Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-15 / 163. szám, szerda

AZ IDŐ ÜTŐERÉN

Négyszemközt a hetvenöt éves Ján Poničon nemzeti művésszel

1902-ben született Očovában, első közléseinél még a Rob nevet is használja. Iskoláit Banská Bystricában és Losoncon végezte, Prágában jogi doktorátust szerzett. Első verseskötetének címe Vagyok, gondolkodom, érzek és látok, szeretek mindent, csak a sötétséget gyűlölöm (1923). A szlovák provincializmus ellen harcol, forradalmi költő. Költészetének lírai ereje a Furcsa Jankóban (1941), azonkívül az Álom a mezsgyén (1942) című kötetében nyilvánul meg. Fontosabb verseskötetei: Leszerelés (Demontáž, 1929), Esti fények (Ve černe svetlá, 1931), Angara (1934), Felkelés (Povstanie, 1946), A/, idő ütőerén (Na lepne čias, 1943). Legismertebb prózai művei a Megindultak a gépek (Stroje sa pohly, 1935) című publicisztikai regénye, »a Jó és rossz időkből (Z čias-nečias, 1949) című történeti elbeszélései, a háborús évek novelláinak gyűjteménye Egyedül (Sám, 1945) címmel, Élni kell (Treba žiť, 1946) regénye stb.

— Mielőtt a Szlovák Szép- irodalmi Könyvkiadó, a mai Tatran igazgatója lettem, a magyar szerkesztőség (a Madách Könyvkiadó elődje) vezető szerkesztője voltam. Ebben a minőségben gyakran ellátogattam Magyarországra, kapcsolatba kerültem magyar írókkal, szerkesztőkkel, kiadókkal, bepillantást nyertem a kiadók munkájába. A magyar irodalommal még mint diák ismerkedtem meg, Losoncon érettségiztem magyar gimnáziumban, így jól ismertem a magyar klasszikusokat. Magyar nyelvtudásom tette lehetővé, hogy az említett pozíciót be- tölthessem s hogy figyelemmel kísérjem a magyar irodalom fejlődését.

# t)n 1958—59 között a magyar szerkesztőség vezetője volt, 1959—1964-beu pedig a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója, tehát a magyar szerkesztőség igazgatója is. 4 magyar szerkesztőség küldetése a hazai magyar irodalom ápolásán kívül szlovák és cseh szerzők műveinek fordítása volt. Ünnek csak egy verseskötete jelent meg magyarul, a Tavaszi rapszódia című versválogatás 1961-ben. Miért?

— Nem lett volna illő, hogy a vezető szerkesztő vagy az igazgató a saját verseit fordít- tassa. Az Európa Könyvkiadó gondozásában viszont a szlovák lírát bemutató sorozatban én is hblyet kaptam. Egy időben szó volt róla, hogy az Európa válogatást ad ki a verseimből, de aztán semmi sem lett belőle. Talán nincs rá igény, hogy úgy mondjam.

Orosz, ukrán, német, bolgár, sőt francia nyelven is megjelent néhány versem, antológiákban szereplek. Egyébként a költészetem iránt nincs túl nagy érdeklődés. Proletárköllő- nek tartanak, az osztályharcról, sztrájkokról, tüntetésekről írtam — s nálunk ez már nem aktuális téma. Külföldön sem; ahogy figyelem, a költészet fejlődése inkább lírai. A kritikusok véleménye szerint a politikai versek ma már nem divatosak, így aztán felesleges őket propagálni. Persze nekem lírai verseim is vannak, de ezekről valahogyan megfeled keznek

§ Mi a véleménye a kritikusok véleményéről?

— Nehéz vitába bocsátkozni a kritikusokkal. De egy biztos. Az én egész irodalmi munkásságomat a kritika nem ajná- rozza, nem fogadja kegyeibe. Az is különös, hogy a hetven- ötödik születésnapomon nagy ünneplések lesznek, de a könyveim nincsenék piacon.

# Ezek szerint raktáron sincsenek.

— Raktáron sincsenek, az igaz. De miért? Mit gondol, az életművemből készült válogatás hány példányban jelent meg? Ezerben. A régi köteteim jelentek meg ilyen kis példány- számban a harmincas években. Az első kötetem már csak az Egyetemi Könyvtárban található, meg néhány régi elvtársnál, esetleg bírósági akták között, amennyiben a bíróságok megőrizték. Ugyanis némelyik elvtársnál megtalálták a verseimet, s ennek megfelelően szabták ki az ítéletet. Az ítélet is úgy hangzott, hogy mivel a vádlottnál megtaláltuk Ján Rob-PoniCan könyvét, ez azt bizonyítja, hogy a vádlott kommunista.

£ A legtöbb kiadást a Furcsa Jankó című elbeszélő költeménye érte meg.

— Először negyvenegyben jelent meg. Elkobozták. Persze tiltakoztam, azzal érveltem, hogy történelmi téma, igazán nincs benne semmi államellenes, az nem jelent veszélyt az államra, hogy a favágók fejszével vonulnak a tankok, repülőgépek ellen. A könyvet végül is átengedték. A szlovák állam főügyésze vádat akart emelni Smrek ollen, aki a Furcsa Jankót kiadta és ellenem. Ugyanis van benne egy jelenet, amikor Jankó király elmegy a favágóhoz és megkérdi, hogy ha az erdő valamennyi fája egyetlen nagy fává változna, ki bírnátok-e dönteni. A favágók nemmel felelnek, erre Jankő király azt mondja, hogy akkor fogjatok össze és a világ urai lesztek. Ez természetesen azt jelenti, hogy világ proletárjai, egyesüljetek. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy perbe fogjanak. Két-liárom évi börtön fenyegetett, de az ügy végül Is elsimult. Nemrégiben tudtam meg, hogy Bánovce nad Bebravouban például Tiso elnök előtt szavalták a Furcsa Jankót.

# Több színpadi művet, rádiójátékot írt. A Jánošík témát is feldolgozta.

— Jánošík című drámámat a kritikusok is elismerik, színházban mégse játsszák, sőt remény sincs rá, hogy játszani fogják. Tizenkét képből áll, ötven szereplő, ötven statiszta kell a színre viteléhez. Persze változtatni lehetne rajta. Amikor a dráma megjelent, Janko Borodáč mindjárt mondta, hogy mit képzelsz, a Szlovák Nemzeti Színház prózai együttesének csak huszonnégy tagja van.

# Műfordítóként is ismert ...

— Sokat fordítottam németből, oroszból Moliére-színműveKULTURÁLIS HÍREK

0 Moszkvában megjelent a Szovjet költészet hatvan éve című jubileumi antológia a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. A négy nagy kötetből álló antológiában több mint ezer szovjet költő verse látott napvilágot.

0 Klagenfurt városi tanácsa Ingeborg Bachman irodalmi díjat létesített, amely ez évben kerül először kiosztásra. A négy évvel ezelőtt tragikusan plhunyt írónő Klagenfurtban született.

# Ar Idei Grannies díjakat,

a hanglemez Oscar díjait Los Angelesben kiosztotta az amerikai National Academia of Recording and Sciences. Solti György karmester Bizet Carmen operájának és Richard Strauss És imigyen szólott Zarathustra című zeneművének lemezfelvételeiért a bizottság két Grannies-díjat adott.

# Dante Pokla a témája Bemard Buffet francia festő a párizsi Salerie Garnier-ban megnyílt kiállításának. Hét festményt és tizenegy rézmetszetet állított ki az elkárho- zottakról.

két is. Sok Ady fordításom van (amit senkinek sem mutattam meg), s azonkívül lefordítottam a Toldi első részét. Ezl sem látta még senki.

# Nemrég jelent meg visz- .szaemlékezéseinek első kötete. Mikor várható a folytatás?

— A viharos ifjúság az 1920—38 közötti időszakot tárgyalja. Az volt a célom, hogy hű képet adjak arról a korról, amit mi, DAV-isták átéltünk. A második kötet tulajdonképpen nem folytatás. A gyermekkoromat és a tapulmá- nyaimat írtam meg, regényesí- tett formában. A korrektúrát már jelezték, a tervek szerint szeptemberben jelenik meg A hódító címmel a Slovenský spisovateľ gondozásában.

Nagy ünneplések lesznek, nemcsak itthon, Magyarországon is. ján Poničannak e hó 16— 17-én szerzői estje lesz Székesfehérvárott és Budapesten. Milyen kár, hogy A hódító nem jelenik meg hamarabb.

KOPASZ CSILLA

HASZNOS KÉZIKÖNYV

Az orosz szakos pedagógusok figyelmébe

A korszerű idegen nyelvi oktatás koncepciója megköveteli annak az elvnek a következetes érvényesítését, hogy a tanulók ne a nyelvről tanuljanak, hanem a nyelvet tanulják, és azt konkrét szituációkban, lehetőleg minél szélesebb témakörben alkalmazzák.

Ezt az elvet hivatott támogatni az orosz nyelv iskolai oktatásában az a terjedelmét tekintve ugyan vékony, tartalmilag azonban rendkívül hasznos és gyakorlati értékű könyvecske, melyei a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó jelentetett meg So žiakmi po rusky [Beszeljünk oroszul a tanulókkal) címmel. Az alapiskolák orosz szakos pedagógusainak szánt kézikönyv szerzői Raisa Guliková és Elena Kováčiková. E hasznos könyvecske kiadása által a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériumának egyik olyan intézkedése öltött testet, amely az 1973. évi, az orosz nyelv oktatásával foglalkozó szlovákiai konferencia határozatainak szellemében fogant.

A szerzők az alapiskola orosz szakos tanítóinak ajánlják művüket az orosz nyelv tanítási óráinak megszervezése és a szakköri foglalkozások segédeszközeként. A könyvet azonban haszonnal forgathatják a gimnáziumok és a szak- középiskolák orosz szakos tanárai is. A kézikönyv összeállításához a szerzők az orosz nyelvi órákon végzett megfigyeléseiket, szovjet szakkönyveket és a Russzkij jazik za rubezsom című szovjet folyóiratot használták fel.

A kézikönyv négy részből áll. Az első rész tartalmazza azokat a kifejezéseket, melyekre az orosz nyelvórákon és szakköri foglalkozásokon a

leggyakrabban van szükség.

A második rész, mely A tanítási óra elején címet viseli, olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek a tanítási óra elején használatosak (jelentés, a jelenlevő és a hiányzó tanulók ellenőrzése, a hibák kijavítása). A munka megszervezése a tanítási órán című harmadik rész olyan kifejezéseket közöl, amelyeket a tanító és a tanulók a tanítási óra folyamán használnak, mint például a házi feladat ismertetése, a szemléltetőeszközök használata, szövegelemzés, írásbeli és nyelvtani gyakorlatok stb. A kézikönyv negyedik részét egy kis terjedelmű szótár alkotja, amely az előző három rész témaköreivel kapcsolatos szavakat és olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek az oktatási folyamat megszervezése, vagy a tanulók orosz nyelven való> levelezése alkalmával szükségesek.

A szavakból és a kifejezésekből a könyv szerzői szubsz- titúciós modelleket állítottak össze a tanítási órán előfordulható témakörök és szituációk szerint. A szubsztitúciós modellek lehetővé teszik az egyes szavak és kifejezések kombinálását különféle variációkban. Egyes kifejezésekhez a szerzők rövid kommentárt is fűztek, figyelmeztetve a felhasználás különféle lehetőségeire.

Ez a hasznos kis kézikönyv, amely az első ilyen jellegű kiadvány hazai iskoláink számára, bizonyára jó segítséget nyújt majd a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak is az orosz nyelv iskolai oktatásának eredményesebbé tételéhez mind a tanítási órák, mind pedig a szakköri foglalkozások során.

SÁGI TÓTH TIBOR

MÁR MÁS A HELYZET

A MATEMATIKA ÉS A* FIZIKA TANÍTÁSÁRÓL

Harsány kacaj söpri el a

verssor végét. Kacagnak az Ipolysági (Šahy) Alapiskola diákjai, de az egyik kis kíváncsi még egyszer elmondatja velem a versikét:

„Számtan, mértan, fizika,

Doktor Köves tanítja.

Köves tanár magyaráz,

Engem meg a hideg ráz“.

Mosolyognak, fintorognak. Azután az egyik kislány (!) büszkén kijelenti:

— Mi szeretjük a matekot, meg a fizikát.

Elé áll egy tömzsi fiú.

— Nem mindenki imádja, de úgy általában értjük, és ha valaki valamit ért, akkor ugyebár már más a helyzet. Ilyen versikét ma senki se farag.

☆

Néhai dr. Köves István tanárnak, a tanítóképzőben használt matematikai- és fizikatankönyv egykori írójának bizonyára jobban tetszene az ipolysági kisdiák válasza, mint a versike, melyet diákkorunkban mi költöttünk. Dr. Köteles János, az Ipolysági Alapiskola igazgatója pedig joggal lehet büszke arra, hogy távollétében is ilyen véleményt mondanak diákjai a matematikáról meg a fizikáról. Amikor találkozunk, nem kell mesterkélt módon „exponálnom“ a beszélgetés témáját. Elég felidéznem a kisdiák véleményét:

— Nem mindenki imádja a matematikát meg a fizikát, de úgy általában értik, és ha valaki valamit ért, akkor ugyebár más a helyzet...

— Nálunk hagyományos ezeknek a tantárgyaknak a szeretete.

Szerényen hallgat arról, hogy saját maga egyetemi tanulmányokat folytatott, még doktori címet is* szerzett. Pál Dezső pedagógus nevét említi, Alágy Emil és Békési László igazgatóhelyettesek szaktudásáról szól, dicséri Kiss Ferencire, Rigó József, Pásztor Gábor, Pásztor Miklósné pedagógusok oktató-nevelő munkáját. És hangsúlyozza:

— Az alsó tagozatosoknál, a negyedik és ötödik osztályokban már részben szakosítva

tanítjuk a számtant, mérlant.

Bekerül a noteszbe Nagypál József tanító neve, mert ez az ő érdeme.

— A szokásos olimpiákat megelőzve, tantárgyi versenyt szoktunk rendeznie

Sok diák nevét kellene felírni, hiszen az iskola 592 tanulója közíil a ..házi“ verseDr. Köteles János igazgató

(A szerző felv.)

nyékén sokan érlek el kiváló helyezéseket az idén is, pedig nem volt egyik verseny sem nyílt, nevek helyett számok szerepeltek a dolgozatokon, a teljesítményt pontozással értékelték, és ha valaki nem érte volna el a helyezésnek megfelelő teljesítményt, nem osztottak volna díjat. Erre még nem volt példa. A járási versenyen helyezést elért tanulók nevét azonban illő feljegyezni, így kerül noteszbe Halász Erika kilencedikes, majd Szabó István, Berta Mária nyolcadikos tanulók neve.

— Nem / jelent különösebb problémát a mi tanulóink számára az ilyen versenyzés még .akkor sem, ha szlovák tanítási nyelvű iskolákból érkezett versenyzőkkel mérik össze tudásukat, mert a szlovák nyelvű kifejezésekre, meghatározásokra a tanórákon mindenkit megtanítunk.

Megint dr. Köves jut eszembe, akiről a versikében mi azt mondtuk. hogy „magyaráz“. Valós meghatározás volt ez annak idején, mert szegényes volt az isláola felszerelése, néhány táblflzat, körző, vonalzók. Ha valamit meg akart értetni velünk, csak magyarázott, magyarázott. És most dr. Köteles mit mond?

— Fontos, nagyon fontos tényező az is, hogy jó az iskola segédeszközökkel való ellátása. Kevés is, ha azt mondom, hogy jó. Helyesebb gazdagnak mondani.

Űjabb név kerül a noteszbe: Gál Imre. A szülői munkaközösség elnökének a neve, mert az igazgató véleményezésére fel kell figyelnem:

— Nem fukarkodnak a szülők sem, ha anyagi támogatásra van szükségünk.

Az oktatás problémájára visszatérve az igazgató megjegyzi:

— Újat nem mondok azzal, hogy döntő volt, és ma is az, hogy mindig jól összeválogattuk a pedagógusokat. Nálunk nincsenek „mindenes“ beosztású tanerők. Szakosítva tanítunk minden tantárgyat. Osztottan tanítjuk a nyelveket is. A tantárgy alapos ismerete, szeretete nélkül nem képzelhető el igazi, jó oktató-nevelő munka. És siker sem.

Mindezt persze nemcsak az igazolja, hogy az ipolysági kisdiákok harsányan kacagnak, amikor a matematikát és fizikát csúfoló versikét hallják. Igazolja ezt a pályaválasztási felelős, Bodzsár László tanító is:

— Negyedik éve követem nyomon, tartom számon tanulóink pályaválasztását. Természetes, hogy a tanulók 35 százaléka továbbtanuló. Ha gimnáziumban, szakközépiskolában jelentkeznek felvételi vizsgára, nem okoz nekik problémát a matematika. Természetes az is, hogy a többiek 50 százaléka a kulcsfontosságú iparban helyezkedik el, a felvételi vizsgákon matematikai, fizikai tudásuknak nagy hasznát veszik. A vizsgákon mindig megfelelnek. Csak az esetleges helyszűke miatt kell módosítani néhány tanulónk pálya- választását.

Szívből kacaghatnak tehát az ipolysági kisdiákok, mert úgy tanítják nekik a matematikát és a fizikát, hogy értik, szeretik. És akkor ugyebár más a helyzet, mint régebben volt.

HAJDÜ ANDRÁS