Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-06 / 6. szám
Országjáró kőrútjainkon számtalan nemzeti bizottságon is megfordulunk. Megállapíthatjuk, hogy a nők a közigazgatás területén is érvényesülnek. Legtöbbjük ad- minisztráciés munkaerőként dolgozik, viszont több községben az elnöki és a titkári funkciót is nő tölti be, mintegy bizonyítva, hogy a nők is alkalmasak irányításra, vezetésre. Az 1976-us választások óta Hamuliakovo (Gátőr) község élén is asszony áll — Vass Erzsébet. S. AMBROZ 1977. II. 6. G útor mintegy 800 lelket számláló kisközség a Bratislava-vidéki járásban. Terebélyes családi házak között kanyargó úton jutottunkéi a falu főterére, ahol a helyi nemzeti bizottság székel. Az épület szerényebb, mint bármely más ház a faluban. Nem elmarasztalásként említem, hanem bizonyítékként, hogy középületekkel régóta nem gyarapodott a falu. Pedig a szükség és az igény is így kívánta volna. Többek között ezért is volt szükséges, hogy a falu élére olyasvalaki kerüljön, aki kivezeti a falut az egy helyben topogásból. A járási nemzeti bizottság vezetősége és a falu lakossága erre a legalkalmasabbnak Vess Erzsébetet találta. A kedves, közvetlen elnöknőt a hnb irodájában találtuk. Halaszthatatlan telefonbeszélgetések szüneteiben, a lakosság hivatalos és személyes ügyeinek intézése közben beszélgettünk. Miközben választ kaptunk kérdéseinkre, bepillantást nyertünk abba is, hogy egy nemzeti bizottság elnökének milyen sokrétű munkát kell végeznie. Elmondotta, hogy 1904-ben választották meg a hnb képviselőjévé. Abban a választási időszakban főleg szociális ügyek intézésében segített az akkori vezetőségnek. A tájékozódás, a tapasztalatszerzés ideje volt ez a hét esztendő. 1971-ben megválasztották a hnb tanácsának tagjává s nagyobb lehetősége nyílt, hogy a felmerülő problémák megoldásában segítsen. 1974- ben visszavonult az addigi titkár és őt bízták meg ezzel a funkcióval. Elérkezett tehát a tettek ideje. Legelső feladatnak tekintette, hogy azt a 100 000 koronát, amelyet a sportszervezet még 1972-ben kapott a járási szervektől, befektessék. Mert ha nem így történik, vissza kellett volna adni a pénzt a járásnak. Nekiláttak téhát a sportpálya és az öltözők építésének. Bevallja, nem kis lelkiismeret-furda- lással költötte el ezt a pénzt olyan létesítményre, amire bár szükség volt, de amelynél sokkal fontosabb lett volna az óvoda korszerűsítése. A pénzt azonban a rendeletek értelmében másra nem költhettek. Óvodaügyben is hamarosan intézkedett. A hnb megvásárolt egy házat a konyha számára. Most már nem kell délben hazamenniük az óvodásoknak, s az alapiskola diákjai is ott étkeznek. Igaz, ezzel még csak átmenetileg oldották meg az óvoda problémáját. A temetőt is bekerítették, ravatalozót építettek. Közben elérkezett a választások ideje. A lakosság — látva, hogy a középületek létesítése terén a felszabadulás óta nem történt annyi minden, mint a választásokat megelőző két évben, amióta Vassné áll a falu élén — habozás nélkül megválasztotta a nemzeti bizottság elnökévé. Azóta mindössze három hónap telt ef. Ezt az időszakot még korai lenne értékelni. Mint elnöknő lényegében azt a munkát folytatja, amit 1974—76 között titkárként végzett. Továbbra is nemes célok megvalósításán fáradozik, amelyek minden egyes gútori lakos javát szolgálják. Ebben a választási időszakban mindenek előtt egy minden igénynek megfelelő óvodát építenek. Bár — mint említettük — ezen a téren történtek már intézkedések, a férőhely továbbra is kevés. Az új óvoda a tervek szerint a jövő év végére épül fel. Vendéglátóipari üzemre is .szükség van. Ennek építését is tervbe vették. Folytatják a vízvezeték-hálózat építését, és szeretnék megoldani a szennyvíz- elvezetést. Hat család számára pedig egyemeletes lakóházat építenek. S mindemellett fontos feladata a hnb elnökének a lakosság mindennapos ügyeinek intézése. Munkájában segítőkész munkatársa Sándor Erzsébet, a hnb titkára. Támogatják őt a falu tömegszervezetei, a hnb képviselői s nem utolsósorban a családja, férje, akire szintén mindenben számíthat. KOVÁCS ELVIRA A szerző felvétele Tanácstalanul állok a Pe- zinoki Városi Nemzeti Bizottság székházának folyosóján. A számozott ajtókról még hiányoznak a névtáblák. A folyosó túlsó végén az egyik teremből zaj szűrődik ki. Amint benézek, látom, hogy egy fiatalasszony rendezgeti a székeket a polgári szertartások termében. Udvariasan megkérdezi, kit keresek. Amikor megmondom, hogy a polgári ügyek testületének titkárát, abbahagyja a takarítást és az egyik közeli irodába tessékel. — A 18 tagú polgári ügyek testületének én vagyok a titkára — mutatkozik be Mária Grelová, a vnb titkárságának dolgozója.. — Munkánkat segíti a 22 üzemi, illetve intézményi aktíva, amelyekkel rendszeresen negyedévenként találkozunk. Városunknak 15 635 lakosa van. Ha munkánkat a jövőben javítani akarjuk, függetlenített titkárra lesz szűk ség, úgy, mint Malackyban és más városokban. A mindennapi elfoglaltság mellett ugyanis nagyon nehéz teljesíteni a polgári ügyek testületére háruló feladatokat, még akkor is, ha a tagok tevékenyek. A testülettel kapcsolatos teendőket gyakran munkaidő után intézem. Az a szerencsém, hogy gimnazista lányom segít a ház körüli munkában, a főzésben. A pezinoki polgári ügyek testületé évek óta a Bratislava környéki járásban a legjobbak közé tartozik. Tavaly például 270 gyermek névadóját rendezték meg, ebből 83 nem vett részt vallási szertartáson. — A szokások, a hagyományok országszerte különbözők — folytatja. — Mi például behívjuk a szülőket és megbeszéljük velük, milyen névadót akarnak gyermeküknek. Az ünnepségre meghívjuk az üzemek képviselőit. Aktivistáink kulturális műsort szerveznek. Tőlünk virágot és játékmackót kapnak a gyerekek, a szülők pedig egy naplót, amelybe bejegyezhetik, mikor kezdett el gyermekük járni, beszélni, idegen nyelvet tanulni stb. Beírjuk őket az emlékkönyvünkbe is, amelyet Milan Tesaf őrnagy vezet. Az esküvők előkészítésével és megszervezésével az anyakönyvvezető foglalkozik, de a szertartáson ott vannak az iskola diákjai, Eduard Hric, a zeneiskola igazgatója, aki vil lanyorgonán játszik és a tes tület titkára. Gyakran fellép a madrigálkórus is. Az esküvő előtt dr. Pospísil nőgyógyász elbeszélget a jegyesekkel. — Tavaly 191 esküvőt tar tottunk. Nyilvántartásunk sze rint 102 fiatal párnak csak polgári esküvője volt. Egyre több fiatal pár megy a városházáról a szovjet hősök emlék művéhez, hogy hálájuk jeléül ott virágcsokrot helyezzen el. Hogy milyen a szertartásaink színvonala? Azt mondják, jó — jelenti ki határozottan Mária Grelová. Számos külföldi és más járásbeli fiatal is nálunk tartotta esküvőjét. Sajnos, bár másfél évtizede vagyok tagja a testületnek, más városokban kevés szertartáson vettem részt, ezért nehéz ösz- szehasonlítást tennem. Elsődleges feladatomnak tartom, hogy másoktól tanuljak, ellá togassak olyan helyekre, ahol e téren gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. A polgári temetések szerve zésében sokáig nem tudtak lé nyegesebb eredményt elérni. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1974-es évben 80 temetés közül csak 8 volt polgári. A múlt évi eredmények azonban már jóval jobbak. A 88 elhunyt közül 22-nek volt polgári temetése. Zenét a művelődési otthon fúvószenekara szolgáltat. A búcsúztatót általában Pavol Makos és Milan Cibul- ka tanítók mondják. Anna Sa- varová, a városi könyvtár dolgozója szavalattal járul hozzá a szertartáshoz. — Az év elején rendszeresen elkészítjük az idős emberek névsorát, azokét, akik abban az évben töltik be 60., 70., 80., 90. életévüket. Akik nincsenek ágyhoz kötve, azokat a vnb vezetői fogadják, akik pedig már nehezen mozognak, a betegeket, a lakásukon keressük fel. A nőszövetség városi bizottságával karöltve évente többször ellátogatunk a nyugdíjasok klubjába és elbeszélgetünk az idős polgárokkal. Minden alkalommal az iskolások adnak kultúrműsort. Hogy el ne felejtsem, tavaly tizenhét ezüst- és négy aranylakodalmat is tartottunk. Több mint 90 fiatalnak ünnepélyes keretek közt adták át a személyazonossági Igazolványt. A polgári ügyek testületének tagjai segítenek a különböző delegációk fogadásának szervezésében, egyszóval kevés olyan esemény van a városban, melyen a testület ne venne részt. — Munkánkat tovább akarjuk javítani. A hagyományos rendezvényeken kívül az idén megszervezzük városunk szocialista munkabrigádjainak találkozóját is — mondja búcsúzóul. NÉMETH JANOS Tényleges katonai szolgálatát Milan Sabo egy számára teljesen ismeretlen egységnél kezdte: az irányított tankelhárító lövegek egységénél. Fokozatosan azt is megtudta, hogy ez egy bonyolult technikai felépítésű, igényes fegyver. A későbbiekre így emlékszik vissza: — Altiszti iskolába jártam, sokat kellett tanulnom. Kitüntetéssel fejeztem be az iskolát, megkaptam a „Példás katona“ jelvényt és a „Harmadosztályú specialista“ címet. Legnagyobb élményem ahhoz fűződik, hogy az altiszti iskola be fejezésekor engem is jelöltek azok közé, akik a bemutató éleslövészetet tartották. Az volt ám az izgalom! Az éleslövészet mégiscsak más, mint a gyakorlatozás. A lövés jól sikerült, nem maradtam szégyenben. Milan Sabo őrvezető lett, befejezte tanulmányait, s az iskolában maradt mint rajparancsnok. Tudták róla, hogy jó szakember. s a SZISZ-bizott- ságban is lelkiismeretesen dolgozott. Számára ez természetes volt, pártfeladatát teljesítette. Még a Kosicei (Kassai) Magasépítő Vállalat szakmunkásképzőjének tanulójaként lett párttagjelölt, az építészeti szakközépiskolában pedig párttag. Arra a kérdésre, hogy szerinte milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy rajparancsnoknak, határozottan válaszolt: — Tapasztalataim alap ján úgy gondolom, min denekelőtt öntudatosnak kell lennie, politikailag képzettnek, jó fizikai adottságúnak, de nyugodtunk és meggondolt - nak is. S a rajparancsnoknak ráadásul még igé nyesen kell Irányítania beosztottjait a feladatok pontos teljesítésénél, főleg a legfontosabbnál: első lövésre eltalálni a célt! Azt, hogy ezeket a követelményeket a gyakorlatban is érvényesíti, többek közt rajának kötelezettségvállalása is bizonyítja: megszerzik a „Példás raj“ címet, a katonák 90 százaléka osztályspecialista lesz, 70 százalékuk pedig „Példás katona“. Milan Sabo, aki köz ben a pártbizottság tagja lett, nemrég részt vett a katonai politikai iskola kéthónapos tanfolyamán. Beszélgetésünk idején ép pen a SZláZ alakulati bizottságának funkcióim fiúsává nevezték ki. Az egység parancsnoka nem szívesen veszíti el egyik legjobb emberét, de ez már az élethez, főleg a katonaélethez tartozik. Ez állandó, szükséges és törvényszerű folyamat, melynek társadalmi jelentőségét a CSKP XV. kongresszusa is hangsúlyozta. Ezzel van tehát összhangban az is. hogy Milan Sabo, a lekárovcei fiú ipari tanulóból lett középiskolássá, példás katonává és specialistává;' tagjelöltből párttaggá és SZISZ-funkcioná- riussá. Munkáját új tisztségében is lelkiismeretesen és önfeláldozőan fogja végezni. NÉVADÓK, ESKÜVŐK Teret hódítanak az új szokások NO ANDI CICIM Lelkiismeretes parancsnok
