Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-20 / 290. szám, csütörtök

A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉVEL, A Ml Népgazdaságunkban egyre gyakrabban elhangzónak ezek a szavaik: minőség, ha­tékonyság, az eszközök kihasználása, a tartalékok feltárása stb. Minderre a CSKP XV. kongresszusa és az utána kővetkező valamennyi KB ülés felhívta dolgozóink fi- gyelmét, akik a Nagy Október 60. évfordu­lójának tiszteletére sok ezer kollektív és egyéni vállalást tettek. A kötelezettség­vállalások megvalósításával is méltó mó- ion köszöntik a haladó világ nagy ünnepét. Korszakváltás a gépiparban AZ ÉSSZERŰSÍTÉSEK ÉS AZ ÚJÍTÁSOK A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS EGYRE JELENTŐSEBB FORRÁSAI Pártunk Központi Bizottsága .az elmúlt év októberében részletesen megtárgyalta kohászatunk és gépiparunk helyzetét, s a XV. kongresszus határozataival összhang­ban megjelölte a kohászat és a gépipar fejlesztésének konkrét és sürgős felada­tait. A CSKP KB 3. ülésszaka kiemelte gépipari termelésünknek a népgazdaság­ban betöltött vezető szerepét, s ugyanak­kor azokra a műszaki, szervezési problé­mákra is rámutatott, amelyek fékezik a gazdasági és társadalmi haladás dinami­káját. Nem szükséges példákkal bizonyítani, hogy a XV. kongresszuson kitűzött gazda­sági és szociális célok elérése szempont­jából milyen alapvető jelentősége van a gépiparnak, hiszen mindenki előtt világos, hogy az életszínvonal emelését csak a munkatermelékenység növelésével lehet biztosítani, ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele a munkafolyamatok gépesítése, automatizálása, az eleven emberek na­gyobb teljesítményt elérő „vasemberek­kel“ való pótlása a termelés valamennyi szakaszán. Gépiparunk már eddig is ilyen értelemben fejlődött. Amíg az ipari terme­lés az 1948-tól 1975-ig eltelt időszak alatt egészében véve tízszeresére növekedett, a gépipari termelés 21-szeres növekedést ért el, s az ipari termelésben képviselt részaránya 12,5 százalékról 30,8 százalék­ra nőtt. A 6. ötéves tervidőszakban tovább foly­tatódik a gépipar kiemelt fejlesztése. Amíg az ipari termelés öt év alatt körül­belül harmadrésznyi arányban növekszik, a gépipari termelésnek országos viszony­latban 50 százalékkal, Szlovákiában 70 százalékkal kell növekednie. Habár a 6. ötéves tervidőszak fejleszté­si ütemének arányai hasonlítanak a szo­cialista építés megelőző időszakában elért eredményekre, mégsincs szó egyenes, közvetlen, változatlan folytatásról. Az új belső és külső viszonyok annyira megvál­toztatták a gépipar fejlesztési feltételeit, hogy minőségileg teljesen új korszakról kell beszélnünk, amely az egyes szakága- zatok dolgozói részéről is újszerű hozzá­állást követel. Ezek az új feltételek főleg a fejlődés ütemének határt szabó három legfontosabb tényezőben, az anyagellátás­ban a munkaerő-forrásokban és a beruhá­zások területéi nyilvánulnak meg. A gépip.ar anyagi hátterét képező kohá­szat az 1948 óta eltelt időszakban szintén gyors ütemben, körülbelül nyolcszorosára növekedett, s ma az egy főre eső acél- termelésben a Benelux államok és Japán után a harmadik helyen állunk, ami pedig a felhasználást illeti, az 1 lakosra számí­tott 668 kg-os acélfogyasztással Svédor­szág után mindjárt: a második helyet fog­laljuk el a világban. Ezek valóban szép eredmények, de már kevésbé kedvező a kép, ha az acél fel- használását az egyes ágazatok szerint, gépiparunk jelenlegi szerkezeti felépítése alapján vizsgáljuk. Kiderül ugyanis, hogy amíg a nehéz idomok 1 főre eső gyár­tásában az első helyen szerepelünk a vi­lágranglistán, a könnyű idomoknál, a pléheknél, főleg a vékony pléheknél már csak a 10—15. helyet foglaljuk el. Pedig egy „szerény“ 5—6. helyezés az utóbbiak­nál műszaki-gazdasági szempontból sokkal többet érne, mint az első hely a nehéz idomok gyártásában. Figyelembe véve a hatékonyság növelé­sének szükségleteit, főleg azt a körül­ményt, hogy az acélgyártás nagyon sok energiát igényel, s az energiahordozók ára az utóbbi években lényegesen megnöveke­dett, rendkívül sürgős feladatként jelent­kezik a gépipari termelés szerkezetének átépítése. Olyan termelési irányzatok ki­emelt fejlesztéséről van szó, amelyeknél a felhasznált fém minden kilogrammjára számítva sokkal nagyobb értéket tudunk elérni. Az új feltételek további lényeges voná­sa az, hogy á kohászat területén is meg kell valósítani a termelés korszerűsítését, egyrészt azért, mert acéltermelésünk más iparilag fejlett országokéhoz viszonyítva aránytalanul munkaigényesebb, másrészt pedig azért, mert a gépipar előirányzott szerkezeti átépítése új követelményeket támaszt a kohászattal szemben. A kohóipar korszerűsítése, ezen belül a konvertoracél részarányának növelése, az új hengerművek üzembe helyezése stb. azonban nem valósulhat meg máról hol­napra, ezért a 6. ötéves tervidőszakban a kohászati termelés növekedési üteme le­lassul. Gyakorlatilag olyan helyzet áll fenn, hogy amíg a gépipari termelés a 6. ötéves tervidőszakban 50 százalékos arányban növekszik, a hengerelt anyagok gyártásában csak 16,2 százalékos, a cső­gyártásban pedig csak 11,6 százalékos az előirányzott növekedés. Ezek az arányel­tolódások megoldhatatlan feszültségeket okoznának abban az esetben, ha a gépipa­ri termelés nem alkalmazkodna az új fel­tételekhez, ha változatlanul a régi gya­korlatot folytatná. Az elvégzett felméré­sek azonban azt bizonyítják, hogy az ösz- szehasonlítható termékcsoportoknál nem­zetközi mércével mérve indokolatlanul magas a fémfogyasztás aránya, ezért egy­részt a termelési szerkezet átépítésével, másrészt pedig a fémek takarékosabb fel- használásával áthidalhatók a gépipar anyagi ellátásában mutatkozó nehézségek. A gépipari termelés előirányzott fej­lesztésének másik komoly problémája a munkaerőhiány, amit részben szociális jel­legű intézkedésekkel, városfejlesztéssel, részben pedig átcsoportosításokkal, a mun­katermelékenység fokozottabb növelésével lehet megoldani. A beruházások területén az előbbiekkel összefüggésben olyan sajátos helyzet ala­kult ki, hogy a rendelkezésre álló beru­házási eszközöket a központi fejlesztési programok anyagi-műszaki alapjának ki­építésére kellett összpontosítani, amelyek között első helyen szerepel az atomener­getikai program megvalósítása. Ez azt je­lenti, hogy a gépipar számos további ága­zatában szűkebb beruházási keret áll ren­delkezésre a fejlesztési feladatok teljesí­téséhez. Figyelembe kell azonban venni, hogy a népgazdaságban is csak azzal gaz­dálkodhatunk, amink van, csak addig ta- karődzhatunk, ameddig a takarónk ér. Az említett körülmények tehát jelentős mértékben fokozzák a gépipari termelés fejlesztési programjának igényességét, sürgetően megkövetelik az irányítás és a szervezés tökéletesítését, a népgazdasági terv feladatainak következetes teljesítését, valamint a hatékonyság növelésében, ,a technológiai folyamatok korszerűsítésében jelentkező tartalékok mozgósítását. A gép­ipar ugyanakkor széles lehetőségeket nyújt a komplex racionalizációs brigádok és az újítók kezdeményező munkájához, ami az új feltételek között a gazdasági növekedés egyre jelentősebb forrásává vá­lik. MAKRAI MIKLÓS A CSKP XV. K0N( JÓ TELJESÍTMÉNYT NYÚJTOTTAK A GÉPEK BURGONYABETAKARÍTÁS IPARI SZINTEN Több kombájnra lenne szükség © Le kell rövidíteni a betakarítás id< # A „röQtgenszemü" gép jól válogatja a burgonyát © Helmut Mül a Weimar Kombinál vezérigazgató-helyettese még jobb összmunkát í Hajnal óta szüntelenül szakad az eső. Ezért a Liptovský Mikuláš-i Tatra mozi­ban „Az új technika napjára“ összejött gé- pesítők kissé türelmetlenül hallgatták a burgonya betakarításáról, tisztításáról, raktározásáról szóló beszámolókat. Végre választ kapott kérdésére az utolsó felszó­laló is, és a személyautók, valamint az au­tóbuszok hosszú karavánja elindult a Liptovský Mikuláš-i Állami Gazdaság bob- roveci üzemrészlegébe, ahol már csak szemerkélt az eső, és a négy gépóriás za­vartalanul dolgozhatott a parcellákon. Száz meg száz kérdést intéztek a részt­vevők a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium gépesítő osztályának dolgo­zóihoz, valamint a Weimar Kombinát kép­viselőihez, szakembereihez a gépek telje­sítményével és munkájával kapcsolatban. Sokan javaslatot tettek az egyes berende­zések tökéletesítésére, hogy a gépek mos­tohább talajviszonyok között is megfele­lően dolgozhassanak. Összefoglalva a kér­déscsoportokat, lényegében arról volt szó, hogy milyen módon lehetne a lehető leg­kisebb fizikai munkaerő kifejtésével beta­déscsoporthoz fűzött véleménye sze az NDK-ból behozott gépek beváltotta hozzájuk fűzött reményeket. Elmon ta, hogy 900 hektáron termelnek bu nyát. Erről a területről tizennyolc ké ros és két háromsoros kombájnnal ti rítják be a termést. Egyes részlegeket zikai munkaerőre alig van szükség. A pesítés jelenlegi fokával elégedetlen. í sok felmérés, tapasztalat után a többi zetővel arra a következtetésre jui hogy még több kombájnra lenne szűk hogy a betakarítás megközelítőleg c kilenc—tíz napig tartson. így lényege csökkenne a veszteség, és a gazdaság gozóit, valamint gépeit nem venné hős ideig igénybe a burgonyá betakarítása, Ján Kuchar mérnök, a Mezőgazda? és Élelmezésügyi Minisztérium gépe osztályának dolgozója egyetértett az ií gató fejtegetéseivel és nyomban hoj fűzte, hogy sajnos, ezeket a jó teljesít; nyű gépeket nem minden' mezögazdas üzemben használják ki kellően. A Lipt ský Mikuláš-i Állami Gazdaság úttörő s repet tölt be a burgonya gépi betakar sában. Máris több kombájnt rendelt A néphadsereg katonái a válogatócsarnokba szállítják a burgonyát. karítanl, raktározásra alkalmassá tenni a burgonyát. A legnagyobb érdeklődést az E 671/4-es típusú kombájn váltotta ki, amelyből éven­te az NDK-ból mintegy 200 darabot ho­zunk be. Egyszerre két sor burgonyát szánt ki, és a dolgozók a gép szállító- szalagján munka közben válogatják ki a burgonyagumók közül a köveket vagy a kemény rögöket. Ez a gép hazai szak­embereink véleménye szerint kavicsos ta­lajon is jó munkát végez. Olyan mezőgaz­dasági üzemeknek ajánlják, amelyek ki­sebb területen termelnek burgonyát. A jövő kombájnja az E-684-es rendkívül nagy teljesítményű. Egyszerre három sor­ból szedi fel a burgonyát. Karbantartása egyszerű, a gép könnyen kezelhető, ki­szolgáló személyzet nem kell hozzá. Ele­gendő a vontatótraktoron ülő traktoros. A teljes ütemben dolgozó gépek búgása közben számos kérdés hangzott el üze­meltetésükkel és a burgonya szedés ipari szinten való betakarításával kapcsolatban. Jaroslav Karas, a Liptovský Mikuláš-i Ál­lami Gazdaság igazgatója az utóbbi kér­Az E-671/4-es típusú burgonyofoetakarlUó és -vakodé kombájnon menőt közben válogat­ják a burgonyát. ja szerző felvételei) hogy a jövőben még gyorsabban végt hessék el ezt az igényes munkát. Elism rést érdemelnek a senicai járás mezőga dasági üzemei is, ahol a burgonya h.atva két százalékát takarítják be kombájno kai. Ezzel szemben a nagykürtösi (Veil Krtíš) járásban csak hat-hét százalékí De nem sokkal jobb a helyzet a rozsny (Rožňava) és más járásokban sem. Szí vákiai méretben a burgonyának csak harminc százalékát takarítjuk be kon bájnokkal. Helmut Müller, a Weimar Kombinát V' zérigazgatőjának helyettese szintén bt kapcsolódott a vitába. Ürült annak, hog a gépek munkájával kapcsolatban kedvi ző véleményeket hallott, de megjegyezi hogy náluk ezek a kombájnok lényegi sen nagyobb teljesítményt nyújtanak, kétsoros kombájn egy műszak alatt hí rom hektár, a háromsoros kombájn pedi tíz hektár burgonyát takarít be. A szloví kiai mezőgazdasági üzemekben, sajnos, gépek teljesítménye felére csökkent. ígt retet tett, hogy a jövőben több háromse ros kombájnt küldenek. Az új évben má hatszáz burgonyabetakarító kombájn do] gozik majd mezőgazdasági üzemeinkber Sokan úgy vélték, hogy az önjáró kom bájnok jobban megfelelnek az itteni vi szonyoknak. Az igazgatóhelyettes arró tájékoztatta a résztvevőket, hogy szovje üzemek képviselőivel tárgyalások folynak akik megígérték, hogy nagyobb teljesítmé nyű motorokat szállítanak majd a kombi nátnak.' Ha létrejönnek a kooperáció: egyezmények, akkor megkezdik az önjári kombájnok sorozatgyártását. Az állami gazdaság Liptovský Kríž- részlégében egy hatalmas tisztító- és ősz tályozócsarnokban néztük meg az E-691-es típusú „röntgenszemű“ gépet. Elmés be rendezései a burgonyagumók közül kivá lasztják a kavicsot vagy más nem odavalč anyagot. Hasonló válogató- és osztályozó­gép készül hazai gépgyárainkban is. Ez a munkafolyamat tehát a jövőben megoldó­dik. Egy esős napon rövid betekintést nyer­tem a burgonya ipari szinten való beta­karításába. Ezek után joggal állítható, hogy hamarosan eljön az idő, amikor en­nek az igényes munkának a végzéséhez úgyszólván alig lesz szükség fizikai mun­kaerőre. Pártunk XV. kongresszusának határozata szellemében gépesítjük ezt a munkafolyamatot is. így jobb minőségű és több burgonyát biztosíthatunk a lakosság­nak. BALLA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom