Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-01 / 332. szám, csütörtök

A teplicei Bonex nemzeti vállalat dolgozói az idén 17,5 millió korona értékben szállí­tanak kötöttárut a Szovjetunió­ba. A Nagy Október 60. évfor­dulójának tiszteletére a Bo­nex dolgozói vállalást tettek, hogy október végéig 85 száza­lékra teljesítik a megrendelé­seket, a fennmaradó részt pe­dig december derekán indítják útnak. A terv teljesítésére és túlteljesítésére irányuló válla­lásokon kívül az anyagmegta­karításra, a munka- és az élet­környezet javítására is nagy gondot fordítanak. (Felvétel: — ČSTK — O. Holan) Agitáció — színvonalon KIÁLLÍTÁS A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGON Közel fél évvel ezelőtt a á CSKP KB Titkársága meg­tárgyalta a dél-morvaországi kerületi pártszervezet azon is­mereteit és tapasztalatait, ame­lyeket a dolgozók között vég­zett aktuális politikai agitáció terén szerzett a CSKP XV. kongresszusa határozatainak megvalósítása során. E doku­mentum, amely más kerületek és járások számára is útmuta­tóul szolgálhat, súlyt helyez a szemléltető agitáció fejlődésé­nek fontosságára. A nagy (vagy hosszú tartamú) szem­léltető agitáció keretében kü­lön fejezetben foglalkozik a forradalmi hagyományok szo­báival és sarkaival: „Többsé­güket sikerült felhasználni a nevelő-oktató és eszmei-politi- kai munkában, főként az ifjú nemzedék körében. Szükséges, hogy ennek a formának is na­gyobb figyelmet szenteljünk, főként tartalmi szempontból. Ezenkívül biztosítani kell a megfelelő kontinuitást a mult és a jelen között, hogy na­gyobb fokú hatékonyságot ér­jünk el, és a történelmet meg­győzőbben használjuk fel a je­lenlegi aktivitás fejlesztésé­hez E követelményeket maguké­vá tették Komáromban (Ko­márno), amikor szeptember el­ső felében a járási pártbizott­ság épületében Steiner Gábor születésének 90. évfordulója alkalmából megnyitották az állandó jelleggel berendezett forradalmi munkásmozgalom szobáját. A Dunamenti Múzeum dolgozói a forgatókönyv meg­írásakor és a kiállítás színre vitelekor jó munkát végeztek, a dokumentumok erejével hite­les keresztmetszetét adják a járás munkásmozgalma fejlődé­sének — egészen napjainkig. Az első képek még a múlt század végét idézik. Hajóácsok egy csoportja, napszámosok 1898-ban, majd egy 1908-ból származó röplap fotókópiája: a szociáldemokraták az általá­nos választójogért szólítják harcba a lakosságot. A szervezett munkásmozga­lom Komáromban és környékén a XIX. század végén kezd ki­bontakozni. Az első világhábo­rú megpróbáltatásai forradal­masították a dolgozók töme­geit. A NOSZF hatására 1919. március 21-én Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársa­ságot. Komáromban a munkás­ság a magyarországi elvtársak segítségével az 1919. május 1- re virradó éjszakán megkísé­relte a hatalomátvételt, de ve­reséget szenvedett. A magyar Vörös Hadsereg ideiglenesen elfoglalta a járás keleti részét, ahol helyi direktóriumok ala­kultak. Mindezeket az eseményeket hűen érzékelteti a kiállítás. A „Munkáslap“ 1920. április 19-i Címoldala a komáromi válasz­tások eredményeiről számol be: győzött a munkások pártja. Három nappal később a szo­ciáldemokrata párt gyűlést hív egybe, hogy megtárgyalják a III. Internacionáléhoz való csatlakozást. 1921. május 20-án a CSKP helyi szervezete beje­lenti a névváltozást, s hogy a Munkáslap fejléce alatt ezen­túl ott áll: A CSKP Szerve Ko­márno vármegyében. Majd tün­tetésekről, május elsejékről, sztrájkokról szerezhetünk tudo­mást. 1927 augusztusában a csendőrállomás jelentést tesz a kikötői munkások sztrájkjáról. Mellette Csevár Ferencnek, Komárom kommunista városbí- ró-helyettesének a portréja látható. Több adatot találha­tunk az 1929-es nagy mezőgaz­dasági sztrájkról is. Steiner Gábor, Mező István, Major István portréja. Egy vá­lasztási plakát 1931-ből: „Mun­kanélküli, kire fogsz szavaz­ni?“ A „Munkás“ 1931. július 11-i száma riportot közöl a ko­súti sortüzről, s a Major Ist­ván ellen indított perről. Spanyolországi önkéntesek között Ladányi, Wetzler, Cse- szár és Lábszky elvtársak Ko­máromból, arrébb a nagy tün­tetés 1938. május 1-én, a köz­társaság védelmében. A tornóci manifesztáció résztvevői a jel­szóval: „Nem adjuk ki Szlo- venszkót a fasisztáknak!“ A já­rás felszabadulását, a szocialis­ta építést megörökítő képsorok zárjak a kiállítást. A gazdag, jól összeválogatott anyagot teljes terjedelmében bemutatni nem lehet. A doku­mentumokat szlovák és magyar szöveg kommentálja, s a járási pártbizottság minden érdeklő­dőnek lehetővé teszí a megte­kintését. Az aprólékos gonddal összegyűjtött anyag azonban mindenekelőtt a tanulóifjúság­nak, s azoknak az ifjúsági vagy pionírköröknek nyújt nagy segítséget, amelyek a já­rás történelmével foglalkoznak. Ez a segítség nemcsak a bő­séges tárgyi ismeretekben nyil­vánul meg, hanem módszerta­nilag is — a kiállítás példát mutat a fiataloknak hasonló jellegű akciók megszervezésé­hez. (—nák) Kiváló ifjúsági munkabrigád r A vágsellyei (Šaľa) Duslo nemzeti vállalatban a 13-as számú SZISZ alapszervezet a legnagyobb, a gépi termelő és a karbantartó részlegek fiatal­jait tömöríti. Az elmúlt évi si­keres eredményekért megsze­rezte a SZISZ Galántai Járási Bizottságának vándorzászlaját. Kik tulajdonképpen a 13-as brigád fiataljai, és milyen ér­demeket szereztek? A brigádba tartozik a szocialista munka­brigád címért versenyző öt if­júsági kollektíva. Ezek egyike, melynek vezetője Ján Dvorsíák a szerelőműhely dolgozója, az idén immár kétszer lett első a Duslo vegyipari kombinát bri­gádjainak szocialista versenyé­ben. Oliver Czirák esztergályos olyan eredményekkel dicseked hét, amelyeket csak kevés fia­tal munkatársa ért el. Az ügyes­ségi versenyben a vállalatban 2. helyezést, a galántai járás­ban elsőt, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig 8. helyezést ért el. A kazánműhelyben is találhatunk ügyes fiatalokat. Például Szabó Sándor hegesztő azok közé tartozik, akik mái sokat lettek a SZISZ-szervezet- ben. Részt vett a berlini Világ ifjúsági Találkozón, emlékeze­tében még frissen él a SZISZ szlovákiai kongresszusának ta­nácskozása, amelyet a közel­múltban tartottak Bratislavá ban. Ladislav Slahor Szabó Sán­dor nyomdokában halad. Ő is hegesztő, nem csupán az ifjú­sági szövetség, hanem a párt­alapszervezet aktív tiszlségvi-. selője. Szervezetük gondjairól a következőket mondotta: — Még mindig vannak olya­nok is köztünk, akik csak a tagdíjat fizetik, egyébként min­den felndatot 'a szorgalmas és aklív tagokra hárítanak. Azt szeretném, ha ők Is bekapcso­lódnának a munkába, s akkor az eredményeink még jobbak lehetnének. A hat csoportban tevékeny­kedő 118 tagú alapszervezet jellemzéséhez- még hozzátehet­nénk azt, hogy megalakították és berendezték a forradalmi hagyományok emlékszobáját, s itt tartják az ünnepélyes jelle­gű rendezvényeket. Az egész vállalat fiataljai érdeklődéssel tekintették meg ebben a terem­ben a CSKP megalakítása 55. évfordulója alkalmából rende­zett kiállítást, jelenleg pedig a Nagy Októberi Szocialista For­radalom dicső történelmébe nyerhetnek bepillantást. A vágsellyei Duslo 13-as SZISZ alapszervézetének példá­ját a vállalat többi ifjúsági szervezete is követi, hiszen elég alkalmuk nyílik arra, hogy utolérhessék őket, csak meg kell találni a helyes utat. MILAN ALAKSA Kommentáljuk Példa már van Az értelmiségi fiatalok és a fiatal munkások közeledé­séről, hatékonyabb együttműködéséről már többféle fóru­mon szó esett, s legutóbb a SZISZ II. kongresszusán Jind- rieh Poledník, a CSKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ KB elnöke is foglalkozott e kérdéssel. Nem véletlenül, hiszen a közös cél, a XV. kongresszus határozatainak megvalósí­tása, a hatodik ötéves tervidőszak gazdasági feladatainak teljesítése a fiatalok minden rétegét komoly tennivalók elé állítja. Mindkét részről adottak a legfontosabb feltéte lek. Az értelmiségi fiataloknak — elsősorban a műszakiak­nak — tevékenységükkel az eddigieknél még inkább a konkrét gazdasági-termelési célokat kell szolgálniuk, s már a főiskolákon is erre kell ösztönözni őket. Hiszen például a diplomamunkák sem azért íródnak, hogy az ar­chívumokat szaporítsák. A munkásfiatalok részéről pedig pozitívumnak könyvelhetjük el, hogy egyre többen szerzik meg a szakmai képesítést, s már sok fiatal munkás zsebé­ben ott lapul az érettségi bizonyítvány is. Tehát kialakul a fejlett, képzett munkásosztály, melyre társadalmunk épí­tésének jelenlegi szakaszában, s a jövő megalapozásához szükség van. Talán természetes is, hogy e kérdéssel kapcsolatban elő­ször az iparra gondolunk, hiszen ott a példák is gyakorib­bak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a mezőgazdaságot sem, erre az ágazatra az említett dolgok épp úgy érvénye­sek, mint az iparra. S hogy e téren is vannak már ked­vező tapasztalatok, arról szintén a II. kongresszuson érte­sültem Varjú Emíliának, a felsőszeli (Horné Saliby) szö­vetkezet dolgozójának beszámolójából. A kukoricaprogram megvalósítása érdekében öt szövet­kezet szakosodott a Nyugat-szlovákiai Kerületben a kuko­ricatermesztésre. E szövetkezetekben a fiatalok létrehoz­ták a komplex racionalizációs brigádokat, melyek kidol­gozták saját tervüket. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola ifjúsági szervezete a szövetkezetek alapszervezeteivel karöltve bekapcsolódott a munkába. Szakmai-módszertani kollektívákat hoztak létre a főiskola diákjaiból és fiatal dolgozóiból, s úgynevezett racionalizációs programokat dolgoztak ki a gazdaságok számára. Ezeket a járási mező- gazdasági igazgatóságok dolgozóival is megtárgyalták. E prnramok a kukoricatermesztés alapvető agrotechnikai elveitől kezdve a növényvédelemig mindent felölelnek, s úgyszintén vizsgálják a szemes kukorica termesztésében a veszteségek csökkentésének lehetőségeit, s elemzik a termelés egyes munkafázisainak szervezési kérdéseit. Ezen kívül ellenőrzik a vetőmagot, a vetést, s az egész termesz­tési folyamatot. Szólni kell még bővebben a brigádokról. Farkasdon (Vléany) negyven tagból álló brigád dolgozik, 26 a trak­toros, a többi kombájnos és gépjavító. A parcellákat fel­osztották egymás között, s táblákon tüntetik fel a legfon­tosabb agrotechnikai adatokat. A brigádtagok saját par­cellájukat a talajelőkészítéstől a betakarításig figyelem­mel kísérik. Újkeletű dologról van szó, hasznát nem mérhetjük azon­nal koronákban, erre még várni kell. De már az, hogy a még csak szakmájukra készülő mezőgazdasági szakembe­rek lehetőséget kapnak a „szárnypróbálgatásra“, önmagá­ban is figyelmet keltő. Másrészt, ha a brigádtagok valóban komolyan veszik elhatározásukat, akkor a fiatal traktoros,, kombájnos és gépjavító az általános tudnivalók mellett kénytelen behatóbban foglalkozni a kukoricatermesztéssel, megismerkedik a vetőmagfajtákkal, a biológiai fogalmak­kal, a talajösszetétellel, egyszóval tudnia kell, hogy mit miért tesz, tehát már nemcsak végrehajtja az agronómus utasításait. Példa már van, minél több követő kellene. MALINAK ISTVÁN Ä SIKER TITKA A SZISZ II KONGRESSZUSÁNAK KOLLEKTÍVÁJA Felvételünkön az ifjúsági szocialista munkabrigád tagjai vezető­jükkel, Ján Dvorštákkal (a felső sorban jobbról a második). |A szerző felvétele] A nemrégiben Prágában lazaj- lott SZISZ II. kongresszusa a szocialista verseny még széle­sebb körű kibontakoztatására ösztönzte a SZISZ-tagokat és az ifjúsági kollektívákat. A kong­resszus előestéjén a Komáromi j Komárno) Állami Gazdaság Szabó Zoltán vezette baromfi­gondozó ifjúsági kollektíva tag­jai elnyerték az egyik legma­gasabb kitüntetést — a „SZISZ II. kongresszusának kollektívá­ja“ büszke címet. Amikor ellá­togattam a gazdaság kabátfalu­si (Nová Osada f baromfitelepé- re. Szabó Zoltánt afelől faggat­tam, mivel is érdemelték ki e magas kitüntetést. A fó szervező hírében álló fiatalembertől megtudtam, hogy a kollektíva 1970-ben alakult 16 taggal, a létszám azóta sem vátozotl. Kél évvel később már elnyerték a szocialista munka- brigád címet is. 1974-től pedig ifjúsági munkabrigádként mű­ködnek. A legutóbb elnyert ki­tüntetés tulajdonképpen 3 év derekas munkájának köszönhe­tő. — Azokban az években feje­ződött be Kabátfalun az új ba­romfitelep építése. A telep ugyan elkészült, de a környe­zete elhanyagolt volt. Tenniva­ló akadt bőven, azonnal mun­kához láttunk. Amikor egy kis szabadidőnk akadt, már talics- káztuk is a köves és agyagos talajt. Helyébe termőföldet hordtunk. Mivel nagyon kevés gép állt csak rendelkezésünkre, többnyire kézi erővel dolgoz­tunk. Célunkat azonban nem adtuk fel, mert szép környezet­ben szerettünk volna dolgozni, és azt is tudtuk, hogy ezt sen­ki sem végzi el helyettünk. Több száz díszfát és cserjét is kiültettünk. Persze a kabálfalusi fiatalok — mert valamennyien idevaló­siak — nemcsak a környezet­szépítéssel, hanem munkasike­reikkel is joggal büszkélked­hetnek. A szocialista verseny értékelésénél ezeket is figye­lembe vették. Jó erdeményeket érnek el az állatelhullás csök­kentésében. A kollektíva tagjai Pataky Janka, Danás Anna, Szalai Ilo­na, Farkas Mária, Filakovská Júlia, Molnár Erzsi, Pataky Sán­dor, Nagy Lajos, Krajcsi Edit, Valent Béla, Varga Márta, Var­ga Zsuzsa, Füssy Ernő és Tóth Éva 25 ezer baromfi nevelésé­vel foglalkoznak, 180 napos kor után átsorolják a csibéket a to­jótyúkok közé. Szabó Zoltántól megtudtam, hogy az alacsony arányú elhul­lásban nagy szerepe van a dol­gozók hozzáállásának. így pél­dául rendszeresen ki kell mos­ni az itatókat, átforgatni az al­mot, hogy a mag kiszóródjék. A gondozó tennivalója — ete­tés, almozás, itatás, stb — kö­rülbelül 6—7 órát vesz igénybe. A hátralevő időt sem töltik azonban tétlenül. Az állományt állandóan ellenőrzik. Sikerük titka tehát egyedül a jó mun­ka. KOLOZSI ERNŐ 1977 XII.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom