Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-28 / 268. szám, szerda
BURGONYASZÜRET A TÁTRA ALATT A szeptemberi napsütés enyhe melegébe hűvös északi szél keveredik, s mennél északabbra haladunk a Magas-Tátra felé vezető úton, annál inkább jólesik a gépkocsi fűtőtestéből áramló meleg. A szepességi szövetkezetek útszéli tábláin már mindenütt „átfordították“ a tarlót, több helyen a burgonyaföldekről is begyűjtötték a termést. A burgonyaszüret java azonban még előttük áll. A poprádi járásban csupán a közelmúltban fejezték be a kalászosok aratását, s máris a közepében vannak a náluk joggal nevezett második aratásnak. Ebben a járásban ugyanis — amint azt Ottó Franický elv- társ, a poprádi járási pártbizottság titkára elmondta — löbb mint négyezer hektáron termesztettek burgonyát az Idén, s a termés betakarítása legalább olyan szorgos munkát igényel, mint az aratás. Az aratást említve megkérdeztük, milyen voll az idén a gabonatermés a Tátra alatt? — Járásunk mezőgazdasági üzemei, néhány kivételével, 30 mázsán felüli hozamokat értek el a gabonafélékből — tájékoztat Franický elvtárs. — A kerületi átlagnál jobb, 34 mázsán felüli hektárhozamokat értünk el a járásban. S ez a mi viszonyaink között jó — a tervezettnél 2—3 mázsával jobb — eredménynek számít. — Milyen hozamokat várnak burgonyából? — Végleges eredményről még nem beszélhetünk, bár harmadik hete folyik már a burgonyatermés betakarítása — válaszol Franický elvtárs. — Az eddigi felmérések alapján nincs okunk aggodalomra. Csak az időjárás lehetne kedvezőbb. Hiszen kabát nélkül nemigen lehet kibírni ebben a szeles, hűvös időben. A Tátrában már leesett a hó, ha jól látom, Smokovec környékén most is havazik. A terv szerint közel 4!) 000 tonna burgonyát adnak el az állami raktárakba ebből a járásból. A termés betakarításánál 587 traktor, 37 rakodógép, 71 burgonyakombájn, 14« szántógép és .113 tehergépkocsi áll a burgonya termesztők rendelkeViktor Pelurčik irányítja az egyik gépet Melegen öltözött asszonyok osztályozzák a burgonyát FIATAL VINCELLÉR Sok kisgyerektől megkérdeztem már, mi szeretne lenni, ha nagy lesz? Egyikük űrhajós, a másik mozdonyvezető, a harmadik tanító néni, de azt még egytől sem hallottam: ha megnövök. vincellér leszek. Azt hiszem, Bernát András, a búcsi szövetkezet fiatal segédvincellérje sem ilyen szakmáról álmozodott rövidnadrágos korában, ma mégis a legszebb hivatásnak tartja. — A szőlő gondozást igényel, akár a kisgyerek, a borról nem is beszélve — mondja, miközben önt az üvegből. Andrásról először a SZISZ komáromi (Komárno] járási bizottságán hallottam. Ö képviselte a járást a fiatal borgaz- dászok hlohoveci kerületi versenyén. Nem is rossz eredménnyel, ugyanis bejutott a szlovákiai döntőije. A fiatal vincellér mezőgazdasági műszaki szakközépiskolában érettségizett általános »zakón. A szőlő és a bor kezelését édesapjától tanulta, meg ahogy ő mondja, „magánúton“, amin azt kell érteni, hogy szabad idejében szorgalmasan lapozgatta a szakkönyveket. Persze jut ideje másra is. Fa- hiiuklw! tagja a képviselő testületnek és aktívan bekapcsolódik az ifjúsági szervezet munkájába is. A borászati versenyről faggatom. — fobban is szerepelhettem volna — mondja. A verseny gyakorlati részével nem voltak nehézségeim, az elméleti kérdések megválaszolása már kevésbé sikerült. Ötödik éve dolgozom a szakmában, így a szőlő- és borfajták felismerése, a vegyszerek használata, a szűrőberendezések összeszerelése, vagy a különböző nagyságú hordók űrtartalmának megállapítása nem okozott gondot, csak — mint mondtam — az elmélet. De nem baj, jó lecke volt ez számomra. Az vigasztal, hogy még mindent pótolhatok. — Azt mondják, a vincellérek általában vidám emberek. — Ebben van valami, hiszen a „vidámság kulcsa“ mindig ott lapul a farzsebben. De azért úgy gondolom, nem az az igazi vincellér, aki csak kóstolgatja a bort, hanem inkább az, aki törődik vele. Én is megkóstolom néha. de szívesebben kezelem. Persze a vincellért is érik bosszúságok. Nemrég fájt a szívem, amikor láttam, hogy nagy kárt tett a jég a szőlőben. Elverte a fürtöket, ezért a fűzésére. A termés közel 40 százalékát tudják burgonyakombájnokkal felszedni. Ezért nagy szükség van a diákok, katonák és a társadalmi szervezetek segítségére is. A rövid beszélgetés után elválnak útjaink. Mi az egyik jelentős burgonya termesztő üzembe, a Veľká Lomnica-i Állami Gazdaságba látogatunk. Jozef Tokár igazgatót az irodájában találjuk. Néhány perce tért vissza a határszemléről. Szívesen válaszol kérdéseinkre. — Közel három héttel ezelőtt kezdtük el a burgonya betakarítását. Állami gazdaságunk 587 hektáron nyolcfajta burgonyát termeszt, részlwn szaporítás, részben pedig étkezés céljaira. Eddig közel száz vagon- nyi velő- és ötven vagonnyi étkezési burgonyát értékesítettünk. Nyolc burgonyakombájn, tíz tehergépkocsi és sok száz alkalmi munkás dolgozik földjeinken. Velük, illetve munkájukkal elégedettek vagyunk. A Csehszlová k Autóközlekedési Vállalat címére azonban megjegyzem. hogv rugalmasabban bekapcsolódhatna a burgonya betakarítási munkálataiba. A terméshozam? Nem rossz. Hektáronként jóval kétszáz mázsán felül lesz. Az irodából a halárba mentünk. A 28 hektáros „Kavics- gödür“-láblánál megálltunk. Itt két burgonyakombájn szedte a termést, az osztályozópultnál melegen öltözött asszonyok: Mária Kapruščáková, Aureüa Polhošová, Verona Viiíková, Anna Harni'sová, Mária Kubová és Helena Andrišová. Az egyik traktorral Viktor Pelurčik „sorolta“ a burgonya- földet, a mellette haladó tehergépkocsit Rontó Árpád vezette. Nagyidáról került ide, szép lakást kapott a gazdaságtól, elégedett a munkájával is. — Már több mint két hete héttől 17 óráig szedjük a burgonyát — mondja Rontó elvtárs — naponta állagon öt hektáron végezzük el a termésbetakarítást. Kis szünet után tovább indulnak a gépek, mi pedig azon tűnődünk, mi lesz a gép után a földön maradt burgonya sorsa? Bukósisakos motorkerékpáros áll meg mellettünk, František Malega, a gazdaság agro- nómusa. — Ne gondolják, hogy itt hagyjuk a földön a gépekről leszóródott burgonyát — mentegetőzik. — Egyetlen darabot som hagyunk a földön. — Milyen termés mutatkozik? — A mi gazdaságunk burgonyaföldjein köznl 250 mázsás átlaghozamra számítunk — válaszol Malega elvtárs. — Csak Job)) lenne az időjárás. KULIK GELLÉRT kortartalom és a hektárhozam se lett olyan, amilyenre eredetileg számítottunk. Azt mondom, hogy annak a borgazdának, aki szívből szereti a szakmáját, sokszor rettegés az élete. Télen és kora tavasszal a fagyoktól, nyáron a peronosz- pórától és a lisztharmattól, a betakarítás előtt pedig a szürke penésztől kell félni. De akkor is csalódhat az ember, amikor már hordókban van a nedű. Sok érdekességet tud mondani a szakmájáról, és olyan lelkesen, hogy akarva, nem akarva az embernek oda kell figyelnie. A szüretet szereti a legjobban. Évente akár kétszer is szüretelne, pedig az nemcsak vidámságból áll. hanem komolyan meg kell fogni a dolog végét. Szövetkezetük a járás legnagyobb szőlőtermesztője. Majdnem minden évben be kel] vonni a csúcsmunkákba a falu népét, mert a szőlőben dolgozó munkabrigád nem győzné a betakarítást. Jön is ilyenkor a falu apraja-nagyja. Ha ez sem lenne elég — mondja Bernát András —, bevetjük a szőlőkombájnt. S közben felcsillan a szeme. KAMOCSAI IMRE A bolgár gyártmányú új MC2M típusú szedögépekkel megkezdték a szemes kukorica betakarítását a sehai Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben. Képünkön: folyik a szemes kukorica betakarítása. j Felvétel: A. Haščák — ČSTK) Szörp vagy kisüsti Még a nyár elején hallottam először a Liko szesz- és konzervipari termelési gazdasági egység sajtóértekezletén, hogy fel kell vásárolni az összes gyümölcsöt. Megmondom őszintén. komolyan hittem, hogy végre fordulat következik tje ezen a téren. Arról is szó volt, hogy a gyümölcsöt a Fogyasztási Szövetkezet falusi és városi üzletei is kötelesek felvásárolni. Gondoltam, rövid idő alatt rugalmasabb lesz a felvásárlás. mint pár évvel ezelőtt. Kis idő múlva azonban kezdtem kiábrándulni bizakodásomból. Mégpedig akkor, amikor riportútjaim alkalmából meghallottam, hogy munkaerőhiány miatt a fákon maradt a pirosló cseresznye egy része. Az eper felvásárlása sem sikerült, mert azt a keveset is, ami megtermett, nehézkesen vásárolták fel. Így volt ez például Somorja (Šamorín] környékén is. Lassan elmúlt a nyár, és az ősz eleji napsugarak már érlelni kezdték a korábban érő csemegeszőlőt. Vártam, mikor jelenik meg nagy mennyiségben a csemegeszőlő a piacon. Azonban csak szórványosan, egyes napokon árusították. Legnagyobb meglepetésemre a párkányi (Štúrovo) körzetben a termelők így panaszkodtak: „Nem akarják átvenni tőlünk az érett, kitűnő minőségű csemegeszőlőt.“ Egy kis utánjárással megtudtam, hogy-a'ZELENINA köbölkúti (Gbelce] felvá-' sárló központjának nem volt elég ládája. Nehézséget okozolt a felvásárolt szőlő továbbszállítása is. Egy másik körzetben a nagykürtösi (Velký Krtíš] járásban — a termelők viszont arra panaszkodnak, hogy nem tudják eladni kitűnő minőségű, első osztályba sorolható körléjüket. Azt gondoltam, hogy csak elszigetelt jelenségről van szó. Azonban egy újabb kiutazás alkalmából rádöbbentem arra, hogy a felvásárlás ismét rugalmatlan. Meghitt hangulatban veszéJgettünk a vágsellyei (Šaľa) Barátság Efsz vezetőivel. Ilyenkor a toliforgató olyasmit is megtud, amit máskor nem árulnak el neki. Július Miškooit mérnök főagro- nómus megjegyezte: — Talán el sem hiszi, de g^ümölcskertészeinktől a ZELENINA felvásárlói nem vették át a körtét. Egy ideig kínálgattuk, és a sok hasztalan próbálkozás után megszületett a döntés, mint egy kétszáz mázsát eladtunk belőle a tagoknak. Egy kissé megijedt, hogy belső titkot árult el. és kérlelni kezdett: — Ne írja meg! Minek az ilyesmit szellőztetni! Még rossz fényben tüntethetné fel szövetkezetünket ... Mégis-megírtam . .. Mégpedig azért, mert a körtéből jó minőségű szörpöt lehetett volna készíteni, a gyerekek és más alkoholmentes italt kedvelők számára. Miért nem vásárolták fel tehát ilyen célra? Vidéki „útjaim“ közben rájöttem. hogy nem egyedülálló esetről van szó. Az ipolysági (Šahy) Vörös Lobogó Efsz is potom áron adta el a szilvát a tagoknak, amelyből azok szintén jófajta kisiisli pálinkát főzettek. Pedig a mézédes szilvából szintén készíthettek volna szörpöt. A sok rossz példa után végre egy kedvező jelenseg-ftol is találkoztam, a dunaszerdahelyi í Dunajská Streda) járásban. Pus^s György, a Vásárúti (Trhové Mýto] Efsz gyümölcskertésze arról tájékoztatott, hogv a hullott almát kilónként hetven fillérért szörp és dzsem készítésére eladják az Agrofrigor feldolgozó üzemnek. Nyomban felötlött bennem a kérdés, vajon más járásokban nem lehetett volna hasonlóan megszervezni a gyümölcs felvásárlását?! ... BALLA fÖZSEF A kollektív munka eredménye Amióta a Vajául (Vojany) hőerőmű felépült, Ung vidéke teljesen más arcot öltött. Magasfeszültségű villanyhuzalok hálózata fut a szélrózsa minden irányában. Ez a fontos energiát előállító üzem évek óta jó eredményeket ér ol. Ez év elejétől például már 3 millió 750 398 megavattóra villamosenergiát termelt. így tervfeladatait 104 százalékra teljesítette. Az egyre jobb eredmények elérésében az érdem elsősorban a szocialista munkabrigádoké és az ésszerűsítő brigádoké. A „mindenki szocialista módon“ versenymozgalomba a hőerőmű dolgozóinak 80 százaléka kapcsolódott be. A 36 szocialista munkabrigádban 726 alkalmazott dolgozik. Ebből huszonöt brigád a bronzfokozat és öt brigád az ezüstfokozat tulajdonosa. Az aranyfokozatot Kondor Sándor kollektívája érte el. A hőerőmű szomszédságában nemrég épült fel a Slovnaft desztillációs üzeme. Ez az üzem nemcsak járási, de országos viszonylatban is évről évre nagyszerű eredményeket ér el. Már ebben az évben eddig tizennyolcezer tonna finomított kőolajat, illetve petróleumot termelt terven felül. így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulójának tiszteletére felajánlásaikat 10 millió korona értékkel túl tel jesítették. (tej 1977. IX. 2«.
