Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-22 / 262. szám, csütörtök

Túlteljesítik a tervet

IDÉNYKEZDÉS A CUKORGYÁRBAN

Amikor megérkeztem a Rimaszombati {Rimavská Sobota) Cukorgyárba, már az idénykezdés csalhatatlan jelei fogadtak: ha még nem is olyan mértékben, mint az idény derekán, de gyűlt már a répa az udvaron.

Pelle Tibor mérnök, gyártás- vezető is gyakrabban nyúlt a telefonhoz és többször állt fel az íróasztaltól, mint az év nagyobbik felében. Nem véletlenül, mert eljön az a 9ü—100 nap, amikor azt csinálják majd, amit a gyár a nevében is liord — cukrot gyártanak.

Mikor gyárszemlére indulunk, megemlítem, „hogy egy gyártásvezető nyilván akkor Igazán gyártásvezető, amikor az idény tart...“

— De azért máskor sem unatkozik — veszi át a szót —, van itt munka elég. Az a kilenc hónap, ami nem érinti közvetlenül az idényt — legalábbis a laikusok szerint — szorosan fűződik a cukorgyártáshoz. Itt van például a' csomagoló. Ez körülbelül 40 fős üzemrészleg, ahol egész évben csomagolják azt a cukrot, amit a nagyjából háromhónapos idény folyamán készítünk. A kampány utáni értékelés is eltart egy hónapig. Aztán szervezési szempontból is elő kell készítenünk a kampányt. Mintegy 300 dolgozóra van szüksége a gyártási részlegnek, ebből 200—210 idénymunkás. Ezek toborzása is eltart néhány hónapig.

— Ezek szerint a látszólagos holtidő valóban csak látszólagos ŕ*

— Igen! Mert például amíg megrendeléseket készítünk a termelés részére, ellenőrizzük is őket. Ugyanis az anyagszállítás nem a legrugalmasabb, ezért utána is kell járni az egyes üzemekbe.

Ezúttql tehát bebizonyosodott, hogy. a látszat csal. A cukorgyári töi;zsgárda részére nem jelent idénymunkát a cukorgyártási

— Nincs tíz éve, hogy befejezte a főiskolát — mondom Pelle Tibornak —, akkor gondolta-e, hogy alig túl harmincon a cukorgyár gyártásvezetője lesz?

— Nem. De itt akartam dolgozni. Gimnazista voltam, amikor építeni kezdték ezt az tizemet. Kezdetben ide tartozott a sörgyár is, s a főiskolán a vegyészmérnöki karra iratkoztam be. Mikor idekerültem, voltam műszakvezető, laborvezető, víz- gazdász, technológus és végül gyártásvezető. Nem gondoltam,

hogy aránylag rövid idő alatt ilyen magas tisztség betöltését bízzák rám. Az üzemben sok fiatal dolgozik, így a vezetői állások egy részét is ők töltik be.

— Az itt eltöltött alig 10 év folyamán mikor érezte igazán, hogy az elért eredményekben benne van a saját munkája is?

— Ezt felelős beosztásokban kisebb-nagyobb mértékben gyakran érzi az ember, de for- dulópont a gyár életében az elmúlt év volt, amikor először sikerült a termelési mutatókat a kívánt szinten tartani. Én tavaly „csak“ betanultam, úgyhogy öröm számomra, hogy sikerült jó eredményeket elérnünk. “Ez némi önbizalmat ad, és serkent is arra, hogy fáradságot és időt nem kímélve még jobb eredményeket érjünk el.

Közben frfrrbb szállítmányok érkeznek. A leggyakrabban elhangzott kérdés ez volt: Minden rendben? A leggyakoribb válaszok: Igen, rendben.

Elindulunk vissza az irodaházba, a beszélgetést már ott folytatjuk.

— A cukorgyárak jelentősége az élelmiszeriparban közismert. Nemrég a legfelsőbb pártszervek is foglalkoztak a közellátással, amelyben a cukorgyárak szerepe is lényeges . helyet foglal el. Az akkori határozatok mit jelentenek a Rimaszombati Cukorgyárnak?

— A CSKP KB hetedik plénu* mának határozata elsősorban a mennyiség és a minőség növelését célozza. Ez a feldolgozandó répa mennyiségének növelését, és a termelési mutatók javulását jelenti számunkra. A napi termelést a jövő évtől 2000 tonnáról 2300 tonnára kell növelnünk és erre alaposan fel kell készülnünk. javítanunk kell a cukor csomagolását is. Ezek a feladatok kisebb-nagyobb beruházásokat igényelnek.

— Az idén ezekből mit valósítanak meg?

— Már most megpróbáljuk túlszárnyalni a napi 2000 tonnát, sőt valószínű, hogy elérjük a jövő évre tervezett 2300 tonnát is. Nagy munka vár ránk. mert az üzem tervezett maximális kapacitása 2500 tonna, amit 5—ü év alatt kell elérnünk!

i — Mikor érzi magát elemében egy cukorgyári gyártásvezető?

— A fő idény folyamán, bár ez az időszak a legnehezebb, mert nem ö órát dolgozunk, hanem gyakran kétszer annyit.

Közben újabb réparakomány érkezik, kinéz az ablakon és hozzáfűzi:

— Ez idén túlteljesítjük a tervet, hiszen már húszadikán kezdtünk ...

MÉSZÁROS JÁNOS

A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Cukorgyárban jól megszervezték a cukorrépa átvételét. Az udvaron lebetonozott területre öntik a répagynkerekct, ahonnan szállítószalag juttatja a csatornákba.

I Balla felv.)

Nagy sikert arat a Flóra üdítő ital

Automata berendezésekkel gyorsítják a termelést

Szép őszies az időjárás. Néhány helyen már a háztáji szőlészetekben is megkezdjék a szüretet. A szőlő levét szürcsölgetik a fiatalok, az idősebbek inkább várják, hogy megmozduljon a must. Érik a körte, az alma, áJtalábon jó lehetőségek kínálkoznak a gyümölcslevek előállítására. Ügy gondolom, ilyenkor kevesebb alkoholmentes ital fogy. Bohumil Novák, a Nyugat-szlovákiai Sörgyárak nyitrai, üdítőitalt készítő üzemének vezetője azonban arról tájékoztat, hogy alig győzik kielégíteni az igényeket.

— Olyan ütemben dolgozunk, mint nyáron. Olykor még a műszakokat is meg kell nyújtani. Úgy látszik, a fogyasztók nagyon megkedvelték az üdítő italokat.

Kimutatásokat, számoszlopokat mutat. Bizonygatja, hogy a még újnak számító üzem a lehelő legnagyobb teljesítményt nyújtja. A termelés növelésére igazán kihasználnak minden lehetőséget. Míg 1971-ben százharmincnégyezer hektoliter üdítő italt készítettek, tavaly már százhetvenliétezret. A berendezések azonban ugyanazok, és nem növekedett a munkaerők száma se. Túlórázni kell a tervteljesítés érdekében és olykor az ünnepet is hétköznappá kell tenni.

A vezetővel szemlére indulunk az üzemben. .Munkazajtól hangos, tágas csarnokba érkezünk. Egymáshoz koccanó üve- gek százainak csilingelő hangja miatt alig értjük egymás szavát. Üres üvegek sorakoznak a töltőgép előtt. Kisvártatva beléjük folyik az alkoholmentes üdítő ital. egy mozgó kar közülük egyszerre tizenhármat emel a levegőbe és máris elhelyezi a futószalagon levő ládába. Elégedetten állapítom meg magamban, hogy a termelést már magas fokúan automatizálták.

— Két házi gyártmányú töltőberendezésünk van — magyarázza az üzem vezetője. — Óránként egy-egy berendezés tizenötezer palackot tölt meg. Bárcsak lenne még . helyiségünk, ahová ilyen berendezést szerelhetnénk be. Akkor küny- nyebben teljesíthetnénk a tervet.

Fiatal munkások targoncákon gyors ütemben hordják az üdítő Italokkal teli ládákat a teherautókra. Ugyancsak igyekezniük kell, mert a berendezések

melletti raktér újakkal telik meg.

— Gyors az ütem — mondja a vezető. — Ha a gépek megindulnak. akkor bizony egy percnyi szünetet sem lehet tartani.

A diszpécserszobában E liska Lörinczová pontosan nyilvántartja, hogy melyik Járműre hány palackot raknak.

— Naponta mintegy hatvan teherautó fordul Itt meg — újságolja. — Igazán ki kell használnunk a munkaidőt, hogy az üdítő italt idejében eljuttathassák az üzletekbe, vagy a munkahelyekre.

Éva llagarová, az üzem könyvelője is számolgat. így jellemzi a napi forgalmat.

— Nem kevesebb, mint háromszázezer palackot kell naponta megtöltenünk és a teherautókra vagy más járművekre raknunk.

Az üzemben tett szemle után a vezetővel hosszan elbeszélgettünk az eddjgi eredményekről, nehézségekről, távlati tervekről. Igazán jó minőségű vizet kapnak az üdítő italok készítésére. Szörpöt és más zöldség-, valamint gyümölcslevet több helyről is szállítanak nekik. Határidőre szállítják a gyümölcsleveket a Slovlik ma- lackyi és Nové Mesto nad Vá- hom-i üzeme, valamint a bar- dejovi Frucona. Igaz, az ősz eleji kánikulában néhány szállítmányt vissza kellett küldeni, mert megromlott.

A beszélgetés során megtudom, hogy a lakosok egyre több olyan alkoholmentes italt fogyasztanak, amelyek zöldség- és gyümölcsszörpből készülnek. A málna- és eperízű üdítő italokat mindenfelé nagyon kedvelik. Az idén azonban — mint ismeretes — kevés málna és eper termett. Ezért minden lehetőséget fel kell használni gyümölcs- és zöldséglevek készítésére. A zellerből, petrezselyemből, sárgarépából, valamint más zöldségfélékből készült szörp igen jó minőségű. Ilyen lé ízesíti a Flóra üdítőitalt is. Nagy sikert aratott a fogyasztók között és egyre többet rendelnek belőle.

Az üzem — a meghatározott program szerint — egyre több olyan üdítő Italt készít, amelynek ízesítésére zöldséget és gyümölcsöt használnak fel. Ez a törekvés megfelel a helyes táplálkozás alapelveinek.

BALLA JÓZSEF

1977.

IX. 22.

Reggel még hűvös szél járta a tájat, de kora délutánra enyhült a hideg és helyenként a nap is kisütött. Tóth Mihály, a Geilei (Holice) Efsz agro- musa elégedetten kalauzol végig a szövetkezet határában.

— Hűvös az idő, de a munkák menetét ez nem késlelteti, sőt némi időelőnyt is szereztünk, és a hozamok is jónak mondhatók — kezdi, s mert éppen egy kukoricatábla niellett visz el utunk, ez kerül elsőként szóba. — így néz ki. Nem nőtt magasra, de a csövek szépek. Épp ma jártuk végig a szemes kukorica tábláit és szinte bizonyos, hogy elérjük a hatvan mázsás átlagot.

Közben az eléggé keskeny úton üggyel-bajjal megelőzünk egy kombájnt s útjának célja már adja az újabb témát, a napraforgót.

— Harminc hektár napraforgónk van, megkezdtük a betakarítását. A szem nedvessége reggel elérte a 23 százalékot, a kombájn nem csépelte ki kellően, így abbahagytuk a munkát mivel nagy veszteség mutatkozott. Azóta egy kicsit megszáradt, most ismét megpróbáljuk. Majd visszafelé megállunk akkor már itt lesz a kombájn is — javasolja a napragforgótábla mellett —, mi addig megnézzük a szántókat.

A harminc hektáros táblán napokkal korábban még silókukorica volt, hetek múlva pedig már búzát vetnek a helyére.

— Gyorsan fel kell szántani, hogy eleget pihenhessen a föld. Ezért hoztuk ide mind a három ZT háromszázast. Még szerencse, hogy esett az eső, különben nem is tudom, hogyan boldogulnának a száraz talajjal. Egy ekefejet így Is le kellett szerelni, mivel az ötös ekét nem tudták elhúzni a gépek.

Az őszi határban

IDŐELŐNNYEL VÉGZIK A MUNKÁT

A hantok eldolgozása sem könnyű. A szántó traktorok után három további traktor járja be a frissen szántott földet, az első homokkal töltött hengereket, a másik nehéz fogast, az utolsp pedig tüskés hengert és fogast húz.

— Ennyi kell ahhoz, 'hogy porha- nyóssá váljon a föld, amit közvetlenül vetés előtt még megtárcsázunk — magyarázza az agronómus, közben int a fogast vontató traktor irányítójának, mire az leállítja gépét, kiszáll a fülkéből és hozzánk jön.

— Jáikli hajós — mutatkozik be kézfogás közben.

— Huszonnyolc éve traktoros és a legjobbak egyike — fűzi "tovább az agronómus a bemutatást.

— Hosszúra nyúlnak ilyenkor a munkanapok?

— Bizony nem ritkaság, hogy napi 14 órát Is dolgozunk.

— Frissen szántott barázdákban, hantokon bukdácsoló géppel épp elég.

— Ez meg hagyján, de ami az esők előtt volt, Azt' már mi is megéreztük, pedig hozzászoktunk a rázáshoz. Ilyen hantokat forgatott fel, az eke — mutatja kezével, miközben leír egy jókora körívet.

— Azért a hantok is eldolgozhatok mutat az agronómus már az autóban az egyik 50 hektáros, búzát váró síma magágyra. Az igaz, hatszor jár-, tűk meg az eke után más-más föld- mngm.unkáló géppel.

A napraforgóban már dolgozik a kombájn és ez alkalom az újabb megállásra. Csóka Imre és Klepanec Mihály leállítják a gépet és az agro- nómussal együtt gondosan megvizsgálják a szem tisztaságát.

— Ez már más, mint a reggeli —, mutatja az agronómus napraforgóval leli markát.

A kérdés eldöntéséhez — csépelni, vagy nem — persze ez még nem elég. Vagy 50 métert visszamennek a levágott soron, helyenként felvesznek egy-egy kicsépelt korongot, nem maradt-e benne szem, visszafelé jövet pedig többször lehajolnak, s gondosan szemügyre veszik a földet, hogy lássák, mennyi az elszóródott szem. Csak -ezután hangzik el a végső határozat: jó, lehet folytatni, adottak a feltételek a minőségi munkához.

— Küldöm a traktort — mondja fennhangon az agronómus a kabinba szálló kombájnosoknak, majd magunknak szánva folytatja. — Estig még jó darabot levá"unk, mert csak az a biztos, ami má" bent van. Ilyenkor sosem lehet tudni, ma még süt a nap, de holnap reggel már eshet az eső.

Még megállunk az egyik éppen elkészült silódombnál. Molnár Ferenc csoportjának tagjai a betakarásávaj foglalatoskodnak.

— 400 vagon van benne, nagyon jó minőségű. Aránylag alacsony volt a kukorica, ugyanakkor kifejlődtek a csövek. A tetejét fóliaponyvával takarjuk le, az oldalait pedig zúzott szalmával, s „bevetjük“ búzával, hogy jó és tartós felületet képezzen.

A gazdasági telep bejárata előtt megnézzük még az egyik cukorrépatáblát. Kísérőm elmondja, 150 hektáron termesztik és a nyári szárazság ellenére is jó termést várnak. A szerződés értelmében szeptember végén kezdik szállítani a cukorrépát, és olyan a felkészülésük, hogy hiánytalanul teljesíteni tudják a szállítási tervet.

— Addig még gyorsan befejezzük a silózást — mondja, s látva csodálkozó tekintetemet, azonnal hozzáteszi.

— No nem az igazit. Ügy adódott, hogy bőven van lucernánk, több, mint amit zölden megetetünk. Meghagytunk 10 hektár silókukoricát és most a öü hektár lucernával lesilózzuk. Csemege lesz a télen állataink számára, csak jól kell elkészíteni. Egy réteg lucerna, egy réteg silókukorica-szecska majd ismét lucerna. Hogy tökéletes legyen a keverés, a behordott zöldanyagot villával terítjük el.

— Ez kicsit szokatlan munka ugye?

— mondom Szabó Vilmosnak, akivel a silógödör mélyén először fogok kezet.

— Ez szükséges, hát így csináljuk — mondja határozott hangon társai, Szabó Titus, Szabó Károly és Bernáth Tibor helyett is. — A végső eredmény persze az ő érdeme is — mutat a lánc- talpasban ülő Puha Józsefre. — Ha ő nem taposná le kellően, a mi igyekezetünk hiábavaló lenne.

Hosszú volt az út az őszi határban, az Irodában való összegezéskor mégis az derül ki, milyen keveset láttunk a munkából. Hiszen hordják az istállótrágyát, szedik a paradicsomot folyik a szüret, egyes helyeken most szórják szét a műtrágyát. 180 lóerős traktorukkal pedig már az őszi mélyszántást végzik.

— Ilyen az ősz számunkra — summázza az agronómus. — Rengeteg és sokrétű a munka. De november 10-ig így elvégezzük valamennyit.

EGRI FERENC