Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-15 / 163. szám, szerda
CARTER: HELYES IRÁNYÚ LÉPÉS Szovjet—amerikai tárgyalások az atomfegyverek teljes betiltásáról ÍME HÁNY L „ SORBAN A polgárháború óta első ízben MA VÁLASZTÁSOK SPANYOLORSZÁGBAN (ČSTK) — Mint arról idei márciusi moszkvai látogatása során Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szovjet kollégájával megegyezett, Washingtonban hétfőn megkezdődtek az amerikai—szovjet tárgyalások az atomkísérletek teljes betiltásáról. A szovjet küldöttséget Igor Morohov, a Szovjetunió Atomenergia-felhasználási Állami Bizottságának elnöke, az amerikai küldöttséget pedig Paul Warnke, a Leszerelési és a Fegyverkezés Feletti Ellenőrzési Ügynökség igazgatója vezeti. Az említett témán kívül megbeszéléseket folytatnak, az atomfegyverek terjesztésének betiltásáról is. James Carter amerikai elnök tegnapi Washingtonban megtartott sajtóértekezletén az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat „helyes irányú lépésnek“ tekinti. Megállapította továbbá, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai „nem rosszttk“, amit a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló új szerződés megkötéséről folytatandó megbeszélések is bizonyítanak. Carter azonban ismét jogot formált a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásra az ún. „emberi jogokért indított kam- pánnyalü kapcsolatban. Az amerikai törvényekre hivatkozva az amerikai elnök kitért a válaszadás alól arra a kérdésre vonatkozóan, hogyan ítéli meg Ben Chavis és az ún. wilmingtoni tízek többi tagjainak esetét, akiket faji megkülönböztetés elleni harcukért összesen 283 évi börtönbüntetésre ítélt. A KERESKEDELEM A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK FONTOS ELEME (ČSTK) — Washingtonban ülésezett az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács végrehajtó bizottsága, amelyen részt vettek a végrehajtó bizottság szovjet és amerikai tagjai, több amerikai társaság és szovjet szervezet vezető képviselői, valamint Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere és Michael Blumenthal amerikai pénzügyminiszter. A végrehajtó bizottság elemezte a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének jelenlegi helyzetét és távlatait. Az ülésszak rámutatott arra, hogy az amerikai kizsákmányoló körök a kereskedelmet a szovjet—amerikai kapcsolatok fontos elemének tekintik és annak további fejlesztésére törekszenek. Az amerikai pénzügyminiszter tolmácsolta Carter elnök üzenetét, amely hangsúlyozza, hogy a gazdasági, ipari és műszaki együttműködés kedvezően befolyásolja az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdaságát, hozzájárul a világbéke megőrzéséhez és megszilárdításához. Az osztrák belügyminisztérium álláspontja „NINCS OK” AZ SS-TALÁLKOZÚ BETILTÁSÁRA (ČSTK) — Bécsben hivatalosan közölték, az osztrák belügyminisztérium engedélyezte, hogy június 18-án és 19-én Braunauban — Hitler szülővárosában — SS-találkozót rendezzenek. Az SS-egységek provokációs összejöveteléről van szó, akiket felelősség terhel a második világháborúban tömegesen elkövetett gaztettekért. A semlegességről szóló szövetségi alkotmánytörvény, a független és demokratikus Ausztria felújításáról szóló államszerződés szerint az országban tilos a fasiszta szervezetek tevékenysége. Annál feltűnőbb az osztrák belügyminisztérium álláspontja, amely kijelentette, hogy „nincs ok a braunaui találkozó betiltására“. A városban már széles körű előkészületek folynak az SS-találkozó- ra. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kremlben fogadta a japán-szovjet barátság parlamenti csoportjának az elnökét, Hirohide Isidu japán munkaügyi minisztert. EMIL WOJTASZEK lengyel külügyminiszter június végén a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására hivatalos baráti látogatásra Mongóliába utazik. TITO jugoszláv elnök Belgrádban fogadta Odvar Nordli norvég kormányfőt. FORLANI olasz külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson Pekingben tartózkodik, tegnap fogadta Li Sien Mien, Kína Államtanácsának alelnöke. PRÁGA és Algír barátsági hete alkalmából megrendezett ünnepségekre az algériai fővárosba érkezett Zdenék Zuska főpolgármester vezetésével a csehszlovák főváros nemzeti bizottságának küldöttsége. LAOSZ Legfelsőbb Népgyűlése tegnapi ülésének küldöttei a mezőgazdaság áljami irányítását célzó új adó- és vámpolitikáról tárgyaltak. A CISL olasz szakszervezeti szövetség tegnap Rómában megkezdte 8. kongresszusát. Az ötnapos konferncián a több mint tíz küldött a szakszervezetek további feladatairól tárgyalt. Az IZRAELI hatóságok tavaly 60 000 arab hazafit börtönöztek be. Az izraeli KP KB központi lapjának jelentése szerint az izraeli megszállók ellen kifejtett tevékenységért kerültek börtönbe. AZ ARGENTIN KB vezető képviselői felszólították a kormányt, hogy azonnali hatály- lyal vessenek véget a fasiszta terrorista csoportok akcióinak. HAVANNÁBAN megkezdte tanácskozását az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottsága (ECLA), amely a nőknek a kontinens gazdasági és szociális fejlődésében való részvételéről tanácskozik. (ČSTK) — A hétfőről keddre virradó éjszaka Spanyolországban befejeződött a választási kampány. Ma 23,6 millió spanyol polgár járul az urnák elé, hogy az 1936-os polgárháború megkezdése óta először válasz- szón közvetlen és titkos szavazással új parlamentet. Százötvenhét politikai párt és választási csoportosulás 5343 képviselője pályázik a képviselőház 350 és a szenátus 207 helyére. A spanyol választók ma arról döntenek, hogy ki dolgozza ki az új alkotmányt s ki vezeti majd a harcot az ország nehéz gazdasági helyzetének felszámolásáért. Maga a tény, hogy választásokat rendeznek, a demokratikus erők nagy sikere, de nem ez a végcél. A kommunisták, a szocialisták, a kereszténydemokraták és a liberálisok is azon a véleményen vannak, hogy a választások lezárják Spanyolország demokratikus változásainak első szakaszát. Viszonylag rövid idő alatt a demokratikus ellenzék több jelentős követelményét valósították meg az országban. Csaknem minden politikai foglyot szabadon bocsátottak, feloszlatták a francóista szakszervezeteket és a fallangista pártot is. Legalizálták a vezető demokratikus szervezeteket, beleértve a kommunista pártot is, s visz- szatérhettek hazájukba a spanyol politikai emigráció képviselői. A jobboldali erők azonban megtartották pozícióikat a kormányapparátusban, a pénzügyi és a gazdasági körökben, a fegyveres erőkben, s a lakosság bizonyos részénél tekintélyük további megerősítésére törekszenek. A demokratikus erők, élükön a kommunista párttal, a létező nehézségek ellenére mindent megtettek jelöltjeik érdekében. Felszólították a spanyol polgár rokat, hogy szavazatukat azokra adják le, akik a szabad Spanyolországért harcoltak és harcolnak, akiknek valódi érdeke, hogy a demokratikus változások visszafordíthatatlanok legyenek. Köszönet a szolidaritásért (ČSTK) — A Venezuelában tartózkodó Luis Corvalánt fogadta Oswaldo Alvarez Paz, a venezuelai szenátus elnöke,valamint Gonzalo Barrios, a képviselőház elnöke. A Chilei Kommunista Párt főtitkára a két politikusnak megköszönte a chilei néppel való szolidaritást és azt, hogy Venezuela különféle nemzetközi fórumokon több ízben elítélte a chilei fasiszta junta gaztetteit és az emberi jogok meg-, sértését. „A fegyverkezés helyett az egészségügyre és oktatásra költsön többet a kormány“ — hirdetik a melbourne-i egyetemisták transzparensei. Az ausztrál kormány ugyanis úgy döntött, hogy a jövőben fokozza fegyvervásárlásait. " (ČSTK — TASZSZ-felvétel) májusi jelszavai között az egyik első helyre sorolta a felhívást: „Nem mondunk le Japánnak a Kuril-szigetekre való jogáról!“ Igeit kétséges, vajon a Japán KP vezetőségének az irányvonala, amely burzsoá nacionalista hangulatok hangsúlyozására irányul — és főként az említett nyílt levél közzététele — segít-e szilárdítani a párt belső és nemzetközi pozícióját. Ellenkezőleg, a nemzetközi tapasztalatok és a Japán KP tapasztalatai is arra tanítanak, hogy a marxizmus—lenlnizmus- tól és a proletár internacionalizmustól való eltérés, valamint a burzsoá ideológiának tett engedmények és az ehhez az ideológiához való alkalmazkodás végül is a párt tekintélyének elvesztéséhez, a dolgozókra gyakorolt befolyásának gyengüléséhez és az ország munkásosztályától való elszakadáshoz vezet. A Japán KB vezetősége nyílt levelében a marxizmus—leninizmus klasszikusaira hivatkozik, hogy igazolja az ún. „területi kérdésben“ megindított szovjetellenes kampányát. Minden elfogulatlan olvasó előtt világos azonban, hogy e levél szerzői megpróbálják saját elképzeléseik szerint magyarázni a klasszikusoknak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó egyes kijelentéseit, illetve azok értelmét. Az igazi marxisták—leninis- ták mindig is elvileg megengedhetetlennek tartották, hogy határkérdések kommunisták között vita tárgyát képezzék. „Csak legyen egység a tőke igája ellen, a proletár diktatúráért folyó harcban, — a nemzeti határok ... miatt a kommunistáknak nem kell összekü- lönbözniök“ — hangsúlyozta Lenin (Művei, 30. kötet, 291. oldal, Szikra, Budapest 1953). És ha a JKP vezetősége, amint azt a nyílt levél mutatja, a területi viták szításának útját választotta, akkor ez az álláspont összeegyeztethetetlen a marxizmus—leninlzmussal, és semmi másnak nem lehet minősíteni, mint a proletár internacionalizmustól való eltávolodásnak. Talán valóban létezik „megoldatlan területi kérdés“, amelyről a levél szerzői igyekeznek meggyőzni a japán közvéleményt? Nem, ilyen kérdés nincs. E kérdéseket a reakciós körök mesterségesen hozzák létre, amelyekhez — ahogy az a levélből nyllvá»való — a Japán KP vezetői is csatlakoztak. Ismeretes, — és ezt ugyancsak a háborús és a háború utáni években aláírt nemzetközi dokumentumok is rögzítik —, hogy Japán a második vl- vllágháború következményeként a Kurll-szigetekre vonatkozó minden jogáról, jogi és egyéb igényeiről lemondott. Az 1945. február 11-én a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Brl- tannia vezetői által aláírt krími egyezmény meghatározta, hogy a Kuril-szigeteket a Szovjetunió kapja. Japán ezt a határozatot pontosan és egyértelműen megerősítette a San Francíscó-1 szerződés aláírásával. Természetesen a Szovjetunió és Japán kapcsolatában nyitott a békeszerződés kérdése, amelynek a többi között véglegesen meg kell majd határoznia a határokat. Ez azonban nem indok annak feltételezésére, hogy a két ország között „megoldatlan területi kérdések“ lennének. A helyzet ilyen formában való feltüntetése nem felel meg a valóságnak. Azok az állítások, hogy a béke- szerződés megkötésekor a Szovjetuniónak területi engedményeket kell tennie, nyilvánvalóan egyoldalúak, és céljuk a második világháború eredményeinek felülvizsgálása. Ismeretes, hogy a Szovjetunió kész a békeszerződés megkötésére Japánnal. Igen gyorsan meg lehetne ezt tenni, ha a japán fél e kérdéshez való viszonyulásában figyelembe venné a második világháború következményeként kialakult realitásokat. A kialakult nemzetközi kapcsolatokban — amint ez Európa példájából is kitűnik — megerősítették és elfogadták a háború utáni határok sérthetetlenségének elvét. Ez az elv természetesen Ázsiára Is vonatkozik. A Szovjetunió nemegyszer kifejtette e kérdésekkel kapcsolatos elvi álláspontját nemcsak a japán kormánynak, de a Japán KP vezetőségének is. A szovjet fél semmiféle alapot nem adott olyasmi hangoztatására — amint ez a levél is teszi —, hogy az SZKP és a JKP között valamiféle külön- megállapodások léteznének. A Japán Kommunista Párt vezetőségének az a kísérlete, hogy egyoldalú nyilatkozatait az ún. „területi kérdéssel“ kapcsolatban valamiféle meglevő egyezményként tüntesse fel, enyhén szólva alaptalan. Helyénvaló emlékeztetni rá, hogy a JKP vezetősége nem első ízben folyamodik hasonló kampányok kibontakoztatásához. Az SZKP és a JKP küldöttségeinek 1971-ben megtartott tárgyalásai után az Akahata c. újság számos * olyan anyagot tett közzé, amelyek elferdítik a békeszerződésről e tanácskozásokon folytatott véleménycsere tartalmát. Ezzel kapcsolatban az említett újság állandó moszkvai tudósítójának nyilatkozatot adtak, amelyben egyebek között szó van arról, hogy az ún. „területi kérdést* már negyedszázaddal ezelőtt megoldották az idevonatkozó nemzetközi dokumentumok. Ezért, természetesen ezt a kérdést, amelyet a JKP küldöttsége vetett fel, nem vitathatták meg a pártok közötti tárgyalásokon, mivel az államközi kapcsolatokat érinti. A japán állami vezetőkkel a békeszerződésről folytatott tárgyalásokon, belevéve az 1973— 75-ben legmagasabb szinten megtartott tanácskozásokat is, a szovjet fél teljes határozottsággal kijelentette, hogy a törvénytelen területi igények, amelyeket a japán fél a Szovjetunióval szemben támaszt, nem szolgálhatnak alapul a szerződésről való megállapodás eléréséhez. A Japán KP vezetői nyilván szintén ismerik a japán kormánynak tett javaslatunkat, hogy folytassunk eszmecserét, és írjuk alá a jószomszédi kapcsolatokról és az együttműködésről szóló szerződést, amely alapvető fordulatot jelenthetne a két ország viszonyában, elősegítené a bizalmatlanság maradványainak leküzdését és a sokoldalú kölcsönösen előnyös együttműködés kiépítését. A JKP egyes vezető képviselői provokatív módon kijelentik, hogy a vitás kérdéseket az ún. „nemzetközi igazságosság“ alapján kell megoldani. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az „Igazságosság“ fogalma osztályjellegű. Nincs és nem lehet absztrakt igazságosság abban a társadalomban, amely antagonlsztíkus osztályokra oszlik. A nemzetközi igazságosság jelszavával a Japán KP vezetői ténylegesen azt követelik, hogy egy szocialista államtól területet csatoljanak el egy burzsoá állam javára annak ellenére, hogy jól tudják, hogy ezt a területet a japán és az amerikai reakció a Szovjetunió és más szocialista országok biztonságának kárára kívánja felhasználni. Á nemzetközi problémák megoldásához való, az osztályszempontokat figyelmen kívül hagyó hozzáállás nagy károkat okozhat a nemzetközi kommunista és demokratikus mozgalomnak és maguknak a japán haladó erőknek is. A Japán KP vezetői nem takarékoskodnak a haladó és békeerők egységére vonatkozó felhívásokkal, hangsúlyozva, hogy ezt az egységet az erre vagy arra a problémára vonatkozó nézetek azonossága alapján kell elérni. Ezeket a felhívásokat azonban, sajnos, nem támasztják alá konkrét tettekkel. Ez különösen szemléletesen nyilvánul meg a szovjet—japán kapcsolatok különböző aspektusait érintő kérdésekben. Az utóbbi években a Japán KP vezetői igyekeznek elhallgatni e kapcsolatok fejlődésének pozitív momentumait. Ezzel szemben felvetnek és szándékosan kiéleznek kérdéseket, amelyekre vonatkozóan országaink véleménye eltérő. Kinek használ ez? Biztosan nem a közvélemény azon részének és azoknak a politikai köröknek Japánban, amelyek kiállnak a Szovjetunióval való jó kapcsolatokért, hanem azon reakciós erőknek az országban és annak határain kívül, amelyek azt kívánják, hogy a szovjet—japán kapcsolatokat állandó feszültség és konfrontációk jellemezzék. A Japán Kommunista Pártnak ez az álláspontja nem felel meg sem a japán, sem a szovjet nép érdekeinek, azon népek érdekeinek, amelyek békében és barátságban kívánnak élni. A távol-keleti és ázsiai biztonság érdekeinek sem felel meg és éles ellentétben áll a nemzetközi feszültség enyhülésének és a nemzetközi együttműködés kibontakoztatásának folyamatával.
