Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-05 / 245. szám, hétfő
Csehszlovák küldöttség Kadhafi elnöknél Lenin nyomában a Babia Gorán (CSTK) — Az árvái SZISZ- tagok és dolgozók közül több mint kétezren mászták meg vasárnap külföldi turistákkal együtt a nyugati Beskydek legmagasabb csúcsát, a Babia Gorát. A rendezvényt annak emlékére rendezték, hogy Lenin 65 évvel ezelőtt szintén megtette ezt az utat. Lenin lengyel területről indulva mászta meg a csúcsot, amikor 1912 szeptemberében Krakkóban és Zakopanéban időzött. A résztvevők a Slaná Voda helyi szálló előtt gyűlést tartottak, amelyen megemlékeztek Lenin forradalmi tevékenységének jelentőségéről, és megkoszorúzták emlékművét. Óljuk azután a Hviezdoslav erdészlak mentén vezetett fel a Babia Gorára. Itt, a tengerszint feletti 1725 méteres magasságban virágcsokrot helyeztek a Le- nín-emléktáblára. Három nemzedék határmenti találkozója Tanácskozik az Arab Liga IGAZSÁGOS RENDEZÉST A KÖZEL-KELETEN (Folytatás az 1. oldalról} Iáink tovább mélyültek és új tartalommal gazdagodtak 1945 tavaszán, amikor a Vörös Hadsereg meghozta népeinknek a szabadságot. A magyar nép ma a fejlett szocialista társadalom felépítésén a lenini tanítás, a proletár Internacionalizmus elvei alapján eredményesen dolgozik. Az elmúlt három évtized alatt mindenkor maga mellett tudhatta a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri támogatását. Végül ]án Pirč elvtárs, a CSKP KB tagja, a kelet-szlová- kial kerületi pártbizottság vezető titkára üdvözölte a két baráti országrész: a Szovjetunió kárpátontúli területe és az MNK Szabolcs-Szatmár megyéje dolgozóit. Beszédében többek között hangsúlyozta: — Végtelenül örülünk, annak, hogy Itt, a három baráti szocialista ország határainak csücskében, sor kerül a Szovjetunió kárpátontúli területe, a Magyar Népköztárssaág Szabolcs-Szatmár megyéje és a CSSZSZK kelet-szlovákiai kerülete dolgozóinak erre a gyönyörű találkozójára, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évofrdulójára emlékezve. Teljesen tudatában vagyunk nnnak, hogy éppen a NOSZF és a hős szovjet népnek a fasizmus felett aratott győzelme tette lehetővé, hogy népünk hazánknak a szovjet hadsereg Hltal történt felszabadítása és az 1948-as februári győzelem után elkezdhette valóban új, boldog otthonának, gyönyörű közös hazánknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak építését, ahol a dolgozó ember számára biztosítva van a jog, a szilárd politikai és szociális biztonság, a magas élet- és kulturális színvonal. Ezért mi, kedves barátaink, elszántan tovább haladunk Október szilárd útján, a lenini úton, a baráti Szovjetunió oldalán és soha másképpen. Az ünnepi szónoklatokat követően a három baráti ország három nemzedékének képviselői üdvözölték az ünnepség résztvevőit, akik a felszólalások után jóváhagyták az SZKP KB-nak, a CSKP KB-nak és az MSZMP KB-nak küldött üdvözlő levelek szövegét. Majd az Internacionáléval véget ért nagygyűlés után színes kultúrműsor szórakoztatta a jelenlevőket. „Ajtót“ nyitottak a szovjet, magyar és csehszlovák sátrak, érdeklődéssel vásárolták a szabolcsi dinnyét, őszibarackot szőlőt, az uzsgorodi tortát, sásli- kot, a kosicei és šariši sört, kolbászt, lacipecsenyét és emléktárgyakat. Közben egymásra találtak a baráti városok, járások, üzemek képviselői, kialakultak a „családi körök“, kora estig folytatódott a baráti eszmecse re. Ez a határmenti baráti találkozó is ékes bizonyítéka volt a három baráti ország dolgozói internacionalista együttérzésének, a nagy október lenini politikája érvényesülésének. (kulik) (ČSTK) — Moammer el~ Kadhafi líbiai elnök fogadta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségét, amely Ma- te/ Lúčannak, a CSKP KB tagjának, a CSSZSZK miniszterelnök-helyettesének vezetésével Tripolitan részt vesz a líbiai forradalom 8. évfordulójának ünnepségein. Matej Lúč an tolmácsolta Kadhafi elnöknek Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és az egész csehszlovák nép szívélyes jókívánságait a líbiai államünnep alkalmából. Kadhafi elnök köszönetét mondott a jókívánságokért, és megelégedését fejezte ki az országaink közötti kapcsolatok fejlődése felett. A mozgalom története (CSTK) — Moszkvában megjelent egy szerzői munkaközösség által szerkesztett, a nemzetközi munkásmozgalom történetét bemutató sorozat első kötete. A moszkvai Pravdában megjelent méltatás többek között megállapítja, hogy az első kötet által ismertetett történelmi időszak a munkásmozgalom elméleti és gyakorlati egységének igazolását bizonyítja. Lényegében a jelenlegi problémák alapjainak lerakását és dialektikus fejlődésének bonyolultságát találhatjuk meg benne. Az első kötet értékelése meggyőzően bizonyítja, hogy a munkásmozgalom nemzetközi tapasztalatai milyen hatást gyakoroltak az egyes országok kommunista és munkásmozgalmára. A sorozat bevezetőjében megismerkedhetünk a volt cári Oroszország munkásosztályának formálódásával a kapitalizmus fejlődésével kapcsolatban, a nemzetközi munkásmozgalom bolsevik irányának születésével, az Iszkra folyóirat és a Szociáldemokrata Párt létrejöttének körülményeivel. A rendkívül sok történelmi adatot feldolgozó mű érzékelteti Vlagyimir Iljics Lenin gondolatait, elveit és politikai tevékenységének jelentőségét a Nagy Október előkészítésében. (CSTK) — Az Arab Liga szokásos őszí miniszteri tanácsko* zásán a közel-keleti kérdés kilátásaival foglalkoznak különös tekintettel a palesztin nép jogainak biztosítására. Az arab miniszterek mindenekelőtt a genfi közel-keleti értekezleten részt vevő államok álláspontjának egységesítésével, valamint az ENSZ közelgő közgyűlésének napirendjével és az ott követendő arab politika összehangolásával foglalkoznak. A tanácskozás során értékelik Cyrus Vance amerikai külügyminiszter közelmúltban tett közel-keleti látogatásának eredményét. Külföldi megfigyelők megállapítják, hogy még az amerikai rendezést óhajtó konzervatív arab erők is csaNEh IANY ■ 2*5 SOR LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot küldött öt leningrádi üzem munkáskollektíváinak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére telt szocialista munkafelajánlásuk idő előtti teljesítése alkalmából. KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára tegnap a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. ERICH HONECKER, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke köszönetét mondott Leonyid Brezsnyevnek a 65. születésnapja alkalmából kifejezett jókívánságokért és a Nagy Október Érdemrend odaítéléséért. PÁRIZSBAN befejezte munkáját a szovjet—francia kormányközi vegyesbizottság, amely a két ország közti tengeri áruforgalmi egyezmény kérdéseiről tárgyalt. lódtak Washington elutasító magatartásában, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre a megszállt arab területekről való csapatvisszavonással és a Palesztin Felszabadítási Szervezettel folytatandó tárgyalással kapcsolatban. Az Arab Liga miniszteri ta» nácsa megvitatja még a dél- libanoni helyzetet, az ogadeni fegyveres konfliktust és a Dzsí- buti Köztársaság, valamint a Komori-szigetek felvételi kérelmét az Arab Liga tagjai közé. Az Arab Ligának jelenleg húsz tagja van, ezenkívül a Palesztin Felszabadítási Szervezetet is magába tömörítL Központja Kairó. A miniszterek tanácsa a külügyminiszterekből áll, és évente kétszer: tavasszal és ősszel tanácskozik. JOSZIP BROZ TITO jugoszlá? elnök, a JKSZ elnöke hivatalos kínai látogatása során országjáró körúton tartózkodik, és a dél-kínai Csancsuo városba látogatott. A BOLGÁR PLOVDIVBAN megnyílt a hagyományos nemzetközi vásár, amely ezúttal már 33. alkalommal fogadta 41 ország több mint kétezer cégének kiállítását. A megnyitón jelen volt Todor Zsivkov, » BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke is. MOSZKVÁBAN aláírták a szovjet—indiai kulturális kapcsolatok 1977—1978. évi tervét. A megegyezés értelmében a Nagy Október 60. évfordulója alkalmából India számos terű* létén nagyszabású ünnepségsorozatra kerül sor. MONGÓLIÁBAN tegnap ünne* pelték az építők napját. A fejlett technikával dolgozó mongol építőipar a nemzeti jövedelem kialakításában 7 száz«» lékkai vesz részt. KALEVI SORSA finn minisz* terelnök Helsinkiben fogadta a szovjet és finrí szakszervezetek küldöttségét, amelyek a Balt hajón tartózkodnak egy barát* sági látogatás alkalmából. N égy esztendeje jártam utoljára az Amerikai Egyesült Államokban. Hosszú idő ez egy ilyen dinamikusan fejlődő ország életében, amilyen az ÜSA, különösen most, a mi korunkban. Az eltelt négy esztendő alatt sok minden történt. Befejeződött a vietnami háború. Megváltoztak — pozitív értelemben — az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok. Az emberiség most teszi első, rendkívül fontos lépéseit a nemzetközi feszültség további enyhítése felé vezető úton. Sok minden történt magában az Államokban, sőt, az amerikai emberek gondolkodásmódjában Is. Érdekes, vajon miben változtak az amerikai televíziós adások? Hiszen a televízió a mai amerikai élet szerves tartozéka, elválaszthatatlan és fontos szerepet tölt be az ottani hétköznapokban. Négy esztendő elteltével számos lé- véfilmsorozat került le a műsorról. Ám van egy hetenként ismétlődő adás (már az amerikai tudósítói időmben is futott), amelyet még most is sugároznak az amerikaiak „nagy örömére“. Történetesen az átlag amerikai minden heti betevő „telefalatjára“ gondolok, a Mission impossiblere, magyarul: A feladat végrehajt hatatlanra. Engedtessék meg, hogy rövidesen ismertessem, miről is szól ez a sorozat. Adva van egy öttagú csoport „igazi amerikai hazafiak“. (Négy szuper- man és egy dús bájokkal rendelkező szupernő.) Nos, ez a négy szuperboy- ból és az egy szupernőből álló lelkes csoport önként vállalkozik bármilyen feladat végrehajtására, amellyel sem a CIA, sem az FBI nem tud megbirkózni. Például: „valahol Kelet-Európában“ készül egy terv, célja az Amerikai Egyesült Államok lerohanása. Jólértesült „belső körök“ tájékoztatják a négy szuperhazafit és a szépséges honleányt, hogy az ellenség egy stratégiailag fontos város elfoglalását tűzte ki célul. Ebben a kis városban egy kommunista ügynökökből álló ellenséges csoport tevékenykedik, amely majd az ide érkező „vörösöknek“ nyújt segítséget. A reladat: leleplezni és ártalmatlanná tenni a „vörös ügynököket“. Ám hogyan? Ekkor az öt szuperhős hazafi páratlan tervvel áll elő: akárcsak egy valódi színjátékban, megrendezi a város látványos «lfoglalását, amelyet mondani sem kell, a „vörös ejtőernyősök“ hajlanak végre, abból a célból, hogy a városkában lapuló titkos „vörös ügynökök“ előbújjanak rejtekhelyükről, s így elfoghassák őket. A feladat végrehajtása érdekében az amerikai hadseregnek egy csoportját beöltöztetik „kelet-európai“ ejtőernyős egyenruhába, akik orosz szavakat kurjongatva hullanak alá az égből a békés amerikai kisvárosra. A „kelet-európai“ ejtőernyős hódítók rövid úton összeterelik a városka gyermekeit, asszonyait és öregeit, akiket erre a célra szerGenrih Borovik: két már spanyol nyelvű változatban is, ezeket a latin-amerikai országok számára készítik, a német nyelvű szinkront a Német Szövetségi Köztársaság tévénézői kapják. Sugározzák ezeket a tévéfilmeket Ázsia, Afrika országaiban, Nagy-Brltannia és Ausztrália városaiban is. Készítsünk egy számvetést. Hatvan percet szorozzunk meg ötvenkét héttel, majd átlagosan véve tizenöttel, azzal a tizenöt esztendővel, aztán a kapott eredményt vetítsük ki arra a jó néhány tucat országra, és arra a több Á félelem — üzlet ződtetnek, majd a helyszínen sorban agyonlövik őket — persze vaktölténynyel. A férfiak kezét megkötözik, szemüket bekötik, és tehergépkocsira feltuszkolva, ismeretlen helyre szállítják. Eközben a városban lapuló „kommunista ügynökök“ azt hiszik, hogv valóban az „övéik“ érkeztek, kitódulnak a városka utcáira, egyenesen a „hős hazafiak“ karmai közé. Azoknak a hazafiaknak a kezébe, akik évek óta és hétről hétre aratnak sikert a Mission impossible áldásos sorozatával. Ez csupán egy az efféle olcsó tévéfilmsorozatokból. Mert a rokonsztorikra épített fércműveknek se szeri se száma. Egyik bárgyúbb a másiknál, ám egy valamiben hasonlít egymásra, abban, hogy a szerzők minden esetben arra összpontosítják „alkotó erejüket“, hogy félelmet ébresszenek a nézőben, „figyelmeztessék“ a „közelgő kommunista veszélyre“. Agyrém agyréme, a bárgyúságok és sületlenségek sorozata, hétről hétre, tizenöt esztendőn keresztül rendületlenül (hadd jegyezzük meg, hogy a New York i tévénézők abban a „szerencsés helyzetben“ vannak, hogy ők nem hetente egyszer, hanem kétszer — szombatonként és vasárnaponként izgulhatják végig kedvenceik hőstetteit.) Ki tudná megmondani, hány millió ember nézte végig ezeket a tévéférc- műveket, számokban nehéz lenne kifejezni, jómagam láttam egeket a filmetízmillió nézőre, aki ezeket a tévésorozatokat hétről hétre végignézte. Amikor ezt a műveletet elvégeztük, végeredményként megkaphatjuk azt a szellemi méregdózist, amellyel milliós tételekben tömik a nyugati „szabad világ“ polgárainak tudatát. A tévéfilmek szerzői és gazdái elégedetten dörzsölhetik kezüket. A nézők millióinak tudatában ébren tartják a félelemérzetet, amely permanens pánikot okoz. Pánik, félelem, ám oda még nem jutottak el, hogy egy-egy afféle film láttán kivessék magukat az utcára az ablakon keresztül, „a kommunisták el- özönlése előli menekülés közben“. Ezek a félelemébresztő „művészi alkotások“ arra azonban mégis elegendőek, hogy az olyan szavakra és fogalmakra, mint: „Kommunista“, „Kelet-Európa“ de még egy pusztán szláv hangzású szóra is emberek milliói rezzenjenek össze. Ehhez kétség nem fér. — Igen ám, de akkor mitévők legyünk mi? — húzta fel kérdően szemöldökét az egyik tengerentúli beszélgető partnerem, az amerikai televíziózás egyik minden hájjal megkent rókája. — Csak tán nem azt várják tőlünk, bogy „krimiket“ gyártsunk a népek közötti kapcsolatok javulásáról és fejlődéséről? Se gyilkosság, se izgalom, se félelem ... Talán ön Is tudja, nálunk a forgatókönyv írói, a színészek és a tévétársaságok tulajdonosai — valamennyien bizniszben érdekeltek. Az üzlet, a profit a döntő. Ennek egyik forrása az erőszak. Gondolom, ismeri azt a régi sajtóberkekben használatos szólást, amely szerint „a halált mindig köny- nyebb eladni, mint a születést“? Beszélőpartnerem persze valamelyest elbagatellizálta a kérdést, hiszen a „szovjet veszélytől“ való félelem kiárusításának gyökereit mindenekelőtt az ideológiai harc feladatai determinálják. Ezt amerikai beszélőpartnerem is jól tudja. Persze a dollár sem megvetendő, ebben neki tökéletesen igaza van. Köztudott, hogy az ideológiai érdekek és a dollárérdekek gyakran találkoznak. A félelem ébrentartása az emberekben, és ezzel az alattomos „áruval“ való spekuláció busás haszonnal kecsegteti nemcsak az amerikai televíziós társaságok tulajdonosait, hanem az amerikai fegyvermágnásokat is, nemcsak a színészeket, hanem a politikusokat is. Feltehető, hogy itt kell keresni a magyarázatát annak is, hogy a közelmúltban lezajlott elnökválasztási korteshadjárat idején, az Egyesült Államok akkori elnöke, Gerard Ford, engedvén a jobboldal nyomásának, kiállt a katonai költségvetések további növelése mellett, hogy szembe kell szállni a „kommunista veszély- lyel“. Valószínű ezzel hozható összefüggésbe az is, hogy a választási korteshadjárat idején egy ízben Ford elnök maga mellé invitálta az emelvényre Peter Gravest, a Mission impossible tévésorozat népszerű hősét. A félelem áruvá vált, és üzérkednek vele. Ezért az áruért az amerikaiak adót fizetnek, az amerikaiak milliói sínylik meg ezt, például iskolák és kórházak hiányával. Sok mindennel fizet az amerikai: elszegényedéssel, idegeivel, és a háborútól való félelemmel. És senkitől nem kap garanciát arra, hogy soha nem jön el az az Idő, amikor majd esetleg az életével is fizetnie kell. A félelem szörnyű áru, veszélyes áru, aki ezzel az áruval kereskedik, az bűntettet követ el az emberiség ellen. (Megjelent • Lityeraliirnaja Gazellában) 1977. IX. 5.
