Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-29 / 177. szám, szerda
AZ EURÓPAI BÉKÉÉRT ÉS HALADÁSÉRT A harc folytatódik f (Folytatás a 3. oldalról) A berlini konferencia záródokumentuma reális képet adott a jelenlegi helyzetről. Bár jelentős haladást sike- rült elérni a feszültség enyhítése te rén, az értekezlet résztvevői „egyidejűleg hangsúlyozzák, hogy a világbékét még távolról som sikerült biztosítani, és az enyhülés még mindig nem szilárd, hogy a tartós biztonság és együttműködés megteremtésének útján még súlyos akadályokat kRll leküzdeni". A nemzetközi imperializmus politikájának „lényege nem változott meg“. Számos tervének és céljának csődbe jutása az elmúlt évben is bebizonyította, hogy pozíciói az erőviszonyok megváltozása következtében meggyengültek, és ina már „nem képes semmissé tenni a szó cializmus történelmi vívmányait, sem megállítani a haladó erők, a népek felszabadításáért és függetlenségééri küzdő mozgalom előrehaladását". Ugyan akkor azonban a legutóbbi fejlemények egyúttal azt is bizonyítják, hogy továbbra is az imperializmus jelenti a legfőbb veszélyt a békére, a népek függetlenségére és egyenjogúságára nézve, és fő forrása a fegyverkezést hajsza felélesztésére irányuló új kísérleteknek, döntő akadálya a fegyverkezés csökkentésének és a leszerelésnek. Az Észak-atlanti Szövetség Tanácsa nemrég megtartott ülésének határozatai inkább a hidegháborúnak, mint a nemzetközi feszültség enyhülésének hangján szólnak. Ez az ülés újabb ösztönzést adott a NATO-tagállamok katonai kiadásai rendszeres növelésére, katonai potenciálja nagyszabású korszerűsítésére, és egy olyan távlati program kidolgozására, amely a hatalmas fegyvergyártó monopóliumoknak tovább biztosítaná a halált hozó fegyverek gyártásából eredő egyre fokozódó nyereséget. Ez adja meg a választ arra, miért ütközik a népeknek a fegyverkezés csökkentésére és a leszerelésre Irányuló erőfeszítése egyre újabb akadályokba. Éppen a berlini dokumentum joggal hangsúlyozza, hogy „annak az ellenállásnak a leküzdése, amelyet a NATO- tagállamok reakciós körei, az összes konzervatív erők tanúsítanak, halaszthatatlanul földrészünk népeinek életbe vágó kérdése.“ Az európai kommunista és munkáspártok értekezlete pontosan és egyúttal előrelátóan felbecsülte a nemzetközi imperializmus erőinek terveit és célkitűzéseit. Teljes határozottsággal leleplezte az antikommunizmust, amely „a múltban Is és a jelenben is az imperialista és a reakciós erők eszköze nemcsak a kommunisták, hanem az összes többi demokraták és a demokratikus szabadságjogok ellen vívott harcában." A konferencia a haladó demokratikus és békeszerető erők figyelmét arra a tényre hívta fel, hogy az imperializmus és a reakció erői „a kommunista pártok és a szocialista országok, főleg a Szovjetunió ellen, a szocializmus és a haladás erői ellen kampányt indítanak, amelynek célja, hogy diszkreditálja a kommunisták politikáját és eszményeit a néptömegek szemében, hogy megbontsák a munkás osztály egységét, valamint a demokratikus és a népi erők együttműködését", frgen, éppen ezt a célt követve indítottak az elmúlt egy esztendő folyamán a nemzeközi imperializmus és reakció erői hazug rágalmazó kampányokat a szocialista országok ellen, köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el len Is A reakciós erőket rendkívül nyugtalanítja, hogy nemzetközi viszonylatban számukra annyira kedvezőtlenül alakulnak az erőviszonyok. A berlini konferencia ismét jelentős felhívást tett közzé annak érdekében, hogy Európában és az egész világon jöjjön létre a szocialista forradalmi, haladó, demokratikus és békeszerető erők széles frontja a nemzetközi imperializmus politikája ellen, a militarizmus és a monopoltőke ellen. Az imperializmus hatalmas erőfeszítést tett, hogy ezt a fejlődést megtorpedózza és legalább az antimllitaris- ta erők egységét megbontsa. A szocialista országok ellen szégyenteljes rágalmazó kampányokkal Igyekezett egybefogni a legkülönfélébb politikai erőket a chilei fasisztáktól és a nyugatnémet revansistáktól kezdve a polgári kormányok hivatalos képviselőin keresztül egészen egyes szocialista és szociáldemokrata pártokig. Minden erejével igyekezett bekapcsolni ezekbe a szocialistaellenes kampányokba legalább némely nyugat-európai kommunista pártokat. A berlini értekezlet az Igazsághoz hűen megmutatta ezen imperialista akciók és beavatkozások alapvető céljait és értelmét, amely akció „a béke, a biztonság és az országok együttműködése közvetlen veszélyeztetésének forrásai.. Egy évvel a berlini konferencia után elmondhatjuk, hogy a nemzetközt imperializmus és reakció próbálkozásai csütörtököt mondtak. Ugyanez mondható el a szocialistaellenes kampányokról is. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes határozottsággal folytatta az ezen akciók elleni küzdelmei, és — a konferencia határozataival összhangban —> tovább mélyítette és bővítette internacionalista együttműködését számos nem szocialista ország testvérpártjaival is. Éppen ez az együttműködés tette lehetővé széles nemzetközi méretekben azt, hogy az ideológiai harc élét a közös osztályellenesség ellen, az európai és a nemzetközi feszültségenyhülés ellenzői ellen fordítsuk. Az internacionalista egység elmélyítéséért Az elmúlt egy esztendő azt is bebizonyította, hogy minél élesebb harcot vívott a nemzetközi imperializmus és reakció a nemzetközi feszültség enyhülése ellen, a haladás erői ellen, annál inkább fokozódott a forradalmi és a haladó erőkben annak tudatosítása, hogy feltétlenül meg kell szilárdítani és erősíteni a kölcsönös szolidaritást a közös ellenség elleni harcban, a közös célokért vívott küzdelemben, meg kell szilárdítani és el kell mélyíteni a proletár nemzetköziség elvének érvényesítését. Ezt kimondottan kiemelték a Béke és Szocializmus című folyóiratról áprilisban folytatott tanácskozás vitája során, amikor az egész világ kommunista és munkáspártjainak küldöttsé gei kiemelték mozgalmuk fejlődésének ezt a lényegbevágó kérdését. A tőkésországokban azonban olyan nézetek is tapasztalhatók, miszerint a kommunista és a munkásmozgalom egysége „a múltnak valamiféle csöke- vénye“. A kommunista mozgalmat csak afféle „találkozóknak tekintik," „ahol vitatkoznak, előadják ellentétes nézeteiket stb." Ezzel összefüggésben azt a követelményt hangoztatják, hogy „a proletár Internacionalizmust hozzá kell Idomítani a modern kor szükségleteihez“. Vajon milyen hozzáidomítás- ról lehet Itt szó? Nyilvánvalóan olyanról, amely alapjában elvetné az internacionalizmus lényegét. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a szovjet pártküldöttség vezetője a berlini konferencián pontosan fellemezte a proletár internacionalizmust, amely a jelenlegi nemzetközi feltételek közepette nemcsak teljes mértékben érvényes, hanem amelyet egyre sürgetőbben érvényesíteni kell. E fogalom tartalma mindenekelőtt a munkásosztály és minden ország kommunistáinak szolidaritása a közös célokért vívott harcban, a nemzeti szabadságért és a társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolidaritás, a testvérpártok önkéntes együttműködése, amelynek során teljes mértékben tiszteletben tartják az egyes pártok egyenjogúságát és függetlenségét. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben és fenntartás nélkül támogatja Brezsnyev elvtárs kijelentését, miszerint „az az elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői már több mint szúz éve a kommunisták, nagy jelentősegét teljes mértékben ma is megőrzi.” A nemzetközi imperializmus erői nem véletlenül összpontosítják támadásukat a proletár internacionalizmus elve ellen. Lépésről lépésre meg akarják bontani a kommunista mozgalom egységét, éket akarnak verni főként a tőkésországok és a szocialista országok testvérpártjai közé. Abból a megállapításból Indultak ki, amelyet tavaly április 26-1 számában az amerikai International Herald Tribune úgy fogalmazott meg, hogy ha sikerül elszakítani a nyugat-európai pártokat a Szovjetuniótól, olyan szakadás következik be, amely stratégiailag az Egyesült Államoknak kedvez. A politikai befolyásolás, a durva nyomás, a háborús fenyegetés, az ígéretek és a sértegetések különféle formáinak kombinálásával igyekeznek befolyásolni a kommunista és munkáspártok politikáját. Arra törekszenek, hogy különféle manővere zésekkel megnyerjék őket a szovjetel- I an esség álláspontjának, bevonják őket a kommunistaellenes kampányokba, semlegesítsék a monopolkapitalizmus ellen vívott harcukat, és befogják őket az Észak-atlanti Szövetség szekere elé. A legszókimondóbb amerikai vezetők nem titkolják, hogy az egyes kommunista és munkáspártok vezetőségeinek állásfoglalásait elsősorban aszerint fogják megítélni, milyen mértékben hajlandók alávetni magukat az Északatlanti Szerződés fegyelmének. A francia Le Nouvel Observateur ez idei február 27-1 számában arra a megállapításra jut, hogy „a NATO-hoz való hűség és a kommunista pártok szófogadása rövid időn belül az egész nyugati épület alapjává válhat." Az imperialista központok — hogy leplezzék ezeket a kommunistallenes igyekezeteiket és céljaikat — az utóbbi időben új, divatos fogalmat agyaitok ki. Az „eurokommunizmus" jelszavával —• amelyet igyekeznek több nyugateurópai kommunista pártra rásütni —- a valóságban csak egyetlen célt követnek, hogy e pártok politikáját és ideológiáját alávessék a monopnliszti- kus burzsoázia osztályérdekeinek és szükségleteinek. A berlini értekezlet határozatai felfegyverezték a kommunistákat az osz- tályelleneség nyomásának ezen „modern" formái ellen is. Az európai tőkésországok kommunista és munkáspártjai Jelenleg vitathatatlanul bonyolult és igényes feladatok előtt állanak. A nemzetközi erőviszonyokban a szocializmus javára történt alapvető változások, a kapitalizmus általános válságának kiéleződése, valamint a feszültségenyhülés folyamatának pozitív hatása — mindez sokkal kedvezőbb feltételeket teremt a társadalom forradalmi és szocialista megváltoztatásáért folytatott további küzdelemhez. Másrészt azonban az osztályharc körülményeinek bonyolult volta a fejlődés jelenlegi fázisában, az egyes tőkésországok differenciálódása lényegesen növeli az Igényeket minden egyes kommunista és munkáspárt elemző és gyakorlati politikai tevékenységével szemben. A marxista—leninista elvek, a forradalmi harc és a szocializmusért vívott küzdelem elveinek helyes egybekapcsolása az egyes országok különleges konkrét feltételeinek tiszteletben tartásával igényes feladat, és a gyakorlatban megvalósíthatatlan különféle utak keresése nélkül, tévedések, hibák és fogyatékosságok nélkül. Már Lenin figyelmeztetett arra, hogy a fejlett országokban, tehát azokban az országokban, amelyekben „fejlettebbek a szervezési hagyományok", nagyobb az opportunista irányzatok veszélye. Ezért okvetlenül világos kritériumokkal el kell különíteni az emlí* tett és törvényszerű útkeresést a rao- nopolisztikus burzsoázia nyomásának való engedéstől, bármilyen opportunista alkalmazkodástól, amelynek során a saját politikáját a burzsoázia érdé keinek vetik alá. Berlinben mind a 29 részt vevő' kommunista és munkáspárt egyértelműen leszögezte, „hogy elvetnek minden olyan politikát és világnézetet, amely a munkásosztályt lényegében aláveti a tőkés rendszernek“. Ez világos és döntő szempont, kifejezi a munkásosztály és a monopoliszti- kus burzsoázia osztályérdekel közötti kibókíthetetlenséget, s ez a kritérium pontosan kijelöli a határt egyrészt a alkotó útkeresés, másrészt a jobboldali opportunizmus, az osztályellenség nyomásának való engedés között. Mozgalmunk egész fejlődésében harcolni kellett egyes egyénekkel és csoportokkal, akik, illetve amelyek osztályszempontból Idegen helyre kerültek. Kész csoda lenne, ha a nemzetközi imperialista erők nyomása csökkenne most, amikor a kommunista és a munkásmozgalom olyan nagy sikereket ért el. Santiago Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára teljes mértékben magáévá tette, és nem titkolt örömmel ápolgatja az „eurokommuniz- must". A berlini értekezlet határozataival szöges ellentétben támogatja az ellenségnek azt a törekvését, hogy a tőkésországok kommunista partjait szem- behelyezzék a szocialista országok kommunista pártjaival és nyilvánvaló szovjetellenes magatartásával mocskolja a szocialista országokat. A berlini értekezlet hangsúlyozza, „hogy a dolgozók érdekei közösek, és közös akcióik fontos szerepet Játszanak igazságuk védemében." A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy minden erővel szembe kell szállni a monopolista és az antikommunis- ta támadásokkal, mivel „a haladásért küzdő tiépi erők érdeke és a demokratikus feflődés Is megkívánja, hogy az antikommunizmus elszigetelődjön és vereséget szenvedjen.“ Ezt a közös kötelezettséget vállalta mind a 29 kommunista és munkáspárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja min* dennapos politikájában ehhez tartja ma- gát. Minden erejével azon fáradozik, hogy tovább szilárduljon és elmélyüljön a kommunista és munkásmozgalom egysége, hogy az európai kommunisták harci erőként szerepeljenek a feszült- ség további enyhüléséért, a leszerelés* ért, és az azon akadályok ellen vívott küzdelemben, amelyeket ezen erőfeszítés útjába a nemzetközi imperializmus erői gördítenek, hogy hatalmas erőt je- lentsenek a béke, a biztonság, ü'á együttműködés és a társadalmi halon dás Európájának építéséért vívott küZ' delemben. A berlini értekezlet eredményei ennek az erőfeszítésnek közös alapját adják — ahogy Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára hangsúlyozta a berlini konferencián mondott beszédében. „Mindinkább — mint bár- mikor a múltban — bebizonyosodik a szolidaritásnak és az egységnek, mini mozgalmunk akcióképessége kimeríthetetlen forrásának a jelentősége.“ Ford bírálja Cartert (ČSTK) — Carter elnök kormánya „rossz lépést tett" a Szovjetunióval való kapcsolatok elmélyítése felé vezető úton, és most magatartásának átértékelésére törekszik — jelentette ki a U. S. News and World Report című amerikai hetilapnak adott interjújában Ford, volt amerikai elnök. Ugyanakkor reményének adott hangot, hogy október 3-a után a két országnak sikerül hosszú lejáratú egyezményt kötnie a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról, amely helyettesítené az eddig érvényes vlagyivosztoki Ideiglenes egyezményt. Mint már közöltük, a napokban elnyerte függetlenségét francia Afar és Issza terület. Az új állam, amely Dzsibuti Köztársaság néven vált függetlenné, az afrikai földrész 49. független állama, felvételünkön a fiatal állam elnöke, Hassan Gouled Aptidon ünnepélyesen leteszi az esküt, (Teleioto. ČSTK — APJ Ismét Jumzsagijn Cedenbal a mongol államfő (ČSTK) — A nagy népi hu- rál, a június 19-i választások utáni első ülésén ismét Mongólia legfelsőbb képviselő-testüle- te elnökségének elnökévé választotta Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, s a kormány több tagját is megerősítette tisztségé* ben. Az ülésen a nagy népi hu- rál egészségügyi törvényt hagyott jóvá, melynek javaslatát március 15-én adták közra Kiéleződik a helyzet Dél-Koreában A koreai szakszervezetek nyilatkozata (ČSTK) — Az Egyesült Koreai Szakszervezetek Végrehajtó Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben határozottan elítéli a dél-koreai kormány háborús előkészületeit. A Pák Csöng Ht tábornok kormánya által megrendezett nagyszabású hadgyakorlatokkal kapcsolatban a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy azok kiélezik a helyzetet Dél-Koreában. A nyilatkozat továbbá követeli, hogy a dél-koreai kormány hagyjon fel minden békét veszélyeztető akcióval, s Korea tartós kettéosztására irányuló tevékenységével. Ű] SZÓ 1877. VI. 28.
