Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-16 / 225. szám, kedd

KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ TEJET ADNAK EL Csökkent a szemestokarmóny-fogyosztás A hőmérő hi- ganyszála már a délelőtti órákban ÜO fok felé> közele­dett. Ezrek lubic­koltak a közeli pa­takok, folyók és gyógyforrások vi­zében. Az Ipolysá­gi (Šahy) Állami Gazdaság (Deman- dice) részlegének dolgozói azonban szombaton sem pi­hentek. A gépesítő­brigád tagjai min­den percet kihasz­nálva a szalmát hordták össze és hatalmas pirami­sokba fújtatták. A megtisztított par­cellákon gyors já­rású traktorok után hasadt a fekete ba­rázda. Gépek zajá­tól volt hangos a dimbes-dombos halár. Kovács Sándor, a gazdaság vezetője szolgálati Trabantjá­val épp a határból érkezett meg. Verejtékező homlokát tö- rölgetve elégedetten mondotta: — Ilyenkor jól érzem ma­gam. Azért is Jakom a gazda­sági udvar mellett, hogy kora reggel ellenőrizhessem a mun­ka kezdését. Az emberek is jobb kedvvel dolgoznak, ba kö­zöttük vagyok. Kendre, fegyelemre az élet és az Ipolysági Mezőgazdasági Középiskola nevelte. Több mint két évtizede dolgozik az álla­mi gazdaságokban vezető funk­cióban. Megtanulta, bogy a ve­zető csak akkor követelhet jó munkát a dolgozóktól, ba pél­dát mutat. Ma is együtt kezd­te a szombati műszakot a töb­biekkel. Miden szava előrelátásról, gondosságról tanúskodik. A ta­karmányozási célra megfelelő bálázott búzaszalmát is fólia­ponyvával takarták le, és csak utána tetőzték, hogy ne folyjon bele a csapadék. A jó minősé­gű szalmát takarmánypogácsa készítésére használják fel. A szénakazlak tetejét is betakar­ták, hogy az eső vagy a hóié minél kisebb kárt tegyen benne. Idén több takarmányuk van, mint a múlt évben. A takarmány- alap jobb minőségű. Vörösheré­ből tíz vagon šzenázst készítet­lek, lucernából pedig 40 mázsa zöldi iszlet. jól felkészültek a silókukorica tarolására is, amely előreláthatólag hektá­ronként 350 mázsa zöld anya­got ad. — A minőség nagyon fontos — fejtegette a gazdaság veze­tője. — Mert jó szálas takar­mány etetésével csökkentjük az a bra k la ka rmán y - fogyaszt á st. Michal Príboj üzemgazdász pontosan kimutatja, hogy az ál­lattenyésztésben több szaka­Kovács Sándor, a gazdaság vehetője (közé­pen) Dombai Lászlót és Sáróka Jánost a fe­jőgép kezelésére oktatja. szón sikerült szálas- és pogá- csázott takarmánnyal csökken­teni az abrakfogyasztást. Egy liter tej termeléséhez csak 21 deka takarmánykeveréket hasz­náltak fel. Gazdaságosság, észerüsség jellemző a vezetők és beosztot­tak munkájára. A jó minőségű takarmány és az állatok szak­szerű etetése, gondozása meg­mutatkozik a termelékenység­ben is. A tehenek átlagos napi tejhozama több mint tíz liter. A nyugdíjba készülő Tóth Ká­roly bácsi 12 litert is fej na­ponta tehenenként. De hasonló eredményt ér el Dombai Lász­ló, valamint Sáróka ]ános is. Az etetők és a fejők szüntele­nül fokozva a termelékenysé­get, az első félévben 8000 li­ter tejjel teljesítették túl a tej­eladási tervet. A gazdaságban hozzáértő ve­zetők és dolgozók végzik a ter­melőmunkát. Más részlegek számára is itt nevelik a borja­kat egynapos kortól háromhó­napos korig. Sáróka Gizella és Franciska Chovancova olyan lelkiismeretesen gondozzák az állatokat, hogy az első félévben a darabonkénti súlygyarapodás napi H0 deka volt. Az anyako­ca-tenyészet kifizetődő, mert Révész István és felesége éven te átlagban 18 malacot választ el kocánként. Idén az első fél­évben már tíz malac felneveié se jut egy-egy anyakocára. Egy kis szemlét végzünk az istállókban. Rend, tisztaság uralkodik mindenfelé. — A higiéniai normák betar­tását szigorúan megkövetelem a dolgozóktól — mondja a gaz­daság vezetője. — A tej minő­ségét is rendszeresen ellenőriz­zük. Verseny folyik a lehető legjobb minőségű áru termelé­séért. Eddig igazán szép ered­ményeket értünk el. A'z Ipoly­sági Tejfeldolgozó Üzem labo­ratóriumának kimutatása sze­rint a gazdaságunkból szállí­tott tej minősége első osztályú. A zsírtartalom 3,8—4 százalék között mozog. Ez a munka fok­mérője. Közeleg az ebéd ideje. Az irodák környékén gyülekeznek a munkából hazaigyekvő fejők és a poros arcú szalmabetaka- rítók, tarlószántók. Folyik a te- refere. Mindannyian elégedet­tek. Beszélgetés közben üdítő italokat szürcsölgetnek. Kovács elvtárs még megbeszéli velük a hétfői beosztást. Amikor már mindenki hazafelé indult, még utánuk szólt. — Pontosan gyertek munká­ba. Nehogy túl sokat fogyasz- szatok a hegy levéből... — így megy ez minden nap — mondogatja. — Figyelmez­tetni kell az embereket, hogy a munkahelyre tiszta fejjel érkez­zenek. A feladatok nem köny- nyűek. Csakis józanul, a leg­nagyobb erőfeszítéssel lehet őket teljesíteni. A búcsúzás után — összegez­ve a szemle eredményeit — megállapítom magamban: jól gazdálkodnak ezen a részlegen. Eredményeik nem mindennapi- <rk. BALLA JÓZSEF Egy kis beszélgetés a szombat délelőtti műszak után a gépek előtt. (A szerző felvételei) ARATNAK A FIATALOK 1977. VIII. 16. Volt időszak, amikor néhá- nyan aggódva kérdezték: Mi lesz a mezőgazdasággal, ha ki­halnak az öregek, lesz-e kinek átadni a stafétabotot? Aki ezekben a napokban szétnéz a Kosice-vidéki járás határában, az láthatja, hogy nincs ok az aggodalomra. A traktorok, a kombájnok nyergé­ben idősebb embert szinte nem is látni, sőt azok a gépek vannak túlsúlyban, melyekre a SZISZ-jelvényt is ráfestették. Nem tagadom, ez ösztönzött ar­ra. hogy a napokban a SZISZ i ,ico-vidéki járási bizottságá­ra kopogtassak be, ahol Ján Maflák titkárt kérdeztem meg: Vajon hány SZISZ-tag kapcso­lódott be az idei aratásba? — Fenntartások nélkül mond­hatom — válaszolta a titkár —, hogy járásunkban a fiatalok egyre felelősségteljesebben vég­zik a mezőgazdasági munkákat. Ezt bizonyítja az idei aratás is. A fiatalok munkaeredményei valóban kiemelkedöek. Az „Egy szem se vesszen kárba“ elneve­zésű ifjúsági aratási versenybe az idén 93 kombájn fiatal sze­mélyzete kapcsolódott be. — Melyik gazdaságban dol­goznak a legügyesebb fiatalok? — Az eddigi eredmények sze­rint Hegedűs János nevét emlí­teném meg, aki az újbodvai (Nová Bodva) szövetkezetben KOLOSZ típusú szovjet kom­bájnnal már több mint 160 hek­tárt aratott le. Ebben a szövet­kezetben egyébként 20 fiatal kombájnos dolgozik. Ugyancsak jó munkát végeztek a perényi (Perinj szövetkezet fiatal kom- bájnosai. Köztük említeném meg a két Borisz testvért, Fe- rencet és Jánosi. — Gondolom abban, hogy a fiatal kombájnosok ilyen jó eredményeket érnek el járá­sunkban, nem kis szerepük volt azoknak a gépjavítóknak, akik idejében üzemképessé tették ezeket a gépeket. Bizonyára ezek között is sok a fiatal. — Valóban így van. Azok a SZISZ-eseink, akik a javítómű­helyekben dolgoznak, az aratá­si előkészületek során 3084 órát fordítottak a kombájnok javítására. Tóth Arpád, a bodol - lói (Budulov) Efsz technikusa külön is említést érdemel, ugyanis ő a munkaidőn kívül szabad idejéből is 70 órát for­dított a sürgős javítások elvég­zésére. És az sem lebecsülen­dő, hogy abban a szövetkezet­ben az Olajos János vezette 3­tagú ifjúsági gépjavító csoport szintén 724 órát áldozott sza­bad idejéből a gépek javításá­ra. — Vajon a falusi SZISZ-szer- vezetek tagjai is bekapcsolód­tak az aratásba, vagy csak azok a fiatalok, akik a szövet­kezetekben, illetve az állami gazdaságokban dolgoznak? — A falusi SZISZ-szerveze- tek tagjai is részt vállaltak az aratásból. Járásunkban szinte egyetlen olyan község sincs, ahol félreálltak volna a fiata­lok. Akanovcében például ed­dig már több mint ezer órát dolgoztak le. Már sok olyan fiatalunk is van, akikre a gazdaságok ve­zetői bátran rábízzák a szem­veszteség ellenőrzését. A Nižný Klátov-i szövetkezetben ilyenek például Tomanová Marta és Spisaková Éva. De a legkiseb­bek, a pionírok segítségéről sem szabad megfeledkezni, hisz járásunkban 5080-an segítenek az aratásban. Ök főleg az egészségügyben nyújtanak je­lentős segítséget, és bekapcso­lódnak a tűzvédelmi járőrök munkájába is. Őszintén mon­dom, úgy érzem, lesz mit ér­tékelnünk az aratás befejezése után. — szák Automatizálják a termelést Az ndryj Optimit vatlalat dolgozói, akik préselt kanosukat, kü­lönleges és vízvezetéktömlőket gyártanak, 101,4 százalékra telje­sítették az első félév termelési tervét, a KGST tagállamokba irányuló nagynyomású tömlők kiviteli tervét pedig 134,1 száza­lékra. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárul a termelés korszerűsítése. A közelmúltban több automata gépsort helyeztek üzembe. A képen: jarmila Janírková kicseréli a kisnyomású tör­lők gyártására szolgáló gépsor automata irányítóberendezésének tekercsét. (Felvétel: V. Švorčík — ČTK) ünnepi délután Délután két óra óta ünnepi hangulat uralkodik a faluban. A Dobrá Niva-i Csehszlovák-- Szovjet Baráti Szövetség Efsz határában akkor fejezték be munkájukat a kombájnosok. Most már valamennyien tisztá­ra mosakodva, átöltözve, ki­sebb nagyobb csoportokban be­szélgetnek a szövetkezeti étté-- rém udvarán. Megvitatni való téma minden csoportban bőven akad, hiszen az utóbbi két hét folyamán, amíg az aratás volt a szövetkezeti dolgozók legfontosabb feladata, beszélge­tésre, vitatkozásra nem igen futotta az időből. A közép-szlo­vákiai kerület legnagyobb egy­séges földművesszövetkezetében ugyanis összesen 1730 hektáros területről kellett betakarítani a gabonát. — Tizenegy munkanapon át huszonSt kombájnnal dolgoz­tunk a földeken — mondja Ján Ukrop mérnök, a szövetkezet elnöke. — Szövetkezetünk koin- bájnosai, valamint a nyitrai, il­letve az érsekújvári járásból és a Magyarnándori Állami Gazda­ságból érkezett kisegítő kom­bájnosok minden tekintetben kiváló munkát végeztek. A jó idő egyetlen percét sem hagy­ták kihasználatlanul. Ennek köszönhetjük, hogy a zvoleni járás egységes földművesszö­vetkezetei közül másodikként fejeztük be a gabona betakarí­tását. Több olyan szövetkeze­tei is megelőztünk, amelyek dolgozói a járás déli részén kedvezőbb feltételek között vé­gezhették az aratást. A kombájnosok munkáját va­lóban csak dicsérni lehet. Nem­csak azért, mert az aratás kez­dete óla minimális vesztesé­gekkel takarították be a ter­mést, hanem azért is, mert a szövetkezet kombájnosui közül került ki a járási aratási ver­seny eddigi első és második iielyezettje. Milan Sýkora au­gusztus kilencedikéig 200 hek­tárnyi területről takarította be a termést. A második helyezeti, Peter fiosál kombájnos teljesít­ménye csak nyolc hektárral volt kisebb ennél. — Az idei évben különösen jól sikerült megszervezni az aratási munkákat. Naponta át­lagosan 150 hektáros területről takarítottuk be a gabonát. Va­sárnap, augusztus hetedikén azonban 185 hektárt jártak be a kombájnosok. Ennél csak az aratás utolsó előtti napján dol­goztak többet a földeken, ami­kor összesen 212 hektárról csé­pelték ki a kalászokat. — Milyen a termés? — Annak ellenére, hogy er­refelé a gabonatermesztőknek nem igen kedvezett az időjárás, nálunk negyven mázsán felüli heklárhozamot sikerült elérni. Hála a jó termésnek, a járás­ban az elsők között teljesíthet­tük a gabonaeladás állami ter­vét. Külön örömet jelent szá­munkra az a körülmény, hogy jónak mondhatjuk a gabona mi­nőségét is. A szövetkezetben már szinte hagyománynak számít, hogy az aratás napjaiban magyarországi kombájnosok is dolgoznak a földeken. Az idei nyáron már ötödször aratott itt a Magyar­nándori Állami Gazdaság há­rom kombájnja. — Csakúgy, mint az elmúlt években, most is komoly segít­séget jelentett számunkra a magyarországi kombájnosok. Mészáros László, Sándor József, Mód József, Szabó József, Pleva László és Bodonyi István jó munkája — mondja a szövetke­zet elnöke. Nagy teljesítményű nyugatnémet gépeikkel napon­ta átlagosan 25—25 hektárt arattak le. Kár, hogy csak hat napig dolgozhatlak nálunk. — Már szinte úgy járunk ide, mintha csak hazajönnénk — bizonygatják a magyarnán- dori kombájnosok. Igazi jó ba­rátaink vannak ebben az egy­séges földművesszövetkezetben. Az sem okoz különösebb gon­dot, hogy egyikünk sem beszé­li a szlovák nyelvet. Megértjiik egymást. Mindig akad valaki, aki tolmácsolja a legszüksége­sebbeket. Júliusban három kom­bájnnal arattak nálunk a Dob­rá Niva-i Efsz-ból. Ügy hisszük, most sikerült viszonoznunk a segítséget. Reméljük, hogy a jö­vő nyáron sem lesz ez más­ként. A szövetkezet vezetői ismét messzemenően gondoskodtak a vendég kombájnosokról. Azon kívül, hogy elszállásolásukat és étkeztetésüket kiválóan biztosí­tották, másról sem feledkeztek meg. Az aratás befejezését kö­vető napon az elmúlt évek ha­gyományát folytatva gazdag él­ményt jelentő kirándulást szer­veztek a számukra. Tavaly a Magas-Tátrában jártak, riiost Zvolen és Banská Bystrica ne­vezetességeivel ismerkedtek meg. — Kölcsönösen hasznosnak tartjuk a Magyarnándori Álla­mi Gazdasággal felvett baráti kapcsolatokat — magyarázza a szövetkezet elnöke. — A ta­pasztalatcseréken és a kombáj­nosok munkája által nyújtott segítségen kívül az internacio­nalista kapcsolatok erősítése különösen fontos számunkra. A magyarországi elvtársak mindig szívesen jönnek ide. Ugyanez mondható el a mi dolgozóink­ról is, akik már szintén több alkalommal jártak Magyarnán- doron. A szövetkezeti étterem udva­rán váratlanul elhalkul a be­szélgetők szava. Az ünnepi va­csora készítői terített asztalhoz szólítják az aratókat. Amint gazdára találnak a székek, Ján Ukrop mérnök keresetlen sza­vakkal mond köszönetét vala­mennyiük jól végzett munkájá­ért. Aztán késő estig ünnepel­nek, örülnek a jól végzett mun­kának. LALO KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom