Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-11 / 312. szám, péntek

Gyógyulnak és emlékeznek Kunerád: az egykori ellenállók fürdője Az út Zilinától kanyargós, és Rajecké Teplice után egyre keskenyebb. Innen autóbusszal már csak tíz perc, s megjelenik a falujelző tábla: Kunerád, mö­götte pedig a Kis-Fátra nyugati hegylábánál meghúzódó falu. Még pár méter s a látogató az út bal oldalán, a fák közöt­ti dombon megpillantja a gyö­nyörű kastélyt. Csakugyan rá­illik a vidék gyöngyszeme el­nevezés. Belestrém gróf épít­tette 1912-ben vadászkastély­nak. De a kastély nem a grófi mulatságok, hanem 1944 nyará­nak és őszének eseményei ré­vén került be a történelembe. Az SZNF idején ugyanis a kas­télyt elfoglalták a partizánok, s a Konsztantyin Karpovics Po­pov vezette M. R. Štefánik II. dandár parancsnokságának székhelye lett. hisz 1944—45 telén a hegyek­ben hagyták az egészségüket, vagy más harctereken sebesül­tek meg. Társadalmunk a gyógyintézet létesítse estött sem feledkezett meg az ellen­állókról, egészségügyi intéze­teink rendelkezésükre álltak, de Kunerád többet, mást is je­lent számukra. Főleg mozgás- és légzőszervi megbetegedéseket gyógyítanak itt. A kastély belseje teljesen megváltozott: az emeleteken kényelmes szobákat rendeztek be ötven páciens számára, a földszinten klubhelyiségek, ét­terem s néhány gyógyberende- zés kapott helyet, a balneote­rápiás kezelést pedig a pince- helyiségekben végzik. Eseten­ként a betegeket a közeli Ra­jecké Teplicére szállítják keze­lésre. A kunerádi kastély — Popov ós harcostársai olt üldögéltek, ahol most a büfé van —■ mondja Anežka Dube- fíová-Dolníková, aki akkor ösz- szekötő volt a falu és a kas­tély között, ma pedig az itt», működő SZNF Gyógyintézet al­kalmazottja. ~ A rajeci völgy kemény har­cok, a többszörös német túlerő ellen harcoló hős partizánok küzdelmének szemtanúja volt. Amikor a partizánok a hegyek­be húzódtak vissza, a németek a kastélyon álltak bosszút: felgyújtották. Nem tartott so­káig, a kastélyt a felszabadu­lás utáni első években rögtön felújították, s átadták az egész­ségügynek. Eleinte a tuberku­lózis-gyanús fiatalok gyógyin­tézeteként működött. Mivel ez a betegség, hála államunk kö­rültekintő gondoskodásának, már csak ritkán fordul elő, a kastély más küldetést kapott. Az SZNF 30. évfordulója alkal­mából a Csehszlovák Állami Fürdők részeként az ellenállók speciális gyógyintézetét nyitot­ták meg benne. — Ez jó intézkedés volt — mondja a gyógyintézet főorvo­sa, dr. Gregor Gausov. — Az egykori ellenállók ma már leg­alább ötvenévesek, többen nyug­díjasok, sok közülük rokkant, (A szerző felvételei) Éppen egy óra van, az elő­csarnokból a páciensek egy csoportja egy egészségügyi dol­gozó kíséretében sétára indul. A séta is a gyógymód tartozé­ka — a Kis-Fátra levegője friss, ózondús, s a sétát időn­ként gyógytornával szakítják meg. __ — A légzőszervi megbetege­désben szenvedők három, a mozgásszervi betegségekre ke­zeltek négy hétre jönnek hoz­zánk. Szükség szerint az itt- tartózkodás meghosszabbítható, vagy bizonyos idő ulán megis­mételhető — magyarázza dr. Őausov. — Két orvos és öt nővér dolgozik itt; az egész­ségügyi és műszaki dolgozók­kal, pincérekkel, szakácsokkal együttvéve negyven ember gon­doskodik az ötven páciensről. A vendégkönyvben csak di­cséreteket találok. Stanislav Sičák 61 éves medzilaborcei Nyugdíjas például ezt írja: „In­nen mindenki csak elégedetten, s azzal az elhatározással távo­zik, hogy amint lehetséges, is­mét visszatér.“ Pedig Stanislav Sicákot nem­csak szép emlékek fűzik Ku- nerádhoz. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a második ej­tőernyős dandár katonájaként éppen >tt harcolt és Kunerád Stanislav Sičák fölött sebesült meg. Most gyó­gyulást kereseti Kunerádon. S ott, ahol majdnem az életét vesztette, régi bajtársával ta­lálkozott. — Évek teltek el azóta, mi is megváltoztunk, egyszóval nem ismertem meg — mondja. — Elővett egy képet és meg­kérdezte tőlem: ön az? s ami­kor bólintottam, megmutatta a kép másik felét is, mely őt áb­rázolta. S ez nem volt más, mint dr. Causov: Ö fiatal or­vostanhallgatóként a Jegorov- brigádban harcolt, én pedig századparancsnok voltam. Ez is olyan fürdő, mint a többi. Valamiben azonban még­is más. Ha az ember megkapja a fürdőbeutalót, tudja, hová megy, de nem tudja, kivel fog lakni, ki lesz az asztalszom­szédja, .lesz-e közös beszédté­májuk. Aki Kunerádra jön, an­nak ilyen problémája nincs. Az ide érkezők életének egy sza­kasza közös. Sokan még a he­gyekből ismerik egymást, vagy az első csehszlovák hadtest osztagaiból, mások az Antifa­siszta Harcosok Szövetségének rendezvényeiről. Itt felelevení­tik emlékeiket, összehasonlít­ják a mát a múlttal, s nem győzik hangsúlyozni, mindent meg kell tenni azért, nehogy a mai fiatalok még egyszer át­éljék azt, amit ők a második világháború harcterein vagy Szlovákia hegyeiben. JÁN BLAŽEJ Kommentáljuk RAJTUNK IS MÚLIK Az ember jóleső érzéssel böngészi az utóbbi tíz év sta­tisztikáját, hiszen az említett idő alatt több száz üzem, több ezer lakás épül fel, megerősödött népgazdaságunk, növekedett életszínvonalunk. Az utóbbi évtized számadatai között azonban ulyat is találtain, amely igen elszomorító. Például azt, hogy hazánkban az utóbbi tíz év alatt 16 119 tűzesetet jegyeztek fel — ebből Szlovákiában 19 682-őt ■—, s ezek 3 milliárd 231 millió 499 033 korona kárt okoztak népgazdaságunknak. Ennél csupán az a tény szomorúbb, hogy a szóban forgó idő alatt 1432 ember a lángokban lelte halálát, 7994-en pedig égési sebeket szenvedtek. Hazánkban évente átlagosan 7612 tűzeset fordul elő. Az okok között első helyen az emberi hanyagság, a nemtö­rődömség szerepel. A tűzvédelmi felkészítést, a dolgozók rendszeres oktatását, a tűzrendészen előírások megtartá­sát nem minden üzemben követelik meg olyannyira, mint az kívánatos lenne. A gazdasági vezetők elsősorban a ter­melési mutatók teljesítését tartják szem előtt, a tűzvédel­mi kérdésekkel sok helyen alig törődnek. így történhetett meg, hogy az év kilenc hónapja alatt Szlovákiában ismét S6B tüzeset fordult elő, amelyek 38 753 960 korona közvet­len kárt okoztak, 22 ember az életével fizetett, 128-an pe­dig megsérültek. Igaz, hogy a múlt év hasonló időszakához viszonyítva az idén kevesebb volt a tűzesetek száma, ki­sebb az elpusztult érték. Mindez természetesen nem adhat okot az elégedettségre. Minden évszaknak megvan a maga romantikája, de a tűzveszélyessége is. Tavasszal az avar égetése, a kirándulók okoznak tüzet. Nyáron a mozdonyból kipattanó szikra, a takarmány helytelen tárolása okoz nagy károkat. A nem megfelelő villanyvezeték-hálózat előidézte rövidzárlat, a villanyhárítók nélküli gazdasági épületet ért villámcsapas is nemegyszer milliós értékeket tesz tönkre. Ősszel, ami­kor beköszönt a hideg, a fűtőtestek helytelen kezelése következtében épületek válnak hamuvá, illetve lesznek használhatatlanná. Az 1975. 10. 1. és 1976. 3. 31 közötti fűtési időszakban hazánkban 724 — ebből Szlovákiában 162 — tüzeset 13 880 700 korona értéket pusztított el, 23 ember meghalt, 89 személy pedig kisebb vagy nagyobb sérülést szenvedett. Az említett idő alatt a legtöbb tüzeset a magánvagynnt pusztította, a második helyen a mezőgazdasági ágazat áll, 22 esetben pedig a nemzeti bizottságok létesítményei szen­vedtek a tűz következtében kárt. A múlt év december 24-én a Rohdanovcei Művelődési Házban kéményhiba miatt tűz támadt, és 275 000 korona kár keletkezeit. A Túrna nad Bodvou-i Állami Gazdaság Baromfitelepén a meleg levegőt biztosító aggregátorteremben ütötte fel fejét a vörös kakas, mintegy 350 000 korona kárt okozva a gazdaságnak. Az idei év március 5-én a lévai (Levice) járás Tehla köz­ségében a villanyvezeték túlterhelése 161 000 korona kárt okozott a ház gazdájának. Sorolhatnánk tovább a szomorú és tragikus eseteket an­nál is inkább, mivel az idei fűtési időszakban is már közel busz tűzesetet jegyeztek fel. Éppen ezért nem árt a kémé­nyeket újra ellenőrizni s olyan helyre áthelyezni a fűtőtes­tet, ahol nincs közelében gyúlékony anyag. Égő naftakály­hába sohase töltsünk üzemanyagot, csak a kihűlés után! Egyszólval rajtunk is múlik, hogy az év minden szakában országszerte kevesebb legyen a tűzeset, kisebb az anyagi kár. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Egyszer mindnyájan megöregszünk Az emberiség történetében még soha annyi öreg ember nem élt a földön, mint ma. En­nek oka, hogy meghosszabbo­dott az átlagos életkor, és így igen sokan megélik a 80, 90 évet is. Ezért gyakran előfor­dul, hogy a 60-éves nyugdíjas embernek a 20—3Q évvel idő­sebb szüleiről kell gondoskod­nia. Ha a ma élő idős emberek sorsát az egykoriakéval össze­hasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy sokkal jobb anyagi körül­mények közölt élnek, nem kell éhezniük, fűtetlen szobában lakniuk, fagyoskodnluk, mivel általában minden öreg ember nyugdíjat élvez. Viszont a kor­ral járó és egyéb betegségben iplég sokan szenvednek. Nagy számban élnek elhagyatott idős emberek, akik elvesztették élet­társukat, gyermektelenek, eset­leg gyermekük előbb meghalt, vagy ami még szomorúbb, el­idegenedett tőlük. Az öregedő ember idővel egy­re nehezebben érti meg a körü­lötte zajló életet, a fiatalok magatartását, a fiatalok egy ré­sze viszont semmibe sem veszi az Öregeket és átnéz fölöttük. Nagyon fontos lenne, hogy a család, a hozzátartozók foglal­kozzanak az idősekkel — szü­lőivel, nagyszülőkkel, hiszen amíg nem magatehetetlenek, hasznára lehelnek még környe­zetüknek, a társadalomnak. Amikor viszont támaszra szo­rulnak, nem szabad őket ma­gukra hagyni. Akár közös ház­tartásban élünk velük, akár megvan a régi otthonuk, gon­doskodnunk kell róluk, és erre kell nevelnünk a fiatal nemze­déket is, hiszen egyszer mind­nyájan megöregszünk. Igaz ugyan, hogy ma, amikor úgyszólván a család minden tagja dolgozik, elég nagy gon­dot jelent az idős hozzátartozó ápolása, gondozása. Elsősorban az idős ember személyes higié­niájáról kell gondoskodnunk. Sok öreg ember nem szeret fü­rödni, tehát ezt is ellenőriz­nünk kell. Nagyon fontos, hogy az étkezés előtti kézmosást ne hanyagolják el, mert a piszkos kézzel terjeszthetik a kóroko­zókat. Segítsünk nekik a kör­müket tisztán tartani mind a kezükön, mind a lábukon. Tud­juk jól, hogy a köröm alatt kü­lönféle mikrobák telepedhet­nek meg. Tartsuk tisztán a fe­hérneműjüket és az ágyneműjü­ket, váltsanak kétnaponként zoknit, harisnyát. időnként meg kell mérni az idős ember vérnyomását, mivel nagyon sokan éppen a magas vérnyomás következtében bete­gednek meg, kapnak szív- vagy agyszélütést. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagynunk külön­féle emésztési és bélpanaszai­kat sem. Akár hasmenése, akár makacs székrekedése van az idős embernek, okvetlenül men­jen orvoshoz. így sok esetben megelőzhetők a különféle ko­moly betegségek, pl. a rákos megbetegedés is. Idős korban a táplálkozás is fontos tényező. Kerülni kell a zsíros ételeket, főképp a sza­lonnát és minden olyan ételt, amely fokozza a vér koleszte­rintartalmát, mivel ez elősegíti az érelmeszesedést. Sok zöldsé­get és gyümölcsöt fogyassza­nak. Életükben nagy jelentősé­ge van a friss levegőn való mozgásnak, amely elősegíti a helyes vérkeringést és amellyel megelőzhetik a káros elhízást. A nem túl megerőltető fizikai munka idősebb korban sem árt, ha egyébként nem beteg az il­lető. A pszichikai egyensúly megtartása miatt a nyugdíjas embernek ajánlatos valamilyen foglalatossággal lekötnie ma­gát. Az egyéntől és körülmé­nyeitől függ, hogy milyen hob* byt talál magának. A lelki ki­egyensúlyozottság és derű az egészség alapja, és meghosz- szabbítja az életet. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az idős embe­rek alvásritmusa más, mint a fiataloké. Rendszerint este ka­rán lefekszenek, és reggel mái korán ébrendenk ezzel viszont zavarják a fiatalokat. Ha dél­után alszanak, estefelé menje­nek el sétálni; a friss levegő jó hatású, és nyugodtabban al­szanak majd. Természetesen a jó alvás alapfeltétele a könnyű és korai vacsora, amely külö­nösen az idős embereknél igen fontos. Mindnyájunknak tudatosíta­nunk kell, hogy az idős ember szervezete már nagymértékben elhasználódott, ezért nemcsak a járása lassúbb, hanem egész gondolkodásmenete is. Ezért nagy türelemmel és szeretettel kell bánnunk velük. Ök már a társadalommal és a családjuk­kal szemben is teljesítették kö­telességüket, most rajtunk a sor, hogy ezt viszonozzuk ne­kik. Tudatosítanunk kell, hogy egyszer mindnyájan megöreg­szünk, és ahogy mi gondosko­dunk saját szüléinkről, úgy fognak majd rólunk gondoskod­ni gyermekeink. Dr. SOBOTA OLGA 1977. XI. lí. Prágába beköszöntött az ősz (Felvétel: CSTK — M. Kalina)

Next

/
Oldalképek
Tartalom