Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-06 / 6. szám

Sziporkázó napfényben úszik az épülő gazdasági telep. A fözootechnikus arca szemlélődés közben fel­vidul. Már most maga előtt látja a korszerű beren­dezésekkel dolgozó szövetkezeti tagokat, akik ke­vesebb verejtékkel többet termelnek a jövőben. Ezen a telepen megvalósul álmuk, és megközelítőleg már olyan körülmények között dolgoznak majd, mint az ipari munkások. s A fiatal szakember nehezen enged utamra. Csak úgy ömlik belőle a szó, mindent el akar mondani a gazdaság fejlesztéséről. Csak hosszú parolázás után búcsúzhatok el. Hazafelé jövet megállapítom magam­ban, hogy a Vörös Csillag Efsz igazán jó úton és a jövőben is az élen jár a járásban. BÁLLÁ JÓZSEF nap pazarlóan szórja sugarait a be­havazott tájra. A fák zúzmarás ágai messzire ragyognak. Olykor-olykor egy-egy jármű halad át a falun. A gépkocsivezetők félve, óvatosan for­gatják a kormánykereket, nehogy a tükörsima útról esetleg az árokba csússzanak. Velünk szemben egy fe­kete Volga közeledik. Könnyedén __ elsuhan mellettünk, látszik, hogy ve­zetője jól ismeri az útviszonyokat. Ismerős arcokat látok benne. Hosszú ideig kutatok emlékezetemben: ugyan kik lehetnek? Gépkocsink végre a régi kas­télyban elhelyezett szövetkezeti iroda elé gördül. Az egyik helyiségben két ismerős szövetkezeti veze­tő foglalatoskodik. Amikor a Volga utasai felöl ér­deklődöm, készségesen válaszolnak: — Biztosan az elnök volt. Szabad szombaton is ellenőrzi a gazdasági részleget. Ilyen ember ő, nem tud nyugodni ilyenkor sem. Meglátja, ide is hama­rosan beugrik. Jó ideig tereferéltünk, hogy kellemesebbé tegyük a várakozás idejét. Érdekelt, merre is halad az egyesített nagygazdaság szekere, milyen célokat akar a vezetőség és a tagság közös erőfeszítéssel elérni. Kiderült: nagy változásod történtek, mióta utoljára itt jártam, hiszen több gazdaság egyesült a nenincei (lukanyényei) Vörös Csillag £/sz-szel. Nö­vekedett a földterület, gyarapodott az állatállomány és megsokszorozódott a tagok száma. Ezzel egyide­jűleg szaporodtak a gondok, a megoldásra váró problémák is. A helyi viszonyoknak megfelelően át kellett szervezni a termelés összetételét. Ez a munka, bizony, nagy erőfeszítéseket igényel — ve­zetőktől és a tagoktól egyaránt. Jó néhányan a ter­melés átmeneti visszaesésétől tartottak, de ez sze­rencsére nem következett be. A jelenlegi helyzetet a szövetkezet vezetői így jellemzik: — Nem állunk rosszul. Jó volt ez a kis „szondázás“, mert hasznát lát­tam az időközben megérkezett főzootechnikussal, majd az elnökkel folytatott beszélgetésem során is. Előbb ]án Selsky mérnök, fözootechnikus — vagy amint ő mondja: az állattenyésztési üzem vezetője — robogott be. Mindenekelőtt arról tájékoztatott, hogy az egyesítés következtében megnagyobbodott gazdaságban az új irányítási, szervezési módszereket vezettek be, bár engem inkább a termelés szakosí­tása és a szerződéses eladási tervek teljesítése ér­dekelt. — Eredmények tekintetében átlagos évet hagy­tunk magunk mögött, de nem maradtunk adósai a társadalomnak — közölte bevezetésképp a fözoo­technikus. — Egyes árufélékből még többet is ad­tunk el a tervezettnél. A múlt évi szerződéses el­adási tervet tejből huszonöt ezer literrel, szarvas- marhahúsból húsz mázsával, tojásból pedig három­százhuszonhárom ezer százhúsz darabbal teljesítet­tük túl. A tojás kilencven százalékát a felvásárló szervek az első osztályba sorolták. A további beszélgetés során megtudtam, hogy ál­lattenyésztésükben a minőségi termelés tört előre. Az elmúlt évben kétszázötvenhárom tóját termelése jutott egy tyúkra. A nyáron hizlalt vágócsirkék 56 nap alatt érték el az 1,60 kg-os élősúlyt. Az egy ki­logramm súlygyarapodásra jutó szemestakarmány­fogyasztás mindössze 2,80 kg volt. A lelkiismeretes és szakértelemmel végzett munka eredményeként a baromfihús nyolcvannyolc-kilencven százalékát is első osztályúként értékesítették. A szarvasmarha­tenyésztésben szintén kiváló eredmények születtek. Minden száz tehéntől százkét borjút választottak el. Főleg az anyakocartenyésztésben volt magas fokú a munka termelékenysége: a gondozók anya­kocánként 18,71 malacot választottak el, és ezzel az eredménnyel a járásban az első helyre kerültek. Ilyen részletes tájékoztatás után érkezett meg utasával a fekete Volga. Nemcsok László, a szövet­kezet többszörösen kitüntetett, veterán elnöke fia­talosan ugrott ki belőle. — így van ez nálunk — mondta nevetve. — Ál­landóan lótunk-futunk, pihenésre alig jut idő. Ilyen­kor — a tervkészítések idején — annyi a problé­ma, hogy alig győzünk megbirkózni vele. A parolázás, bevezető beszélgetés után nyomban a tárgyra tértünk. Szinte sejtette, miért jöttem. Pa­pír sem kellett hozzá, kérdéseimre válaszolva „fej­ből“ sorolta az adatokat: — Idén — mivel kedvezőbb feltételeket teremtet­tünk az állattenyésztésben a termelés fokozására —, a szerződéses eladási terv szerint huszonöt ezer li­ter tejjel, ötven mázsa sertéshússal, kétszáz mázsa baromfihússal és kétmillió kétszázptven ezer tojás­sal termeltünk többet, mint tavaly. Az állattenyész­tési termelés tehát általában mintegy három száza­lékkal növekszik. A fentiek elhangzása után a többtermelés táv­lati megteremtéséről beszélt. — A gazdaság terebélyesedése óta sokat főtt a fejünk, hogy milyen irányban szakosítsunk. A ba­romfi mindig jó pénzt hozott a házhoz, ezért to­vább fejlesztjük tenyésztésüket. A nyényei Katren telepen egy új, tizenhét ezer férőhelyes pavilont helyezünk üzembe a tyúkok részére. Továbbá fel­építünk egy hatszáz férőhelyes sertéshizlaldát is. A távlati terveknek megfelelően állattenyésztésünk 1978-ban még egy ugyanilyen nagyhizlaldával gaz­dagodik. Ilyen módon évente mintegy huszonöt va­gon sertéshússal termelhetünk többet. Tervek, elképzelések születnek. Mivel mintegy ezer haktár legelőjük van, egy központi telepen ötszázötven borjút tenyésztenek. Innen biztosítják majd az üszőket a tehénállomány felújítására. A Katren telepen hétszáz tehén számára építenek is­tállót. Nagy összegeket fordítanak olyan beruhá­zásokra, amelyek lehetővé teszik a nagyobb és ol­csóbb termelést. — Sok vezetőségi gyűlésen törtük a fejünket, hogy milyen célokra fordítsuk a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket — folytatta az elnök. — Különböző nézetekkel találkoztunk. A társadalmi szükségletekből kiindulva — a járási, tervekkel össz­i p — Céljainkat megvalósítjuk — jelenti ki határo­zottan Nemcsok László, a Vörös Csillag Efsz el­nöke hangban — szabtuk meg a szakosítás irányát. Rá­jöttünk arra is, hogy a termelést csakis oly mó­don koncentrálhatjuk, ha megfelelő épületeket biz­tosítunk az állatállomány számára. Ha ez mind megvalósul, akkor már igazán kedvező feltételek nyílnak a munkatermelékenység fokozására. Az elnök szavaiból magabiztosság érződik. Eléggé mostoha körülmények között gazdálkodnak, de a lehetőségeket jól kihasználják a termelés növelé­sére. Annak idején sok probléma közepette indult meg a baromfitenyésztés. Szőlőt telepítettek, hogy ilyen módon is több bevételhez jussanak. Ha nem is túl gyors ütemben, ám sikerült a tejtermelést is növelni. Ma már az egy tehénre jutó évi tejterme­lés megközelíti a háromezer litert. Egy sor olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek elősegítik a tejtermelés növekedését. Az elnök nem időzhetett sokáig az irodában. Újabb teendők szólították. Hamarosan el is robogott autó­ján, én pedig a főzootechnikussal gazdasági szem­lére indultam. A fiatal szakember örömmel tájékoz­tatott terveikről: megemlítette a kisebb-nagyobb si­kereket is. Szemmel láthatóan örült, hogy a veze­tőség és a tagság ilyen komoly feladattal bízta meg. Eleinte úgy gondolta, sokkal több lesz a prob­lémája, és esetleg nem tud helytállni. De a közös­ség segítségével mégis eredményes munkát fejt ki. Mindennapi munkájához a biztatást munkatársaitól kapja. Mindig számíthat a dolgozók kezdeményezé­sére. Ebben a gazdaságban az üzemi pártszervezet tagjainak kezdeményezésére mindig is nagy volt a versenyszellem. Egyének és kollektívák több újítási javaslatot nyújtottak be a gépek jobb kihasználása és a termelési folyamatok korszerűsítése érdekében. Jó néhány újítási javaslatot a járási szervek is elfogadtak, és az újítók ötletes munkájukért meg­kapták a nekik járó jutalmakat. A szocialista munkaverseny mozgatói mindig a szocialista munkabrigádok tagjai voltak. Első he­lyen kell említenünk a baromfitenyésztésben műkö­dő szocialista munkabrigádot, amelynek tagjai évek óta kiváló eredményeket érnek el. Rendszeresen teljesítik szerződéses eladási terveiket és kötelezett­ségvállalásaikat. A Katren telepen az elmúlt idő­szakban egy tizenhat tagú fejőkollektíva került az élre, amely Balogh Erzsébet mérnöknő vezetésével — mint említettük — már elérte a tehenenként! évi háromezer literes tejhozamot. Ez a lelkes cso­port a jó munkáért a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Vefky Krtís-i {Nagykürtösi] Járási Bi­zottságától megkapta a Szocialista Munkabrigád el­ső fokozatát jelző bronzérmet. 1 Az élmunkások közül talán még megemlíthetjük Gyönyör Pált, aki a nyényei részlegén minden le­hetőséget kihasználva, húsz malacot választott el anyakocánként az elmúlt évben. Munkáját elismerő oklevéllel jutalmazták. Hozzá hasonló emberek eredményes munkájára számít a fözootechnikus, az elnök és a többi vezető. — Gjabb beruházásokkal teremtjük meg a kedvező feltételeket a termelékenység fokozására — mondja Ján Selsky mérnök, fözootechnikus (A szerző felvételei) i nnmm tpßn ítw üd^LLiUUlm

Next

/
Oldalképek
Tartalom