Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-28 / 268. szám, szerda

Fontos évfordulók jegyében A PÁRTOKTATÁSI ÉV KÜSZÖBÉN Csehszlovákia Kommunista Pártjának törekvése, hogy min­den egyes tagját felvértezze a marxista—leninista tanítással, hogy a párt tagjai és tagjelölt- jei ismerjék pártunk határoza­tait, a CSKP elméleti és gya­korlati tevékenységéi. Szeptemberben járási párt- szerveink nagy többségében fo­lyik az elmúlt oktatási év érté­kelése és az új pártoktatási év feladatainak meghatározása, il­letve a politikai szervezői fel­adatok kijelölése. Ahol ezt a munkát lebecsülik, ott az okta­tási év folyamán nehézségek jelentkeznek. A járási pártbizottságok által jóváhagyott konkrét fel­adatok az októberben kezdődő oktatási évre az üzemi, a vál­lalati és a helyi pártszerveze­tekben öltenek konkrét jelle­get. A politikai művelődési ott­honok és a kabinetek a nyári hónapok folyamán odaadó munkát végeztek annak érde­kében, hogy a lektorok és a propagandisták tartalmilag fel­készülve várhassák a követke­ző oktatási évet. A tagság egyes fokozatokba való beso­rolása már megtörtént az alap­szervezetekben. Ezt többé ke­vésbé már a taggyűlések is jó­váhagyták. E feladatok mellett szeptem­ber a járási ideológiai konfe­renciák időszaka. A járási ideo­lógiai konferenciák feladata megvizsgálni az oktatási évre való gyakorlati felkészülés fo­kát, meghatározni azokat a tartalmi kérdéseket, amelyek az idei oktatási évben az esz­mei-politikai felkészülés alap­ját képezik. A pártoktatási évre való fel­készülés mindenütt a CSKP XV. kongresszusa határozata telje­sítésének szellemében törté­nik, amely feladatul adta az ideológiai munka színvonalának emelését és a hatékonyság fokozását. E ha­tározat riiegköveteli, hogy pártszerveink felszámolják a múltban megnyilvánult forma­lizmust. A XV. kongresszus által meg­határozott ideológiai feladatok konkrét végrehajtását szolgálja a CSKP KB Titkárságának 1977. június 17-i határozata, amely feladatul tűzi ki a párttagság eszmei színvonalának további emelését, a párttagság céltuda­tos felfegyverzését Marx, En­gels, Lenin eszmei hagyatéká­val, a CSKP és az SZKP tör­ténelmi tapasztalatával. E ha­tározat abból indul ki, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi foka, a közgazdasági és szociá­lis program, a szocialista de­mokrácia elmélyülése, a dolgo­zók szakmai, műveltségi és egyre emelkedő kulturális szín­vonala megköveteli a marxis­ta—leninista tudományok egy­re mélyebb és egyetemes elsa­játítását. Ez azonban csak ak­kor valósítható meg, ha min­den kommunista, minden part­szervezet és pártszerv a majra részéről hozzájárul a párttag­ság eszmei-politikai színvonala emeléséhez, ha a kommunisták minden egyes szakaszon tel­jes mértékben tudatosítják a jelenlegi megosztott világ ideológiai harcának fokozódá­sa t. Az 1976—1977-es pártoktatá- si évben párttagságunk megis­merkedett a CSKP XV. kong­resszusa, az SZKP XXV. kong­resszusa, valamint a többi test- várpártok kongresszusi anya­gával. Ez nagyon kedvező alapot jelent a most meginduló pártoktatási évhez, a hallgatók eszmei poli­tikai színvonala Eövábbe>me lé­se érdekében. A szocializmus és a kapita­lizmus politikai és ideológiai küzdelme, a nyugati ellensé­ges propaganda erősödő nyo­mása a szocializmus irányában, az egyre rafináltabb antikom­munista hadjárat megköveteli, hogy a kommunisták a min­dennapi gazdasági, politikai és ideológiai élet magaslatán áll­janak, hogy elméletileg tisztá­ban legyenek napjaink politi­kai kérdéseivel. Szükséges, hogy a kommunisták harcba tudjanak szállni pártunk gya­korlati feladatai megvalósítá­sáért, s ennek aktív terjesztői legyenek a legszélesebb néptö­megek közt. A következő hónapok na­gyon gazdagok jelentős évfor­dulókban, mint például a NOSZF 60. évfordulója, a Szov­jetunió megalakulásának 55. évfordulója, a februári győze­lem 30. évfordulója. Ezeknek az Idei oktatási évben is visz- sza kell tükröződniük. A szocializmus — mint vi­lágrendszer — a NOSZF ered­ménye. A Szovjetunió fennál­lásának 55 éve pedig azt iga­zolja, hogy a lenini nemzetisé­gi politika eszméje és gyakor­lata eggyéforrasztotta e hatal­mas ország nemzeteit és nem­zetiségeit, s ma mint világító- torony mutat példát más nem­zetek számára a nemzetiségi és szociális elnyomás felszámolá­sához. A februári győzelem arról tanúskodik, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja sikerre vitte több évtizedes harcát a politikai hatalom megszerzésében a csehszlovák burzsoáziával szemben. Ezek az évfordulók méltó alapot ad­nak a párt propagandistái szá­mára ahhoz, hogy még sikere­sebben végezzék munkájukat. A pártoktatás színvonala emelésének és hatékonysága fokozásának egyik alapvető té­nyezője a lektor és a propa­gandista. Az ő eszmei politikai, marxista—»leninista szellemben való felkészültségétől és nem utolsósorban pedagógiai művé­szetétől függ, milyen módon tudják növelni a kommunisták érdeklődését az egyes társa­dalmi és politikai kérdések iránt. Ahol e kérdéseknek fi­gyelmet szenteltek a múltban, ott az eredmények is nagyob­bak. E munka javítását hiva­tottak szolgálni a politikai mű­velődési otthonok és kabine­tek, a pártszervezetek vezető­ségei, hiszen az ő feladatuk a megfelelő feltételek megterem­tése a pártoktatási év sikere érdekében. A pártoktatás sikerét és eredményességét nagymérték­ben befolyásolja az irányító és ellenőrző tevékenység. A párt­oktatás ellenőrzésének célja, hogy objektív képet nyerjünk lefolyásáról, színvonaláról, ha­tékonyságáról. A pártoktatás poli ti kai-szervezői tevékenysé­ge ellenőrzésében ma már nem tapasztal hatók fogyatékossá­gok. Fogyatékosságok mutatkoznak azonban a tartalmi és a haté­konysági ellenőrzésben, amely még csak a kezdet kezdetén áll. E munkába bekapcsolódnak a pártszervezetek alelnökei, a lektorok stb., és az általuk szerzett ismereteket megtár­gyalják a pártszervezetek ve­zetőségi és taggyűlésein. PÉK VENDEL, a CSKP KB dolgozója Törekvésük: megbontani egységünket AZ „EUROKOMMUNIZMUS" ÉS AZ ANTIKOMMUNIZ- MUS TAKTIKAI CÉLJA & AZ ELLENFÉL MÓDSZERE B „IDEOLÓGIAI TANÁCSOK" Testvérlapjaink, a Rudé právo és a Pravda a napokban teljes terjedelmében leközölte a Novoje Vremja című, több nyelven megjelenő szovjet hetilap legutóbbi számának cikkét. Az „eu­rokommunizmus“ és az antikommunizmus taktikai célja címú tanulmány részletesen elemzi a téves nézeteket, és az antikom­munista propaganda mesterkedéseit: A terjedelmes írás fonto­sabb gondolatait alább ismerteijiik. Az antikommunista taktika nem zárja ki a terror és a meg­torlás hagyományos módszerét. Ugyanakkor, ahogy nő a kom­munista mozgalomnak, mint a világfejlődés tényezőjének sze- repe, úgy a burzsoázia táborá­ban mind többen építik számí­tásaikat ennek az internaciona­lista erőnek felaprózására, fel­számolására. E taktika olyan „tekintélyes“ kidolgozója, mint Brzezinski még 1970-ben Kit évszázad között című könyvé­ben nem titkolta el azt a remé­nyét, hogy a kommunista moz­galmat sikerül „olyan tarka mo­zaikkockákká változtatni, mint amilyenek az emberiséget alko­tó nemzetek“, valamiféle olyan agglomerátummá, „amelyben minden nemzeti szektor maka­csul ragaszkodna ahhoz, hogy csak az őáltala meghatározott távlatok a valóban általánosak“. Bebizonyosodott, hogy a burjjsoá propaganda most- különös fi­gyelmet fordít az „éurokominu jiizmus“ koncepciójának olyan értelmezésére, amelyben a való­ban forradalmi tapasztalatok ál­talános érvényű vonásait nem létezőnek nyilvánítják, egyes nemzeti sajátosságokat viszont az egész mozgalom irányelvei­nek rangjára enielik. Ilyen mó­don a burzsoá propaganda állal értelmezett „éurokoihmunii- musban“ jelen van a Brzezinski- féle formula, mindkét eleme: egyrészt a .nemzetközi kommu­nista. mozgalom „mozaikká“ változtatása, másrészt felbujtás •arra.'tiogy egyes pártok rákény- szerítSék másokra saját kon­cepciójukat, hogy szakítást idézzenek elő különböző orszá­gok munkásmozgalmainak for­radalmi élcsapatai között. A Novoje Vremja négy pont­ban foglalja össze a burzsoá po­litikusok és a burzsoá propa­ganda ezzel kapcsolatos törek­véseit. Először: a szocialista és a tő- késországok kommunista párt­jainak megosztása. A burzsoá sajtó ennek jegyében szólítja fel a nyugat-európai kommu­nista pártokat az SZKP-tól és a többi szocialista ország kom­munista pártjától való elhatáro­lódásba. A forradalom résztvevői Lenin testörségének tagja volt • Szibériából az Uraiba • Huszonnyolcán maradtak életben J977. IX. 28. Ez évben ün­nepeljük a NOSZF 60. év­fordulóját. So­kan harcoltak hazánkból is a Vörös Hadse­regben. Tar- doskedden (Tvrdošovce) két volt vöröska­tona is él: Mojzes Géza és Kis József. Mindketten hadifogoly­ként kerültek ki Oroszország­ba. De csak ennyi közös a sor­sukban. Mojzes Géza bácsi ez idén töltötte be 85. életévét. — Hogyan került kapcsolat­ba a forradalommal és Lenin­nel? — kérdezem tőle. — A hadifogságban többi fo­golytársammal együtt parasz­toknál dolgoztunk. Igen nehéz életünk volt. A szegények kö­zött sokan tették magukévá a lenini gondolatokat, és az ő útjukon jutottak el hozzánk, hadifoglyokhoz is. Amikor pe­dig felhívás érkezett Lenintől, mintegy ÍOOOOO hadifogoly csatlakozott a .Vörös Hadsereg­hez; — Géza bácsi Lenin testőr­ségébe tartozott? — igen, tizennégy társammal együtt Lenin kiválasztott a testőrségébe. Mindenhová elkí­sértük Lenint. Jártunk a szü­lőfalujában is. A NOSZF ide­jén Leningrádban és Moszkvá­Mojzes Géza ban tartózkodtunk. Lenin rend­kívül nagy tudású ember volt. Meg rendkívül megértő és ked­ves is — emlékszik. — Hogyan került haza? — Lengyelországon keresztül jöttem haza 1920-ban, több tár­sammal együtt. Varsóban el­fogtak a németek, átloloncol- tak Magyarországra. Onnan ér­keztem haza, Csehszlovákiá­ba... A 83 éves Kis József már fia­tal kora óta tagja a pártnak, így emlékezik: — Először Szibériában ra­boskodtam, majd elvittek 300 társammal az Urálba. Ott egy báró bányájában dolgoztunk. Amikor meghallottuk, hogy ki­tört a februári forradalom, le­tettük a szerszámokat és nem akartunk tovább dolgozni. Áp­rilisban a báró elvitt bennün­ket Cseljabinszkba, a fogolytá­borba. A Vörös Hadseregbe az első felhívásra beléptem so- kadmagammal. Az egyik tábor­nokunk Csapajev volt. — Józsi bácsi harcolt a Ma­gyar Tanácsköztársaságért is? — Kun Béla 1918-ban felhí­vást intézett, hogy „Aki szo­cialista ember és aki teheti, menjen harcolni a Magyar Ta­nácsköztársaságért!“. Ekkor Lenin beleegyezésével lesze­reltünk a szovjet Vörös Had­seregből és elindultunk mint­egy ötezren Magyarországra. Rabruhában vonultunk Len­gyelországon át. Lengyelor­szágban vonatra ültettek ben­nünket, amelyet később felrob­bantottak; ötezerből huszon­nyolcán maradtunk életben. Magyarországra vöröskeresztes vonattal jutottunk el. Beléptem a magyar Vörös Hadseregbe. — Úgy tudom, hogy súlyosan megsebesült. Hol történt? — Ez 1919-ben történt Romá­niában. Kőbányán hosszú ideig Kis Józ&et voltam kórházban. A lábamon volt súlyos seb. Amikor 1920- ban meggyógyultam, hat tár­sammal hazaindultam. Azonban Komáromban leállítottak ben­nünket és elvittek Térezínbe, ahol két hónapot raboskod­tunk. Kiszabadulásunk után jöttem haza, négy és fél évi távoliét után — fejezi be em­lékeinek idézését Kis József, a NOSZF résztvevője. Ennyi, amit elmondtak, de ezek már emlékek. Aki nem élte át az akkori időket és a háború borzalmait, elképzelni se tudja. Ezért tisztelet en­nek a két embernek, a Vörös Hadsereg volt katonájának, hogy részt vett a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomban, amely az új világ kezdetét je­lentette. TANKA KLÁRA Másodszor: az SZKP és a többi szocialista ország kommu­nista pártjai egységének bom- lasztása. A burzsoá propaganda az „eurokommunizmus“ jelsza­vát kívánja felhasználni nézet- eltérések támasztására a szocia­lista országok közölt. Harmadszor: az, hogy meg­osztást idézzenek elő tőkésor- szágokbau működő kommunista pártok között. A szovjet hetilap ezzel kapcsolatban idéz polgá­ri lapokból, amelyek egyes or­szágok kommunista pártjait „ortodox“-nak, másokat „auto- ndí7í“~nak igyekeznek minősí­teni. A Novoje Vremja cikke ez­zel kapcsolatban kiemeli: >,A kommunista mozgalomban nin­csenek „önállóbb“ vagy „ke­vésbé önálló“ pártok. Minden párt teljességgel önállóan hatá­rozza meg nemzeti stratégiáját, s e stratégiák különbsége nem szolgaihal ürügyül arra, hogy valamiféle demarkációs vomlat vonjunk meg az egyes pártok között, nem lehetik kétségessé egyikük vagy'. másikuk önálló­ságát, vagy önáll-óságának fo­kát.“ Negyedszer: á kom>munísta -pártok’ elkói-csosítása, Brzezin- ski szavaival szólva a uleninte- lenítés“. Ebből indulnak kií ha .már nem lehetséges megakada- . 1 yozn i a z t, h og y a; Rom mun ista ■psírto'k belépjenek egyes orszá­gok kormányába, akkor arra kell törekedni, hogy ezeket a pártokat, átformálják, hogy ne 'nagyon a k ad ál y^tô-zjj k a z i m pe- rializmus politikajut,1,Az impe­rialista burzsoázia ettől függet­lenül elvileg ellenséges a kom­munista pártokkal szemben, te­kintet nélkül arra, hogy az egyes pártok hogyan közelítik meg az egyik vagy másik kér­dést.. .’ ..A? idézett cikk rámutat: az „eurokommunizmus“ burzsoá ér­telmezése arra irányul, hogy megossza a kommunista moz­galmat. Az „eurokommunizmus- ról“ folytatott vitában a leg­durvábban meghamisítják az SZKP és a tőkésországok test­vérpárt jai elvi állásfoglalásait arról, hogy önállóan keresik az előttük álló problémák megol­dásának útját. „Egész koncep­ciót dolgoznak ki arról, hogy állítólag a Szovjetunió elvileg ellenséges a tőkésországok kom­munista pártjainak nemzeti stratégiájával szemben, ellenzi azt, hogy korszerű módon kö­zelítsék meg a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc kérdéseit.“ A Novoje Vremja cikke ezzel szemben megálla­pítja: ami azt illeti, hogy az SZKP „félne“ a szocializmushoz vezető olyan új utak lehetősé­gétől, amelyek eltérőek az ed­digiektől, ezt az érvelést a po­litikában járatlanoknak szán­ják. Az SZKP a többi között, a berlini tanácskozáson és más nemzetközi fórumokon, de a saját pártkongresszusain is mindig támogatta a szocializ­mushoz vezető különböző utak lehetőségéről és szükségessé­géről szóló marxista—leninista tételt. A Novoje Vremja cikkéi így fejezi be: „Az SZKP t egész po­litikai és ideológiai tevékeny­ségében az a törekvés vezérli, hogy minden kommunista párt, á szocialista, a tőkés és a fej­lődő országokban egyaránt, mind nagyobb sikerekét érjen el. Az SZKP ebben látja a pro­letár internacionalizmus elve iránti hűségének egyik fő meg- nyilvánulását, éppen ezért har­col a kommunista mozgalom szétszakítására irányuló impe­rialista politika ellen.“ Az „eurokommunizmus“ a burzsoá propaganda találmá­ny a. A burzsoázia és szekér to­lói ezt az „irányzatot“ annak szánják, hogy éket verjenek vele a kommunista pártok kö­zé, és bomlasszák a szocialista országok egységét. íme: „az éhes disznó makkal álmodik . f^-tij

Next

/
Oldalképek
Tartalom