Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-02 / 180. szám, szombat

ÚJ szó 1977 VII. 2. 3 . A BT ELÍTÉLTE RHODESIA AGRESSZIÓJÁT NEH IANY mK K55SOR BAN (CSTK) — Az ENSZ Bizton­sági Tanácsa határozottan el­ítélte a törvénytelenül hatal­mon levő Smith-rendszer Mo­zambik és több független afri­kai ország ellen elkövetett- ag­resszióit és követelte, hogy a fajüldöző rendszer feltétlenül ismerje el Mozambik területi egységét és függetlenségét. A javaslatban, amelyet több afrikai és el nem kötezett or­szág terjesztett elő, a RT ismét b.mgsúlyozta, hogy a rhodesiai rendszer hatalmon maradása komolyan veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonságot. A vitában India képviselője hangsúlyozta, hogy a Biztonsá­gi Tanács feladata a Smith-rend­szer intrikáinak felszámolása. A Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője vita felszólalásában hangsúlyozta a szovjet nép szo­lidaritását Mozambik népének az afrikai gyarmatosítás utolsó bástyái ellen folytatott harcá­val. Választásokra készülnek Sri Lanka Köztársaságban Haladó program készül f CSTK I — A Sri Lanka Köz­társaságban folyik a parlamen­ti választások előtti kampány. A parlamenti választásokat jú­lius 21-én tartják A választásokon három poli­tikai blokk méri össze erejét: a kormányzó Szabadságpárt, valamint az ellenzéki Egyesült Nemzeti Párt és az Egyesült Baloldali Front, amely a közel­múltban a kommunista párt, a szocialista és a népi demok­ratikus párt egyesülésével ke­letkezett. A Szabadságpárt, amelyet Si- rimaoo Bandaranaike minisz­terelnök asszony vezet, minde­nekelőtt az utóbbi évek sike­reit propagálja: új ipari üze­mek építését, a mezőgazdasági reformot és az ültetvények ál­lamosítását. Külpolitikai térem a párt az el nem kötelezettség folytatása mellett foglal állást. Az Egyesült Nemzeti Párt egy „új. szocialista orientáció“ mel­lett száll síkra, és azzal vá­dolja a jelenlegi kormányt, hogy képtelen a gazdasági problémák megoldására. Az Egyesült Baloldali Front a választási kampányban az alapvető gazdasági és társadal­mi átalakulások mellett és a nem kapitalista fejlődés mellett száll síkra. Külpolitikai téren antiimperialista politikát ígér, és együtt kíván működni a szo­cialista országokkal. HOL TARTJÁK MEG AZ EMBERI JOGOKAT? (ČSTKI — A burzsoá hírköz­lő eszközök állítása, miszerint az emberi jogokat csak Nyuga­ton tartják tiszteletbe«, valósá­gos hazugság, írja az Unity, az északír kommunisták sajtószer­va Milyen jogai vannak a ka­pitalista országok végzős diák­jainak, akik éveken keresztül ke­resnek állást, s elkeseredettsé- güklien nemegyszer az öngyil­kosságot választják? Az embe­reket ugyanis a gyakori rendőr­ségi kihallgatások lelkileg ösz- szetörik. Több ezer nyugdíjas pusztul el évente, mert nem tud kellőképpen fűteni. S mi­lyen jogaik vannak a munkanél­küliek millióinak vagy a gye­rekeknek? Ezeket a tényeket a nyugati propaganda sorra el­hallgatja. Valamilyen oknál fog­va azt gondolja, hogy az embe­ri jogok kérdése csak a Szov­jetuniót és a többi szocialista országot érinti. Jellemző — állapítja meg az Unity, — hogy a Nyugatot csak a szovjetellenes személyek ér­deklik, akik készek védelme­zőiktől könyöradományokat el­fogadni, s cserélje a burzsoá propagandát hazug informá­ciókkal látják el. A munkához, a művelődéshez és a társada­lom irányításához való jogot bizonyító tényekről a burzsoá hírközlő eszközök nem beszél­nek. Ezeket ugyanis a szocia­lista országokban tiszteletben tartják, a kapitalista országok polgárait azonban megfosztják ezektől a legalapvetőbb emberi jogoktól, írja az Unity. GENFBEN a szovjet és az amerikai küldöttség újabb ta­lálkozójával folytatódtak a stra­tégiai támadó fegyverek korlá­tozásáról szóló szovjet—ameri­kai megbeszélések. AUGUSZTUS 1-én tartják a Szíriai Arab Köztársaságban az általános parlamenti választá­sokat. A 195 képviselői mandá­tum közül 99-re a munkások és parasztok közül pályáznak. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének határo­zata alapján tegnap kiutasítot­ták a Szovjetunióból Antoon Pype belga állampolgárt, aki leningrádi tartózkodása során a Szovjetunió jelenlegi rend­szerének megdöntésére buzdító röplapokat terjesztett. A BARCELONÁBAN élő chi­lei emigránsok tiltakoztak az Esmeraldo nevű chilei hadiha­jó spanyolországi látogatása ellen. Az Esmeraldőt a fasiszta álamcsíny után börtönné vál­toztatták. A PALESZTINAI Felszabadí­tási Szervezet Végrehajtó Bi­zottsága összeült Bejrútban. A tárgyalás programján a liba-* nőni helyzet szerepel. A PERUI fegyveres erők fő­parancsnoksága közölte, hogy meghosszabbítja a rendkívüli állapotot Peruban. Willy Brandt elutazott Lengyelországból (CSTK) — Willy Brandt, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke tegnap befejezte négynapos lengyelországi láto­gatását, amelyre Edward Gie­rek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi i Bizottságá­nak első titkára hívta meg, és Varsóból Finnországba utazott. A repülőtéren Edward Babiuch, a LEMP KB titkára és más hi­vatalos személyiségek búcsúz­tatták. Willy Brandt Helsinkiben Kekkonen köztársasági elnök­kel és Kalevi Sorsa miniszter- elnökkel fog tárgyalni, aki je­lenleg a Finn Szociáldemokra­ta Párt elnöke is. A tárgyalá­sok középpontjában az európai biztonság és együttműködés kérdései állnak. zonyítja, hogy olyan termelő­erőkkel rendelkezünk, amelyek a szakosítás és a kooperáció feltételei között még jobban ki tudják elégíteni mindkét part­ner szükségleteit. Lengyelországban és Cseh­szlovákiában az Intenzív iparo­sítási politika, az ipar fejlesz­tésének és korszerűsítésének jóvoltából megteremtjük az anyagi együttműködés további fejlesztésének feltételeit. Ma már a Csehszlováklába irányu­ló lengyel kivitel 56 százalékát gépek és gyárberendezések te­szik ki. Ennek az árucsoport­nak a részesedése csehszlová­kiai behozatalunkban mintegy 60 százalék. A két ország kereskedelmi forgalma gyors növekedésének fontos alapja komplett gyárbe­rendezések szállítása, örülünk neki. hogy Csehszlovákiában úgy ismernek minket, mint akik nagy tapasztalatokkal épí­tenek cukorgyárakat, kénsav- gyárakat. erőműveket, utakat, vízműveket az Elbán. Csak 1971 —75-ben 150 millió rubel ér­tékben végeztünk Ilyen mun­kákat Csehszlovákiában. A len­gyel vállalatok által Csehszlo­vákiában jelenleg épített ilyen létesítmény Csehszlovákiában a Prunerov II. nevű nagy korsze­rű hőerőmű. Mindkét részről egyre na­gyobb súlyt helyezünk arra, hogy növekedjék a fogyasztási cikkek kölcsönös cseréje. A kereskedelmi forgalomban egyre nagyobb szerepet játsza­nak a termelési szakosítási és kooperációs egyezmények alap­ján gyártott termékek. Csak er­re az ötéves tervidőszakra 33 Ilyen szerződést kötöttünk a gépipari, és három szerződést a vegyipari együttműködés te­rén. A megvalósított egyezmé­nyek közül a legfontosabb a traktorok előállítása terén folytatandó együttműködésről megkötött szerződés. Mi Lengyelországban nagyra értékeljük a kapcsolatok és együttműködés eddigi fejlődé­sét. Ennek ellenére, ugyanúgy, mint a csehszlovák elvtársak, tudatában vagyunk annak, hogy még nem mondtuk ki az „utolsó szót“, főként azért, mert a rugalmas társadalmi- gazdasági fejlődés mindkét or­szágban új alkalmakat teremt az árucsere növeléséhez, a koo­peráció és a szakosítás fejlesz­téséhez. Az élet igazolja, hogy minél erősebb Lengyelország és Csehszlovákia, annál többet te­hetünk egymásért. Ezért már tavaly megkezdtük országaink 1981—1985-ös népgazdasági ter­vei koordinálásának előkészíté­sét. A munkálatot folyamatban vannak. A megbeszélések alkalmával egvre szembetűnőbben körvona­lazódnak az együttműködés el­mélyítésének fő irányai. Ezek között megemlíthetjük a tüzelő­anyagok, a nyers- és alapanya­gok területét, erősebb ösztön­zést lehet adni a gépipari koo­perációnak, például a bánya­művelő gépek, a kohóipari gé­pek, a vegyipari gépek és a járművek csoportjában, meg le­het vizsgálni az együttműkö­dés bővítésének lehetőségeit, a fogyasztási cikkeket a cikkek termelésében, s ugyancsak ki lehetne dolgozni egy közös koncepciót a határsávok jobb kihasználására. Közös tervefnk igényesek. Céljuk népeink java, feltétele — a béke és a biztonság. Or­szágaink következetesen hoz­zájárulnak a szocialista közös­ség országai egységének szilár­dításához, testvéri kapcsolataik további elmélyítéséhez, a szo­cialista integráció komplex programjának sikeres megva­lósításához. Lengyelország és Csehszlová­kia a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség többi orszá­gával együtt aktívan hozzájá­rul a világbéke biztosításához, következetesen megvalósítják az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet Záróokmá­nyában leszögezett elveket, a nemzetközi kapcsolatokban, hozzájárulnak a bizalom lég­körének kialakításához, az álla­mok és népek egymás mellett élése alapvető demokratikus elveinek és normáinak biztosí­tásához. Ebben a szellemben és eb­ben az irányban fejlesztjük a ba­rátságot és a testvériséget a szocialista közösség országai­val. közöttük a hozzánk oly közeli Csehszlovák Szocialista Köztársasággal. E törekvések értelmét az európai kommu­nista és munkáspártok 1976 jú­niusában megtartott berlini ér­tekezletén Edward Gierek elv-, társ. a LEMP KB első titkára a következő szavakkal fejezte ki: „Felbecsülhetetlen értékű Lengyelország és rendszerünk más országai számára a szocia­lista államok egysége. Az esz­mei, politikai és gazdasági kö­telékek a testvérorszáqokkal sokoldalú kedvező jeltételeket és garanciákat alakítanak ki a szuverenitás és a biztonság megszilárdításához, a dinami­kus fejlődéshez. Ennek az egy­ségnek a keretében az állam­közi kapcsolatoknak új típusait alakítottuk ki, amelyek a test­véri egységre és együttműkö­désre, a kölcsönös segítség­nyújtásra támaszkodnak. Ezek a kapcsolatok az internaciona­lizmus legteljesebb megvalósí­tását jelentik a gyakorlatban.“ Éppen ilyenek a lengyel- csehszlovák politikai, gazdasá­gi és közéleti kapcsolatok. Eb­ben a szellemben fogjuk őket tovább szilárdítani és fejlesz­teni saját népeink, a szocializ­mus és a világbéke ügyének javára. Kommentárunk Egy divatos fogalom lólába Irta: Rabay Zoltán Olvasóink már több ízben találkoztak a nemzetközi politikai életben legújabban kialakult, azelőtt nem használatos szóval. Mint minden más esetben, nem maga a szó, mint valaminek a kifejezési formája, hanem annak a tartalma a fontos. S ha idáig nem használatos szóra bukkan a gondolkodó, mindent megérteni vágyó ember, nem nyugszik addig, amíg nem fejti meg az ilyen szó igazi tartalmát, lényegét, azt a valamit, ami a szó írott, vagy beszédben kifejezett alakja mögött igazán rejlik. Keresi tartalmát, lényegét, hogy helyesen értelmezze, s a helyes értelmezés alap­ján használja, alkalmazza beszédében, írásaiban. Ez az utóbbi időben kialakult szó — inkább szóösszetétel — az eurokommu- nizinus. Az első pillantásra, mondhatnánk, nem is fest rosszul. Hiszen ma a kommunizmus szó (hasonlóan a szocializmushoz) sok min­denféle alakjában a legközkeletűbb fogalmak közé tartozik, s nemcsak azok használják, akik hívei és megvalósítói a kommu­nizmusnak mint tanításnak, mozgalomnak, politikai irányzat­nak ...! Ám ha az említett eurokommunizmus szót két részre fel­bontva fejezzük ki: európai kommunizmus, máris — még ha csak a formánál is maradunk — felmerül több kérdés. Mit fejez ki az eurokommunizmus, miben különbözik más kommunizmustól (vagy „kommunizmusoktól“), miért, mikor, kik és hol kezdték használni ezt a szót, mi újat rejt magában, illetve van-e egyál­talán új mondanivalója? A tudományos kommunizmust, mint elméletet, s mint mozgal­mat alapítói, Marx Károly és Engels Frigyes, s csakúgy az ô igaz követőik, azóta sohasem szorították egy ország, illetve világrész, vagy más földrajzi határok közé. Éppen ellenkezőleg! Kiindulva abból, hogy a munkásosztály és a dolgozók életkörülményei as egész világon, tehát nemzetközi méretben lényegében azonosak (s ez a lényeg pedig az, hogy kivéve saját erejüket, tudásukat, tehát a munkaerőt, nem tulajdonosai a társadalmi viszonyokat döntően meghatározó termelési eszközöknek, amiből kifolyólag a tőke tulajdonosai által kizsákmányoltak), a tanítást is, a tudo­mányos kommunizmust, a mozgalmat is, amely a kommunizmus­nak a társadalmi viszonyokban való megvalósítását követi, min­dig mint nemzetközi, internacionalista tanítást, mozgalmat értel­mezték. Lehet-e tehát egyenlőségi jelet tenni a tudományos és az „európai“, a földrajzilag elhatárolt kommunizmus közé? De folytassuk tovább! Olvasóink bizonyára emlékeznek a szá­zadunk ötvenes, hatvanas éveiben oly divatos kifejezésre (amely­ből szintén nem hiányzott a szóban forgó fogalom alapszava) — a nemzeti kommunizmusra. S ha már felidéztük ezt a már elcsé­pelt, ma már a tudományos kommunizmus ellenségei által seat emlegetett kifejezést, bizonyára visszaemlékezünk arra is, hogy e kifejezés szerzői eszel a fogalommal akarták burkolni annak az általuk táplált irányzatnak a lényegét, amely ugyan nem mert nyíltan szembeszállni a nemzetközi kommunizmussal, a tu­dományos kommunismus követőivel és megvalósítóival, célja vi- ssont ez volt, amint est as e jelssó jegyében sservesett akkori ellenforradalmi megmosdulások s a jobboldali Opportunismus és a revisionismus irányzatainak erőfeszítései ma már világosan bizonyítanak. A nemsetkösi kommunizmusnak ma ugyanesek as ellenségei hasonló célt követve ma ij erőfessítéseket tessnek a nemsetkösi kommunismus, a nemsetkösi kommunista mosga- lom, annak nemsetkösi egysége ellen. Csupán egy jelsőt változ­tattak meg: a nemseti helyett európai lett az új jelző. így akar­ják elkülöníteni, szembe állítani, elszakítani az „európai“ — mert ugyebár mi itt Csehszlovákiában, Magyarországon, a Szov­jetunióban, az NDK-ban stb. nem vagyunk európaiak! — kom-< munista mozgalmat, tehát az európai tőkés országok kommunis­ta mozgalmát a nemzetközi kommunista mozgalomtól s minde­nekelőtt a Szovjetuniótól, a többi szocialista országtól, ahol a tudományos kommunizmus jegyében épülő új, kizsákmányolástól mentes társadalmi rend, mint a nemzetközi kommunista mozga­lom legnagyobb vívmánya példát mutat és erős támasza az otta­ni munkásosztálynak és dolgozóknak. S észrevehetjük, megint csak kilóg a lóláb, a nacionalizmus — ez az internacionalizmus­sal szöges ellentétben álló burzsoá irányzat! S ha nem is tisztán nemzeti formájában, mert az már elcsépelt, mert azt már lejárat­ta a történelem az ötvenes meg hatvanas évek tapasztalatai alapján, hát „európai“, értsd nyugat-európai köntösbe öltöztetve. „Az imperialista központok — hogy leplezzék ezeket a kom- nmnistael lenes igyekezeteiket és céljaikat — az utóbbi időben új divatos fogalmat agyaltak ki. Az »eurokommunizmus« jelsza­vával — amelyet igyekeznek több nyugat-európai pártra rásüt­ni — a valóságban csak egy célt követnek, hogy e pártok politi­káját és ideológiáját alávessék a monopolisztikus burzsoázia osz­tályérdekeinek és szükségleteinek.“ (Idézet „Az európai békéért és haladásért“ című írásból, amely megjelent az Oj Szó 1977. jú­nius 29-i számában.) Az eurokommunizmus fogalom új, vagy inkább felújított, ám nem új sem a tartalma, sem a lényege, s a célja sem. Ezt bizo­nyítják a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung 1977. június 29-én közzétett egyik kommentárjának, amely a londoni közös-piaci csúcs értekezletét méltatja, ily világosan kifejtett szavai is: „... A valamikor oly habozó, s most meg forrófejű amerikaiakat a kilencek csoportja méltán emlékeztetheti arra, hogy ő volt az, amely az emberi jogok témáját még Carter előtt felfedezte, s mi több, sokkal konkrétabb formában. Nem utolsósorban ez az álláspont is elősegítette az eurokommunizmus kifejlesztését. Már ezért is szükséges, hogy a kilencek csoportja következetes le­gyen: hogy az eurokommtinistákra gyakorolt nyomás megmarad­jon.“ Ez nem igényel semmiféle kommentárt, magyarázatot. Vegyes fogadtatásban részesült Carter döntése ELMARAD A B—1-ES GYÁRTÁSA (CSTK) — Az amerikai köz­vélemény vegyes érzelmekkel, megkönnyebbüléssel, de egyút­tal meglepetéssel vette tudomá­sul Carter elnök döntését, mi­szerint az amerikai elnök egye­lőre nem engedélyezi a B—1-es hadászati bombázó sorozatgyár­tását. * Carter tavalyi választási kam­pánya során a repülőgépet még „eqzotikus fegyverként“ emle­gette és a gyártásra vonatkozó terveket „felesleges pénzfecsér- lésnek“ minősítette, amerikai politikai körökben mégis úgy vélték, hogy ellentétben válasz­tási ígéreteivel, engedélyezi a B—l esek gyártását. Az infláció következtében az említett repülőgéptípus gyártá­si költségei becslések szerint 117 millió dollárra rúgnak, vagyis a B—1-es lenne az ed­dig gyártott legdrágább harci repülőgép. A katonai légierő 244 darab repülőgép gyártását kérte és ennek gyártási költ­ségei meghaladnák a 100 mil­liárd dollárt . Carter elnök döntését min­den bizonnyal erősen befolyá­solta az a körülmény, hogy fél­ti népszerűségét és nem mel­lőzhette a B—1-esek gyártása ellenzőinek véleményét sem, és ezért úgy tűnik, hogy elhatá­rozása nem Is annyira a lózan ész győzelme, mint Inkább ame­rikai katonai stratégák véle­ményének eredménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom