Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-22 / 262. szám, csütörtök

Hogyan tovább? A MATEMATIKAOKTATÁS AZ ALAPISKOLÁK 2. OSZTÁLYÁBAN Ebben a tanévben már az alap­iskolák 2. osztályaiban is az új matematikaoktatási koncepció szerint folyik a tanítás. Az el­ső osztályokban tavaly első íz­ben bevezetett tantervben hang- súlyozottabb szerepet kaptak a nevelési szempontok, vagyis az a törekvés, hogy minél több gyerek szeresse meg a mate­matikát. A cél elérése érdeké­ben elsősorban azoknak a tan- anyagrészeknek szükséges na­gyobb figyelmet szentelni, ame­lyek újak és súlypontiak. A mostani 2. osztályok tan­anyaga a régihez viszonyítva terjedelmesebb. A bevezető is­métlés kivételével (amelynek az átvételét szeptemberre ter­vezték), a tananyag a követke­ző öt fejezetre tagolódik: 1. Szorzás és osztás a 20-as szám­körben, 2. természetes számok 0-tól 100-ig, 3. összeadás és ki­vonás a 100-as számkörben, 4. szorzás és osztás, 5. geometria (a pontok mértani helye, sza­kasz, félegyenes, metsző egye­nesek, adott ponton áthaladó egyenes szerkesztése, három­szög, egybevágó szakaszok, a szakaszok felezéspontja, a sza­kaszok grafikus összege és kü­lönbsége). A másodikosok heti öt órá­ban tanulnak matematikát. A tanulóknak a három munkafü- zetükön kívül korszerű tanköny­vük is van. Feladatokat mind­kettőből oldanak meg. Ezenkí­vül közönséges füzetet is hasz­nálnak. Mind a munkafüzetben, mind a füzetben a tanulók ön­állóan vagy csoportosan dol­goznak. Tevékenységük során a hibák elkövetése is megenge­dett. Nem engedhető meg, hogy fi munkafüzetből való gyakorlás tzoknak a gyakorlatoknak az ismétlésévé váljon, amelyeket a táblánál már átvettek. A 2. osztály tananyagának jellemző vonása, hogy megis­mertesse a tanulókat a szorzás és az osztás számtani művele­teivel, melyek az összeadással és kivonással együtt az összes természetes szám halmaza al­gebrai struktúrájának alapját je­lentik. Azután a tanulók a ter­mészetes számok 100-ig bőví­tett tartományában dolgoznak, ahol az első lépések közé tar­tozik a tizes számrendszer meg­ismerése, majd az olyan szöve­ges feladatok megoldása, ame­lyekben a néhány ismeretlenű egyenletrendszereket is hasz­nálják. A 2. osztályban elkez­dődött a geometria rendsze­res tanítása is, amellyel megmu­tatjuk a mennyiségi kapcsola­tok és a téralakzatok egységét. Az egész matematikai tananyag a halmazokról szóló ismeretek­re támaszkodik, s ez lehetővé teszi a szemléltető oktatás ki- fejlesztését, és a tanulók céltu­datos tevékenysége alapján hoz­zájárul, hogy minél többen el­jussanak a megértésig. Lényeges különbség a geo­metriai alakzatok régi és mai értelmezése között abban van, hogy korábban a geometriai alakzatokat az alapiskola 1—5. osztályaiban egységben szem­lélték, nem elemezték a geo­metriai alakzatok összetételét. Például a szakasz szélső pont­jain kívül a többi pontját nem vették figyelembe. Ma (az 1976-os tantervek szerint) a geometriai alakzatokat már a 2. osztálytól kezdve azonos tu­lajdonságú ponthalmazokként értelmezzük. Az alapiskolai ma­tematika „geometrizálódott“. A geometria tanítása áttoló­dott az alsóbb osztályokba, és ugyanolyan szerepe van (még ha terjedelemben kevesebb is), mint az aritmetikának. A geo­metriai tananyag nincs elkülö­nítve az aritmetikai tananyag­tól. Az aritmetikában elsajátí­tott sokféle ismeretet a tanulók átviszik a geometriába és for­dítva, ami kedvezően hat szá­molási készségükre és térszem­léletükre. A geometriatanítás koncepciójának kialakításakor figyelembe vették, hogy a gye­rekek tapasztalata nem síkbeli, hanem térbeli, ezért nem kár­hoztatják őket csupán a füzet­ben való rajzolásra; ellenkező­leg lehetőséget adnak nekik ar­ra, hogy térbeli alakzatokat ta­nuljanak megmintázni és ábrá­zolni. Fontos a geometriai tan­anyag kapcsolása az iskolai ma­tematika egyéb részeivel. A matematikatanításnak a po­litechnikai jellegét is- ki kell domborítani. A tanulók mate­matikai ismereteiket reális szi­tuációk matematizálása során alkalmazzák. A matematika és az egyes tantárgyak kapcsola­tára nem az egymástól való el­zártság jellemző, mint ahogyan a régi koncepció szerint volt, hanem a szoros kapcsolat. A kü­lönböző matematikai tematikák kölcsönös összefüggése betekin­tést enged a különféle felada­tok megoldásának egységes lo­gikai struktúrájába. Játsszunk matematikát! Mindenki kedvet kapott A címet Varga Tamástól köl­csönöztem, aki a matematika iránt érdeklődő felnőttek és gyermekek körében egyaránt ismert. Játsszunk matematikát: raj- zolgassunk, raktározzuk el üres dobozokba a már megoldott problémákat, hogy elővehessük és újra játszhassunk. Gondolkodjunk: alkossunk új példáknt, rejtvényeket, fejtö­rőket ... Vajon van-e a krum- pligulyásfőzésnek algoritmusa? Hogyan takaríthat meg a tu­rista egy-egy vargabetűt, ha nem bánja a meredeket? ldjuk meg: ha három ugyan­olyan pénzdarabot dobsz fel, és csak azt nézed, hány egyfor­ma van a felső lapok között, hány eset lehetséges? Az Itt bemutatott példák, okoskodásra késztető feladatok, csak ízelítőt adnak abból a sok izgalmas matematikai játékból, amelyeket a bratislavai hete­dikes-nyolcadikos lányok, fiúk játszhattak a matematikai pio­nírtáborban, egy Tátra alatti völgyben, Liptovský Mikuláš mellett. » A pionírtábort olyan matema­tikusok vezették, akik — bár főiskolán, egyetemen, középis­kolában tanítanak — játszani is tudják a matematikát olyan színvonalon, hogy még az is kedvet kap hozzá, akinek re­megett a térde, ha közelgett a számtanóra. Az egyszerűség művészete — Igényes munka. Itt kapcsolódik tudósításom ahhoz a matema­tikatanításról szóló cikksorozat­hoz, amelyet az Üj Szóban ol­vashattunk: „diákközeibe“ hoz­ni a rejtelmes ködökbe kény- szerített matematikát! A jövő nyáron a magyar ta­nítási nyelvű iskolákba járó kis matematikusok is részt ve­hetnek majd ilyen izgalmas, fürge észjárást kívánó játékok­ban. KARSAY KATALIN Változás azonban nemcsak a geometriában figyelhető meg. Más módon történik a szorzás­nak és az osztásnak a 20-as számkörben való tanítása, az egyenletek, az egyenlőtlenségi predikátumok, a szorzási és osz­tási műveletekre vonatkozó szö­veges feladatok oktatása. A természetes számok szorzását, például a 3-nak és 4-nek a szor­zatát a Bescartes-féle szorzat elemeinek a számával magya­rázzuk, a 3 és 4 elemű halma­zok szorzataként. Lényegében ebben különbözik a szorzás ma­gyarázata az eddigitől. Az ebben az iskolai évben von­zó kivitelezésben (színes áb­rákkal) megjelent második osz­tályos matematika-tankönyv (amelyet Dvorsky Józsefné for­dított magyarra) jó kiindulópon­tot és támaszt ad a tanulók matematikai gondolkodásához és tevékenységéhez. A munka­lapok a matematikai tevékeny­ségnek csak kiegészítői, gya­korlat- és feladatgyűjtemények. A tankönyv az alapvető tan­anyagot tartalmazza optimális elrendezésben a tanterv összes témájához modellszituációs min­taként. A mintafeladatok elem­zésével megkönnyíti a megol­dott feladatok lényegének a megértését, majd mintákat ajánl, jimelyeket, a tanulók ana­lóg módon alkalmazhatnak (pél­dául szöveges feladatok önálló megoldásakor vagy a gyakor­latban való megmintázáskor). Végül is jól összeköti az is­kolai matemalikaórákat az ott­honi felkészüléssel. Feltételez­hető, hogy a tankönyv a szülők körében is érdeklődést kelt az „új matematika“ iránt. Termé­szetesen a tankönyv (néhány helyen a munkafüzet is) arra törekszik, hogy a matematika a 2. osztályban érdekes és szóra­koztató tantárgy legyen. Ezért vannak benne ún. szórakoztató feladatok, amelyek komoly ma­tematikai tartalom — vidám és érdekes — tárgyalását teszik lehetővé. Analóg feladatokat a tanító vezetésével a diák is al­kothat. A másodikos tankönyv­ben szabály és magyarázat — szándékosan — kevés van. A korszerű matematikatanításban nem a tételek emlékezetbeli el­sajátításán és reprodukálásán van a hangsúly, hanem a konk­rét példák és faladatok aktív megoldásán. Az elvek és a korszerűsítés indoklása az új dokumentu­mokban meggyőző. A követel­mények, a feladatok megvaló­sítása a gyakorló pedagógusokra vár, annál is inkább, mivel az új matematikaoktatási koncepciót az alsó tagozat felsőbb osztá­lyaiban fokozatosan vezetik be: 1978 szeptemberétől a 3. osztá­lyokban, 1979 szeptemberétől a 4. osztályokban, s ezzel be is fejeződik az alapiskola alsó ta­gozatának négyéves ciklusa. Célszerű lenne minél előbb tisztázni, melyek ennek a fel­adatnak a sarkalatos pontjai, nehézségei. Ezért mind a sajtó­ban, mind az iskolában fontos a vita, a korszerű matematika- tanítás megvalósításának a ve­lejárója. OLÁH GYÖRGY Lőrincz Zsuzsa: Űszi hangulat * Hie« Honok eseményeiről Képek, szobrok, grafikák Az ezeresztendős Kijev min­dig is a művészet és a kultúra gyújtópontja volt. A világhábo­rús irtások és pusztítások után, „mint hamvaiból megújult fő­nix“ éledt újra. A romok helyén méltóságteljes középületek, pa- lolasorok, zöld övezettel körül­ölelt új lakónegyedek, tudo­mányos és kutatóintézetek, óriási ipartelepek nőttek ki a földből hallatlan erőfeszítések árán. G. J. Huszid: Munkaérdem­renddel kitüntetett munkás­lány Kijev képzőművészeti alkotói azonosultak hősi építő koruk­kal. Megidéző erővel, a szocia­lista -jalizmus alkotó módsze­rének közérthető nyelvén tük­rözik szűkebb hazájuk valósá­gát. Elküldték hozzánk is azo­kat a festészeti, szobrászati és grafikai műveket, amelyek ma­gas hőfokon vallanak Kijev táj­szépségéről, régi és új építésze­ti eredményeiről, és mindenek­előtt a kijevi emberről,, a kö­zelmúlt ól a ma példát mutató hőseiről. A szemlélő a bőség zavará­val küzd, olyan gazdag a fel­vonultatott anyag. Legerőseb­ben képviselt a piktúra. Érze­lemmel teli, társadalmi érzé­kenységgel vászonra vetített al­kotásaival. A. N. jablonovszkája érdemes művész finom tájképei éreztetik a késő délután al­konyba boruló ligetét, a Kora tavaszt, a fák áprilisi halk rtigyfakadását. S. S. Siskou Lángoló őszi parkot érzékel­tet. N. S. Báróján a teraszosan épülő város remekművű ódon kolostorait idézi. A. N. Siskov a Tavasz' Krescsatyik dús lom­bú fák, parkrészletek között vonuló sugárútjának népi mo­tívumokkal ékesített, hatalmas modern palotasorát, és a hul­lámzó gyalogos- és gépkocsi- forgalmat jeleníti meg. Majd a Múzeum hatalmas tömbje s lá­togatóinak színes tömege, és a G. A. Dnyepejpin ábrázolta a Legfelsőbb Szovjet klasszikus vonalú, impozáns kupolájú pa­lotája tűnnek föl. Z. N. Lerma Piaci jeleneté­nek felvillanó, ellentétes szín­foltjaiban tarka népviseletű asszonyok kíhálják a termé­keny földnek és a maguk mun­kájának ízes gyümölcseit. V. K. Zuravel a Kijevnél kikötő ha­jón munkásokat ábrázol, akik lapátolják az aranyszínű gabo­naszemeket, a születő új éle­tet, Kijev következő évi ke­nyerét. U. G. Beliszkij révén orvosi műtőbe pillanthatunk be, s láthatjuk a Sebészek fe­szült, segíteni kívánó arckife­jezését. Z. F. Kosztyenko egy épülő házat díszítő dombormű előtt, magas állványon szor­goskodó építő munkásasszo­nyokat ábrázol. S. A. Grigor- jev hatalmas erőművet mutat be, és a kijevi labdarúgás le­gendáját meséli el. A sikerült arcmások az em­beri magatartás kifejezői. A grafikák zöme is konkrét élethelyzetekre vet fényt. A szobrászok formateremtő adottsággal szolgálják a társa­dalmat. Bronzba öntik, fából faragják, epoxidből formálják a nagynevű tudósok, kutatók és művészek alakját, és a had­sereg hőseit. J. A. Karpi szo­borcsoportja érzékenyen eleve­níti meg A szüretelő lányok finom alakját, a szőlőtőkék ál­dásos termését. G. J. Huszid egy kecses Táncosnőt állít pie- desztálra. Bízvást elmondhatjuk, hogy láttuk Kijevet, gyönyörködtünk benne és jólesett elbeszélget­nünk szíves szavú, közvetlen népével. BÁRKÁNY JENŐNK Emlékezetes hangversenyek Bratis'avában az elmúlt hét esen í nyei a Kijevi Napok je­gyében zajlottak, a Dnyeper- parti baráti város küldöttségét, az ukrán művészet követeit fo­gadtuk városunkban. A rendez­vény gazdag műsorában helyet kaptak Kijev sokszínű zenei életének képviselői is. Az Ukrán SZSZK fővárosa legje­lentősebb művészeit küldte hoz­zánk, hogy hangversenyeken és operaelőadásokon mutassák be művészetüket, tudásukat. Előadásaikon ízelítőt kaptunk az ukrán főikről és komoly­zene hagyományaiból és meg­ismerhettük a mai ukrán zenét. A Verjovka Ukrán Állami Né­pi Együttes a Nagy Honvédő Háború éveiben alakult. Nevét megalapítójáról, G. G. Verjov- káról kapta. Számos külföldi vendégszereplés után Bratisla­va közönsége is megismerhette ezt a kiváló együttest, mely­nek tagjai ukrán népdalokat, népi táncokat adtak elő és szlovák népdalcsokrot nyújtot­tak át a folklór kedvelőinek. Remek teljesítményt nyújtot­tak a Liszenko vonósnégyes tagjai is. Ukrajna érdemes ka­maraegyüttese, több nemzetkö­zi verseny győztese a hangver­senyeken a kamarazene szépségeit villantotta fel. Szug- gesztív muzsikálás, közvetlen­ség és könnyedség jellemezte játékukat. A kamarazene reper­toár klasszikus darabjain kívül ukrán és szovjet reprezentatív kortárs darabokat (Sosztako- vics, Szviridonov) adtak elő. A Kijevi Kamarakórust is több rendezvényen liallhattuk. E fiatal együttes tagjai rendkí­vüli hanganyaggal rendelkez­nek. Magasfokú előadókészsé­gükkel igazi műélvezetet sze­reztek a kórusmunka barátai­nak. Vezetőjük, Viktor Mihajlo- vics Ikonnyik, az Ukrán SZSZK érdemes művésze biztos kézzel vezeti a tehetséges fiatalokat, akik nemcsak a szovjet kórus­művek, hanem a kórusiroda­lom minden művének avatott előadói. A Kijevi Opera és Balett tag­jai a Szlovák Filharmónia hangversenytermében adtak hangversenyt. Rendkívüli tehet­ségű, Európa szerte ismert éne­keseket hallhattunk ezen az estén. A koncert első . felében zongorakísérettel, majd a szü­net után a Szlovák Filharmónia zenekarának kíséretében az orosz-szovjet, olasz és francia operairodalom legszebb áriáit adták elő a művészek. A ki­fejezésteli hangú Gizela Cipola után érdeklődéssel vártuk Jevgenyij Mirosnyicsenko sze­replését, aki a koloratúr-ének- lés legmagasabb fokáról tett ismét tanúbizonyságot. Ludmi­la furcsenko gyönyörű színe­zetű althangjával, Anatolij Szo- lovjanenko pedig árnyalt te­norjával örvendeztette meg a hallgatóságot. A művészek tel­jesítményét szűnni nem akaró taps jutalmazta. A Kijevi Napok záróhangver­senye kiváló szovjet és bra­tislavai művészek részvételével zajlott le a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán. A mű­vészek közös hangversenye, mint a csehszlovák és szovjet nép megbonthatatlan barátsá­gának jelképe, méltó befejezése volt a sokrétű és nagyszabású rendezvénysorozatnak. SCHLOSSER KLÁRA 1977. IX. 22. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom