Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-26 / 204. szám, kedd
Dobroméricei (louny járásf Efsz lenešicei gazdaságában június elején átadtak rendeltetésének egy tehénistállót, amelyet két fe~ főberendezéssel szereltek fel. Ez jelentős mértékben lehetővé teszi a tejtermelés növelését, valamint az etetők és a fejők munkájának megkönnyítését. (Felvétel: 0. Holan — ČTK) Az olvasó kérdez — a szerkesztő válaszol Fényképes riportban szeretne beszámolni Rigler János párkányi (Štúrovo), olvasónk a városfejlesztési program teljesítéséről. Levelében ezt írja: „Az egyetemi vizsga- időszak után szívesen készítenék ilyen fényképes riportot, hogy mások is tudomást szerezzenek a városépítés munkájáról, lássák az eredményt. Lehetséges ez?“ Örömmel fogadjuk olvasónk kezdeményezését. Általában ritkán szokták észrevenni, tudatosítani egy-egy helység lakosai, hogy mi minden épül a városban, a faluban. Naponként látják az építés munkafolyamatát, s éppen ezért természetesnek tartják, ha a régi helyébe új kerül, ha bevezetnek valamilyen újfajta szolgáltatást. Rendszerint az idegenből érkező riporter szokott „rácsodálkozni“ ezekre, mert csak ritkán, időként látogat a városba, s mindjárt észreveszi a változást, örülünk, hogy olvasónknak van ilyen riporteri látásmódja. Egyben igazoltnak látjuk az újságírók körében hangoztatott szólásmondást is: „A téma az utcán hever, csak meg kell látni, fel kell venni, meg kell írni.“ Olvasónk meglátta a témát. Ennek örülünk, és a szólásmondás szavaival bíztatjuk: „Fel kell venni, meg kell írni.“ Érdeklődéssel várjuk fényképes riportját. Tolókocsit vásárolna Id. Pém László marcelházi (Marcelová) olvasónk, aki 77 esztendős, járóképtelen beteg, rokkant, olyan tolókocsit szeretne, melyet kézzel hajtana. Ezt írta: „Kérem, továbbítsák levelemet megrendelésként a gyártóvállalat címére, írják meg a kocsi árát. Remélem, hogy a posta vállalja a szállítást.“ Ebben az ügyben Pavel Januška elvtársat a Rokkantak Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának elnökét kerestük fel. Tájékoztatása alapján közöljük olvasónkkal, hogy nincs szükség megrendelésre, ingyen megkaphatja a kért kocsit. Pontosabban: kölcsönözhet ilyen kocsit — ingyen és bérmentve — a Járási Egészségügyi Intézettől (UNZ). A kölcsönzésre indítványt a körzeti orvos javaslatára az említett Intézet ortopéd szakorvosa tehet, aki pontosan megállapítja, hogy olvasónknak egészségügyi állapota szerint milyen tolókocsira van szüksége. Az ügy intézését a körzeti orvosnál kell megkezdeni. Egyébként a Rokkantak Szövetségének járási tltkársá- gán; Komáromban (Komárno) Juhász József titkár és az érdekvédelmi bizottság közreműködésére is joggal számíthat olvasónk Feltételes megálló címmel jelent meg lapunkban az a glossza, melyet Kertész Lídia levelezőnk írt a Bratislava — Soinorja (Šamorín) útvonalon közlekedő egyik autó- buszjárat egyik vezetőjének magatartásáról. Ezzel kapcsolatosan kérdezi Marczel elv- társ, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat (CSAD) dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzeme igazgatóságának dolgozója: „Pontos adatok nélkül mit ér ez az írás?“ A továbbiakban arról ír levelében, hogy az említett útvonalon nagyon sok autóbusz közlekedik, a vezetők váltják egymást, tehát sok becsületes dolgozó joggal sértődött meg a pontatlan kritika miatt. Véleménye szerint feltétlenül meg kellett volna írni a pontos dátumot, a . járat és az autóbusz számát, majd így fejezi be levelét: „Reméljük, a jövőben hasonló kellemetlenségek nem fordulnak majd elő.“ Persze, egyetértünk, az esetre vonatkoztatva a levél utolsó mondatával, de nem a glossza megjelenésére vonatkozóan. Az említett adatok hiánya nem teszi lehetővé az iKazagtóság számára a közbelépést, a számonkérést, igaz. De nem is ez volt a megjelentetett glossza célja, hanem a figyelmeztetés. És ha felfigyelt erre az igazgatóság, ha felfigyeltek rá a becsületesen dolgozó buszvezetők, bizonyára felfigyelt az az egyetlen egy(?) is, akihez szólt. Egyébként ebben az esetben is érvényes a közmondás: Akinek nem inge, ne vegye magára. Kisegítő járat indítását javasolta levelében Chinorai János garamkövesdi (Kamenica nad Hronom) olvasónk, arra hivatkozva, hogy régebben közlekedett ilyen autóbuszjárat községük és a párkányi (Štúrovo) vasútállomás között. Panaszkodott az autóbuszok túlzsúfoltsága, a kalauzok magatartása miatt, és a kulturált utazás követelményeinek megvalósítását sürgetve megkérdezte: „Meddig mehet ez így?“ Levelének másolatát megküldtük az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Nemzeti Bizottság közlekedési szakosztályának, kérve: ha lehetséges, intézkedjenek, változtassanak az áldatlan helyzeten. Közben ugyanis mi magunk is meggyőződtünk arról, hogy olvasónk panasza helytálló. Két hét múlva Anton Čeleš elvtárs, a szakosztály vezetője válaszolt: „Hasonló a helyzet több, más vonalon Is, és nemcsak a mi járásunkban.“ Jelezve, hogy reggel 6 órára 6 autóbusz (3 pótkocsival), 7 órára ugyanannyi szállítja az utasokat ezen a vonalon megállapította: „Nem olyan rossz a helyzet, ahogy ezt a panaszos leírta, bár szükséges, hogy az utasok több megértést tanúsítva ne az utolsó járattal utazzanak munkahelyükre, és az elsővel haza, hanem arányosan megosztva a többi járattal, ezzel is hozzájárulnak a kulturált utazás követelményeinek megvalósításához.“ A régebbi járatról, a kalauzok magatartásáról egy szó sem esett a válaszlevélben. Sajnos! Olvasónk kérdésére: — Meddig mehet az így? — pillanatnyilag nem tudunk megnyugtató választ adni. Reméljük, hogy csak pillanatnyilag, mert előbb vagy utóbb mégiscsak tájékoztatást kapunk a ré gebbi járat ügyéről. És bízunk annak az elvnek is a megvalósításában, hogy ha csak lehetséges, inkább a járatokat kell arányosan megosztva üzemeltetni az utasok igé nyének megfelelően és nem fordítva. HAJDÜ ANDRÁS AHOL VAN AKARAT Látogatás a Honvédelmi Szövetség egyik alapszervezetében A Hnilec völgyén végighaladva, a természet szépségeiben gyönyörködhetünk. Víztárolók, üde illatú fenyvesek váltják egymást. Az egyik faluvégi tábla azonban visszazökkent a mindennapi életbe. Megérkeztem utam céljához, Mníšek nad Hnilcom-ba, ahol a Spišská Nová Ves-i járásban a Honvédelmi Szövetség egyik legjobb alapszervezete van. — Az alapszervezet tevékenységet 1967-ben kezdte el — mondja Ľudovít Löffler, a szervezet elnöke. — Néhányon összefogtunk, úgy gondoltuk, hogy nemcsak labdarúgás van a világon. Megépítettük a mo- tocross versenypályát, mindjárt az első évben megkaptuk a motocross szlovákiai versenyének megrendezési jogát. Számunkra ez főpróba volt. A siker mellénk szegődött. Ennek egyik bizonyítéka, hogy tavaly immár a tizedik szlovákiai versenyt bonyolítottuk le. Az önsegélyes autójavító-műhely felépítésére 20 000 koronát kaptak. Ma már nehéz megmondani, hogyan szervezték a munkálatokat, egy azonban tény, 480 000 korona értéket hoztak létre. A szövetség tagjai, de egyben a község 1900 lakosának zöme több ezer órát dolgozott társadalmi munkában építése és berendezése során. Ma már diagnosztlkáló gépük is van. A nyári turistaidény alatt a sárga angyalok szerepét is betöltik. Egyik szerelőkocsijuk a dedinkai, a másik a ružíni víztárolónál tart szolgálatot. Akik a környéken bajba jutnak, és felhívják a 96 180-as, éjszaka pedig a 96183-as telefonszámot, azoknak a Mníšek nad Hnilcomiak segítségükre sietnek, akár esik az eső, akár munkaszüneti nap van. — A szervezetnek 660 tagja van, közülük 285 a tizenöt éven aluli fiatal — folytatja az elnök. — Az alapszervezet vagyona meghaladja a hatmillió korona értéket. Van saját klub- helyiségünk, tantermünk és több mint húsz ember részére elszállásolási lehetőségünk is. Továbbá műhelyünk, amelyben a szövetség részére lőfegyverek elzárására alkalmas páncélszekrényeket és pályaakadályokat készítünk. Az igazat megvallva ezért nem nagyon rajongtunk, de rájöttünk, hogy valakinek ezeket is el kell készítenie. Korszerű lövöldét építettek, szomszédságában pedig közlekedési park van. Az utóbbi a megszokottnál egy kicsit nagyobb, mégpedig azért, hogy a kihelyezett autósiskola is igénybe vehesse. Mindkét létesítményt mocsaras, ki nem használt területen építették. — Az Automoto klubunknak 310 tagja van — mondja az elnök. Modellező klubunkban 27-en tevékenykednek. Jelenleg rádióval irányított repülömodeU lek készítésével kísérleteznek. A honvédelmi sportok terén sem kell szégyenkezniük. A járási lövészversenyről versenyzőik a harmadik díjjal tértek haza. A duklal emlékversenyben eljutottak az országos döntőig. S hogy nevüket a keletszlovákiai kerületben egyre többet emlegetik, ahhoz hozzájárul az is, hogy a tényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalok gépkocsivezetői ügyességi versenyét is náluk rendezték meg. A hnileciek pedig igyekeztek jó vendéglátók lenni. Együttműködési szerződést írtak alá a helyi alapfokú iskolával és a SZISZ alapszervezetével. összehangolják munkájukat a tűzoltókkal és a Vöröskereszt helyi csoportjával. A szövetkezettel is jó viszonyban vannak, különösen a termény betakarításában nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásunkat már teljesítettük. Átadtuk rendeltetésének a közlekedési játszóterét és az úf műhelyt — újságolja az elnök. Az említett műhelyről el kell mondani, hogy 180 000 korona ráfordítással 510 000 korona értéket hoztak létre és azt is, hogy építését március 24-én kezdték el. Volt olyan szombat, hogy az építkezésen 110-en is dolgoztak, pedig nem végeztek különösebb szervezőmunkát. Ennek titka: rendszeres munkájukkal elérték, hogy a községben a szervezetnek tekintélye van. — Nem akarunk sikereinkből élni — mondja búcsúzóul az elnök. — A termelést nem szándékozzuk növelni, hanem a honvédelmi sportok népszerűsítésére törekszünk, főleg a fiatalok körében. Még érdekesebbé és vonzóbbá akarjuk tenni a fiatalok tényleges katonai szolgálatra való felkészítését. Mníšek nad Hnilcomban meggyőződtem arról, hogy ahol van akarat, ott az eredmény sem marad el. NÉMETH JÁNOS Üj modern gépsort helyezeti üzembe olomouci gyárában a Ncalko nemzeti vállalat, amelynek 19 gyáregysége több mint egymillió hektoliter különféle üdítő itallal látja el a belföldi piacot. Az új gépsorral óránként 24 00Q palack limonádé készíthető. Hazánknak ez a legkorszerűbb és legnagyobb üdítő italt gyártó üzeme eddig naponta kb. félmillió palack limonádét készít. Képünkön: az új gépsor látható, amellyel óránként 24 0Ü0 palackot töltenek infeg. (Felvétel: ČTK—V. Galgonek) A béke és a barátság folyója Közismert, hogy a Duna Kö- zép-Európa legnagyobb, leghosszabb folyója. Egzotikuma már sok művészembert ihletett alkotásra. Líralsága viszont nem csupán megragadó természeti szépségében rejlik, de történelmi funkciójában és tartalmában is. Természet és történelem. emberi sorsok és társadalmi viszonyok nagy krónikája e folyó. A Fekete erdőtől a Fekete-tengerig népeket köt össze. Ezeket súgta a Dunán át suhanó szellő, amikor 1977. július 6-án Budapesten élő dolgozó csehszlovák barátaim meghívtak látogatóba a „Družba“ — Barátság hajóra, mely az Inter- continentál szálló előtt, a Lánchíd és az Erzsébet híd között, a Duna bal partján festői környezetben horgonyoz. Vele szemben a jobb parton csodálatos látványt nyújtanak Buda sokszínű építészeti remekművei. A Citadella, a Gellérthegy, a királyi palota, Buda vára koronázó templovával, bástyáival és az új építészeti remekművel, a Hilton Szállóval. A gót, barokk, román és a modern építészeti stílusok művészi alkotásai csodálatos élménygazdagsága gyönyörködteti a csehszlovák üdülőket. firí Smolík, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központ helyettes vezetője. Ján Bebesta, az üdülő vezetője és Ján Babin, a Družba hajó kapitánya társaságában megtudtam, hogy dolgozóink dunai üdültetése már húszéves gazdag múltra tekint vissza. A 170 tagú csoport egyhetes üdülése rendszeresen minden héten szombat reggel kezdődik Bratislavában. ahonnan festői tájak között leúsznak a Dunán Budapestre. Itt horgonyt vetnek és dolgozóink négv napon át, gazdag ellátás mellett, szabad és csoportos program keretében szórakozhatnak, pihenhetnek és gyönyörködhetnek Budapest lenyűgöző szépségeiben. Ján Šebesta, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdülőközpontjának vezetője elmondta, hogy az üdültetés díjából minden csoport részére váltakozó program szerint belépőjegyeket biztosítanak és látogatást szerveznek pl. a Fővárosi Nagycirkuszba, a Vidám Parkba, az Állatkertbe, tárlatok, kiállítások és sok más művészeti, építészeti, történelmi nevezetesség megtekintésére. A hajónak saját étterme és elegáns presszója van. Az itt szórakozók közül megkérdeztem Stouvik Emanuelt, a Prágai Városi Bíróság gépkocsivezetőjét, aki ifjú feleségével éppen nászúton volt, Jana Bablovát, a píseki Jitex nemzeti vállalat varrónőjét és Ružena Adamo- vát, a Csehszlovák Posta prágai dolgozóját, elégedettek-e az üdülés szervezésével és programjával. A jó ellátásra szinte panaszkodtak. Elmondták, hogy naponta háromszor étkeznek és három féle bőséges táplálék közül szabadon választhatnak. miáltal rohamosan és szemlátomást megy tönkre csinos alakjuk, mert a csábításnak nem bírnak ellenállni. A legnagyobb elégedettséggel és elismeréssel beszélték el gazdag üdülési élményeiket. Mivel a látogatás szerdai napon volt. a csoport már hazafelé készülődött. Ugyanis minden héten csütörtök reggel vesznek búcsút Budapesttől és elindulnak fölfelé a Dunán. Esztergomba. Itt megtekintik a híres Bazilikát és más figyelemre méltó nevezetességeket, elköltik utolsó forintjaikat, majd este hajóra szállnak és Babin hajóskapitány beállítja az Irányt Bratislava felé. v Szombaton este új csoport érkezett hazánk minden tájáról. Hogy riportom teljes legyen, meghívást kaptam a már hagyományosan minden hétfőn este megrendezett ismerkedési estre, amelyet a baráti Magyar Dolgozok Szakszervezetének együttműködésével a Belügyminisztérium minden igényt kielégítő kultúrpalotájában tartottak meg. A Magyar Dolgozók Országos Szakszervezete Tanácsának képviselője, Rédai Jenő elvtárs meleg szavakkal köszöntötte a csehszlovák vendégeket, majd Ján Šebesta. a csehszlovák üdülőközpont vezetője mondott őszinte köszönetét. Ezt követően szórakoztató kulturális műsor következett. Kemenes Sarolta és Gerdesics Ferenc operett részletekkel. Meqyeri Marika cigánydalokkal, Galgóczi Béla táncdalokkal és Fülöp Tibor, az 1972-es „Ki mit tud“ győztese bűvészmutatványokkal szórakoztatták a vendégeket. A műsornak nagy sikere volt. A színvonalas előadást hangulatos szórakozás, ének és tánc követte. A vidám cseh és szlovák népdalok hazai légkört varázsoltak a Duna- parti palotába. A magyar vendéglátás igazi őszinte megnyilvánulása volta csehszlovák—magyar barátságnak. Ebben a gyönyörű és kedves élménvben áprilistól október végéig 30 turnusban évente több mint ötezer csehszlovák dolgozónak van része. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a Družba üdülőhajó és a, Budapest magvar üdülőhajó. mely a bratislavai VII. 26. kikötőben hasonlóképpen funk cionál. a kölcsönös barátság jr elmélyítésében jelentős szere- rj pet tölt be. RÁCZ ANDOR w 1977.
