Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-10 / 219. szám, szerda

Jó kenyér süthető belőle

TERET HÓDÍT A SÜSSZIGETI BÚZA

Még a nagy begyűjtési munkák közepette hallottam néhány mezőgazdasági üzemben, hogy a Sósszigeti búza jól bírta a szélsőséges időjárási viszonyokat és általában gazdag termést adott. Ezért kíváncsian kerestem fel a Piešťanyi Növénytermesztő Kutatóintézet sósszigeti (Solary) nemesítő állomását. A megszokott kép fogadott. Az irodában és a termelési részlegeken lázas munka folyt. A rimaszombati (Rimavská Sobota), prievidžai és más járásokból érkeztek a mezőgazBartalos Menyhért mérnök, a nemesítő részleg vezetője.

dusági üzemek vezetői, hogy szaktanácsot kérjenek a nemesitőktől ár. új búza term es* lésével kapcsolatban.

— Uyen körülmények között dolgozunk mi mostanában mondja Bar^alos Menyhért mérnök, főnemesítő, a nemesítő részleg vezetője. — Szinte állandóan cseng a telefon, kilincselnek a látogatók. Egyébként örülök a pezsgő életnek, mert ez lényegében munkánk tükörképe. Ügy látszik, jó néhány mezőgazdasági üzemben megtetszett már az „újszülött“.

— Többször nyílik az ajtó, • újabb vendégek érkeznek. Bartalos elvtárs végül is .intézkedik, hogy Rákóczi Lajos főnemesítő fogadja őket és később üljenek össze egy kerekasztal- beszélgétésre.

Még sokszor csöng a telefon, de végül is sikerül hosszabb kiéig elbeszélgetni. A kis mag- uemesítő állomás dolgozóinak eredményes a munkája. Őszi búza, fűszerpaprika, dinnye és cukorcirok nemesítésével foglalkoznak. A társadalmi feldalokkal összhangban, az utóbbi években a legtöbb időt az őszi búza nemesítésének szentelték. Cél: olyan búzafajták kikísérletezése, amelyek jól bírják az éghajlati-, és a talajviszonyokat, ellenállnak a betegségeknek és gazdag termést adnak. E bárom szempontot sokszor nehéz összeegyeztetni, illetve fajtát nemesíteni, amely esupa Jó tulajdonsággal rendel- ieüifi, d*> évről évre mégis •eebb eredmények születnek.

Régebben szorgalmas munkáin»! sok-sok küzdelem árán nemesítették a szlovák 200-bsí, * wsíovák 770-est éfc a »«Ve- B—S6-ös$t. Ebben a s*o- 9«v/ftth»n « kosul i búza volt jmt

utolsó, amely elég hosszú ideig bírta a versenyt.

— örültünk a kosúli búzának

— mondja Bartalos elvtárs —, de végül is meg kellett tőle válnunk, mert kiszorították a világhírű, jó tulajdonságú — bőven termő szovjet búzafajták. Amikor ezek elterjedtek mező- gazdasági üzemeinkben, a bú- 2a tér mész lésben valóságos forradalmi változások következtek be. Rendre megdőltek a a csúcshozamok. Először sikerült túllépni a 30 mázsás, később a 40 mázsás, aztán az 50 mázsás hektárhozamot. Napjainkban már a szovjet búzafajták nagy területeken is több mint 60 mázsát adnak hektáronként.

Ján Odehnal, a kutatóállomás vezetője egy csomó kimutatást hoz be, amelyek a mezőgazdasági üzemektől érkeztek és a sósszigeti Solaris búza hektárhozamáról adnak hiteles képet. Egy 55 hektáros parcellán 70 mázsa, egy 40 hektáros parcellán pedig 72 mázsa volt a hektárhozam. Megemlíti, hogy nyolchektáros parcellán már 79 mázsát is adott hektáronként ez a búzafajta. A Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaságban nagy területen 68 mázsát gyűjtöttek be hektáronként Sós- szigeti búzából.

Ebben a gazdaságban hektáronként H mázsával adott többet, mint a Száva. A Dunatőkési (Dunajská Klatov) Állami Gazdaságban 62, az Eper jesi (Ja hodná)

Efsz-ben 63, a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz- ben 70 mázsás hektárhozamok voltak. Néhány üzemben alacsonyabb volt a hektár hozam, de a kutatóállomás vezetője arról tájékoztatott, hogty nem volt rosszabb, mint más búzafajtáké.

Végre Rákóczi főnemesítő is fellélegezhet. Igyekszik szakszerűen jellemezni az új búzát. Türelmes, több évig tartó munkával a szovjet Kavknz és a hazai SO-985-ös búzafajta keresztezésével hozták létre. Az volt a törekvésük, hogy az egyébként. jó minőségű magot termő Kavkaz búza tulajdonságait gazdagítsák. Ez lényegében sikerült. Az új búza jó, ellenáll a rozsda- és a gombabetegségeknek. Szalmája nem túl sok, magassága közepes. Kalászában sok szem fér el. Amint a korábbi példák is bizonyítják, bő termő.

— Sütőipari értéke jó közepes — fejtegeti a főnemesítő.

— Rugalmas a sikértartalma, a belőle készült tészta megköti a gázokai «s duzzasztóképessége is megfelel a követelményeknek. Nézetem szerint kellő szakértelemmel jó kenyér süthető belőle.

Summázzuk az észrevételeket, « jó és n rossz tulajdonsa Rákóczi Lajos főnemesit ň szerint az új búzából jó kenyér süthető.

gokat, és arra a megállapításra jutunk, hogy a Sósszigeli búzának van jövője. Idén a mezőgazdasági üzemek 3000 hektáron termelik, de az új gazdasági évben talán már megháromszorozódik a termőterülete. Olyan búza született a kis kísérleti állomáson, amely máris felkeltette a termelők figyelmét.

BALLA JÓZSEF

Vaculka Rozália, a nemesítőcsoport tagja, a sósszigeti toklászos búzával.

LA szerző felvételei)------------------------------------------------------Ko

mmentáljuk

A KICSÉPELT GABONARA IS VIGYÁZNI KELL

„Milyen lesz az idei gabonatermés? — kérdezték az aratás folyamán gyakran az agronómusoklól. Csaknem kivétel nélkül azonos volt a valasz: „Várjuk meg a végét!“

Nem titkolózni akarás, és főleg nem az eredmények feletti szégyenérzet alakította így a választ, hanem a reális valóság. A fejlődés időszakában többször rendkívüli időjárás — előbb a sok cső és a kora tavaszi nyár, majd a fagy és végül több aetes szárazság — hatott károsan a gabonák fejlődésére. Az egyes járásokban — sőt még ugyanazon mezőgazdasági üzemen belül is — nagy különbségek mutatkoztak a gabona minőségében. A rendkívüli időjárás az agrotechnikában elkövetett legkisebb felületességért is sokszoros vámot szedett: az átlagosnál nagyobb mértékben terjedi el a gyökárbetegség, helyenként gyengén fejlődött ki a kalász vagy megdőlt a gabona.

Az aratásnak még nincs vége, sok helyen javában dolgoznak a kombájnok, így az eredmény összegezésére várni kell. Ugyanakkor azonban — minthogy a gabonaterület közel 90 százalékát már learatták és sok mezőgazdasági üzemben, sőt néhány járásban már az aratási mérleget is elkészítették — annyi bizonyos, hogy a gabonatermést illetően nem lesz rekorderedményt hozó évünk, inkább jó átlagos.

E tény «arra kényszerít mindenkit, aki az aratás alatt és azt követően a több gabona érdekében a legkevesebbet is teheti, hogy munkáját nagy körültekintéssel és messzemenő felelősségérzettel végezze, hogy abból, ami megtermett, a lehető legkevesebb vesszen kárba.

Elmondhatjuk, hogy a munka első szakaszában lényegében sikerült eleget tenni e követelményeknek. A gahnnabe- takarítás a magas fokú szervezettség és a nagy gépi erő révén jó ütemben haladt tovább. Volt olyan bét, amikor Szlovákiában a kombájnosok 22fi 000 hektárról takarították he a gabonát. Ez szocialista mezőgazdaságunk aratási krónikájában csúcseredmény. Nagy pozitívum, hogy e hatalmas munkaütem mellett sem feledkeztek meg a betakarítási veszteségek csökkentéséről, amit az ellenőrzések eredményei bizonyítanak.

Ahol még aratnak, ott a betakarítási veszteségek csökkentése továbbra is időszerű feladat. Ugyancsak időszerű, és nagy figyelmet igénylő munka a szárítás, ami az esők után szinte elkerülhetetlen. Nehezen hihető, de igaz, hogy csak a gondatlan szárítással nem kevesebb mint 15 000 tonna — már megtermett — gabonát lehet elveszíteni.

Ez is bizonyítja, hogy veszteségek nemcsak a földeken, hanem a nséplést követően is keletkezhelnek. És nemcsak a szárítás során. Ahogy az előzetes számítások mutatják, Szlu- vákiáhan megközelítően 240 000 tonna gabonát kell átmenetileg szérűkben, gépszínekben — sőt kezdetben helyenként még szabadon, ponyvával letakarva is — tárolni. A gyakorlat bizonyítja, hogy átmenetileg így is lehet gabonát raktározni anélkül, hogy annak minősége romlana. Csupán a követelményeket — a szem szárazsága, a gabonarakás magassága, (hogy a esővíz ne folyhasson a ponyva alá) stb. — kell messzemenően betartani. Nem kis veszteségeket okozó hanyagsággal, büntetésre érdemes nemtörődömséggel még bizony tavaly is találkoztak a népi ellenőrök, s ez teszi időszerűvé a figyelmeztetést, hogy a kicsépelt gabonára is vigyázni kell, mert veszteségek az aratást követően is keletkezhetnek. EGRI FERENC

A Kačur brigád sikere

Példásan a munkahelyen és azon kívül

Hidraulikus silószívó

fA mezőgazdasági dolgozók jó segítőtársa lese a Lomnice nad Po* pelkou-í Gép- és Traktorállomáson előállított VSH—180-modul feJ- ÄWíft 6j hidraulikus silószívó. Felvételünkön Miroslav Rroß és Josef fUHiger mérnökök az 04 silószívó géppel.

L 1 IRlvélel! ČSTK — J» Kwttity

A közelmúltban jubiláló strážskéi Chemko vállalat for- malingyártó üzemrészlege az alapítástól, tehát negyedszázada üzemel. Itt dolgozik Andrej Kačur, a vállalat törzsgárdájának egyik érdemes tagja, egy 24-tagú szocialista munkabrigád vezetője.

Sok jót hallottunk a brigádról és vezetőjéről, akit felkértünk, hogy a jubileumi ünnepség után mutassa be munkahelyét.

— Hozzánk nem szívesen járnak vendégek — hangsúlyozta íi brigádvezető —, mert a formalin csípős szaga kellemetlenül hal a szemre, a légzőszervekre s akik ezt nem szekták meg, hamar elhagyják a részleget.

Kíváncsian léptünk be az üzemrészleg bejárati ajtaján. Fojtogató, könnycseppeket elő- csalogató, csípős szag csapott az orrunkba. A zakatoló gépek szokatlan zaja és a nagy hőség is kellemetlenül hatott ránk. Szerencsére rövid ideig, mert Kačuť elvtárs gyorsan bezárta mögöttünk az irányítóhelyiség szigetelt ajtaját. Az irányító- pultnál ülő emberek jól szellőztetett, zajtalan helyiségben, kényelmes székeken ülve dolgoznak, gombnyomással irányítják a formalingyártást.

— Ez az én birodalmam — folytatta Anclrej Kačur — itt dolgozom mint műszak- és brigádvezető. Vállalatunk negyed- százados fennállását ünnepeljük, így egy kicsit én is a kezdetet eleveníteném fel. Büszkék vagyunk arra, hogy ezen a munkahelyen vállalatunk egyik legrégebbi kollektívájaként dolgozunk. 1958-ban kezdtük, már akkor Is a feladataikat sikeresen teljesítő, sőt túlteljesítő csoportok közé soroltak bennünket. Munkánkat egymás után érték az elismerések. 1962-ben elnyertük a CSKP XII. kongresszusának szocialista munkabrigádja címet, két évvel később a Kiváló munkáért állami kitüntetést kapta a brigád. Ugyanabban az évben megtiszteltek bennünket az SZNF 20. évfordulójának emlékplakettjével. Később elnyertük a CSKP megalapításánaK 50. évfordulója, majd a CSKP XV. kongresszusának kollektívája címet.

— Mire irányul jelenleg a brigád igyekezete?

— Elsősorban a tervfeladatok teljesítésére — válaszolja. —• A terv szerint az idén 1-30

'ezer tonna formaiint kell előállítanunk. Mi a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy az állami tervet háromezer tonna formaiin gyártásával túlteljesítjük. Mindnyájan nagyon örülünk annak, hogy közös munkánkat, igyekezetünket siker koronázza. Hiszen már az első félévben terven felül 1371 tonna formaiint gyártottunk. Bennünket viszont nemcsak az előállított mennyiség érdekel, hanem annak minősége is. Talán elég megemlíteni, hogy eddig egyetlen reklamáció sem érkezett termékeinkre. Az anyagmegtakarítás terén is jó eredményeink vannak. A vállalt 200 ezer korona helyett már ez év első hat hónapjában 800 000 korona értékű megtakarítást értünk el. Ez nem dicsekvés, de tény, hogy már évek óta eredményesen dolgozik brigádunk.

— Mint brigádvezelő és a vállalat egyik tapasztalt dolgozója, miben látja a brigád munkájának eredményességét?

Andrej Kačur, brigádvezető

— Először is abban, hogy a brigádmozgalomra mindannyian helyes szemszögből tekintünk. Ebben nem formális tevékenységet, vagy nem csupán a gazdasági feladatok sikeres teljesítésére irányuló szervezett versengést, hanem az új szocialista módon élő és dolgozó ember formálásának hathatós eszközét is . látjuk. Ügy vélem, nem igényel különösebb magyarázatot, hogy a jó embert kapcsolat a gazdasági feladatok megvalósításának egyik je'- lentős alapja. Az együtt dolgozó emberek egymás iránti kölcsönös tisztelete, megbecsülése, megértése és nyíltsága képezi azt az összefogó erőt, amely alkalmassá teszi a kollektívát a legigényesebb feladatok megvalósítására is. Ennek tudatában van brigádunk minden egyes tagja, s e szerint cselekszik, mind a munkahelyen, mind pedig a társadalmi éleiben. Ilyen értelemben foglalkozunk a hozzánk érkező fiatalokkal is. Nem feledkezünk meg azokról sem, akik jó munkát végezve nyugdíjba mennek és megérdemelt pihenésüket élvezik.

Andrej Kačur véleményével mi is egyetérthetünk. A brigád példája is bizonyítja, hogy milyen nagy jelentősége van a helyesen irányított és kialakított emberi kapcsolatoknak a munkahelyen és azon kívül.

(kulik]

1977.

VIJI. 1«.