Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
Lengyelországi utijegyzetek 3. ÜSZKÖS ROMOK HELYÉN — Harminc éve itt romokban hevert az épületek hetvenöt százaléka. A háború utolsó napjaiban éppen a belváros és annak történelmi magva, az óvárosi Stary Rynek szenvedte el a legnagyobb károkat... Nagy-Lengyelország szívében, a kereken félmillió lakost számláló Poz- naft patinás piacterén állunk. Kísérőm, Wlodek Braniecki, tárgyilagosan magyarázó szava mögött vibrálni vélem nemcsak a régi korok páratlan műemlékeire is csóvát - vető újkori fasiszta barbárok megvetését, hanem a büszkeséget is: lám, Lengyelország sok más hasonló sorsú városának egyike, Poznan is „feltámadt poraiból“ és új életre kelt. Igen, akárhányszor csak ezen a földön járok, mindig úgy érzem, ez a nép, amely oly sokat szenvedett, valóban büszke lehet arra, hogy a világégés után nem kis áldozatvállalással, sok-sok milliárdos beruházásokkal régi szépségében megújította a történelmi korok üszkössé vált örökségét. Erről beszél ma például a XIV. század elejére is emlékeztető s ma XVI. századi reneszánsz pompájában elénk magasodó tömegével, monumentális, de ugyanakkor karcsú tornyával a porosz építészet ormótlan nehézkességével élesen kontrasztáló városháza s körülötte a középkori kereskedőváros hangulatát idéző pat-' rícius- és kereskedőházak. Erről tanúskodik a Warta-folyó bal partján a Stare Miasto, az Űváros rengeteg látnivalója vagy az Ostrów Tumski- nak a Piast-dinasztia első uralkodóinak szigeti székhelye, ahol csodálatos templomok jelzik — a XIII. század óta ez volt az érseki városnegyed. De Wlodek, jóllehet művészettörténetet tanult s ezért szinte megszállottja ezeknek a rég múlt koroknak, nem kisebb büszkeséggel hívja fel figyelmemet a szigetről is jól látható új lakótelepek körvonalaira, amelyek — ameddig a szem ellát — húzódnak a Bydgoszczba vezető főút mentén. Gépkocsi repít el bennünket a ma mintegy 150 ezer lakosnak korszerű otthont nyújtó Ratajba, a festői Máltai-tó partján, majd Winogra- dyba, ahol szinte gomba módra szaporodnak a lakóházak. — Egy évvel a háború után a városnak csak jele annyi lakosa volt, mint ma — pereg a magyarázat, miközben a késő őszi nyirjros hidegben a modern műépítészi elemektől sem idegenkedő s a homlokzati részeken a változatos színekkel otthonosságot sugárzó házsorok közti széles utakat rójuk. Alkonyatba hajló délután van, s most is szemembe ötlik a rengeteg gyerek és fiatal, ami ebben az ősrégi vitális országban megszokottá vált, jellemző látvány. — Csak 1975 ig 200 ezer lakószoba készült el. Az eltelt ötéves tervidőszakban az építkezési beruházások szédületes szintet, 15 milliárd zlotyt értek el. De nemcsak ez ... Poznan fontos ipari centrum is. A felszabadulás óta ipari termelése hússzorosára növekedett, s ma lakosainak mintegy 42 százaléka dolgozik az iparban. Nem akarlak számokkal untatni — mondja Wlodek, bár aligha tapasztalhat nálam türelmetlenséget, hiszen ezek a számok valóban sokatmondóak —, talán többet mond ennél az, hogy Poznan ipari fejlettség szempontjából Lódz után az ország második városa ... A centrum egyik sugárútja — madártávlatból Felvételek: Jerzy Unierzyski és CAF Mondania sem kell, hogy ez a város egyben messze földön — főleg kereskedelmi körökben — hírnévre tett szert nemzetközi vásárával, amelynek 230 ezer négyzetméternyi alapterületén, a főpályaudvar tő- szomszédságában, évről évre összese- reglenek a szocialista, a tőkés- és a fejlődő országok kiállítói s az érdeklődők százerei. Ma már közülük csak kevesen tudják, hogy ezen a helyen a háború éveiben Focke-Wulf vadászgépek készültek a fasiszta hadigépezet számára ... — Itt éltem akkoriban — ezt már újságíró kartársam, Zdzislaw Kand- ziora, a Glos Wielkopolszki szerkesztője mondja —, és így bátran állíthatom, hogy ezen a Warte Gau elnevezéssel a Német Birodalomhoz csatolt, megszállt területen, amelynek központja Posen a mai Poznan volt, sok vonatkozásban keservesebb volt az- élet, mint a nürnbergi perben halálra ítélt H. Franck helytartó ún. főkormányzóságában. Itt például nyilvános helyen még csak megszólalni sem volt ajánlatos lengyelül ... De a város ezt is túlélte. S ma nemcsak megkapó szépségű műemlékei, rohamosan terjeszkedő lakónegyedei, izmosodó ipara. pezsgő kereskedelmi élete és sajátos hangulati varázsa avatja az ország egyik ékességévé, hanem az a körülmény is, hogy a szó és a gondolat itt a a sötétség évei után ismét otthonra talált. Poznafi élénk szellemi életet él, negyvenezer diákja, tanulója van, egyetemi város és a zene, a művészet egyik fellegvára. Töredékesen, hézagosán és csak nagy vonalakban ez a város közelmúltja és jelene. De ebben, a fejlődés dinamikájában, már rügybon- tóan benne van a jövő is. Mert a város nem múltat idéző holt kő és csak mában élő ember, hanem a múlt és a jelen alkotó tetteit és nemes gondolatait jövővé dúsító, a sajátosat, az egyedit az általánossal összeötvöző élő, éltető és fejlődő szervezet. Ennek a szervezetnek megalapozott jövőjéről, a városfejlesztés 1990-ig szóló tervéről Wladyslaw Sleboda főpolgármester mondott el néhány érdekes tényt. — Talán először néhány szót a tavaly zárult ötesztendős tervidőszak néhány eredményéről... Ezalatt jelentős fejlődésen ment át a város kereskedelme, szolgáltató- és üzlet- hálózata. A lakásalap karbantartásá vál és új házak építésével javultak a lakásfeltételek, bár nem olyan ütemben, amilyenben szeretnénk. Figyelmünket továbbá a víz-, hővezetékek, valamin! a csatornahálózat fejlesztésére összpontosítottuk. Közületi célokra a szóban forgó időszakban 1,8 milliárd zlotyt fordítottunk, ami 20 százalékkal több a tervezettnél. Útépítésre, közvilágításra, zöldövezetek telepítésére is jóval többet fordítottunk, mint amennyit eredetileg terveztünk. S ami a jövőt illeti, minden lépésünk meghatározója az, hogy feltevésünk szerint a város lakóinak száma 1990-ben háromnegyed millió fő lesz ... Mit jelent ez a gyakorlatban? A városfejlesztési terv erről sok mindent elárult. Például azt, hogy további 53 ezer hektárnyi terület épül be. Felépül 147 ezer új lakás, jelentős hányaduk új terepeken, a Piatkowa és a Moraska negyedben, ahol mintegy 60—65 ezer ember jut modern lakáshoz. S amikor ez megvalósul, akkor a város lakosaira átlag 23 négyzetméternyi lakóterület jut. Nagyon fontos feladat ez, ha számba vesszük, hogy a lakásépítés eddigi üteme ellenére lakásra ma még hosszú évekig várni kell. A városfejlesztési terv különben újszerű abban, hogy nagyon következetesen előirányozza a komplexi- citást, vagyis a lakásépítéssel egyidejűleg a szociális berendezések, üzletek és szolgáltatóházak felépítését is. Ennek keretében a többi között elkészül mintegy 200 kilométernyi út, 50 kilométernyi villamosvo- rfal, és — amit nemcsak a „városatyák“ tartanak rendkívül fontosnak, hanem elsősorban a peremnegyedek lakói —. elkészül a várost átszelő gyorsvasút első szakasza, amely a centrumot összeköti majd az északi városnegyedekkel. A tervben szó esik arról is, hogy a nemzetközi nagyvásár területe további 200 hektárral bővül és magától értetődő a zöldövezetek területi gyarapodása 12 ezer hektárral. Még tizennégy év van hátra a terv végleges megvalósításáig. De ha a szándék nagyvonalúságára, a fejlesztés méreteire gondolok. akkor inkább úgy kellene fogalmaznom, bogy már csak tizennégy év, Persze lesz még ezzel sok gond, hiszen az élet szüntelenül változó, s néha nehezebbé váló feltételei nemegyszer vargabetűk megtételére kényszerítik az embert és a társadalmat is. Én azonban a jelen és a jövő feltételezhető nehézségei s buktatói ellenére meggvőződéssel vallom — a poznaniak célba érnek. Célba érnek, mert szeretik városukat s mert erejük a szocialista Lengyelország ereje. GÁLY IVÁN , (Folytatjuk) I es > 'CO N '<0 JS CA o bl 'CO > N CA S 'CO Ü CA 03 S 0) U co u 'V bl 'CO CA •CO > ’cA S 'CO > 'O I N-
