Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-23 / 171. szám, csütörtök
A MEGOLDÁS MÉG HÁTRA VAN VÁLASZRA VÄRÖ KÉRDÉSEK Bevezetőül hadd elevenítsek fél néhány mondatot a Losonci (Lučenec) Járási Szakszervezeti Tanács elnökével, Csúz Károly elvtárssal folytatott beszélgetésünkből: — Járásunkban nem kielégítő a taggyűléseken való részvétel. Ha valaki nem megy el a gyűlésre, azért ts teszi, mert nem keltették fel az érdeklődését. Azonban kiváló példákat is tudok említeni: a füleki Kn- vosmaltot A IX. szakszerveaeti kongresszust követő Időszakban a Járási Szakszervezeti Tanács legfontosabb feladatának tartja fokozott segítséget nyújtani azoknak a vállalatoknak, melyek lemaradnak a tervteljesí- téssel. Melyek azok? A felsorolt öt-hat név közül Ismét a Kovosmalt került az első helyre. — Véleményem szerint náluk a politikai szervezési munka Jó szinten van, a gazdasági eredményekben azonban ez nem tükröződik. A problémo alapvető okai a termelésben vannak, ezeket azonban nekik kell megoldaniuk. Milyen problémákról is van szó? Milyen gondokkal küzdenek a termelésben és a szak- szervezeti munkában, s a kettő között milyenek az összefüggések? A tervek nem teljesítése milyen hatással van a dolgozókra, s ebből adódóan milyen feladatok hárulnak a szakszervezetre? Választ érdemlő kérdések. A Kovosmalt, vagy ahogy csak itt nevezik, a Zománcgyár üzemi bizottságának elnöke megkért, tegyem el a Jegyzetfüzetet. Még sok a megoldatlan problémájuk, még nem tudják, hogyan Is lesz tovább. Akkor üljünk le beszélgetni mondja —, ha megoldották őket, s már lesz miről beszámolniuk. Tudom, ahol bajok vannak, s ahol valaki több mint háromezer dolgozót képvisel, minden szónak súlya van, amit kimondunk, leírunk. De a bizal* matlansággal sem oldottak még meg semmilyen kérdést. • • • Á bő választék miatt nehéz lenne felsorolni a Kovosmalt Összes termékét, csupán a legismertebbeket említem: zománcozott edények, szilárd tüzelésű kályhák, villany- és naftakályhák, melegvizes kazánok, és így tovább. Egészen 1973- ig fő gyártási programjukat az olajkályha készítése Jelentette: darabszámra 160 000, ami megközelítőleg 160 millió korona értéknek felel meg. Ami 1973 óta történt, arról Fejes Lajos műszaki igazgató- helyettes tájékoztatott. — A naftakályhák gyártásához szükséges műszaki feltételeket 1971—1972-ben megteremtettük, hogy teljesíteni tudjuk az 5. ötéves tervidőszak feladatait. Azonban 1973-ban le kellett állítani a termelést, rajtunk kívül mások is gyártották. elárasztották a piacot, s már kereslet sem volt Iránta. Mindez azt Jelentette, hogy az évi 160 milliót hamarjában Valamilyen más termékkel kellett helyettesíteni. A kiesett értéket nem tudtuk teljesen pótolni. Ez évi termelési tervük megközelítőleg 500 millió korona. Ez az elmúlt évi valósághoz képest 23 százalékos növekedést Jelent. Teljesítését az is nehezíti, hogy folyamatban van az átköltözés az új munkacsarnokba, s az öntödében Is nagyarányú átalakítások folynak. Nehéz úgy megvalósítani az átköltözést, hogy a termelés is zökkenőmentes legyen. A baj azonban sohasem jár egyedül — tartja a közmondás, s ezt a Kovosmaltban is tapasztalhatjuk. Még tavaly novemberben a gyártmányfelújítás keretében kezdték meg á 2 mm-es lemezből készült préselt fürdőkádak gyártását. Ezekbél az idén már 30 000-neK kelleti volna elkészülni* Nemcsak belföldön, hanem országhatárainkon túl Is nagy érdeklődést tanúsítanak irántuk, természetes tehát, hogy megvásárolták az egyik NSZK-beli cégtől a licencet. Az új gépsor alatt azonban süllyedni kezdett az alap. Ez szinte beláthatatlan következményekkel járhatotl volna, amelyekért senki sem vállalja a felelősséget — mondta az igazgatóhelyettes. — A gyártást leállítottuk, megkezdtük a javítást, az alapokat alápilotoz- tuk. Ki a felelős, a tervezésben, a kivitelezésben volt-e a hiba, azt egyelőre nem tudni. A kiesés pótlása érdekében ismét „foltozniuk" kellett a gyártási programot. Az első öt hónap mérlege: hatmillió korona lemaradás. Mihályi Dezső IGyökeres György felvételei) Hatmillió a termelésben és azonkívül? Kb. egymilliót felemészt az alap helyrehozása, a megrendelők, az építők hiába várják a fürdőkádakat, de azt hiszem, kár tovább bonyolítani a dolgot. A jóból is megárt a sok — hát még a rosszból. Az igazság azonban megköveteli, hogy a lemaradás két másik jelentős okát is megemlítsük. Az Elka villanykályhákhoz — melyekből az idén már 130 millió korona értékben gyártanak — hiányoztak a hőkioldók. A másik pedig: a szürkeöntvénygyártásnál sem teljesítették tervüket, ami hátráltatta a szilárd tüzelésű kályhák előállítását. • • • Mihályi Dezső a bádogosműhelyben dolgozik, egy nyolctagú szocialista munkabrigád vezetője. Tagja a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak, a Kohó- és Fémipari Szakszervezeti Szövetségnek pedig elnökségi tagja. Részt vett a IX. szakszervezeti kongresszuson is, ezért azt kérdeztem tőle, hogy az ott elhangzottakból levonva a következtetéseket, mely feladatok megoldását tartja a legfontosabbnak? — Mindenekelőtt a tervteljesítést említem, bár nemcsak kizárólagosan erről van szó. A tervteljesítés sok más problémát is megoldana, viszont számos olyan kérdés vár megoldásra, melyek a jó munkához szükségesek. A gazdasági vezetők nem magyarázhatják meg mindenkinek naponta külön- külön, hogy mi mindent kell elvégezniük. Sok dolgozó csak Fejes Lajos azt látja, hogy már 2—3 éve akadozik a tervteljesítés, nincs osztalék, a szomszédos gyárban van tizenharmadik fizetés, nálunk pedig nincs. Amint mondotta, a szociális ellátás sem a legkielégítőbb. A fogyatékosságok felszámolását már megkezdték, a megoldásra azonban még várni kell. Az üzemi bizottság határozata szerint minden részlegen ebédlőt létesítenek majd, hiszen a jelenlegi nem felel meg a követelményeknek, s távol esik a munkahelytől. Szóba került egy iparitanuló-iskola építésének a lehetősége Is. A Mihályi elvtárs vezette munkabrigád naponta 200 villanykályhához gyárt alkatrészeket. Amint mondták, feladatukat még mindig teljesítették. Van ugyanis egy erősségük: törzsgárda-tagok, hiszen például maga a brigádvezető 1942 óta dolgozik a Kovosmaltban. A törzsgárda kialakítása úgyszintén fontos kérdés. Jelentős a fluktuáció, évente megközelítőleg 500-an mennek el a gyárból, tehát a dolgozók egy- hatoda-egvhetede kicserélődik. S a fiatalok is oda mennek dolgozni, ahol jobbak a körülmények. Mihályi Dezső, a kommunista és szakszervezeti tisztségviselő jól látja a problémákat, keresi a megoldásukhoz vezető utat. — Fontosnak tartjuk a politikai nevelő munka színvonalának további emelését, s nálunk erre nagy szükség is van. Egy cél elérése érdekében talán kétszer annyi energiát is be kell vetni, mint másutt. Nyíltan megmondhatjuk, hogy az emberekben a sok változás némi bizonytalanságérzetet is kiváltott. Erre a pártszervezetnek és a szakszervezetnek közös erőfeszítéssel kell orvoslást találnia. A fogyatékosságok, problémák nem azonos jellegűek, megoldásuk azonban egyaránt fontos. Ahhoz, hogy pártunk gazdaságpolitikai céljait valóra válthassák, a szociálpolitikai irányelvekről sem szabad megfeledkezniük, a kettőt nem lehet egymástól különválasztani. A váratlanul felbukkanó akadályok, az önhibából eredő fogyatékosságok leküzdhetők, önhibából, mondom, mert eszembe jutott Fejes Lafos igazgatóhelyettes véleménye, aki a munkaszervezéssel járó gondok kapcsán megemlítette: sok zökkenőt elkerülhetnének, ha az üzemrészlegek között megfelelő lenne az együttműködés. Ha pedig már látjuk a hibákat, a megoldás sem várathat sokáig magára. Ehhez kell minden kommunista személyes felelősségvállalása, példamutatása. MALINÁK ISTVÁN A szovjet fiatatok életéből HIVATASVALASZTAS- AZ EMBER MÁSODIK SZIAEIESE A Leningrádi Szakipari Műszaki Iskola 300 szakmát nyújt a fiataloknak. Hároméves tanulás után a tanulók oklevelet kapnak szakképzettségükről s ugyanakkor igazolást is általános középiskolai műveltségükről. Mi befolyásolja a tanulókat a hivatás kiválasztásakor? Az általános műveltséget nyújtó Iskolák végzettjei között folytatott felmérés kimutatta, hogy a pályaválasztást feltételező motívumok között második helyen szerepel a pedagógusok tanácsa. Érdekes tény, hogy a három évvel ezelőtt végzett, helyzetkutatás eredménye azt mutatta, miszerint a tanító tanácsadásának fontossága a hetedik helyen szerepel. Mikent magyarázható, hogy a bizalom sajátos skáláján ilyen észlelhetően előrenyomult a tanítók tekintélye? Leningrádban az elmúlt években felépítették a tanulók hivatásválasztási rendszerét. A város mind a tizenkilenc körzetében hivatásválasztási központok működnek. E központok aktíváját a lelkes dolgozók ezreiből, pszichológusokból, orvosokból, mérnökökből, munkásokból és üzemigazgatókból állítják össze. A hivatásválasztás az ember második születését jelenti. Nagymértékben attól függ az ember társadalmi értéke, vajon helyesen válaSztja-e meg további életútját, szerepet játszik itt az emberek között elfoglalt helye, az a tény, hogy elégedett legyen magával, tes- tileg-lelkileg egészséges legyen — mondja Jevgenyif Kli- moo, a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a Szakmai Műszaki Művelődés Össz-szövetségi Tudományos Kutatóintézete munkalélektani osztályának a vezetője. Az osztály dolgozói olyan módszeres eljárást dolgoztak ki, amely szerint a leningrádi Iskolák tanítói a tanulókat már előzőleg a különböző szakmákra irányítják. Ankétok, beszélgetések, megbeszélések segítségével fokozatosan kiderül, hogy 8 gyermek mi iránt érdeklődik. Legegyszerűbb a helyzet akkor, amikor a tanuló érdekköre és tehetsége megfelel annak a munkának, amelyet saját elképzelése szerint a Jövőben végezni szeretne — mondja Ny. Gefzsanová, Klimov professzor osztálya egyik laboratóriumának vezetője. Ebben az esetben a tanító a szülőkkel együtt már csak elmélyíti a fiú vagy a leány érdeklődését az adott szakma iránt. Sokkal bonyolultabb a helyzet akkor, ha a pedagógus az érdekek és a tényleges lehetőségek ellentétét, sőt a jövő felvázolásával szembeni teljes közönyösséget tapasztalja. Melyik a leggyakoribb helyzet? A 14—15 éves gyermekek kétharmadának már világos elképzelései vannak arról, hogy ml vár reájuk. A kötelező nyolc osztály elvégzése után a szakmai-műszaki tanintézetekből Indulnak VÁRJÁK A FIATAL SZAKEMBEREKET Az utóbbi harminc évben már elkészült néhány létesítmény: vasútvonal, üzem stb., amit a fiatalok építettek fel. Napjainkban szintén az ifjúság összefogásával épUl a Melnik III. Villanyerőmű, amely a hatodik ötéves tervidőszaknak is egyik jelentős beruházása. Rövidesen egy éve lesz annak, hogy ezen az építkezésen az ország minden részéből összese- reglett fiatalok megkezdték a munkát. Közülök sokan visszatérnek otthonukba, de vannak, akik maradnak. Az építési szakasz fő kivitelezőjének, az Armabe- ton vállalatnak az idén 700 brigAdosra van szüksége. Főleg építőipari szakemberekről, ácsokról, kőművesekről, csőszerelőkről, segédmunkásokról van szó. A feltételek kedvezőek, minden 18. életévét betöltött fiatal azonnal megkötheti a szerződést. Mivel a toborzás országos méretű, a brigádotok számos előnyre tarthatnak Igényt. Mindenekelőtt az alapbérek IS százalékkal magasabbak, továbbá napi 25 korona különélés! pótlékot kapnak, házastársak esetón leienként 15-öt. Ezenkívül toborzási pénz is jár a jelentkezőknek. A közép-csehországi kerületből jelentkezők egyéves szerződés esetén 900, hároméves esetén pedig 4000 koronát kapnak. A többi kerület fiataljainál ez az összeg 1200, Illetve 5000 korona. Azoknak, akiket az építkezésen nem a saját szakmájukba osztanak be, úgynevezett betanulási jutalmat fizetnek: az első hónapban bruttó keresetük 40 százalékát, a másodikban 20 százalékát, a harmadikban pedig 10 százalékát. Ezenkívül hozzájárulnak a dolgozók étkeztetéséhez, valamint téli és nyári munkaruhát, lábbelit kapnak. Az elszállásolást Mélnlkben biztosították, két szállodatípusú emeletes épületben. A szobák 2—3 ágyasak. Minden emeleten vannak főzőfülkék, jól felszerelt klubhelyiségek, könyvtárak. A szabad idő kellemes eltöltéséhez igénybe vehetik a sportpályákat, ezenkívül színházlátogatásokat és egyéb akciókat szerveznek a fiatalok számára. Akik tanulni vágynak, azok különböző tanfolyamokra is beiratkozhatnak. A jelentkezőknek a SZISZ járási bizottságai szolgálnak bővebb felvilágosítással. (m| el pályájukon. A többi gyermek halasztgatja a hlvatásvá- lasztást a tízéves középiskola elvégzéséig. Megállapított tény, hogy a hivatásválasztáskor a legnagyobb problémát a szülők okozzák! Tíz közül nyolc esetben aktívan befolyásolják gyermekeiket. Ez természetes is. De csupán 17 százalékuk ragaszkodik önfejűen az eredetileg kitűzött célhoz a gyermek érdeklődése ellenére. A tanítóknak nagyon sok bajuk van az Ilyen keményfejű szülőkkel: tanulmányi kirándulásokat szerveznek számukra az üzemekbe, pszichológushoz és orvoshoz küldik őket szaktanács- adás céljából. Most, a hivatásválasztási kabinetben vagyunk, amelyek Ny. Fenyinova pszichológus vezet. Ez egy hatalmas, világos helyiség a műszaki kombinát területi szakmai intézetében. A kombinát különböző műhelyekkel ellátott ötemeletes épület, Ide jönnek kötelező oktatásra a felsőbb osztályokba járó tanulók az összes területi iskolából. Van itt mechanikusműhely, felszerelve különféle fémmegmunkáló gépekkel, továbbá elektrotechnikai műhely, gépkocsiszerelő osztály, gépírási és gyorsírási kabinet, szabászműhely és egyebek. A pszichológus az oktatás alatt bevezeti a tanulókat a különböző szakmák rejtelmeibe, Ismerteti velük azokat a szellemi-fizikai sajátosságokat, amelyeket az egyes mesterségek és a munka egyes fajtái megkövetelnek. A hivatásválasztási kabinetben a tanulók szaktanácsadásban részesülnek. Különböző közlönyök, magnófeljegyzések állnak rendelkezésükre, valamennyi leírja a szakmát, ezen- kívül filmeket is megtekinthetnek. Ny. Fenyinová megmutatta a kabinet munkatervét, amelyben szerepel a tanulóknak a szaktanintézetekbe és üzemekbe tervezett tanulmányi kirándulása, találkozók kiváló munkásokkal, a tanítók számára a hivatásválasztásról rendezett szemináriumok és egyéb rendezvények. A tanító ilyen módon szinte szó szerint „megjósolja" a tanulók jövőjét. Hogy jóslata és tanácsa milyen mértékben fontos? Valóban helyesen irányíthatja a tanuló terveit? Klimov professzor mondja: „Az osztályunkon kidolgozott módszertani tanácsok azt a célt követik, hogy a tanító nem csupán egy konkrét szakmát afánlfon a tanulóknak, hanem Inkább a hivatás vagy az iskola, illetve szaktanintézet va- lamelyik fajtáját. Ez az elsődleges irányítás semmilyen eset- ben sem zárfa ki a tanulók ön- álló döntését. Ellenkezőleg, a tanítónak lélektani és pedagó- giai szempontból biztosítania kell minden egyes tanulófa saját, öntudatos hivatásválasztását/' Végeredményben milyen e munka hatékonysága, amelyre az állam nem csekély eszközöket, az önkéntes dolgozók pedig a szabad idejüket fordítják? Az életet nem lehet minden részletében megtervezni. Ám tény az, hogy a hivatás hibás megválasztása elégedetlenséget vált ki, és erkölcsi kárt okoz minden embernek, ugyanakkor anyagi veszteséget a társadalomnak. A hivatás választásakor nyújtott szakszerű segítség nagy mértékben elkerülheti e hibákat. A szociológusok megállapították, hogy az első öt évben egy helyen azon Iskolák és tanintézetek tanulóinak 93,7 százaléka dolgozik, akik öntudatosan választották a szakmát és csupán a 42,5 százaléka azoknak, akik az iskola elvégzése után véletlenszerűen, minden előző Irányítás és szak szerű segítség nélkül mentek állásba. (APN) 1977. VI. 2S,