Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-10 / 219. szám, szerda
Rajtuk a járás szeme A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kenyérgyár egyéves tapasztalatai • A fogyasztók a minőség szerint ítélik meg a pékek munkáját Egy év telt el azóta, hogy Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) 85 millió korona beruházásával üzembe helyezték az új kenyérgyárat. A korszerű gépsorokkal felszerelt nagyüzem ezzel átvette a járás kis péküzemeinek szerepét, amelyek — bár kedvezőtlen feltételek között dolgoztak — jó minőségű kenyérrel látták el a lakosságot. Nem kis feladat várt tehát az új kenyérgyár pékmestereire, akiknek már az első naptól kezdve bizonyítaniuk kellett felkészültségüket, annál is inkább, mert a környék néhány kisüzemében továbbra is sütötték a tájegység hagyományos ízeinek megfelelő házi kenyeret. Szív is kell a jó kenyér sütéséhez Nem titok, a beinduló kenyérgyár első próbálkozásaival nem tudott lépést tartani a „versenyben“, többször előfordult, hogy kelellen-sületlen állapotban szállították kenyerüket az élelmiszerboltokba. Ezzel szemben a kispékségek jó minőségű kenyeret sütöttek, s mennyiségileg a fogyasztók igényeit távolról sem tudták kielégíteni. — A Jednota boltjaiban mindig van kenyér — hangoztatlak a vásárlók —, de az nem olyan, mint a kisüzemeké. Hamar szárad, megsavanyódik, ezért nem tárolható. Ez a magyarázata, hogy olykor-olykor a boltvezetők sok kenyeret küldtek vissza a gyárba. A korszerű technológiával dolgozó pékmestereket bántotta a dolog, s teljes erőbedobással, lankadatlan becsvággyal küzdöttek kenyerük tekintélyének megszerzéséért. Mert mitől fiigg a kenyér minősége? A liszttől, az üzemi leltételektől és az embertől, akinek a gyártástechnológiát szem előtt kell tartania, s még egy kis „szivet“ is hozzá kell adnia. A pékségben egyikkel sem volt baj. A leleményes mesterek csakhamar elsajátították a kenyérsütés nagyüzemi technoHorvtUh István, a kenyérgyár igazgatója korszerű gyártási keretek között is hívei maradunk. Ezért arra törekszünk, hogy csak jót mondhassanak készítményeinkről, s ennek eléréséhez máj most megtettük a szükséges lé- jéseket... — Például? Elsősorban azáltal, hogy az írós kenyér helyett rátértünk a krumplis házi kenyér sütésére, továbbá palettizáltuk az áruszállítást, s készítményeinket a járás legtávolabb eső községeibe is idejekorán visszük ki a fogyasztóknak. Ezenkívül a napokban megkezdtük a közkedvelt és nálunk hiánycikknek számító réteslapok gyártását. — Kihasználtak-e minden tartalékot a minőség javítására? — Távolról sem. Éppen azon fáradozunk, hogy naponta kétszeri szállításra állítsuk át ütemtervünket, mert van, aki a kenyeret például „tűzforrón“ szereti. — Mely gondok foglalkoztatják jelenleg? — A létszámhiány megszüntetése. Ahhoz, hogy teljes kapacitásra állítsuk be az üzemet, több szakmunkásra, gépkocsivezetőre, betanított dolgozóra van szükség. Szakmun'i'öth Ferenc pékmester, az automata dagasztógép kezelője (Gyökeres Jenő felvételei) 1377. VÍJJ. 10. lóg iáját, s formás, jó ízű kenyérrel, péksüteménnyel, választékos áruval megnyerték a vásárlók bizalmát. — A sok millió korona befektetés eredménye — joggal állíthatom — világszínvonalú technológia. Az elektronikus programvezérlés az optimális minőség biztosítéka. Egyenle- les a kenyér belseje, tökéletes m sütés — újságolta Horváth István, a kenyérgyár igazgató- F Csak ezután kerülhetett sor arra, hogy a járás politikai és közigazgatási szervei határozatot hoztak a kedvezőtlen higiéniai feltételek között termelő és a lakosságnak csak egy hányadát ellátó kispékségek megszüntetésére, ami a közvélemény nagy többségének helyeslésével találkozott. Milyen visszhangot váltott ki az intézkedés? — Nem mindenütt fogadták a határozatot egyöntetű helyesléssel — mondotta Horváth elvtárs —, noha nem emeltek komolyabb kifogást készítményeink ellen. Több helyen azzal érveltek: a csallóközi ember a széles nagykaréj kenyérhez szokott, ezzel fogyasztotta házi kolbászát-szalonná- ját. A jó hagyományok folytatásának természetesen a káspóüás gyakorlatilag nincs, alig-alig .jelentkezik valaki sütőipari tanulónak. A hiányzó munkáskezek egy részét nyugdíjas pékek segítségével pótoljuk. A kenyeret, péksüteményt mindennap idejében kell az üzletekbe szállítani. Most három műszakban dolgozunk, mindegyik pék tudja, mikor kell bejönnie, de hogy mikor kerülhet haza, azt nem, mert főleg vasárnap és az esti órákban nagyon rossz a közlekedés. Ezenkívül egy-egy dolgozóra havonta 20—30 túlóra jut. A beszélgetés után végigjártuk az üzemet. A gépsorokon nyolcvanan dolgoznak. Itt a dagasztástól a végtermékekig mindenki csak valamilyen részfolyamatot végez. A széles szalagon öt sorban sűrűn egymás mellett menünek át a gépen a kenyerek. A gépsor elindításán kívül csak ellenőrizni kell, minden rendben megy e. — Mégsem könnyű a szakmánk — jegyezte meg Tóth Ferenc az automata dagasztógép mellett. — Mert minden figyelmetlenség a minőség rovására mehet. Ebben a szakmában csak nagy felelősségvállalással lehet dolgozni. Ezt az elvet vallja Ritter János sütőmester is, akinek 25 éves szakmai tapasztalata biztosítéka a jó ízű kenyérnek. — A sütőkemencén óránként 1 tonna kenyér halad végig — magyarázza a gyártástechnológiát. — A szalagot sem lassítani, sem gyorsítani nem lehet. Naponta így is elkészítünk 250 mázsa kenyeret, több mint ötvenezer kiflit és különféle édessüteményeket. Toldi József nyugdíjas műszaki ellenőrrel a kenyér jelentőségéről beszélgetünk. — Mi itt a gyárban minden tudásunkat, erőnket beleadjuk, hogy ízletes kenyér kerüljön a fogyasztók asztalára. Ezzel szemben mégis azt tapasztaljuk, nagy a kenyérpazarlás. — Van erről megbízható adatuk? A feltett kérdésre az igazgató válaszolt: — Számításom szerint hetenként legalább 300—400 kilogramm. A háztartásokban el nem fogyasztott, kárba veszett kenyér mennyiségéről nincs adatunk. Erről csak a „szemeteseknek“ van némi fogalmuk, akik — különösen ünnepek után — sok kidobott kenyeret, péksüteményt találnak a kukákban. Hogyan lehetne ezt a pazarlást megakadályozni? Elsősorban a minőség további javításával. Mert a jó kenyeret, ha másnapos is, a családok az utolsó karéjig szívesen elfogyasztják. Az utóbbi hetekben az előrelátó szervezés eredményeképpen jó kenyeret küldenek a boltokba a gyár pékmesterei. Nyilvánvaló, hogy ennek ellenére még ez sem olyan, mint a kézi sütés. De ne feledjük el, 100 000 lakosú járást ellátni kenyérrel, péksüteménynyel csak gépi tömegsütéssel lehetséges. A gépek pedig mind tökéletesebben tudják előállítani azt a kenyeret, amelynek ízétől még mindig a házi sütést kérjük számon. A gyártás- technológia további korszerűsítése, a szállítás jobb megszervezése minden bizonnyal jelentősen javítja a kenyér minőségét, s talán kevesebb lesz a hulladéknak minősített. SZOMHATH AMHRUS ÉLETET ADTA SZABADSAGUNKÉRT Amikor a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák önálló tábori zászlóalj a frontra érve elérte a Mzsa folyót és Safurenko vezérőrnagytól, a 25. gárdahadosztály parancsnokától megkapta feladatát, Otakar faros főhadnagy kérte, hogy bízzák rá Szokolovo védelmét. Kérését teljesítették. Megerősítő alegységeket és eszközöket kapott. Mindent egybevetve, 300 harcosa volt. A védelmi szakasz parancsnoka kemény, de határozott léptekkel indult el feladata teljesítésére, bízva önmagában, katonáiban és a szomszédos Vörös Hadsereg egységeinek segítségében. Ki is volt az a főhadnagy, akit Ludvík Svoboda alezredes, a zászlóalj parancsnoka (később hadseregtábornok és köz- társasági elnök) csak □takarnak szólított? Louny községben született. Édesapja mozdony- vezető'volt. A polgári iskola elvégzése után a Prágai Felsőbb Elektrotechnikai Iskolán folytatta tanulmányait. Tényleges katonai szolgálatát Turnovban, a híradósoknál kezdte el, ahol hamarosan altiszti iskolába vezényelték. Később elvégezte a hranicei tiszti akadémiát és hivatásos katona lett. Amikor 1939-ben a fasiszta megszállás után felszámolták a csehszlovák hadsereget, egy ideig postahivatalnokként dolgozott Náchodban. A megszállás első napjai óta azon fáradozott, hogyan kerülhetne külföldre, hogy ha eljön majd az ideje, fegyverrel a kezében részt vegyen hazája felszabadításában. 1 Két sikertelen kísérlet után harmadszorra szerencsésen átjutott Lengyelországba, ahol belépett az ottani csehszlovák katonai légióba, majd amikor 1942 tavaszán a szovjetunióbeli Buzulukban meghirdették a csehszlovák zászlóalj felállítását, az elsők között érkezett oda. Később az első század parancsnoka lett. Kemény, igényes tiszt volt, tartotta magát a zászlóalj jelszavához: „Több izzadság a gyakorlótéren, kevesebb vér a harctéren“. Ám amikor a front felé menetelve katonái elfáradtak, elvette felszerelésüket és maga cipelte tovább. A szokolovói védőszakasz parancsnoka, faros főhadnagy, március 8-a reggelén még egyszer végigjárta az állásokat, megvizsgálta a peremvonalat és a védelem mélységének harckészültségét, majd elfoglalta helyét a templomtoronyban berendezett figyelőállásban A "•ara elkezdődött . . . Kste hai ora- kor Szokolovo egyharmada már lángokban állt. A védők serege egyre ritkult. Utolsó szava, amelyet a telefonbeszélgetés közben parancsnokának mondott, az volt: „Értettem. Nem hátrálok meg“. Szavát meg is tartotta. A túlerővel szemben körkörös védelemre rendezkedett be a templom körül, ahol a harcot maga Irányította. Több sebből vérzett, amikor akaratának utolsó fellobbanásával még egyszer célzott, majd tüzelt a legközelebbi harckocsira ... Néhány pillanat múlva egy hosszú géppuskasorozat éri Szokolovo védőinek parancsnokát és teste* egy harckocsi lánctalpa alatt tűnt el... üléséit — de nem hátrált meg. Otakar faros — az első a külföldiek közül, aki halála után megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést és századossá léptették elő — ezekben a napokban töltötte volna be 65. évét. -njHASZNOSÍTJUK a tapasztalatokat 24 szocialista munkabrigád • A NOSZF évfordulójának jegyében A vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák -Szovjet Barátság Efsz üzemi pártszervezete járásunk legnagyobb alapszervezetei közé tartozik. A 148 tagot és tagjelöltet számláló alapszervezetünk a nyárasdi (To- poíníky), a vásárúti (Trhové Mýto) és a csallóközkürti (Ohrady) szövetkezetek egyesítésével párhuzamosan jött létre. , Varga Gyula elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke a kommunisták hathatós segítségével, kellő politikai tapasztalattal eredményesen irányítja az alapszervezetek és a pártcsoportok munkáját. Ennek köszönhető, hogy tagságunk zöme példamutató és elvi helytállással teljesíti pártmegbízatását. Bevált módszer Alapszervezeteink legfőbb tevékenységüket a párt vezető szerepének elmélyítésére és a pártmunka h a t é kony sá gán a k fokozására irányították. Ennek megfelelően a kommunisták működési helyükön bíráló igényességgel értékelik munkájukat, s arra törekszem?k, hogy a pártosság ne csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljon. Ez igen bevált módszernek bizonyult többek között a munka minőségének és hatékonyságának javításában, s nem ulolsósorban az újítómozgalom és az efsz-tagok alkotó kezdeményezésének kibontakoztatásában. örvendetes tény, hogy szövetkezetünk különböző termelési ágaiban 24 szocialista munkabrigád cselekvő módon segíti elő a népgazdasági feladatok teljesítését. Köztük a legaktívabb kollektíva Dórák Imre vezetésével a nyárasdi részleg tehenészetében ér el kiváló eredményeket. Évi íe- jési átlaguk már tavaly meghaladta tehenenként a 4000 literes tejhozamot. A kürti részlegen a Hájas József vezette szocialista munkabri^ád pedig a hízósertések súlygyarapodása- v ban mutat fel figyelemre méltó sikereket. A munkabrigádo-k tagjai 3,1 millió korona értékű munkafelajánlással köszöntik a NOSZF 60. évfordulóját. Különösen jók az eredmények az állattenyésztésben, hiszen mind a hús-, mind pedig a tejtermelés tervét túlteljesítették. Közös nagygazdaságunk további fejlesztésének fontos feltétele a szakosítás. Ezért minden szakaszon azon fáradoznak, hogy gépesítsék a munka- folyamatokat, korszerűsítsék a termelést. Ennek megfelelően szövetkezelünk a tervidőszak végéig 24 millió koronát fordít a legmodernebb gépek vásárlá- SŰFcl. Az irányelvekkel összhangban Üzemi pártbizottságunk a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek szellemében a tagállomány minőségi-szociális és korösszetételének megjavításán is sokat fáradozik. Különös figyelmet szentel annak, hogy az eddiginél több női dolgozóval gyarapítsa a párt sorait. Ez annál is fontosabb, mivel 148 tagot számláló kollektívánkból mindössze 18 a nő. Noha alapszervezeteink következetesen teljesítik a tagság eszmei-ideológiai nevelését célzó kongresszusi határozatokat', ennek ellenére továbbra is központi helyen szerepel a tagság politikai képzése. Elsősorban- a pártoktatás minőségi szintjét kell emelni. A jövőben az esz^ mei nevelést szorosan összekapcsoljuk a szakképzettség növelésével. Mozgósító feladatok Gazdasági szempontból távlatilag ugyancsak igényes, mozgósító feladatok megvalósítása vár a kommunistákra és a pár- tonkívüliekre egyaránt. A 4388 hektár szántóföldön gazdálkodó szövetkezetben a tervidőszak végéig 20 százalékkal kell emelnünk a bruttótermelés értékét. Állattenyésztésünkben a szakosítás bevezetése a hasznosság újabb 10 százalékos növekedését jelenti, ami a tejtermelésnél 3 millió 304 ezer liternek felel meg. A CSKP XV. kongresszusa után végzett pártmunka eddigi eredményeiből hasznos tapasztalatokat szűrtünk le a jövőre vonatkozólag, s ezt a tömegpolitikai szervező munkában, a termelés minden szakaszán gyümölcsözően kamatoztatjuk. KRASCSENICS GÉZA, a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz dolgozója
