Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-14 / 315. szám, hétfő

Még hatékonyabb munkával A Honvédelmi Szövetség plenáris ülése (CSTK) — Prágában befeje­ződött a Honvédelmi Szövetség Központi Bizottságának 12. ple­náris ülése. A tanácskozáson a szövetség VI. kongresszusá­nak politikai, szervezési és egyéb előkészületeivel, vala­mint az alapszervezetek tevé­kenységével foglalkoztak. KÖZÉLET Elutazott hazánkból a Szov­jet —Csehszlovák Baráti Társa­ság központi vezetőségének négytagú küldöttsége, amely a CSSZBSZ Központi Bizottságá­nak meghívására kilenc napon át tartózkodott hazánkban, s ipari üzemeket, valamint földművesszövetkezeteket láto­gatott meg a cseh országrész­ben és Szlovákiában. A be­cses vendégeket a Ruzynéi re­pülőtéren Dalibor Hanes, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a CSSZBSZ KB els® elnökhelyet­tese ős Miroslav Zavadil, a CSSZBSZ központi titkára bú­csúztatta. Ott volt Georgij Kosztrub, a Szovjetunió cseh­szlovákiai nagykövetségének első tanácsosa Is. Peter Colotka, a CSKP KB •taökségének tagja, szlovák mi­niszterelnök fogad ti Nora Fro- meta Silvát, a Kubai Köztársa­ság lönnyűipari miniszterét. Részt vett a fogadáson Alojz líusalík, az SZSZK ipari mi­nisztere és Ján Gregor szlovák miniszterelnök-helyettes. A ba­ráti megbeszélésen a két or­szág közötti gazdasági kapcso­latokról, s az együttműködés további lehetőségeiről volt szó. A kubai miniszterasszonyt fogadta Elena Litvajová, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Köz­ponti Bizottságának elnöke is. Kubai vendégünk háromnapos szlovákiai látogatása során több könnyűipari üzemet lá­togatott meg. A fő beszámolót Václav lio- ráček altábornagy, a Honvédel­mi Szövetség Központi Bizott­ságának elnöke tartotta. Hang­súlyozta, hogy a szövetség alapszervezeteinek munkáját az önkéntes dolgozók még sokol­dalúbb bevonásával, a kiképzé­sek és a klubfoglalkozások nö­velésével kell még hatékonyab­bá tenni. Időszerű feladatként említette meg azt is, hogy még több fiatalt kell bekapcsolni a különböző szakkörök munkájá­ba,- s ugyancsak nagyobb lét­számban vehetnének részt a testnevelési és honvédelmi ren­dezvényeken. Beszámolójának további ré­szében kiemelte azt a tényt, hogy az elmúlt időszakban még sokoldalúbbá vált és elmélyült a Honvédelmi Szövetség együttműködése az iskolákkal, a testnevelési egyesületekkel és a szakszervezettel. A plenáris ülés résztvevői egyhangúlag jóváhagyták az elnök javaslatát, amely szerint a Honvédelmi Szövetség VI. kongresszusát 1978. december 7. és 9. között tartják meg Prágában. A nemzeti bizottságok tevékenységéről ' (CSTK) — Hradec Králové- ban plenáris ülést tartott a CSKP kelet-csehországi kerületi bizottsága. A tanácskozáson részt vett Milos Jakeš, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke. A részt­vevők a nemzeti bizottságok politikai-szervezési és eszmei- politikai nevelőmunkájáról tár­gyaltak. A kerületi pártbizottság el­nökségének beszámolója, me­lyet Jindrich ftehorek, a CSKP kelet-csehországi kerületi bi­zottsága elnökségének tagja, a Csehországi KNB elnöke adott elő. Tontfcskoznak a brit kommunisták Haladó program LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke üzenetet küldött Kipria- no ciprusi elnöknek az ország függetlensége kikiáltásának év­fordulója alkalmából, amely­ben további sikereket kíván a baráti ciprusi népnek az ön­állóság és a területi sérthetet­lenség megvédéséért folytatott harcában. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége novem­ber 14-re Moszkvába összehív­ta a szovjet törvényhozás szer­vének ülését. A hírt a TASZSZ hírügynökség közölte. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titká­ra fogadta a Bulgáriában tar­tózkodó Nicolas Savit, a Li­banoni Kommunista Párt fő­titkárát. A két testvérpárt köz­ti kapcsolatok kérdéseinek megvitatásán túl főleg a közel- keleti helyzet szerepelt napi­renden. ROMÁBAN megkezdődött az ENSZ Mezőgazdasági és Élel­mezési Szervezetének (FAO) 19. konferenciája, amelyen 136 ország képviselői vannak je­len. A december elejéig tartó tárgyalásokon a világ mező­gazdaságának fejlesztésére irá­nyuló kérdéseket vitatják meg. KURT WALDHEIM, az ÉNSZ főtitkára mély nyugtalanságá­nak adott kifejezést a dél­afrikai fajüldöző kormány és rendőrsége brutalitása felett, amely a hét végén széles körű razziát indított Pretoria negye­deiben a színes bőrűek megfé­lemlítésére. MACOVESCU román külügy­miniszter tegnap hivatalos lá­togatásra Nagy-Britanniába uta­zott, ahol a brit vezetőkkel a kétoldalú tárgyalásokon kívül főleg az európai biztonság és együttműködés kérdéseit vi­tatja meg. (CSTK) — Szombaton Lon­donban megnyílt Nagy-Britan­nia Kommunista Pártjának XXXV. kongresszusa. A kong­resszus megvitatja a párt vég­rehajtó bizottságának a leg­utóbbi kongresszus óta eltelt időszak tevékenységéről szóló jelentését, a párt programjá­nak megváltoztatására tett ja­vaslatot és egyéb fontos napi­rendi pontokat. A párt új programjának ja­vaslata többek között hangsú­lyozza, hogy Nagy-Britannia súlyos gazdasági, szociális és politikai válságban él, amely nem véletlen jelenség, hanem a kapitalizmus törvényszerű produktuma. A súlyos gazdasá­gi és politikai problémák oka a jelenlegi társadalmi rendszer, amelyben a hatalmat a lakos­ságnak egy jelentéktelen része tartja a kezében. A mintegy 5 százalékot kitevő magántulaj­donosok az ország népgazda­ságának több mint a felét ural­ják, míg h 80 százaléknak csu­pán egy ötödé marad. A brit kommunisták az egyedüli járható utat minde­nekelőtt az ország politikai és gazdasági rendszerének radiká­lis megváltoztatásában látják, Ez főleg a kulcsfontosságú ipari vállalatok, bankok, bizto­sító társaságok államosításában és a dolgozók legszélesebb ré­tegeinek az irányításba való bevonásában, valamint a szo­ciális juttatások emelésében rejlik. Külpolitikai téren sürgetik a brit kormányt, a szocialista országokkal való kapcsolat elmélyítésére, a külföldön állo­másozó brit csapatok hazaren­delésére, a külföldi brit tá­maszpontok felszámolására és a teljes leszerelés megvalósítá­sára. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött a brit kommunisták kongresszusához, amelyben a két párt közti ha­gyományos barátság elmélyíté­sén túl további sikereket kíván a tőkés társadalom megrefor­málására irányuló erőfeszíté­sekben. Évente 350 millió dollár — fegyverkezésre (CSTK) — Az ENSZ-közgyű­lés politikai fő bizottsága egy határozatot hagyott jóvá, amely feltételezi, hogy az ENSZ jövő évi rendkívüli leszerelési köz­gyűlése elé olyan jelentés ke­rül, amely lényegesen csökken­tetté a tagállamok katonai költségvetését. Mint ismeretes, 1978 májusában és júniusában sor kerül az ENSZ rendkívüli leszerelési közgyűlésére.-A most jóváhagyott határo­zat többek között hangsúlyoz­za, hogy a világ államai nap­jainkban évente 350 milliárd dollárt fordítanak fegyverke­zésre. Ezenkívül 22 millió a ka­tonák létszáma és további 80 millió katonai célokat szolgáló munkát folytat. Ennek követ­keztében óriási mértékű ener­gia- és nyersanyagfogyasztás, illetve emberi erő áll a Tegy- verkezés szolgálatában, ami fokozza egy új világháború ki­törésének a veszélyét. CARTER amerikai elnök vidéki lapnak adott nyilatko­zatában bizakodóan szólt a tömegpusztító fegyverek gyár­tásának betiltásáról folyó szov­jet-amerikai tárgyalások vág­ható kimeneteléről. SZADAT egyiptomi elnök a parlament ülésén kijelentette, hogy a közel-keleti kérdés rendezése érdekében kész akár Tel Avivba is utazni, hogy »x izra»li vezetőkkel megvitassa a béke lehetőségeit. Leleplező adatok és tények Otto Ornest vallomása a Csehszlovák Televízióban (CSTK) — A prágai Várost Bíróság ez év októberében íté­letet hozott Otto Ornest és Ji­rí Lederer vádlottak bűnügyé­ben, akik szocialista köztár­saságunk iránti ellenséges ér­zelmektől vezérelve felforgató tevékenységet fejtettek ki t&r»e- dalmi és állami rendszerünk és nemzetközi érdekeink ellen, s ezáltal a büntető törvénykönyv 98. §-a 1. és 2. bekezdésének A betűje értelmében a köztár­saság elleni felforgató bűncse­lekményt követtek el. Velük egyidejűleg feltételesen elítél­ték két bűntársukat is, egy­részt, mert hasonló bűncselek­ményre készültek, másrészt megkísérelték megsérteni a köz­társaság érdekeit. Őket a 8. § első bekezdésének és a 112. § első bekezdésének értelmében ítélték el. Az ügyre a Csehszlovák Te­levízió egyik adása visszatéi't. Ebben fellépett Otto Ornest, az egy-ik elítélt is. „A saját kérésemre lépek a~ nyilvánosság elé, hogy megpró­báljam elmondani esetemet, annak az embernek az ügyét, aki egy bizonyos, számára vál­ságos pillanatban saját meggyő­ződése és saját életvitele elle­nére cselekedett. Nem akarok erről a tevékenységről beszél­ni, egy mozzanatról azonban szeretnék szólni, amely nem jellemző nemzedékem egyné­mely képviselője számára. A kezdet kezdetétől a kéf háború közötti időszakban tevékenysé­gem egyik fő motívuma volt a haladó és vagyontalan diákok­kal, később pedig a kommu­nista diákokkal egyetemben, hogv lázadjunk a kispolgárság ellen. Ez a tény lényegesen ■meghatározta egész háború alatti és a háború utáni tevé­kenységemet, mindaddig, ami­kor jómagam súlyos válságba kerültem, s ezt a próbát nem álltam ki, a kispolgárság csap­dájába estem, azaz úgy visel­kedtem, mint egy kispolgár, aki a fáktól nem látja ez erdőt, s akinék a személyes sérelemből és a ham*»« szenti mentalizmus­ból fakadó érzései lehetetlenné tették, hogy világosan lássa a szélesebb összefüggéseket, a törvényszerű fejlődést, mely az egész javát tartja szem előtt, egyszóval figyelmen kívül hagy­tam az osztályszempontokat. Az igazság az, hogy veszé­lyes tevékenységbe kapcsolód­tam be, azaz konspirációs ösz- szeköttetést teremtettem Pavel Tigrid és jirí Pelikán a Své- dectví és a Listy című emig­ráns lapok szerkesztői irodal­mi munkáinak továbbításához. Sőt, jómagam is írtam néhány beszámolót a prágai színházi évadról. 1968-ban egy nyugati utam alkalmával véletlenül — bár ma már tudom, hogy cél­tudatosan tervezett módon ta­lálkoztam Pavel Tigriddel, akit még a második világháború idejéből ismertem, amikor mindketten az angol rádió csehszlovák adásában működ­tünk, s találkoztam úgyszintén Jirí Pelikánnal is, akivel a hi­vatali munkám során kerültem kapcsolatba évekkel korábban. Régi barátság fűzött bennünket egymáshoz, ezért találkoztunk, s mindketten szemfülesek vol­tak, s tudták, melyik a legse­bezhetőbb pontom. Később egy régi ismerősöm, egy idegen ál­lampolgár segítségével olyan hálóba vontak be. melyből ide­gen segítség nélkül két és fél évig nem tudtam kikeveredni. Az említett idegen állampolgár, Ursula Möller, egy dán diplo­mata felesége volt, aki egy tár­sasági összejövetel során mint Tigrid bizalmas ismerőse azzal az ajánlattal rukkolt elő, hogy a diplomáciai immunitás révén Tigrid számára anyagokat to­vábbíthatna publikációs tevé­kenységéhez. Amikor férje prá­gai megbízatása lejárt, az asz- szony talált maga helyett he­lyettest, Jansen svéd diploma­tát, később ez pedig másik he­lyettest. Ez a diplomáciai sta­fétabot, amelyet Hasan pakisz­táni diplomata vett át. lehetővé tette számunkra, hogy publiká­ciós anyagot juttassunk kül­földre. Az volt fontos valószí­nűleg, hogy egynémely irodal­márunk neve megjelenjen fo­lyóiratukban és lejárassák őket. Tulajdonképpen a tiszteletdíj is, melyet Tigrid néhány szer­zőnek Tuzex folyószámlán ke­resztül folyósított, bizonyára kompromittáló szerepet játszott. Amikor Tigridnek első hibás lépésem elkövetése után tudtá­ra adtam, hogy nem akarom to­vább folytatni, nagyon világo­san a tudomásomra hozta, hogy aki felveszi a kolompot, annak ráznia kell és hogy tulajdon­képpen a markában tart. Bizo­nyos körülményeket akkor ne­hezen értettem meg, például hogyan lehetséges az együtt­működés két oly különböző mentalitású egyén között, mint amilyen Tigrid és Pelikán, vagy tulajdonképpen ki pénzeli Tig­rid meglehetősen igényes pub­likációs tevékenységét — és ekkor azt a magyarázatot kap­tam, hogy nemcsak létezik ez az együttműködés, hanem mun­kamegosztás is van közöltük, melynek során Pelikán az ún. „baloldali körökre“ specializá­lódik, Tigrid pedig a burzsoá­zia pozíciójáról gondoskodik. És ami a kiadásokat illeti, azo­kat állítólag a nyugati rendes előfizetők bevételeiből és a gazdag magántulajdonosok nagyvonalú anyagi juttatásaiból fedezik. Nem kell talán különöskép­pen hangsúlyoznom, hogy kis­polgári betegségemből kigyó­gyultam, különben nem tudnék ehelyütt erről beszélni. Kigyó­gyultam oly mértékig, hogy ma már ezt a kusza helyzetemet képes vagyok talán megítélni, képes vagyok látni a két és fél év előtti Otto Ornestot és az évekkel azelőtti Ornestot. És ez a régi Ornest jól tudta, hogy például, ha valamelyik költőnek megjelenik verse va­lamilyen lapban, az illető egyetért ezzel és egyetért a lap vezércikkének szellemével is. Amikor azt kértem, tegyék lehetővé, hogy esetemről a nyil­vánosság előtt beszélhessek, er­re néhány ok késztetett. Első­sorban szeretném a jövőben el­kerülni, sőt megelőzni, hogy egyesek, elsősorban a Šumavá- tól nyugatra élő egyének, vál­lon veregessenek és hamis hős­sé avassanak. Én ugyanis azt, arait ideiglenesen csináltam, a hősiesség merő ellentétének tartom. És szavaim talán óva inthetnek egyeseket, akik ha­sonló helyzetbe kerültek, mint néhány évvel ezelőtt én. Azo­kat az egyéneket, akik a fától nem látják az erdőt, és ben­sőjükben egyéni sérelmeiket táplálják. Szeretném őket arra figyelmeztetni, hogy még min­dig van itt is, s főleg külföl­dön ellenség, amely arra vár, hogy aljas szándékaira és cél­jaira kihasználja a megingó embereket. Barátként lépnek fel velük szemben, behízelgik magukat s közben bármelyik pillanatban nyugodtan feláldoz­zák őket saját érdekeikért, sa­ját fényűzésükért. És szeretném még megemlíteni nekik, hogy fájdalmas sérelemérzésükre és béntalmaikra az egyetlen gyógy­ír, ha tárgyilagosan szemlélik társadalmunk és kultúránk egész fejlődését. S mihelyt megtanulják, hogy a dolgokat így kell szemlélni, megértik az út helyességét, megértik, hogy nincs más út és azt is megér­tik. hogy számukra ez az egyet­len út. Hatvannégy éves múl­tam, és életutam már nagyon rövid lesz. S csak így és nein másképp akarom leélni és örü­lök, hogy mindent elmondhat­tam.“ Ennyit nyilatkozott Otto Or­nest. Nyilatkozatát Josef Morá- vek kommentálta: „Halárainktól nyugatra Or­nest és Lederer ügye körül szé­les körű kampány bontakozott ki. Nem ez volt az első és utolsó Csehszlovákia-ellenes kampány, tehát előre tudhattuk a szövegkönyvét is. Először si­ránkozásokat a sajtóban, hogy Csehszlovákiában megsértik az emberi jogokat, aztán a minisz­tériumok egyes képviselői el­len nyilatkozatok látnak napvi­lágot. végül egynéhány nyuga­ti diplomata támadássorozata Belgrádban. A burzsoá újság­írók figyelmét talán elkerülte, hogy a világon egyetlen ország sem hagyja büntetlenül a fel- forgatást és az ország sértege­tését. Ilyen tevékenységre min­denhol törvények vannak, min­denütt összeül a bíróság bünte­tőtanácsa, s a bűnösök a bör­tönben kötnek ki. Ilyen eset például az Egyesült Államok­ban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban annyi van, hogy nem is keltenek érdeklődést. És közülük hány ártatlan eml>ert érint. Sőt a politikai perek Nyugaton mindennaposak. Ahogy a boltban péksüteményt vásárolnak, olyan természete­sen embereket ítélnek el. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy összehasonlítás. Egy csehszlovák állampolgár, Bono- vá asszony gyermekeit elrabol­ta a holland rendőrség, súlyo­san megalázta őket és kihall­gatta. Kínozták a 13 éves fiút egész éjszaka bántalmazták a vallatásnál s aztán jegyzőköny­vet írattak vele alá, amelyet nem volt szabad elolvasnia. És a fiú semmit sem csinált. Sőt a szülei sem. Vajon mit csinál­na a holland rendőrség, ha a legkisebb oka leune a fiú ki­hallgatására. Ha csak a szülei egyetlenegy sértő Hollandiael- Jenes megjegyzést tennének. A kihallgatás még kegyetlenebb lenne s ezt nagy sajtókampány követné, melyet más kapitalis­ta országok tömegtájékoztatási eszközei is támogatnának, s az­tán a jólbevált recept szerint üldöznék mindazokat, akik egy cseppet is haladó szellemien gondolkoznak. Ha csak a leg­kisebb ok is lenne. A példák sokaságát sorolhat­nánk. A legmellbevágóbb azon­ban talán az alábbi: Goldberg úr az amerikai küldöttség ve­zetője Belgrádban azon az ülé­sen, melyen a helsinki záró­okmány megvalósításával kap­csolatos tapasztalatokról kellett beszélnie, azzal dicsekedett, hogy a záróokmányt életében először Belgrádban olvasta. Az­zal dicsekedett, hogy semmit sem tud. Hogyan akart aztán tárgyalni, ha egyáltalán ismeri az illendőséget. Lehet, hogy az amerikai küldöttség más fel­adatokkal érkezett Belgrádba. Eddigi eljárása a szocialista országok rágalmazása és a bel­grádi találkozó tényleges kül­detése iránt megnyilvánuló ér­dektelensége erről tanúskodik.“ 1977. XI. 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom