Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-06 / 6. szám
Prágában, az Egyesített Energiarendszerek Központi Diszpécserszolgálata székhelyén a tagországok dolgozói egymást felváltva ellenőrzik és koordinálják az áramfogyasztást. Felvételünkön a romániai Gheorge Radoseanu mérnök (szemüvegben) és a magyarországi Csaba Lajos mérnök teljesít szolgálatot. (A CSTK felvétele) országaink közt létrejött kereskedelmi szerződés alapján egy 220 kV-os vezeték felépítése követte, amelyhez ugyanabban az évben — egymás energetikai rendszerei között is megteremtve a kapcsolatot — először az NDK, majd Lengyelország és fokozatosan a már említett többi ország is csatlakozott. A kedvező tapasztalatoknak köszönhetően, 1962-ben létrehozták á prágai diszpécserszolgálatot. Ez tette lehetővé a további, a 330 és a 400 kV os vezetékek felépítését is, amelyeket, az egyre növekvő igények kielégítését tartva szem előtt, a Szovjetunió a Magyarország között épülő hatalmas 750 kV-os vezeték egészíti majd ki. Jaroslav Hradil elmondja, hogy az egyesített energetikát rendszerek összkapacitása a múlt évben 7,5 százalékkal növekedett, s m& már meghaladja a 60 000 MW-ot. Érthető, hogy ebben a kiterjedt energetikai rendszerben a feladatok koordinálását tekintve a diszpécserszol gálát rendkívül fontos szerepet tölt be. Erről a központban magam is meggyőződhettem. A hol kigyú'ló, hol kialvó égőkkel és telefonokkal felszerelt kezelöasztalnál egymást váltják az egyes országok kiküldött szakemberei. A NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS MEGGYŐZŐ PÉLDÁJA Ilyenkor, a téli hónapokban, évről évre megismétlődnek hazánkban, de külföldön is az energiahiánnyal kapcsolatos, csak a legnagyobb hozzáértéssel és fegyelemmel kiküszöbölhető nehézségek. A legtöbb üzemben takarékosan gazdálkodnak az árammal, sok helyütt már áttértek vagy rövidesen áttérnek az éjszakai műszakokra is, s körültekintő munkaszervezéssel csökkentik a fogyasztást, de ez még mindig nem elegendő az egyensúly eléréséhez. A cél ugyanis az, hogy világításra is elegendő áram jusson-és azok se nélkülözzék a meleg ételt és ne fázzanak, akiknek a lakásában az egyetlen főzési lehetőséget a villany tűzhely, a fűtést pedig a villanykályha biztosítja. Minthogy a tartalékok összegyűjtése a későbbi szűkösebb napokra vagy órákra lehetetlen, az árammal való takarékoskodás — különösen ezekben a napokban — valamennyiünk legfőbb érdeke. A nagy mennyiségű áram fogyasztásával ugyanis, még ha csak egy két égőt kapcsolunk is be feleslegesen — a sok kicsi, sokra megy elv alapján — túlterheljük energetikai rendszerünket. Az ilyenkor keletkező milliós gazdasági károk elsősorban az üzemeket, tehát a társadalmat érintik, de az áramfogyasztás korlátozásával járó kedvezőtlen következményektől sokszor odahaza sem kíméljük meg magunkat. Nyilvánvaló tehát — és ezt mindenkinek tudatosítania kell —, hogy az árammal való takarékoskodás, arányos elosztása, illetve a fogyasztás és a termelés egyensúlyának a megteremtése létszükséglet. Erőműveink azonban, tekintettel a fejlődés folytán fokozatosan növekvő igényekre, egyelőre még a legnagyobb takarékoskodás esetén sem termelnek any- nyi áramot, mint amennyire szükségünk van. Kedvezőtlen helyzetünkben azonban nem vagyunk magunkra hagyatva. Ezen a téren is nagy megnyugvást jelent számunkra a szocialista országokkal való szoros együttműködésünk, melynek keretében az energiahiány okozta problémák megoldásában is segítjük egymást. Az 1962 júliusa óta érvényben levő nemzetközi szerződést — amelynek alapján prágai székhellyel megalakult a KGST egyik legrégibb szerve: az Egyesített Energiarendszerek Központi Diszpécserszolgálata — hét ország (Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, az NDK a Szovjetunió és Csehszlovákia) meghatalmazott képviselői írták alá. Közös munkaszervezéssel és energetikai rendszereink tevékenységének koordinálásával igyekszünk tehát hozzájárulni a szerte a világon nagy problémát ^jelentő áramhiány enyhítéséhez — jelentette ki Jaroslav Hradil mérnök, a Központi Diszjtécserszolgá- lat szakértője, a KGST moszkvai titkárságának volt energetikai tanácsadója. Elmondja, hogy minden áram- fogyasztónak valamilyen forrásra, áramhordozóra van szüksége, hogy a benne felgyülemlett energiát bármikor felhasználhassa. Energetikai rendszerünkben azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Előfordul, hogy valamely áramforrás megrongálódik, üzemzavar áll be. Ilyenkor hiába kapcsoljuk be az áramot, a gépek nem működnek. A bajba jutott energetikai rendszernek tehát külső segítségre, azonnali beavatkozásra van szüksége. Ez tette indokolttá az áramforrásoknak és ezzel az egyes országok energetikai rendszereinek egymás közti — a termelés és a fogyasztás egyensúlyát is biztosító — fokozatos átkapcsolását, illetve egységesítését. Az első fecskék A szocialista országok energetikai rendszereinek a kölcsönös áramcserét lehetővé tevő fokozatos átkapcsolásához az első lépést az ötvenes évek elején a Csehszlovákia és Magyarország közti 110 kV feszültségű vezeték létesítése jelentette. Ezt 1960-ban az A diszpécserközpontban Látogatásom alkalmával Genrih Kuzmin szovjet diszpécser teljesített szolgálatot. A falra erősített számlapok az egyes hőerőművek teljesítményét ismertetik. Az egyik kisebb panel az éppen üzemeltetett blokkok tevékenységéről, a folyamatos áram- szállításról és az áram feszültségéről nyújt tájékoztatást. A diszpécser a készülékeken könnyűszerrel ellenőrizheti a pillanatnyi helyzetet is, azt, hogy melyik nemzeti rendszer milyen mértékben teljesíti az áram- szállítással kapcsolatos feladatait. Ha a diszpécser valahol kilengést vagy rendellenességet észlel, telefonon figyelmezteti rá az illető országban szolgálatot teljesítő kollégáját. A jelenlegi helyzet felöl érdeklődöm. — Pillanatnyilag Románia van szorult helyzetben — utal vendéglátóm az ottani kemény fagyok okozta, a vízi erőműveket érzékenyen érintő vízhiányra. Ezzel magyarázható, hogy déli partnerünk nem tud eleget tenni az áramszolgáltatással kapcsolatos szerződéses kötelezettségeinek, sőt a többi ország soron kívüli szállításaira van utalva. Most éppen Bulgária siet Románia segítségére. Magyarország a neki járó 750 MW áramból 150, az NDK 50 és Csehszlovákia ugyanennyi MW áramot enged át a sajátjából, hogy megkímélje áramhiánnyal küzdő társát a tetemes nép- gazdasági károktól. — Együttműködésünk célja ez a felbecsülhetetlen értékeket képviselő kölcsönös segítség — jegyzi meg Hradil mérnök, majd elmondja, hogy az energia szállításával az egyes országok elsősorban tervszerű szerződéses kötelezettségeiket teljesítik. A legtöbb áramot szomszédainak a Szovjetunió szállítja. Vannak azonban nem tervezett szerződéses áramszolgáltatások is. Ezeket Csehszlovákia pl. az 1976 márciusától szeptemberig az erőműveikben bekövetkezett gyakori zavarok miatt vette igénybe. A Szovjetunió és az NDK akkoriban soron kívüli áramszállításokkal enyhítette energiahiányunkat. E juttatások ellenértékét a Szovjetuniónak pénzben térítettük meg. A múlt év végén hosz- szabb ideig bonyolult helyzetbe került NDK-nak pedig természetben, vagyis energia formájában adtuk visz- sza a kölcsönt. Az önzetlen baráti segítség ereje A szakemberek véleménye szerint egyesített energetikai rendszerünk nagy előnye az is, hogy az áramszállításban valahol bekövetkezett — a frekvencia csökkenésében megmutatkozó — fennakadások automatikusan, tehát emberi beavatkozás nélkül is felszámolhatók. Ha azonban nem számíthatnánk a baráti államok segítségére, akkor a valamelyik erőművünkben bekövetkezett zavar miatti áramkiesés sokkal érzékenyebben érintene minket. Következményeit egyedül kellene viselnünk, de együttes erővel könnyebben megbirkózhatunk a nehézségekkel. A kölcsönös nemzetközi segítség ellenére is előfordul azonban, hogy itt-ott fogyasztói korlátozásra kerül sor. Miért van erre szükség? — érdeklődöm Kuzmin diszpécsernél. — Ez akkor következik be, ha ugyanabban az időben egyetlen energetikai rendszer sem rendelkezik erőforrás- tartalékokkal — hangzik a válasz. Ezért olyan fontos, hogy valamennyi rendszer tervezze és ellenőrizze fogyasztását és az áramfogyasztás mindenütt arányban legyen a termeléssel. A szakembereknek ebben az igyekezetükben pedig — az áramfogyasztás korlátozásának megelőzését tartva szem előtt — megfelelő takarékoskodással nagy segítségükre lehetnek, amint az írásunk elején hangsúlyoztuk, az üzemek és a lakosság. Mindaddig, amíg erőműveink további blokkokkal nem gyarapodnak. A Központi Diszpécserszolgálat az idén nyáron ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. A KGST-hez hasonlóan ez a szervezet is a nemzetek teljes egyenjogúságának, a tagországok nemzeti érdekeinek, a kölcsönös előnyök biztosításának az elvéből kiindulva, elsősorban az önzetlen baráti segítséget tartja szem előtt. Megbízható, áldásos tevékenységével bebizonyította, hogy szocialista közösségünk biztos támasza, amely országaink energetikai rendszerének fejlesztésével járul hozzá életszínvonalunk további emelkedéséhez. KARDOS MÁRTA A Skoda Plzen szakágazati vállalat doudlevicei elektrotechnikai üzemében Lengyelország számára is gyártják az áramelosztók 110 kV feszültségű kapcsolóit. Lengyel- országban már 1500 ilyen kapcsoló működik. A felvétel a doudlevicei üzem csarnokában készült, ahol a kész kapcsolók működését ellenőrzik. (CSTK-íelv.) 1977. II. 6. 0
