Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-04 / 305. szám, péntek

Ablakot ityit a világra — Naponta hányszor, de hányszor ismételgetjük gyermekünknek, hogy ez és ez miéri jó vagy miért rossz. Leghelyesebb, ha kézenfogják, és el­hozzák őt a mi- színházunkba, akkor nyomban felismeri és megérti ezeket a miérteket — magyarázza Vlagyimir Kuzmin, a moszkvai Központi Gyer­mekszínház főrendezője. — Talán ép­pen ez az oka, hogy színházunkról általában azt beszélik, hogy... A díszes plakátokon ez olvasható: „Kedves elsőosztályos gyerekek, ba­rátaink! Most jöttök első alkalommal színházunkba. Ez nektek és nekünk egyaránt ünnepi esemény. Reméljük, hogy évekre szóló barátságot kötünk.“ Zsongó, zsibongó gyermekhad népe­síti be a Moszkvai Központi Gyer­mekszínház előcsarnokát. Zeneszó, ének hallatszik. A színészek már a bejáratnál fogadják az ifjú közönsé­get. Mindenki kap tőlük egy emlék­plakettet. Ezután a gyerekek a né­zőtérre özönlenek, ami úgy tűnik, va­lójában nem is nézőtér, hanem vala­miféle csodálatos, megelevenedett mesebeli birodalom. Nézd. hallgasd, drukkolj, de soha ne add fel, a re­ményt — hiszen a mesében mindig a jó győzedelmeskedik... Hosszú időre, lehetséges, hogy egy életre szóló örvendetes élményt je­lent az elsőosztályos gyerekeknek ez A gyermekszínházban egyidejűleg „három színház“ tevékenykedik. Mindegyik más-más korosztálynak játszik — a legkisebbeknek (7—10 éves iskolások), a serdülőkorúaknak (11—15 évesek) és a felsőosztályo­soknak (16—16 évesek) — külön-kü- lön repertoárral, figyelembe véve a különböző korosztályok igényeit, ér­deklődését. „Nálunk a pedagógus- ként gondolkodó színésznek össze kell fognia a művészetet értő, érző pedagógussal“ — így írt a gyermek- színház egyik alapítója még 1919-ben. Hiszen már ebben az időben, nein sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hazánkban hívtak életre a világon talán először olyan színházat, amely kimondottan a gyermekek számára nyújt magasren­dű, művészi élményt. Aktívahálózat is a gyermekszínház sajátosságai közé tartozik. Munkatár­sak itt a gyerekek is — ők az első nézők és kritikífsok a premieren, s részt vesznek a színházi vitákban. — Munkánk elképzelhetetlen lenne ezek nélkül a találkozások nélkül — magyarázza Vlagyimir Kuzrnin főren­dező. — Közvetlen és kötetlen kapcsola­tot jelent közönségünkkel, így válik igazán érthetővé számunkra a gyere­keket érdeklő, izgató sok-sok kérdés. Alekszej Leonov űrhajós szakmai tanácsukat ad Az első három, avagy a 2001. év című tudományos-fantasztikus darab színreviteléhez. az ünnepélyes alkalom — az első lá­togatás a gyermekszínházban —, amit immár hagyományosan október ele­jén rendeznek. Ettől kezdve a szín­ház végigkíséri a gyerekeket az isko­lás éveken. Számukra ez sajátos tan­tárgy lesz, nevezzük „színházi órá­nak“, ami a mesék világának csodái­val kezdődik, mintegy ébresztgetve a gyerekek fantáziavilágát. Segít meg­látni, észrevenni a szokatlan, különös világban — az általánost. A későb­biekben pedig — Osztrovszkij, Shakespeare és a többi klasszikus ré­vén — megismerkedhetnek az embe­ri lét bonyolult kérdéseivel. A darabok színrevitelekor arra törek­szünk, hogy segítsünk tisztázni min­den felmerült problémát. A gyermekszinház komédiát, mai témájú darabot, tragédiát egyaránt bemutat. Egyik sem mond ellent a gyerekek érdeklődésének. Sőt éppen az az érdekes, hogy legkülönbözőbb műfajú, sokszor bonyolult színpadi metaforákat tartalmazó darabok ke­rülnek színre. Merészen alkalmazzuk a zenét, a táncot, mi több, a képző- művészeti elemeket is, tehát minden olyan eszközt, mely jól szolgálja az igaz érzések és fordulatok kifejezé­sét. A gyerekek számára a leg fon tosabb az igazság feltárása: hogy van jó és rossz, ki az igazi hős, kihez igazodjanak; és mindezt nem prog­ramszerűen kell hirdetni a színpadról, hanem az életből merített cselek­ményből kell kiderülnie. Nem szabad a cselekményt még egy árnyalatnyit sem meghamisítani, hiszen ha az elő­adás — ami ott történik — kezdet­legesebb annál, mint amit a gyermek naponta lát a környező világban — a fiatal nézők egyszerűen nem hisz­nek többé a színházban, és ez hosszú időre hatással lehel rájuk. A Központi Gyermekszinház reper­toárján több mint húsz előadás sze­repel, a különböző korosztályok szá­mára. így például Puskin meséinek színpadi feldolgozása, az ősi hindu eposz, a Ramajana színpadi változa­ta, vagy éppen Szergej Mihalkov is­mert ifjúsági író fiatal űrhajósokról szóló fantasztikus története „Az első három, avagy a 2001. év“ címmel. A szovjet gyermekirodalom kiváló mű­velője immár több mint harminc éve dolgozik a színháznak. Említhetnénk még egy másik neves színműírót, Vik­tor Rozovot, akinek az Ú ton című darabja egy, tizedik osztályos fiatal­ember felnőtté válásának, személyi­sége kialakulásának, első szerelmé­nek történetét mondja el. És persze a klasszikusok sem hiányozhatnak, mint Gorkij: Ellenségek, Shapespeare: Szentivánéji álom ... Nem feledkezik meg a színház a felnőtt nézőkről, pedagógusokról, szü­lőkről sem. Számukra speciális bérle­tet bocsátottak ki, a darabok közül kiválaszthatják a nekik leghasznosab­bat, legtanulságosabbat. Hiszen a cél éppen az — nevelni a nevelőket. Ilyen darab például Szimon Szolovej- csik író-újságíró műve, a Diákszere- lem, melyet a színház előcsarnoká­ban játszanak a színészek, a délutáni ifjúsági előadás után. Az üléseket a fal mellett helyezték el, így a színé­szek a szó szoros érte!mél>en a kö­zönség körében játszanak. Az előadás sikere mégsem csupán ennek a for­mabontásnak köszönhető. Bár úgy tűnhet, hogy a téma csak egy szü- kebb szakmai kört érdekel, mivel az iskolai nevelés módszereit tárja fel, a jelenetek mégis egyfajta szenvedé­lyes harcot tükröznek, az új, a hala­dó, a modern elfogadtatásáért a te­hetetlen tunyasággal, a konzervati­vizmussal szemben. A színészek és rendezők magas­rendű művészetének ékes bizonyítéka a társulat gyakori külföldi vendég- szereplése. Külföldi turnéik térképe igen változatos: Bulgária, NDK, NSZK, Hollandia, USA, Kanada, In­dia. — A Moszkvai Központi Gyermek­színházba — mely valóban a főváros szívében, a Szverdlov téren van, ugyanott, ahol a világhírű Nagyszín­ház és Kisszínház játszik (lehet, hogy ez is jelképes?) — a gyerekek szá­zai látogatnak naponta. Erre a szín­házra nemcsak igénye, de nagy szük­sége ts van a gyerekeknek. Akárcsak egy bölcs tanítóra, tanácsadóra, vagy jó barátra, akinek a társaságában mindig kellemesen telik az idő. GENNAGYIJ ROZENTAL A színpad majdnem üres, falát Le- nin-kép díszíti, oldalt egy karosszék áll. két reflektor fénye enyhén vib­rál, és most négy fiatal művész, Sza­bó Teréz, V. Slosjar, A. Swann, P. Schultz lép a közönség elé. Nem ki­sebb feladatra vállalkoznak, mint ar­ra, hogy elfeledtessék velünk az élet és a színpad érzéki világának va­rázsát, s helyette egy más, bensősé­gesebb valóság illúzióját keltsék. És íme: egyenként lépnek színre a művészek, szavalnak, verseket, köl­teményeket adnak elő. Zeng a szó. Ez fejezi ki a költő okosságát, a szí­nész szépségét, a kulisszák távlatait, a kosztümök színességét, a kellékek realitását és a világítás illúzióját egy­aránt. Majakovszkij szava zeng: „Ket­ten vagyunk most, Lenin meg én, Le­nin mint a fénykép szobám falán .. .* A szó mondanivalójával, az elhite- tés, az élménynyújtás erejével ejt hatalmába bennünket. Minden gondo­latunk. érzésünk, egész akaratvilá­gunk abba az irányba terelődik, mely felé a szó irányítja figyelmünket. A képzettársítások menete eltér a szoká­sostól, új képzeletkapcsolatok, gon­dolatok, elénk idézett élmények ha­tása alá kerülünk. Nem jelentik be a versek címét, a szerzők nevét. Ha véget érnek a rí­mek, ha elhallgat a szavaló művész, nem csattan a szokásos, a konvencio­nális taps. mert még szívünkben, ben­sőnkben érezzük a szavak hatását. De egyébként sem várják tőlünk ezt, mert közjáték gyanánt a zongora szól, ha hallgat a szavaló művész. Ä művészi szó ereje Szovjet költészet estje a Barátság Házában Szovjet zeneszerzők müveiből való részleteket hallunk. Ismerős, kevésbé ismerős, vagy éppen teljesen isme­retlen dallamok követik a rímeket és vezetik l>e a következő szavaló szavát. A falon Lenin-kép. És bensőnkben Is alakul, formálódik egy másik, sok­kal plasztikusabb, sokkal elevenebb kép, mert hiszen Lenin alakját, szel­lemét, forradalmiságát idézik elénk a szavak. Eszünkbe se jut felsóhaj­tani: milyen szép lenne minden, ha láthatnánk is. Felesleges, mert ak­kora hatalma van a szónak, hogy láttat. Sőt, megelevenítő ereje által tanúi vagyunk annak a küzdelemnek, melyet Lenin szervez és irányít. Akar- va-nemakarva állást kell foglalnunk, döntünk is: Vele! Csak vele, és soha senki mással. Egy véletlen pillanatban eszünkbe jut: Szabó Teréz, aki 1970 óta rend­szeresen vállal szereplést a Barát­ság Házának rendezvényein, az Ál­lami Bábszínház művésze, Szabó Ist­ván elvtársnak, pártunk első illegális központi bizottsága mártírhalált halt tagjának a leánya. A többiek a bra­tislavai Új Színpad fiatal művészei. A költők kiáltása, most az ő kiál­tásuk, és általuk hozzánk szólnak a költők, mert hiszen egyik sem ma­ga-magának beszél. Nekünk, szól az üzenet: „Porold ki a világot, mint egy szőnyeget, a molyokat verd ki belőle.“ És a szó a tudatos gondolat határáig hatolva ébreszt a forradalmi küzdelem mai értelmére: „Tenni kell!“ Ezt zengi, sugalmazza még a teremben visszhangzó zene, a zongo­ra felől szálló dallam bíztató üteme is. -— . Csak negyvenöt perc, akárcsak egy tanítási óra, annyi a műsor ideje, de ezt csak akkor vesszük észre, akkor tudatosítjuk, amikor a négy fiatal művész egymás mellé állva meghaj­lik a közönség felé és felzúg a taps. Bensőséges, meghitt ünneplés most a taps. Hogyne, hiszen a napközben hal­lott, elszürkített, kiszikkadt szavak unalma helyett a röpke műsoridőben ezek a fiatal művészek a költők sza­vát hallatták nekünk. A hasonlatok, megszemélyesítések, allegóriák fel- használásával, a képletes beszédnek minden változatával, a szovjet költők legszebb alkotásainak tolmácsolásá­val, a szavak elragadó démoni szín­játszó készségével valami kimondha­tatlan szépséget teremtettek elénk, és indítást, lelkesedést sugároztak fe­lénk, hogy holnap még erősebbek, még nagyobbak legyünk. HAIDŰ ANDRÁS A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója szorgosabb tevékenységre serkenti a Csehszlo­vák—Szovjet Baráti Szövetség egyes alapszervezeteit. így van ez az Ipolysági (Šahy) Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­ziumban is. Amint belépünk az iskola épületébe, az előcsarnokban szemünkbe tűnik az ifjú szovjetbarátok klubjának faliújságja, amely színes képekben mu­tatja be a szovjet nép, a szovjet állam sikereit, melyek az Októberi Forradalom óta eltelt hat évtized alatt születtek. Az egyik tanteremből énekszó hallat­szik zongorakísérettel. Az iskola nép­szerű Veszjolije gyevuski nevű orosz énekegyüttes próbál. A hangversenyen orosz népdalok, szov­jet mozgalmi és komszomolista dalok és a Nagy Honvédő Háború katonanótáiból összeállított egyveleg szerepel. Az önál­ló hangversenyen kívül az énekegyüttes fellép azon az esztrádműsoron is, melyet az ifjú szovjetbarátok klubja rendez az évforduló tiszteletére. Egy másik- teremből fülbemászó orosz muzsika hallatszik. Itt a klub tánccso­O któher fénye Daliul, muzsikával, irodalmi színpadi összeállítással portja gyakorol Ľubica Findová szlovák szakos tanárnő vezetésével, aki arról tá­jékoztat, hogy a Kalinka az idei tanév­ben egy dzsesszgimnasztikai csoporttal is bővült, s a műsorban egy orosz tánc­cal és egy dzsesszgimnasztikai számmal fog szerepelni. A Makszim Gorkij Iro­dalmi Színpad tagjai szintén fellépéseik­re készülnek. Néhány számmal közremű­ködnek a klub közös esztrádműsorában is, de egy önálló műsort is bemutatnak, amely szovjet humoristák szatirikus mo­nológjaiból és vidám jeleneteiből áll. A címe: Ilyenek vagyunk! Az Október fénye címmel bemutatásra kerülő esztrádműsorban szerepelni fog az iskola József Attila Irodalmi Színpada t is, amely szovjet költők műveiből mutat be összeállítást. A műsorban fellép Vas Ottó, az irodalmi színpad vezetője s egy Majakovszkij-költeményt ad elő. Az eszl- rádműsoron kihirdetik annak az irodalmi pályázatnak az eredményét is, melyet a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség iskolai alapszervezetének vezetősége írt ki a tanulók számára a 60. évforduló tiszteletére. Az irodalmi pályázatot a szovjetbarát szervezet vezetősége hirdette azzal a céllal, hogy egyrészt felkeltse a tanuló- ifjúság érdeklődését a nagy évforduló és az Októberi Forradalom történelmi jelentőségű eseménye iránt, másrészt pedig, hogy felkutassa az átlagosnál jobb íráskészséggel rendelkező tanulókat. A pályázat három témakört szab meg: 1. Legkedvesebb olvasmányom a szovjet irodalomból, 2. Miben látjuk mi, mai fia­talok Október történelmi jelentőségét? 3. Szabad témájú elbeszélés, karcolat, irodalmi riport vagy vers. Az első díjjal jutalmazott pályaművet a szerző az Ok tóber fénye című esztrádműsoron fogja felolvasni és a három legjobb pályamű vet a Diák című iskolai lap is közli majd. — Skolkay tanár elvtársnő előadását a következő adásban közvetítjük — mondja egy kislány, miután benyitunk abba a tanterembe, ahol a szovjetbarát szervezet rádióköre éppen „szerkesztő­ségi“ megbeszélését tartja. Menyhárt Ilo na második osztályos tanuló, a rádiókör vezetője elmondja, hogy a szovjetbarát szervezet rádióküre minden csütörtökön reggel jelentkezik önálló műsorával. A rádiókör műsorai változatosak, elsősor­ban a szovjetbarát szervezet és a többi tömegszervezet munkájáról számolnak be. Ezekben a hetekben rövid előadások kai elevenítették fel a Nagy Október előzményeit és egyes mozzanatait. Az előadásokat a tanárok készítették. — Miről lesz még szó a következő műsorban? — érdeklődünk a rádiós szakkör tagjaitól. — Sok mindenről — hangzik a válasz. — Beszámolunk arról a könyvkiállításról. amely Lenin — Ok­tóber címmel nyílt meg iskolánkban. A könyvkiállításon az Októberi Forradalom­ról magyar, szlovák és orosz nyelven írott könyveket mutatunk be. Orosz és szovjet írók egyéb témájú könyvei is vannak a kiállításon, s ezeket a látoga­tók meg is vásárolhatják. Egy másik ki állításon azokat a leveleket, képes le­velezőlapokat és emléktárgyakat mutat­juk be, amelyeket szovjet diákokkal le velező iskolatársaink kaptak. Műsorba iktattunk egy közleményt is a szovjet if júsági sajtó előfizetéséről, ugyanis most folyik az előfizetőtoborzás 1978-ra, és szeretnénk, hogy — akárcsak eddig — iskolánk valamennyi diákja jövőre is járasson szovjet ifjúsági folyóiratot, Alkonyodnl kezd. A szavalók. tánco­sok, énekesek próbája véget ér. A szak­kör következő adásának műsora is ke­rek egésszé állt össze. Az ifjú szovjet­barátok hazatérnek. Azzal a szívet me­lengető érzéssel, hogy méltó módon ké­szültek a nagy évforduló megünneplé­sére.., SÁGI TŐTH TIBOR 1977 XI. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom