Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-08 / 156. szám, szerda
„Teljesíteni a feladatukat a központilag irányított és döntő fontosságú építkezéseken. Ezekre összpontosítsuk a legnagyobb teljesítményű építőipri gépeket, a tapasztalt szakembereket, és ezeken a beruházásokon teremtsük meg a folyamatos anyagszállítás feltételeit. Maradéktalanul kell teljesíteni azokat a feladatokat, amelyek Szlovákia fővárosának, Bratislavának fejlesztéséből és a CSSZK területén épülő beruházásokból adódnak a szlovákiai építőipari szervek számára“. Ilyen célokat tartalmaz az SZLKP március végén megtartott ülésének határozata. Az említett feladatok az 1976—1980-as évekre előirányzott komplex beruházási programra, tehát a legfontosabb energetikai, gép- és vegyipari, közlekedési és egyéb építkezésekre vonatkoznak. Az SZLKP Központi Bizottsága határozatának értelmében az állami és a gazdasági szerveknek kiemelten kell foglalkozniuk a központilag ellenőrzött és kiemelt beruházások építőanyaggal, gépekkel, tapasztalt munkaerővel, műszaki káderekkel való ellátásával. Ez a meghatározás nem kíván kiilö- nö°°bb magyarázatot, mindenki számára világos és érthető. Sajnos, számos fontos építkezésen két hónappal az SZLKP KB íilése után sem változott sokat a helyzet. Az ilyen beruházások közé tartozik a Jaslovské Bohunicé- ben épülő atomerőmű is. Ezen az építkezésen a bratislavai Hydrostavnak — amely a beruházás fő kivitelezője — jelenleg kb. 500 munkaerővel többre lenne szüksége ahhoz, hogy a rájuk háruló feladatokat a kitűzött határidőre el tudják végezni. Az idő sürget, hiszen az atomerőmű első, 440 megawatt teljesítményű .energiablokkjának próbaüzemeltetését a tervek szerint egy év múlva meg kell kezdeni. Az említett vállalat vezetőségében működő kommunistáknak nincs könnyű feladatuk. Joggal várnak azonban segítségei a Bratislavai Mélyépítő Vállalat vezérigazgatóságától és az SZSZK Építésügyi Minisztériumától, mert az eddigi ideiglenes megoldások — a dolgozók átirányítása az építkezés legsürgősebben befejezésre váró részeire — a továbbiakban még bonyolultabbá tehetik a helyzetet. A szóban forgó vezérigazgatóság és minisztérium a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottsággal karöltve főleg a hiányzó munkaerők mielőbbi megnyerésében nyújthat segítséget. Addig, amíg ezen a fontos építkezésen a munkák menete nem kerül összhangba az ütemtervvel, a mélyépítő vállalatok, illetve az SZSZK Építésügyi Minisztériuma keretében kell átcsoportosítani erre az építkezésre a szükséges számú dolgozót. Nem engedhető meg, hogy az említett okok következtében késsen a V-l-es atomerőmű technológiai berendezéséinek szerelése. Az ilyen döntő fontosságú építkezésen már nem lenne szabad megtörténnie annak, hogy hiányozzanak a tehergépkocsik és kotrógépek, amelyek nélkül nem lehet meggyorsítani az egyes objektumok építésének befejezését. Az első Voronyezs-típusú hazai atomerőmű építésével kapcsolatos problémák megoldását nem véletlenül sürgetjük. Az ilyen jellegű akadályok egyéb kiemelt és központilag irányított építkezéseken is gyakran felmerülnek. Találkoznak velük a ružomberoki Északszlovákiai Papírgyár, valamint a Királyhelmeci fKráf. Chlmec) Bútorgyár építői is, éppen ezért ezeken a beruházásokon is hasonló megoldásokat kell alkalmazni kiküszöbölésükre, mint az atomerőmű építésénél. S ha csak lehet, még a nyári szabadságidő megkezdése előtt, mert ez az időszak még tovább bonyolíthatná az ütemtervek teljesítését. Sajnos, még nem működik minden egyes szlovákiai országos jelentőségű beruházáson az építkezés üzemi pártbizottsága, amelynek fő küldetése az ott dolgozó alapszervezetek, pártcsoportok, kommunnisták munkájának irányítása, függetlenül attól, hogy melyik vállalathoz tartoznak. Azokon a helyeken, ahol az építkezés üzemi pártbizottsága még nem működik, a közvetlen beruházó üzemi pártbizottsága érvényesítheti politikaiszervezési funkcióját. Tanácskozásaira meghívhatja az egyes kivitelező vállalatok építésvezetőit, a szerelőcsoportot, illetve a pártcsoportok vezetőit, hogy közösen keressenek megoldást a felmerülő problémák megoldására. Ezt a módszert például a humennéi Chemlon üzemi pátbizottsága már hosszabb ideje sikeresen alkalmazza. A kiemelt és döntő fontosságú építkezéseken felmerülő problémák olyan bonyolultak, hogy a járási és a kerületi pártbizottságok rendszeres és aktív segítsége nélkül aligha tudnák őket sikeresen megoldani. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a járási pártbizottságok szemet hunytak a helyi jellegű építkezések megkezdése felett, holott azok nem szerepeltek az állami tervekben. Ugyanakkor nem tesznek eleget azoknak a feladatoknak, amelyek a társadalmi fontosságú építkezések megvalósításából hárulnak rájuk. Ilyen esetekben a kerületi pártbizottságoknak kellene bírálóan felelősségre vonni az illetékeseket, hogy a beruházások terén ne sértsék meg a pártfegyelmet. A központilag irányított építőipari vállalatok igazgatóira gyakran ,,nyomást“ gyakorolnak annak érdekében, hogy az állami tervben nem szereplő járási, illetve, helyi jellegű építkezést megkezdjék. Ezek minden esetben lassítják a kiemelt beruházások megvalósítását. Az olyan igazgatók is jól tudják, hogy helytelenül járnak el, akik engedélyt adnak az állami tervben nem szereplő építkezések megkezdésére.- A fejlett szocialista társadalom építésének érdekei — amint azt az SZLKP KB márciusi ülése is hangsúlyozta — a kerületi és a járási nemzeti bizottságoktól is megkövetelik, hogy saját területükön is biztosítsák és ellenőrizzék a lakások, a járulékos beruházások építésének menetét, s ugyanakkor koordinálják a kiemelt és döntő fontosságú beruházásokon részt vevők munkáját, s aktívan bekapcsolódjanak a felmerülő nehézségek kiküszöbölésébe. Csupán a párt-, az állami és a gazdasági szervek közös munkájával érhető el, hogy a CSKP XV. kongresszusán kitűzött célokat — amely az eddigi legigényesebb beruházási programunkat is tartalmazza — sikeresen elérjük. Ezt kell állandóan szem előtt tartaniuk mindenekelőtt a kiemelt és a legfontosabb beruházásokon dolgozóknak. JAN RAJNIÜ Az SPS—420 as motoros járvaszecskázó a lejtős terepen is jó munkát végez Jehaitűségéhez méltó figyelemmel Tömegtakaimony-gazdálkodós egy szlovákiai értekezlet tükrében A növénytermesztés irányításáért és szervezéséért felelős mezőgazdasági szakemberek egy-egy jelentős időszak kezdetén már hagyományosan találkoznak, hogy a múlt eredményeinek és hibáinak következetes elemzésével még biztosabbá tegyék az új feladatok hiánytalan teljesítését. A legutóbbi — Banská Bystricában megtartott — szlovákiai tanácskozás témája a tömegtakar- mány-gazdálkodás, és ezen belül is elsősorban a szálas takarmányok termelése, betakarítása, valamint tartósítása volt. ján Janovic, az SZSZK mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztere beszámolójában részletesen elemezte a helyzetet, és az eredményeket bizonyító adatok mellett több olyan negatívumot is említett, amelyek bizony nem válnak a mezőgazdasági dolgozók dicséretére. Nem titok, hogy a takarmányozás az .állattenyésztés meghatározó tényezője. Az első és legfontosabb feladat a takarmánytermesztés intenzitásának fokozása, egyrészt a nagyobb hozamok elérésiével, másrészt pedig a jobb tartósítási eljárásokkal. Tavaly Szlovákiában az évelő takarmányokból — szénában számítva — 56,7 mázsa volt a hektáronkénti átlaghozam, ami alig jobb a háború előttinél. És ez még nem minden, hiszen a kis hozam.egy része is tönkrement a tartósítás során. Például a tavaly készített silónak és szenázsnak csak 39 százaléka -tartozott az első osztályba és 15 százaléka rossz — osztályon aluli — minőségű volt. Az 1971—72-es évben a tartósított takarmány 85 százaléka volt kitűnő, illetve jó minőségű. Tartalékok rejlenek a szárítók kihasználásában is. Az idén 170 szárítóban 280 000 tonna zöldlisztet kell készíteni. Teljesíthető feladat ez, még akkor is, ha 83 000 tonnával több a tavalyinál. Szükséges, hogy egy- egy szárító legalább 2000 munkaórát üzemeljen és ezalatt 1800 tonna szárítmányt készítsen. Nem mellékes azonban, hogy az egyes szárítók ezt a feladatot milyen energiafogyasztás mellett teljesítik. Szlovákiában tavaly egy tonna zöklliszt előállításához átlagosan több mint fél tonna átszáA takarmánybetakarító komplex gépcsoportban az első feladat a rendvágóké mított tüzelőanyagra volt szükség, ugyanakkor azonban vannak szárítók, ahol az energia- szükséglet mindössze 0,35 0,40 tonna. Ha 170 szárítóban csak két százalékkal csökkentik az átlagfogyasztást, akkor ez az idei tervek teljesítése mellett 2317 tonna átszámított tüzelőanyag megtakarítását jelenti, amivel a terveken túl jelentős mennyiségű zöklliszt készíthető. A vitában az egyes k-eriiletek, járások és mezőgazdasági üzemek képviselői beszámoltak arról, hogy a takarmánygazdálkodás szakaszán mit tettek és lesznek a jobb eredmények elérése érdekében. Az általánosan érvényes követelményeket és a mindenkire vonatkozó fel- adatokat fán Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára összegezte zárszavában. Amint kiemelte, Szlovákiában sűrűn vetett gabonát 800 ezer hektáron termesztenek, az évelő takarmányok, rétek és legelők összterülete jóval egymillió hektár felett van. Helyénvaló tehát, hogv a szálas takarmányok begyűjtését zöldaratásnak is nevezik, hiszen ezzel a munka jelentőségét hangsúlyozzák. Az, hogy csoportosan dolgozzanak a gépek, hogy legkésőbb három nap alatt megtöltsék és lezárják a siló-, illetve a szenázsvermet, hogy a betakarítás egy-egy szakasza maximálisan 7—12 napig tartson, és szükség szerint Az osztrák Reformwerke 60 százalékos lejtőn is használható fűkaszálója a szakemberek érdeklődésének középpontjában állt ....... ' (A szerző felvételei) az üzemek, valamint járások között átcsoportosítsák a gépeket, olyan alapkövetelmény, amit meg kell tartani, de aminél még többet kell tenni. Az egyes nagyüzemekben már szinte mindenre van felelős, de csak elvétve akad takarmányfelelős. Nagyon fontos például, hogy minden szénakazalnak, siló- és szenázsverem- nek legyen technológiai kártyája. Ezen fel kell tüntetni, hogy milyen minőségű növényt tartósítottak, mikor kezdték a begyűjtést és hány napig tartott a verem megtöltése. Milyen minőségű volt a takarmány amikor a növénytermesztők átadták az állattenyésztőknek és milyen volt akkor, amikor etetni kezdték. . A szárítók maximális és gazdaságos kihasználásának alapja a pontos munkaterv, amely részletesen meghatározza, hogv mikor és mit fognak szárítani. A tervezéskor gondolni kell a nem mezőgazdasági füves területek és az útszéli árkok növényzetének értékesítésére. Erre a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági üzemek kössenek szerződést. Az értekezlet második részét a betakarítási bemutató képezte, amelyre a ponikyi Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben került sor. A Szlovákia minden részéből érkezett szakemberek számára a bemutatott gépek — az osztrák Reformwerke 60 százalékos lejtőn is jól használható fűkaszálóját és rendsodróját kivéve — aligha jelentettek újdonságot. Korszerű volt viszont a munkaszervezés, amely összhangban állt a mai igényekkel. Az intenzív füter- mesztésre alkalmassá tett hegyi réten három csoportban dolgoztak a gépek. Az elsőt a rendvágók képezték, a másikat pedig a motoros járvaszecská- zók. Miután az utóbbiak be- gyűjtötték a rendre kaszált füvet. helyüket máris elfoglalták az IFA tehergépkocsik, amelyek a megtisztított területen szétszórták a műtrágyát. Időben elvégzett munka, összhang az egyes gépcsoportok között, jó minőség és kis veszteség jellemezte a látottakat, tehát mindaz, ami feltétele annak, hogy a mezőgazdasági üzemek a takarmánygazdálkodás szakaszán is törleszthessék a tavalyi adósságot. EGRI FERENC 1977. VI. 8. Döntő fontosságú építkezések
