stanley Jorgansen, kijelentette, hogy a kirándulás rendkívül érdekes és hasznos volt. A programról pedig azt állította, hogy azt úgy szervezték meg, hogy „lehetőségünk nyílt meg ismerkedni a Szovjetunióval minden téren“. A csoport tagjai nemcsak a műemlékeket tekintették meg, hanem néhány kolhozt is jneglátogat- tak. A sajtóban közzétett rágalmazó új ságcikkek közlése az enyhülés ellenfeleinek egyik bevált módszere. De mis eszközöket is felhasználnak. Számos kapitalista országban a szovjet Inturiszt irodák állandóan szer Í vezeti provokációknak vannak kitéve. A politikai huligánok az épületek körül cirkálnak, és igyekeznek behatolni az irodákba. Például PárizsI bün beverték az Inturiszt kirakatait.- Nyugat-Berlinben igyekeztek megfélemlíteni alkalmazottainkat, s hallat lan dolgokkal vádolták őket. A szovjet turisták ellen is szer I veznek provokációkat. A cionisták és a Szovjetunió más ellenségei az utcán leállítják a szovjet állampolgárokat, és ultrareakciós propaganda- anyagokat akarnak nekik átadni, amelyeket a Posev Kiadó bocsátott ki, és arra akarják őket rábeszélni, hogy menjenek Izraelbe . . . KÉRDÉS: Térjünk vissza a hazai idegenforgalom kérdéséhez. Tervez- nek-e új útvonalakat vendégeink részére és gazdagítják-e új programokkal a kirándulásokat? VÁLASZ: Már említettem, hogy vendégeinknek bő lehetőségük van megismerkedni a szovjet valósággal. 130 útvonal közül választhatnak, s a programok a legigényesebbeket is kielégítik. A szovjet turisták külföldi útvona lai is nagyon változatosak lesznek. Hajókirándulásokat rendezünk a Spitzbergákra a skandináv országok megtekintésével, valamint a nyugatafrikai országokba stb. KÉRDÉS: Milyenek a nemzetközi idegenforgalom távlati fejlődésének lehetőségei hazánkban? VÁLASZ: Igyekszünk teljesíteni a helsinki konferencia erre vonatkozó megállapodásait és a 10. ötéves tervidőszakban idegenforgalmunkat 50 százalékkal akarjuk bővíteni. Javítjuk a mennyiségi mutató mellett a minőségit is, és kiküszöböljük hiányosságainkat. Emelnünk kell a szolgál tatások színvonalát és idegenforgal műnk gazdasági hatékonyságát. A 10. ötéves tervidőszakoon s<ál lodákat, moteleket és kempingtáborokat létesítünk összesen 40 000 férőhellyel. Tervbe vettük az 'd^geidT- galrmban dolgozó szakemberek és egyéb dolgozók továbbképzését. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki konferencia óta a nemzetközi idegenforgalomban páratlan lehetőségek bontakoztak ki a kölcsönös megértés, a bizalom és a népek közötti barátság elmél/i.ésáre. 1977. I. 2. N C/3 14
