Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-08 / 156. szám, szerda

A szocialista munkaverseny új irányelvei (Folytatás a 2. oldalról) szemben azok színvonala, szükségletei és feladatai szerint és ezektől függően feladatokkal bízni meg őket, segítséget nyújtani, törődni politikai és szakmai nevelé­sükkel, elért eredményeiket differenciáltan, érdem sze­rint értékelni és népszerű­síteni; dokumentációt vezetni a mozgalomról, törődni azzal, hogy a címek és a jelvények odaítélését minden dolgozó személyi okmányaiban nyil­vántartsák, továbbá fedezni a jelvények, oklevelek, zász­lók stb. beszerzésének költ­ségeit; a gazdasági és szakszerve­zeti szervek, a Szövetkezeti Földművesek és a Kisipari Szövetkezetek Szövetségé­nek szervei kötelesek: biztosítani a szocialista mun­kabrigádok céljainak kidol­gozását a munkahely konk­rét feltételeinek figyelembe­vételével és segítséget nyúj­tani e feltételeknek a cso­portos és az egyéni felaján­lásokban való érvényesítésé­hez; — rendszeresen értékelni és el­bírálni a szocialista munka­brigádok tevékenységének eredményeit, biztosítani a címek megvédésének követ­kezetes lebonyolítását, nép­szerűsíteni és általánosítani a legjobb tapasztalatokat. A gazdasági és a szakszerve­zeti szervek igen szorosan együttműködnek a többi társa­dalmi szervezettel a szocialista munkabrigádok mozgalmának fejlesztése és javítása terén, kölcsönösen egybehangolják te­vékenységüket s felhasználnak minden célszerű, a szocialista társadalomnak megfelelő neve­lési módszert és eszközt arra, hogy a kollektíva munkájának színvonala tartósan emelked­jen, kiegyensúlyozottan fejlőd­jön a szocialista munkabrigád- mozgalom minden területén, a „szocialista módon dolgozni — szocialista módon élni“ jelszó jegyében. 9. Zárérendelet A szocialista munkabrigádok­nak, a szocialista munka mű­helyeinek, üzemegységeinek, üzemeinek, vállalatainak és út­törőinek tevékenységét szabá­lyozó alapelvek 1977. június el­sejével lépnek érvénybe. Ezzel érvényét veszíti a szocialista munkabrigádoknak, a szocialis­ta munka úttörőinek, műhelyei­nek, üzemegységeinek, üzemei­nek és vállalatoknak tevékeny­ségét szabályozó, a Szakszerve­zetek Központi Tanácsának El­nöksége által 1971. április 7-én jóváhagyott irányelvei. Az alapelvekhez a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa ad magyarázatot. Felhívás a belgrádi lolóM eííll (ČSTK) — Az európai biz­tonság és együttműködés szov­jet bizottságának küldöttsége, «-■melyet A. Sityikov, a bizott­ság elnöke, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke vezetett, teg­nap a Szovjetunió külügymi­nisztériumában átnyújtotta Va- szilii Kuznyecovnak, a szovjet külügyminiszter első helyette­sének az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bi­zottsága felhívását, amelyet a közelgő belgrádi találkozó előtt fogadtak el. A. Sityikov ez alkalomból kije­lentette, hogy az európai or­szágok közvéleménye igyekszik kedvező feltételeket teremteni a helsinki Záróokmány határo­zatainak megvalósításához. Va­szilij Kuznyecov válaszában hangsúlyozta, a Szovjetunió mindent megtesz annak érde­kében, hogy a belgrádi talál­kozó konstruktív legyen és hoz­zájáruljon a feszültség továb­bi enyhüléséhez. NÉPPÁRTI GYŐZELEM A TÖRÖK VÁLASZTÁSOKON (ČSTK) — Bülent Ecevit Köztársasági Néppártja nyerte n törökországi általános válasz­tásokat. Ez már befejezett tény­nek tekinthető, a kérdés csak íiz. hogy abszolút többséggel-e vagy sem. Pártjának főhadiszál­lása már hivatalos tényként je­lentette be, hogy a 450 alsóházi helyből 226-ot szereztek. A végső eredményekre még várni kell. ötperces általános sztrájk Franciaországban TILTAKOZÁS A MU N KÁSG Yl LKOSS ÁG ELLE N (ČSTK) — A francia szak- szervezetek felhívására tegnap délután öt percre megállt az élet Franciaországban; a dol­gozók ezzel az ötperces jelké­pes sztrájkkal tiltakoztak a munkások megfélemlítését cél­zó merényletek ellen és kife­jezték szolidaritásukat a vasár­napi gyilkos támadás áldozatai iránt. Reimsben egy üveggyár dol­gozói néhány nappal ezelőtt sztrájkba léptek, tiltakozásul a CGT-bizalmi törvénytelen elbo­csátása ellen. A sztrájkolok megszállták az üzemet, és hogy megvédjék munkahelyüket az illetéktelenektől, a kapu elé sztrájkőrséget állítottak. Ezt az őrséget támadta meg vasbotok­kal, láncokkal, fütykösökkel egy fasiszta banda a vasárnap­ra virradó éjszakán. A sztrájko­ló munkások azonban a táma­dókat megfutamították. A ban­da rövidesen visszatért, de most más tűzfegyverekkel: gép­kocsikból több puskából tűzzel árasztották el a munkásokat, majd elmenekültek. A merénylők három munkást súlyosan megsebesítettek, egyi­kük Pierre Mailre, 37 éves, háromgyermekes családapa a kórházban belehalt sebeibe. A két másik áldozat állapota sú­lyos, de az orvosok remélik, hogy megmenthetik őket. A me­rénylet után országos tiltakozás lángolt fel. A baloldali pártok azonnal kifejezték felháborodá­sukat, a szakszervezetek kiad­ták sztrájkfelhívásukat. A gyászkoszorúk százait he­lyezték el a reimsi üveggyár kapujánál, ahol a banditák agyonlőtték Pierre Maitre mun­kást és két társát megsebesí­tették. A rendőrség elfogta az öt merénylőt: valamennyien a Cit­roen autógyár bérjegyzékén szerepelnek az úgynevezett CFT „üzemi szakszervezet“ tagjai. A Citroen hírhedt arról, hogy „szakszervezetnek“ álcázott bandát tart fenn, amelynek cél­ja a munkások megfélemlítése és a szakszervezetek elleni ter­rorakciók végrehajtása. Az FKP Központi Bizottsága és a Nanterreben tanácskozó 1100 kommunista képviselő, szenátor és tanácsnok közle­ményben bélyegezte meg a gyil­kos provokációt és kijelentet­te: A kommunisták azért har­colnak, hogy a demokratikus szabadságjogokat a dolgozók nyugalomban és biztonságban élvezhessék. KÁDÁR JÁNOS OLASZORSZÁGBAN (ČSTK) — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Andreotti olasz kor­mányfő meghívására tegnap hi­vatalos látogatásra Rómába ér­kezett. Olaszországi látogatása során megbeszéléseket folytat Giulio Andreotti miniszterel­nökkel, Giovanni Leone köztár­sasági elnökkel, s a parlament két kamarájának elnökeivel: Amintore Fanfanivál, illetve Pietro Ingraóval, majd találko­zik Giulio Carlo Argan római polgármesterrel s fogadja őt VI. Pál pápa is. Az olasz sajtó a látogatással kapcsolatban kiemeli a magyar —olasz kölcsönös kapcsolatok pozitív fejlődését. Kádár János csütörtökön fe­jezi be hivatalos olaszországi látogatását. Soares: A PSZP KORMÁNYZÁSRA ÍTÉLTETETT A kormányfő a jobboldalt hibáztatja (ČSTK) — „A Portugál Szo­cialista Párt arra ítéltetett, hogy kormányozzon" — mon­dotta Mario Soares portugál miniszterelnök a Diario de No- ticias című lisszaboni lapnak adott nyilatkozatában, s ezzel rámutatott a parlamentben ural­kodó erőviszonyokra. Soares, akinek kormányára az utóbbi hetekben a jobboldal egyre erősebb nyomást gyakorol, ez­úttal bírálatának élét taktikai­lag a jobboldali pártok ellen irányította s azzal vádolta őket, hogy a Portugál Kommunista Pártnak a politikai életből va­ló kizárásával akarják megza­varni az ország politikai egyen­súlyát. „A szélsőjobboldal túlfeszítet­te a húrt“ — mondotta Soares és arra figyelmeztetett, hogy mind ez ideig egyetlen jobb­oldali párt sem tett olyan ja­vaslatot, amely elősegítette volna a portugál belpolitikai helyzet javítását. Kommentárunk 1977. VI. 8. A mikor Adolfo Suarez Gon­** zales a múlt év júliusában új spanyol kormányt alakított, azt ígérte, hogy az ország de­mokratikus rendjét felújító po­litikai reformokat léptet életbe. Az azóta eltelt csaknem egy év megmutatta, hogy a kormány milyen tétován lát hozzá az ígéretek megvalósításához. Am­nesztiát hirdetett ugyan, de csak általánosat, s így a politi­kai foglyok egy része továbbra is börtönben sínylődik. A kormány eredetileg elutasította az SKP legalizálását, s az ügy elinté­zését a legfelsőbb bíróságra há­rította, amely 1977. április ele­jén hozta meg első döntését a kommunista párt tevékenységé­nek engedélyezéséről. Spanyol- országban még napjainkban is tiltott néhány baloldali politi­kai párt és szervezet tevékeny­sége. A Suarez-kormány ugyan hajlandóságot mutatott a Spa­nyolországban élő nemzetiségek autonómiájának biztosítására, de konkrét döntést nem hozott. Spanyolországban nagyon bo­nyolult a helyzet, s azt a de­mokratikus erők, valamint a konzervatív és szélsőjobboldali körök éles harca jellemzi. E harcban lelentős sikereket ér­nek el a demokratikus erők. Az egyik a kommunista párt lega­lizálása,, a másik a parlamenti választások június 15-ére való kiírása volt. A választásokon 126 politikai párt, köztük az SKP is indul. Suarez kormánya az új parlamenti választások kitűzésével teljesítette múlt évi ígéreteinek egyikét. Nincs kétség azonban afelől, hogy minden politikai reformnak, be­leértve a választások kiírását is, megvan a maga külpolitikai jelentősége is. A burzsoá de­mokrácia felújításával lehetővé akarják tenni, hogy Spanyolor­szág kikötések és korlátozá­sok nélkül a Közös Piac. eset­leg a NATO tagja lehessen. Habár a spanyol kormánykörök minden politikai reformot a burzsoázia érdekeinek megfele­lően igyekeznek felhasználni, az általános parlamenti válasz­Válosztósok Spanyoiorszáebon tások megtartása kétségtelenül pozitív lépés. A spanyol nép — 38 év után először — bele­szólást nyer a spanyol törvény­hozó szerv összetételébe. Fran­co diktátor uralma idején a spanyol cortes (parlament) 500 tagjából csupán százat válasz­tottak közvetlen szavazással. A jelöltek javaslása sem folyt de­mokratikus feltételek között. Egy részüket maga Franco ne­vezte ki, a jelöltek más részét pedig a francoisták irányítása alatt álló szervek határozták meg. 1970-ben például válasz­tásokat kellett volna tartani, de megtartásukat Franco nem engedélyezte. A választásokat — a szavazók csekély részvé­telével — csak 1971 októberé­ben tartották meg. A Neue Züri­cher Zeitung című burzsoá lap ekkor ezt írta: „Valamennyi megválasztott az ún. magasabb középréteghez tartozik, mivel csakis az említett csoport tag­jai tudtak nagy összegeket fi­zetni a jelöltségért.“ Habár a június 15-i választásokat olyan választási törvény szerint tart­ják, amelyben több jogos kifo­gásolni való akad, az idei vá­lasztások a Franco-korszak „vá­lasztásaihoz“ viszonyítva két­ségtelen haladást jelentenek. Ha nem említjük a Spanyol- ország egyes területein műkö­dő kis taglétszámú politikai pártokat, akkor a választáso­kon induló politikai pártokat három csoportba oszthatjuk. Az elsőt olyan pártok alkotják, amelyek a szocializmus, vagy a szociáldemokrácia eszméiből indulnak ki. Ide tartozik főleg a Spanyol Kommunista Párt és a Szocialista Munkáspárt, amelynek az országban nagy­számú követői vannak. A másik csoportot a burzsoá liberális és kereszténydemokrata pártok al­kotják, amelyek mérsékelt re­formokra és a nyugat-európai országokkal való szoros együtt­működésre törekszenek. Ezek a pártok támogatják a Suarez- kormány politikáját. A harma­dik csoportba az ún. Népi Szö­vetség tartozik, amely az év elején hét jobboldali, francois- ta beállítottságú párt tömörülé­séből jött létre. Az egyesítő kongresszust a „megváltoztat­ni amit kell, megőrizni, ami érvénvben van“ jelszó legyében tartották, miközben a hang­súlyt a jelszó második részére helyezték. A kongresszus vilá­gosan támogatta Franco politi­káját. Manuel Fraga Iribarne. a Népi Szövetség főtitkára, a Franco-kormány volt minisztere lett. 1969 januárjában, amikor Spanyolországban rendkívüli állapotot hirdettek ki, Iribarne ezt az intézkedést buzgón tá­mogatta. Tájékoztatásügyi mi­niszterként parancsot adott a lapok és könyvek elkobzására. A Franco-korszak végén kegy- vesztett lett, s ezért nem ne­vezték ki ismét tájékoztatás­ügyi miniszterré. Nemcsak Fra­ga Iribarne, hanem a Népi Szö­vetség számos más vezető sze­mélyisége is magas politikai tisztséget töltött be Franco rendszerében. A reakciós Népi Szövetség célul tűzte ki, hogy a szavazatoknak legalább egy- harmadát megszerzi. A Spanyol Kommunista Párt terjedelmes választási progra­mot hozott nyilvánosságra, amelyben választ ad az ország­ban végbemenő fejlődés vala­mennyi égető kérdésére. A program lerögzíti a munkások, a parasztok, az értelmiség, a kisiparosok és a kisbirtokosok igazságos követeléseit. A prog­ram Spanyolország szocialista jövőjére orientálódik. A kom­munisták a választásokon a de­mokratikus erők legfontosabb céljának azt tekintik, hogy minél jobban korlátozzák az új­fasiszta Népi Szövetség befo­lyását. amely a régi viszonyok megőrzésére törekszik. A liberá­lis burzsoáziának és politikai pártjainak is érdeke, hogy az újfrancoista erők ne győzze­nek a választásokon. A Népi Szövetség esetleges választási győzelme lelassítaná vagy meg­akadályozná a tervbe vett politi­kai reformokat. JAN BLANSKÝ TITO jugoszláv elnök fogad­ta a Jugoszláviában tartózkodó Arnaldo Forlani olasz külügy­minisztert. PHAM VAN DONG, a Vietna­mi KP KB PB’tagja, a VSZK Kormányfője moszkvai látoga­tását befejezve hazautazott. KENNETH KAUNDA zambiai elnök Helmuth Schmidttel az NSZK kancellárjával folytatott megbeszélései után — NSZK- bell látogatását befejezve, Lon­donba repült. A KUBAI KP KB meghívására Dobrivoje Vidicsnek, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bi­zottsága tagjának vezetésével Havannába érkezett a jugoszláv pártküldöttség. „Baráti” gesztus (ČSTK) — A Walter Becher vezette szudétanémet küldött­séget Becsben fogadta Rudolf Kirchschläger osztrák államfő. Becher a „szudétanémetek“ ne­vében „megköszönte“ az oszt­rák kormány és az osztrák ha­tóságok „baráti“ állásfoglalá­sát a szudétanémet napokkal kapcsolatban, amelyeket az el­múlt napokban tartottak Bécs- ben. Hangsúlyozta továbbá, hogy „ez a magatartás újra megerősítette az osztrák kor­mány megértő hozzáállását a szudétanémet kérdéshez“. Ausztria kormánya az állam- szerződéssel ellentétben enge­délyezte a szudétanémetek pro­vokatív és revansista találko­zóját Becsben. A provokációk a reakciónak kedveznek (ČSTK) — Szélsőséges harci csoportok folytatják provoka­tív akcióikat, hogy zavarossá tegyék a június 15-re kiírt par­lamenti választások előtti poli* tikai helyzetet. Alava baszk tartományban levő Vitoria vá­rosában bombarobbanás semmi­sített meg egy tévé-tornyot. Több mint 7 bombamerényletet követtek el Vizcaya baszk tar­tományban is. A spanyol demokratikus erők szerint az ilyennemű provoka­tív akciók a reakció malmára hajtják a vizet, amely meg sze­retné akadályozni a demokrati­kus változásokat Spanyolor­szágban. Helyreigazítás Lapunk tegnapi számában a A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége alkotmányá­nak (alaptörvényének) terveze­te sző végié be néhány értelem- zavaró sajtóhiba került. A 20. cikkely helyes szövege így hangzik: A szovjet állam a „Minden egyén szabad fejlődé­se, az összes ember szabad fej­lődésének feltétele“ kommunis­ta eszménnyel összhangban cél­jának hirdeti meg az állampol­gárok alkotó ereje, képességei és tehetsége, a személyiség sokoldalú fejlesztése reális le­hetőségeinek kibővítését. A 41. cikkely 3. bekezdése helyesen így hangzik: A kol­hozokban a munkaidő és a pi­henés tartamát a kolhozok alapszabályzatai határozzák meg. A 111. cikkely első monda­tának helyes szövege: az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsá­ban törvényhozási kezdemé­nyezési joga van a Szövetségi Tanácsnak és a Nemzetiségek Tanácsának, az SZSZKSZ Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének, az SZSZKSZ Minisztertanácsá­nak, a legfelsőbb államhatalmi szerveik által képviselt szövet­ségi köztársaságoknak, az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsá­nak és bizottságainak, a kama­rák állandó bizottságainak, az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek, az SZSZKSZ Leg­felsőbb Bíróságának és az SZSZKSZ Főügyészségének. A 122. cikkely második be­kezdése helyesen így hangzik: az SZSZKSZ újonnan megvá­lasztott Legfelsőbb Tanácsát a választások után legkésőbb két hónapon belül összehívja az előző megbízatási időszakban funkcióját betöltő elnökség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom