Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-25 / 173. szám, szombat
Elgondolkoztató tények A fasiszta veszély nem múlt el 1941. június 22. és 1977. június 19. — vasár napra esett mindkét dátum. A 36 évvel ezelőtti vasárnap hajnalán a hitleri fasiszta csapatok rajtaütésszerűen megtámadták a Szovjetuniót. A másik időpont az elmúlt hót végén megtartott SS-találkozó napját ielzi Braunauban, Hitler szülővárosában. Miért említjük együtt e két dá tumot? Több okból is. Egyrészt emlékezünk arra a szörnyű vérontásra, amelyet a hitleri Német ország állal kirobbantott második világháború, s különösen az antikommunizmus jegyében a Szovjt'iunió ellen megindított fasiszta támadás okozott. Másrészt figyelmeztetni szerelnénk arra, hogy Hitler ugyan már nem él, de egyre inkább hallatiják hangjukat követői, nemcsak a volt SS tisztek, hanem az ifjú generáció Hitlerjugend- csapatai is. A fasiszta fenyegetőzésre pedig a történelmi példa szomorú tanulsága szerint mindenkor azonnal fel kell figyelni. Branauban, a semleges (!) Ausztria e kisvárosában, nem véletlenül került sor éppen a hitlerista támadás 36. évfordu lójának előestéjén az újfasiszták összejövetelére. „Gondo san“ kiszemelt, időpont (de nemcsak időponti) volt ez, mintegy figyelmeztetve a világot: hiába halt meg Hitler (ha egyáltalán meghalt — mondják ök), itt vagyunk mi, az utódai ... Nos, valóban elgondolkoztató tények ezek, mindenekelőtt azért, mert napjainkban, a háború befejezése után 32 évvel hangzottak el. De nem kell egészen Biaunauba menni példákért. Az elmúlt hetekben tar- lották meg ugyanis Bécsben az úgynevezett szudétanémet találkozót. A bécsi Hősök-terén válogatott fasiszta gyüleke zet jött össze. A díszes társaságból nem hiányozhatott a Habsburg-di- nusztia egyik utolsó sarja, Olló sem, csakúgy, mint Becher, a szudé- lanémetek, és Burger az osztrák újfasiszták szószólója. Ezúttal a helyszínt választották meg szándékosan: ott akartak találkozni, ahol Hitler mintegy négy évtizeddel ezelőtt egyik beszédében kijelentette, hogy Ausztriát rövidesen „visszacsatolja a dicső német birodalomhoz“. Tehát „valóban méltó és történelmi volt a színhely“ a fasiszta csőcselék találkozójához. A bar- naingesek ellepték a teret. A kioszkokban kötet számra árulták Hitler beszédeit „emléktárgyakat" kínáltak (többek között horogkeresztes nyakláncokat és a hangszórókból a dokumentumfilmek zenéjéből jól ismert hitleri háborús indulók szóltak. A házak falait horogkeresztekkel és „Halál a kommunistákra!“ feliratokkal firkálták tele. Sajnos szokás szerint a hazánk szuverenitását sértő kijelentések is elhangzottak, a revansisták többek között egyes határmenti területeket követeltek vissza. Valóban hátborzongató, a 30-as, 40-es éveket idéző mozzanatok ezek. Az egészben az a legfelháboritóbb, hogy egy semleges ország — Ausztria területén sor kerülhetett egyáltalán ilyen revansista és nyíltan fasiszta találkozóra. Maga Bruno Kreisky kancellár azt állította, hogy „veszélytelen akcióról van szó, mert csak honfitársak találkoznak egy ártatlan víkenden.“ Vajon az osztrák kancellár ennyire naivan jóhiszemű lelt volna? Jellegzetes náci arckifejezés — Ulrich Rudel, a hitleri Luftwaffe egykori ezredese egy SS’ találkozón. (Telefoto: ČSTK — UPI) Alighal Miért nem akart akadályt gördíteni a szudétanémet nap megrendezése elé? Özönlöttek is az NSZI<-ból hajdani SS-tisztek és fiatal követőik. Az osztrák kormány magatartásán hiába csodálkozunk, hiszen nem csupán a volt hitle15 éves a FRELIMO A Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) megalakulásának évfordulója 1975. június 25-től egybeesik Mozambik függetlenségének az évfordulójával. 1962. június 25-én három kisebb mozgalomból alakult meg a FREMILO, de ez csak a por tugál gyarmatosítók elleni szer vezett harc kezdetét jelentette. A mozgalom Dar Es Salaam-i első konferenciája alapvető fordulatot jelentett a mozambiki nép életében. A gyarmatosítók elleni fegyveres harc 1964 szeptemberében vette kezdetét Eduardo Mondlan, majd meggyilkolása után Samora Machel vezetésével. 1968-ban a felszabadítási front már három északi tartományt ellenőrzött s megkezdte a népi hatalom szerveinek megalakítását, földmü- vesszövetkezeteket, iskolákat hozott létre. 1974 szeptemberében, a por tugál gyarmati fasiszta rendszer összeomlása után már az ország egész területét ellenőrzése alatt tartotta, s az új portugál kormánnyal folytatott tárgyalások értelmében Mozambik 1975. június 25-én független, önálló állam, s az ország vezető ereje a FRELIMO lett, melynek Végrehajtó Bizottsága gyakorlatilag a kormány szerepét töltötte be. A mozgalom előtt két fontos feladat állt: a gazdaság fejlesztése és a politikai munka. A sokéves gyarmati uralom maradványainak felszámolása igen nehéz feladat, bár az ország gazdag természeti kincsekkel rendelkezik, s mezőgazdasága is viszonylag fejlett. A múltban is és jelenleg is a mozgalom nagy hangsúlyt fektet a tömegek politikai nevelésére. Az aktivisták szemináriumokon és előadásokon propagálják és megértetik a néppel az ország vezető erejének a politikáját. A FRELIMO szerkezete nem párt jellegű, mindenki tagja lehet, politikai vagy vallási nézeteire való tekintet nélkül, egy feltétellel: ha gyűlöli a kirista lisztek előtt tárja ki országa kapuit. Az anlikommu nizmus álláspontját vallva — hogy a?, ő megfogalmazásukkal éljünk — szívesen várja ,,a szocialista országokban működő ellenzék képviselőit. Magatartásával pedig segíti a fasizmus és a revansizmus újjáéledését. Éppen erre kell különösképpen felfigyelnünk a hitleri támadás 36. évfordulóján. Azon a vasárnapi hajnalon három és fél millió katona (153 német, 12 román, 2 magyar, 3 olasz és Itt finn hadosztály) támadta meg a Szovjetuniót. Ám villámháborús tervük kudarcba fulladt. Habár a Szovjetuniói felkészületlenül érte az akció, a szovjet nép lángoló hazaszeretete és hősi elszántsága mégis képes volt felülkerekedni az ádáz harcokban. A háborús pusztítás mérlege szörnyű: A Szovjetunió 20 millió embert vesztett a harcokban. Ezzel magyarázható, hogy még az 1959 ben megtartott népszámlálás idején is a -10 éven felüliek kategóriájában a nők száma 20 millióval haladta meg a férfiakét. 32 000 ipari üzemet, 65 000 kilométer hosszú vasúti pályatestet kellett újjáépíteni, 25 millió embernek kellett új lakást biztosítani. A háborús újjáépítés nehéz évei következtek. A tervgazdálkodás, a szorgalom és az önzetlen hazaszeretet eredményeképpen a Szovjetunió ma már modern iparú, magas életszínvonalú ország. E történelmi tények ismeretében az is érthető, hogy a szovjet nép szinte megszállottként óhajtja a tartós békét. Nem túlzás azt állítani, hogy elsősorban a Szovjetunió lenini békepolitikája következetessé gének köszönhető, hogy már 32 éve békében élünk. A hitleri támadás 36. évfordulója és az egyre szaporodó fasiszta összejövetel egyúttal mementó is: Vigyázni kell a drágán szerzett béke megőrzésére. Nehogy az újfasiszták, az anti- kommunizmust vakon valló és követő, magukat humanistáknak, és demokratáknak feltüntető elemek hatékony támogatásával újabb Barbarossa-terve- ket szőjenek és ismét háborús katasztrófába sodorják a világot. P. VONY1K ERZSÉBET zsákmányolást. Olyan párt-állami apparátus létrehozására törekszik, amely lehetővé tenné a tömegek bekapcsolását az állam irányításába. A mozambiki nép harca a függetlenség kivívásával nem ért véget, tovább folytatódik: bátran felveszi a harcot a belső nehézségekkel és a külföldi agresszorokkal is. A szomszédos Rhodesiának és a Dél-afrikai Köztársaságnak nincs ínyére ez a haladó ország. Az imperialista körök támogatásával és beleegyezésével a fajüldöző rendszerek nem félnek nyílt támadásokat intézni Mozambik ellen. Mint minden igazságos nemzeti felszabadítási mozgalom, a FRELIMO is baráti szövetségesekre talált a szocialista országokban. S így nem csoda, hogy Samora Machel elnök első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett. Mozambik címerén könyv, kapa és géppisztoly — a művelődés, a munka és az éberség szimbólumai láthatók. Ezek jelképezik a mozambiki nép hétköznapjait. (papi „Tek intetnél k üli ség" Főleg a műveltebb, de az idegen nyelvi hatásra kevésbé érzékeny emberek nyelvhasználatában találkozunk ezzel a „csehszlovákiai magyar szóval“: tekintetnélküliség. Nemcsak az élő beszédben fordul elő, hanem olykor az írott szövegben is. Valamikor egyik neves írónk cikkében is találkoztam vele: a fasizmus egyik jellemző vonásaként említette a szerző a ,.tekintetnélküliséget“. A szlovákul tudók könnyen felderítik a szó eredetét is: a bezohľadnosť vélt magyar megfelelőjeként keletkezett. Ha tehát ezt a szlovák szót vagy a bezohľadný, -á, -é melléknevet keli egyeseknek magyarra fordítaniuk, gondolkodás nélkül lefordítják szóelemek szerint: a bezohľadnosť -hói tekintetnélküliség, az alapszavául szolgáló melléknévből meg tek intet nélküli lesz. Csakhogy a magyarban egyik szó sem ismert, így a jobb nyelvérzékü emberek megütközve kapják fel a fejüket, amikor hallják vagy olvassák. Ismertek viszont nyelvünkben ezek a kifejezések: nincs tekintettel valakire vagy valamire, illetve: valamire való tekintet nélkül, tekintet nélkül arra, hogy... Nyilván ezért nem érzik használóik idegennek a tekintetnélküli melléknevet és a tekintetnélküliség főnevet sem. A tekintet nélküli szóban kifejezett melléknévi fogalom jól helyettesíthető ezzel a szókapcsolattal: nincs tekintettel senkire vagy semmire. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy a nyelvek szó- és kifejezéskészlele nem egyforma, illetve sem a szavakat, sem a szókapcsolatokat nem lehet mindig pontosan, úgynevezett tükörfordítással átvinni egyik nyelvből a másikba. Az említett szlovák melléknevet csak egy hosszabb szókapcsolattal tudjuk lefordítani, mint ahogy a rengeteg magyar összetett szót sem fordíthatjuk szlovákra egyetlen szóval, hanem általában szókapcsolatokkal, szószerkezetekkel. Például a háztető a szlovákban strecha domu, a csendháborít ás rušenie nočného pokoja stb. Ez a két nyelv eltérő rendszerével magyarázható. Ez rendben is volna — vethetné ellene valaki —, csakhogy ezek a szlovák szavak lefordíthatok magyarra egyetlen szóval is. Miért nem használhatjuk hát például a bezohľadnosť megfelelőjeként a tekintetnélküliség-et, ha éppen főnévvel szeretnénk kifejezni a szóban forgó tulajdonságot? A szavak használatának kérdése nem függ össze létre- közhatóságuknak kérdésével. A szó — mint ahogy maga a fogalom is — társadalmi termék. Hiába alkot meg az egyén vagy akár egy kis közösség egy szót, ha azt a nyelvet beszélő társadalom nem fogadja be. Akkor valójában nem válik szóvá, még ha szerkesztettségénél fogva értjük is a jelentését. A tekintetnélküliség is ismeretlen a magyar nyelvben, az értelmező szótárak sem említik, a nemzeti nyelvhasználatban sem fordul elő. De ez nem jelenti azt, hogy a magyarban nincsenek hozzá közel álló jelentéstartalmú szavak, amelyek a bezohľadnosť magyar megfelelőjeként is jól használhatók. Ilyenek például a kíméletlenség, érzéketlenség és a tapintatlanság is. Ha e rossz tulajdonság erősebb fokát akarjuk kifejezni, nyugodtan használhatjuk a bezohľadný, -á, -é megfelelőjeként a kíméletlen melléknevet, a bezohľadnosť-éként meg a kímélellenség főnevet. Ha a tulajdonság enyhébb fokáról van szó, akkor helyénvalóbb az érzéketlen vagy a tapin- tatlan melléknév, illetve az érzéketlenség, tapintatlanság főnév. A fasizmusnak egyik jellemző vonása tehát nem a tekinletnélküliség, hanem a kíméletlenség volt. A mások hajait, illetve egyéni szempontjait figyelmen kívül hagyó ember szintén nem tekintet nélküli, hanem érzéketlen, illetve tapintatlan. Dr. JAKAB ISTVÄN Az ajtó nem mindig nyitott Megdöbbenve olvastam egy húsvéti bált hirdető plakál alján: Frissítőről gondoskodva van! A szép plakát, díszes betűivel, teljes mértékben elvesztette értékét az idézett mondat miatt. A határozói igeneves szerkezetek használata általában nehézséget okoz a magyarul tanuló más nemzetiségűeknek. A magyar anyanyelvűeknek azonban helyesen kellene használniuk az ilyen, szókapcsolatokat. Nézzük csak, mi is itt a probléma tulajdonképpen! Először is fordítsuk le németre a szóban forgó mondatot: Für Erfrischung ist gesorgt. / Megállapíthatjuk, hogy a germán nyelvekben az ilyen cselekben helyénvaló a van fist) létige használata. A magyarban viszont másképpen kell eljárnunk. Meg kell tanulnunk, mikor alkothatunk és mikor nem alkothatunk határozói igeneves szókapcsolatot a létige (van, volt, lesz) különféle alakjaival. Ha a mondatban tárgyas ige szerepel (pl. ír, köt), és nem a cselekvés végbemenetelét, hanem az alany állapotát akarjuk kifejezni, helyes a használata. Például: Zöldre van a rácsos kapu festve. Holnapra a könyv be lesz kötve. Ha tárgytalan igéről van szó (pl. utazik, alszik), és a cselekvésen van a hangsúly, nem pedig az alany állapotán, helytelen a használata: Például: Péter el van utazva; A gyerek el van aludva. Helyesen: Péter elutazott; A gyerek elaludt. De ha olyan tárgyatlan ige szerepel a mondatban, amely már önmaga is valamilyen állapotbeli változást fejez ki (pl. fagy, érik), akkor a határozói igeneves szerkezettel fejezzük ki az alany állapotát: A tó be van fagyva; Holnapra a búza meg lesz érve; bár nem helytelen az sem,' ha a cselekvés végbemenetelét hangsúlyozzuk: Holnapra a búza beérik; A tó befagyott. Tehát a létigét a tárgyas igéknél és az állapotbeli változást kifejező tárgyatlan igéknél használjuk. Figyelembe kell vennünk, hogy az egész kifejezés valóban állapotot jelöl-e, vagy pedig cselekvést. Például: Az edény el lesz mosva mondattal cselekvést fejezünk ki, tehát helyesen: Az edényt elmossuk. Viszont ezzel a mondattal: Az arca le van sülve — az arc állapotát fejezzük ki, tehát elfogadható a határozói igeneves szerkezet használata. Sokun úgy vélik, hogy a -vu, -ve képzős igeneveknek és a létigének az Összekapcsolása nem magyaros. Az ilyen elveket vallók Inkább a -1, -tt képzős befejezett melléknévi igenevet használják állapotjelző állítmányként: Az ajtó nyitott; Az ablak csukott. Ezek a mondatok már egészen mást fejeznek ki, mint Az ajtó nyitva van; Az ablak be van csukva. Gondolkodjunk tehát a határozói igeneves szerkezetek használatán, s ne ezt írjuk a plakátra: Frissítőről gondos kodva van!, hanem inkább: Frissítőről gondoskodunk!, LADÁNYI ILONA
