Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-09 / 187. szám, szombat

Rendszeres ellenőrzéssel AZ ÉPÍTŐIPAR további sikeréért *A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi tanácskozásai bírá- lóan értékelték az építőipar­nak az elmúlt években elért eredményeit, és kitűzték a to­vábbi igényes feladatokat. Egyúttal hangsúlyozták, meny­nyire szükséges elmélyíteni a pártszervezeteknek a vállala­tok gazdasági vezetősége irán­ti ellenőrzési jogát. Ez a követelmény az építő­ipar fontosságából következik. Ez az ágazat befolyásolja ugyanis a népgazdaság többi produktív és nemproduktív ága­zatának fejlődését, jelentős mértékben járul hozzá a mun­ka és az életkörnyezet alaku­lásához, az életszínvonal emel­kedéséhez, és az emberek elé­gedettségének fokozódásához. Tehát az építőipartól is nagy­mértékben függ, hogy társadal­munk sokoldalúan fejlődjék, az, hogy teljesítjük e a kom­munista párt gazdasági és szo­ciális programjában kitűzött feladatokat. A CSKP KB hatodik plenáris ülésének határozatai közül fi­gyelmet érdemel az a határo­zat, amely rámutat az irányí­tásban és a belső tartalékok felhasználása terén mutatkozó fogyatékossá­gokra. Ezek a tartalékok az építőiparban nagyon jelentő­sek. Közéjük tartozik a mun­kaidő jobb kihasználása, az építőanyagokkal, a gépekkel, a gépi berendezésekkel való jobb gazdálkodás, a munka minősé­gének javítása, a munkafegye­lem megszilárdítása. Törvényszerű, hogy a CSKP Központi Bizottsága a pártszer­vezetek és -szervek, a vezető káderek és minden építőipar­ban dolgozó felelős alkalma­zott kötelességének tartja, hogy feltárja ezeket a tarta­lékokat, a fogyatékosságok okait, és a tartalékokat job­ban felhasználják a társada­lom javára. Ezen a téren az eddiginél sokkal nagyobb mér­tékben el kell mélyíteni a pártszervezeteknek a gazdasági vezetők iránti ellenőrzési jo­gát. Sok építkezésen még most sem dolgoznak pénteken és hétfőn, vagy ha igen, akkor is csak rövidített műszakokban. Más népgazdasági ágazatok dolgozói gyakran joggal bí­rálják az építőipari dolgozókat amiatt, hogy elkésnek a beru­házások átadásával, joggal mu­tatnak rá egyéb visszásságok­ra is, amelyeket különféle okok idéznek elő. Ezek közül a leg­gyakoribb az, hogy nem ké­szülnek fel a munkára, akadozik az anyagszállítás, rossz a munkaszervezés, nem tartják meg a munkafegyelmet, az irányítási dolgozók rosszul ellenőrzik ós tartják nyilván az elvégzett munkát. Kempný elvtárs, a CSKP KB ö. plenáris ülésén is rámutatott: „... Ha naponta legalább 15 perccel jobban kihasználnánk a munkaidőt, az építőipar terme• lése legalább 3 százalékkal növekedneMinden építkezé­sen, a pártszervekben és -szer­vezetekben, a szakszervezeti, a SZISZ-szervezetekben és a gazdasági vezetőségekben en­nek a gondolatnak ösztönző erőt kellene adnia, s az ille­tékeseknek kötelezettséget kel* lene vállalniuk, hogy követke­zetesen megvalósítják, hiszen a tartalékok számos építkezésnél még ennél is sokkal nagyob­bak. Az egyik nagy belső tarta­lék, amelynek felhasználása hatalmas gazdasági és politi­kai értékeket jelenthet társa­dalmunk számára, a munka minőségének javítása. A szá­mos jó eredmény ellenére ezen a téren még mindig tapasztal­hatók súlyos fogyatékosságok, amelyek lejáratják az építő­ipar és a jó építőipari dolgo­zók hírnevét. Nemegyszer a beruházások átadásakor jönnek rá számos hibára, és befejezet­len munkára, amelyeket aztán, sajnos, csak nagyon lassan és nagy költségekkel hoznak rendbe, s ezzel igen gyakran megkeserítik sok dolgozó éle­tét. Az építőipar minden veze­tő dolgozójának tudatosítania kell, hogy a rossz minőségű munka, a munkaidő, a gépek és a gépi berendezések nem megfelelő felhasználása nem­csak jelentős gazdasági vesz­teség, hanem egyúttal ko­moly politikai kár is, amely csökkenti szocialista építő- munkánk értékét. Az emberek gyakran megkérdezik, hogyan fordulhat elő az, hogy egyesek ennyire felelőtlenül bánnak a társadalom vagyoná­val. Nagy veszteségek keletkez­nek a termékekkel és az anya­gokkal való nem gazdaságos bánásmód miatt is, úgy, ha pél­dául a termékeket és az alap­anyagokat helytelenül raktároz­zák, kezelik vagy szállítják. A különféle termékekkel és az építőanyagokkal való nemtö­rődöm bánásmód fosztogatásra és arra ad alkalmat, hogy egyesek a társadalom rovására meggazdagodjanak. Teljesen érthetetlen, hogyan lehetséges, hogy a tönkretett vagy ellopott anyag senkinek sem hiányzik. Ehhez hozzájárulhat az építő­ipari munkák rossz minősége, ennek pedig végső soron mind­annyian kárát valljuk. Látni kell ennek politikai következ­ményeit is, ugyanis a gazdasá­gosság és a hatékonyság növe­lése, valamint a minőség javí­tása politikai célkitűzésünk, amelyet a CSKP XV. kongresz- szusa hagyott jóvá. Hruhkoulö elvtárs az SZLKP Központi Bizottságának jelen­tésében rámutatott az építő­ipari gépek felhasználásában rejlő nagy tartalékokra. Ezt mondotta: „... Tavaly a lapá­tos kotrógépek fölhasználása 1,6 százalékkal, a mozgódaru­ké 2,4 százalékkal csökkent." A problémából levont tanulság egyértelmű: meg kell követel­ni a vezető dolgozóktól és » pártszervezetektől, hogy a bel­ső tartalékok jobb felhasználá­sa érdekében átfogó politikai­szervezési intézkedéseket foga­natosítsanak. A felsorolt fogyatékosságok előfordulását az Is lehetővé te­szi, hogy hiányos a'‘nyilvántar­tás és az ellenőrzés, amit egyes vezetők bürokráciának és fö­lösleges papírmunkának tarta­nak. Az áttekinthető nyilván­tartás nemcsak a jó irányító és szervező munkának, hanem egy­úttal a gyors és hatékony el­lenőrzésnek is feltétele. Ezzel szemben a rendetlen, rossz 1877 Vll. 9. nyilvántartás, a gyenge ellen­őrzés ösztönszerűséghez, fe­gyelmezetlenséghez, fosztoga­táshoz és a fogyatékosságok el­kendőzéséhez vezet. A CSKP KB 6. ülésén elhangzottakkal összhangban azért mutattam rá néhány bel­ső tartalékra, mert felhaszná­lásukhoz nincs szükség sem­milyen ráfordításra, csak egy­szerűen a pártszervek és -szer­vezetek, a vezető dolgozók irá­nyító, szervező és ellenőrző munkájának fejlesztésére és javítására, valamint az ösz- szes építőipari dolgozónak a párt politikájához való öntuda­tos hozzáállására. Ennek érdekében tökéletesí­teni kell a pártszervezeteknek a gazdasági vezetőség Iránti ellenőrzési jogát, amelyet a párt alapszabályzatának t>9. cikkelye mond ki. Ez azt je­lenti, hogy az eddiginél sok­kal nagyobb figyelmet kell Szentelni a kulcsfontosságú kérdések és problémák bíráló elemzésének az egyes munka­helyeken, a terv minőségi mu­tatóinak és azoknak az okok­nak, amelyek gátolják a telje­sítmények és a munka haté­konyságának növelését, a mo­dern gépek és a munkaidő ha­tékonyabb felhasználását, u munkafegyelem szilárdítását. Az említett problémák tör­vényszerűen megkövetelik az ellenőrzés jogának elmélyíté­sét. Az ellenőrzés jogát nem lehet korlátozni — ahogy ezt még mindig gyakran teszik — a vezető dolgozók jelentései­nek és tájékoztatóinak formá­lis megvitatására. Az építő­iparban tevékenykedő pártszer­veknek és pártszervezeteknek a jövőben még nagyobb mér­tékben kell saját elemzéseikre és konkrét helyzetismeretükre támaszkodniuk, továbbá a párttagok és a pártonkívüliek Ismereteire, véleményére, bírá­latára, s mindezt alkotó mó­don fel kell használni az igé­nyes és bonyolult feladatok megoldása érdekében. Ha a gazdasági vezetőség iránti ellenőrzési jogot a fel­sorolt fontos problémák tekin­tetében érvényesítik a gyakor­latban, hu a pártszervek és -szervezetek igényesek lesznek a gazdasági vezetőkkel szem­ben, és segíteni fogják őket pozitív igyekezetükben, akkor nem férhet kétség ahhoz, hogy sikerül felszámolni a fogyaté­kosságokat és teljesíteni az igényes feladatokat. * Dr. |AN MACHYNÍAK Nagy fózsef és unokái až Üj Szót olvassák. (Molnár János felvétele) Munkás öregkor Kitüntetett kommunista Suhog a kasza Nagy József kezében. Engedelmesen terül a fű a sudár nyárfákkal ékesí­tett községi parkban. Szente­sen (Plešany) az elesett hősök emlékére létesítették a Sza­badság téri parkot. Ennek hű „gondnoka“ a 74 esztendős Jó­zsi bácsi. A felszabadulást követő idő­szakban hivatalosan, mint a helyi pártszervezet és a tanács egyik tisztviselőjét látogattam meg. így most régi ismerősként köszönthettem Közel ötvenhárom éve tagja a kommunista pártnak, aktívan részt vállalt a kizsákmányolás ellen szervezett harcokból. Megaláztatásban, üldöztetésben volt része. Amikor háza udvarán a sző­lőlugas alatt beszélgettünk, így válaszolt kérdéseimre: — Én ebben a korban Is örülök az életnek, de legin­kább annak, hogy nekünk, kommunistáknak igazunk volt. A cselédsorból felcseperedett •ember küzdelmes életútját be­járta Nagy Józsi bácsi is. Alig volt ötéves, amikor apja meg­halt. Az első világháború ide­jén öt testvérbátyja harcba vo­nult. Édesanyja, a ,,hadi asz- szony“ — ahogyan akkor hív­ták a magukra maradt asszo­nyokat — a földbirtokos báró­tól ,,kommenciót“ kért. — Járt volna az anyámnak, mert minden felnőtt ember hadba vonult a családból, de a báró azt mondta anyámnak, hogy van még egy fia otthon, már mint én, az menjen dol­gozni, akkor kiadja a kenyér­nek valót. És ha nem állok mukába, ki is hajt bennünket a cselédházból. Én suszter akartam lenni, de nem tanul­hattam ki ezt a mesterséget, mert munkába kellett állni a báró birtokán. Ökröket hajtot­tam, alig bírtam felemelni a jármot az ökrök nyakába. Két öreg béres segített, így nagy nehezen elküszködtem. Aztán következett — tartó­san — a szentesi kőbánya, a sztrájkok, bérharcok, az ille­galitás és üldöztetés Időszaka. — Igen gyakori „vendége“ voltam, sok-sok társammal együtt a helmeci börtönnek. Mindig találtak valami okot arra, hogy becsukjanak. A csendőrök kényük-kedvük sze rint nyitogatták rám az ajtót otthon is. Ez volt a rendőri felügyelet. Egy dobozkából gondosan őrzött kitüntetések, iratok ke­rülnek elő. A 32997-es számú párttagsági könyvecske arról tanúskodik, hogy Nagy fózsef elvtárs 1924. április 4-től tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. ]ózsi bácsi orosz nyelven írt igazolványt nyújt felém. 1945. április 5-én adta ki a Királyhelmeci (Kráf. Chl- mec) Járási Nemzeti Bizott­ság mely szerint Nagy József tagja a Szentesi Nemzeti Bi­zottságnak. — Boldog ember vagyok én, így öregen is — mondta. — örülhetek a népes családnak, az unokáknak, azoknak az eredményeknek, melyeket a párt vezetésével hazánkban el­értünk. A társadalom is meg­becsüli a magamfajta embert. Felszabadulásunk 32. évfordu­lója alkalmából magas állami kitüntetésben részesített szocia­lista hazánk elnöke. Nótás ked­vem sem hagyott el. Az egyik unokámmal, Valikéval egyült még most Is gyakran fellépek kulturális műsorokban. Az uno­kám énekel, én meg harmoni­kán kísérem. Jó hangulatban búcsúzunk azzal, hogy még soká szeret­ne dolgozni, segíteni. KULIK GELLERT Gyorsan, szervezetten A nagy nyári erőpróba # Segítenek a kommunisták A bohumíni Vas- és Drótgyár öntödéiének dolgozói a NOSZF 60. évforduló fának tiszteletére 7000 négyzetméternyi radiátorral gyár­tanak többet. A képen: Marie Sodiavlczná brigádtag több at­moszféra nyomás alatt ellenőrül a tlzbordás radiátorok áteresztő képességét. ^Felvétel: CTK — V, Svorüttr) A Gombai Állami Gazdaság (Hubice) kommunistát és dol­gozói nagy nyári erőpróbák küszöbén állnak. A legtágabb küzdőteret, a legsürgősebb ten­nivalókat a termőföldek adják, amelyeken hamarosan meg le­het kezdeni a gabona aratását. És mielőbb be is kell majd fe­jezni, hiszen ha csak egy-két napol késnek, máris tetemesen nő a szemveszteség, s gyengül a gabona minősége. — Ha meggondoljuk, hogy ez idén 2609 hektár termését kell betakarítani jelentette ki Brányik György elvtárs, az ÄG üzemi pártbizottságának elnöke —, kézenfekvő, hogy nagy a tét. örvendetes azon­ban, hogy az aratás egész me­nete gépesített, adottak tehát a siker feltételei. A nagy nyári munkák be­vezetőjeként a gazdaság min­den üzemegységben 180 hek­tár területen eredményesen be­fejezték a repce aratását, s a benne részt vevők kitűnőre vizsgázttak felelősségérzetből. Hogyan készültek fel a halaszt­hatatlan feladatok teljesítésé­re? — Mielőtt a munkának neki­fogtunk volna, mind a kilenc alapszervezetünkben alapos szemlét tartottak az emberek ós a gépek felkészültségéről. Azért hangsúlyozom ezt, mert sa adott lehetőségek kihaszná­Brányik György lása, a tervszerű, gyors, szer­vezett cselekvés a sikeres ara­tás feltétele. A kommunisták évek óta hagyományosan élen járnak a kezdeményezésben. Legutóbb igazgatósági szin­ten, az aratásban részt vevő csaknem száz traktoros és kombájnos jelenlétében ember­közelben tárgyaltak a betaka­rítás kérdéseiről. — Ezen az értekezleten — kapcsolt rá Brányik elvtárs — a terveket egyeztettük, a ta­valyihoz mérten kedvezően módosítottuk őket. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy a rendelkezésünkre álló saját és a vendégkombájnokat — szám szerint 24-et — ezúttal három csoportra osszuk, mert az elő­ző évben a kétcsoportos beve­tés megszervezésével a gépek akadályozták egymást. Az aratással egyidőben a gabona elszállítására, utókeze­lésére, raktározására és a szal­ma betakarítására, a tarlóhán­tás folyamatos végzésére is megtelte a szükséges Intézke­déseket. A gyors, szervezett munka további elengedhetetlen feltétele a betakarítási ver­seny és az emberek alkotó kez­deményezése. — Hogyan támogatják ennek az érvényesülését? — Köztudomású, hogy trak­torosaink, kombájnvezetőink nagy becsvággyal végzik mun­kájukat. De szorgalmukat az anyagi ösztönzés különböző, a gazdasági propaganda és az agitáció eszközeivel is kellő­képpen támogatjuk. A nagy nyári munkák idején az állattenyésztés fejlesztése sem szünetelhet, az aratás er­ről a szakaszról sem vonhatja el a gazdaság dolgozóinak fi­gyelmét. — Nálunk ez a kérdés is tisz­tázott — mondotta befejezés­képpen a pártelnök. — Min­denki derekasan helytáll a számára kijelölt munkaszaka­szon. Egyáltalán nem ba], hogy nagy erőpróbákat tartogat a nyár. Jó hasznát vesszük anya­gilag, erkölcsileg, eszmeileg is, mert közöj fáradozásunknak ez a valódi értelmp HZOMBATH AMBRUS

Next

/
Oldalképek
Tartalom