Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-23 / 171. szám, csütörtök

A MEGOLDÁS MÉG HÁTRA VAN VÁLASZRA VÄRÖ KÉRDÉSEK Bevezetőül hadd elevenítsek fél néhány mondatot a Losonci (Lučenec) Járási Szakszerveze­ti Tanács elnökével, Csúz Ká­roly elvtárssal folytatott be­szélgetésünkből: — Járásunkban nem kielé­gítő a taggyűléseken való rész­vétel. Ha valaki nem megy el a gyűlésre, azért ts teszi, mert nem keltették fel az érdeklő­dését. Azonban kiváló példákat is tudok említeni: a füleki Kn- vosmaltot A IX. szakszerveaeti kong­resszust követő Időszakban a Járási Szakszervezeti Tanács legfontosabb feladatának tartja fokozott segítséget nyújtani azoknak a vállalatoknak, me­lyek lemaradnak a tervteljesí- téssel. Melyek azok? A felso­rolt öt-hat név közül Ismét a Kovosmalt került az első hely­re. — Véleményem szerint náluk a politikai szervezési munka Jó szinten van, a gazdasági eredményekben azonban ez nem tükröződik. A problémo alapvető okai a termelésben vannak, ezeket azonban nekik kell megolda­niuk. Milyen problémákról is van szó? Milyen gondokkal küzde­nek a termelésben és a szak- szervezeti munkában, s a kettő között milyenek az összefüggé­sek? A tervek nem teljesítése milyen hatással van a dolgo­zókra, s ebből adódóan milyen feladatok hárulnak a szakszer­vezetre? Választ érdemlő kérdések. A Kovosmalt, vagy ahogy csak itt nevezik, a Zománc­gyár üzemi bizottságának el­nöke megkért, tegyem el a Jegyzetfüzetet. Még sok a meg­oldatlan problémájuk, még nem tudják, hogyan Is lesz tovább. Akkor üljünk le beszélgetni mondja —, ha megoldották őket, s már lesz miről beszá­molniuk. Tudom, ahol bajok vannak, s ahol valaki több mint háromezer dolgozót képvisel, minden szónak súlya van, amit kimondunk, leírunk. De a bizal* matlansággal sem oldottak még meg semmilyen kérdést. • • • Á bő választék miatt nehéz lenne felsorolni a Kovosmalt Összes termékét, csupán a leg­ismertebbeket említem: zomán­cozott edények, szilárd tüze­lésű kályhák, villany- és naf­takályhák, melegvizes kazánok, és így tovább. Egészen 1973- ig fő gyártási programjukat az olajkályha készítése Jelentette: darabszámra 160 000, ami meg­közelítőleg 160 millió korona értéknek felel meg. Ami 1973 óta történt, arról Fejes Lajos műszaki igazgató- helyettes tájékoztatott. — A naftakályhák gyártásá­hoz szükséges műszaki feltéte­leket 1971—1972-ben megterem­tettük, hogy teljesíteni tudjuk az 5. ötéves tervidőszak fel­adatait. Azonban 1973-ban le kellett állítani a termelést, raj­tunk kívül mások is gyártot­ták. elárasztották a piacot, s már kereslet sem volt Irán­ta. Mindez azt Jelentette, hogy az évi 160 milliót hamarjában Valamilyen más termékkel kel­lett helyettesíteni. A kiesett ér­téket nem tudtuk teljesen pó­tolni. Ez évi termelési tervük meg­közelítőleg 500 millió korona. Ez az elmúlt évi valósághoz képest 23 százalékos növeke­dést Jelent. Teljesítését az is nehezíti, hogy folyamatban van az átköltözés az új munkacsar­nokba, s az öntödében Is nagy­arányú átalakítások folynak. Nehéz úgy megvalósítani az át­költözést, hogy a termelés is zökkenőmentes legyen. A baj azonban sohasem jár egyedül — tartja a közmondás, s ezt a Kovosmaltban is ta­pasztalhatjuk. Még tavaly no­vemberben a gyártmányfelújí­tás keretében kezdték meg á 2 mm-es lemezből készült pré­selt fürdőkádak gyártását. Ezekbél az idén már 30 000-neK kelleti volna elkészülni* Nem­csak belföldön, hanem ország­határainkon túl Is nagy érdek­lődést tanúsítanak irántuk, ter­mészetes tehát, hogy megvásá­rolták az egyik NSZK-beli cég­től a licencet. Az új gépsor alatt azonban süllyedni kez­dett az alap. Ez szinte beláthatatlan követ­kezményekkel járhatotl volna, amelyekért senki sem vállalja a felelősséget — mondta az igazgatóhelyettes. — A gyártást leállítottuk, megkezdtük a ja­vítást, az alapokat alápilotoz- tuk. Ki a felelős, a tervezésben, a kivitelezésben volt-e a hiba, azt egyelőre nem tudni. A kiesés pótlása érdekében ismét „foltozniuk" kellett a gyártási programot. Az első öt hónap mérlege: hatmillió korona lemaradás. Mihályi Dezső IGyökeres György felvételei) Hatmillió a termelésben és azonkívül? Kb. egymilliót fel­emészt az alap helyrehozása, a megrendelők, az építők hiá­ba várják a fürdőkádakat, de azt hiszem, kár tovább bonyolí­tani a dolgot. A jóból is megárt a sok — hát még a rosszból. Az igazság azonban megköveteli, hogy a lemaradás két másik jelentős okát is megemlítsük. Az Elka villanykályhákhoz — melyek­ből az idén már 130 millió ko­rona értékben gyártanak — hiányoztak a hőkioldók. A má­sik pedig: a szürkeöntvény­gyártásnál sem teljesítették ter­vüket, ami hátráltatta a szilárd tüzelésű kályhák előállítását. • • • Mihályi Dezső a bádogosmű­helyben dolgozik, egy nyolcta­gú szocialista munkabrigád vezetője. Tagja a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak, a Kohó- és Fémipari Szakszerve­zeti Szövetségnek pedig el­nökségi tagja. Részt vett a IX. szakszervezeti kongresszuson is, ezért azt kérdeztem tőle, hogy az ott elhangzottakból levonva a következtetéseket, mely feladatok megoldását tart­ja a legfontosabbnak? — Mindenekelőtt a tervtel­jesítést említem, bár nemcsak kizárólagosan erről van szó. A tervteljesítés sok más problé­mát is megoldana, viszont szá­mos olyan kérdés vár megol­dásra, melyek a jó munkához szükségesek. A gazdasági ve­zetők nem magyarázhatják meg mindenkinek naponta külön- külön, hogy mi mindent kell elvégezniük. Sok dolgozó csak Fejes Lajos azt látja, hogy már 2—3 éve akadozik a tervteljesítés, nincs osztalék, a szomszédos gyár­ban van tizenharmadik fizetés, nálunk pedig nincs. Amint mondotta, a szociális ellátás sem a legkielégítőbb. A fogyatékosságok felszámolá­sát már megkezdték, a megol­dásra azonban még várni kell. Az üzemi bizottság határozata szerint minden rész­legen ebédlőt létesítenek majd, hiszen a jelenlegi nem felel meg a követelményeknek, s tá­vol esik a munkahelytől. Szó­ba került egy iparitanuló-iskola építésének a lehetősége Is. A Mihályi elvtárs vezette munkabrigád naponta 200 vil­lanykályhához gyárt alkatré­szeket. Amint mondták, fel­adatukat még mindig teljesí­tették. Van ugyanis egy erős­ségük: törzsgárda-tagok, hiszen például maga a brigádvezető 1942 óta dolgozik a Kovosmalt­ban. A törzsgárda kialakítása úgy­szintén fontos kérdés. Jelentős a fluktuáció, évente megköze­lítőleg 500-an mennek el a gyárból, tehát a dolgozók egy- hatoda-egvhetede kicserélődik. S a fiatalok is oda mennek dolgozni, ahol jobbak a körül­mények. Mihályi Dezső, a kommunista és szakszervezeti tisztségviselő jól látja a problémákat, keresi a megoldásukhoz vezető utat. — Fontosnak tartjuk a poli­tikai nevelő munka színvona­lának további emelését, s ná­lunk erre nagy szükség is van. Egy cél elérése érdekében ta­lán kétszer annyi energiát is be kell vetni, mint másutt. Nyíltan megmondhatjuk, hogy az emberekben a sok válto­zás némi bizonytalanságérzetet is kiváltott. Erre a pártszerve­zetnek és a szakszervezetnek közös erőfeszítéssel kell or­voslást találnia. A fogyatékosságok, problémák nem azonos jelle­gűek, megoldásuk azonban egy­aránt fontos. Ahhoz, hogy pár­tunk gazdaságpolitikai céljait valóra válthassák, a szociál­politikai irányelvekről sem szabad megfeledkezniük, a ket­tőt nem lehet egymástól külön­választani. A váratlanul felbukkanó aka­dályok, az önhibából eredő fo­gyatékosságok leküzdhetők, önhibából, mondom, mert eszembe jutott Fejes Lafos igazgatóhelyettes véleménye, aki a munkaszervezéssel járó gondok kapcsán megemlítette: sok zökkenőt elkerülhetnének, ha az üzemrészlegek között megfelelő lenne az együttműkö­dés. Ha pedig már látjuk a hibákat, a megoldás sem várat­hat sokáig magára. Ehhez kell minden kommunista személyes felelősségvállalása, példamuta­tása. MALINÁK ISTVÁN A szovjet fiatatok életéből HIVATASVALASZTAS- AZ EMBER MÁSODIK SZIAEIESE A Leningrádi Szakipari Mű­szaki Iskola 300 szakmát nyújt a fiataloknak. Hároméves ta­nulás után a tanulók okleve­let kapnak szakképzettségük­ről s ugyanakkor igazolást is általános középiskolai művelt­ségükről. Mi befolyásolja a tanulókat a hivatás kiválasztásakor? Az általános műveltséget nyújtó Iskolák végzettjei között foly­tatott felmérés kimutatta, hogy a pályaválasztást feltételező motívumok között második he­lyen szerepel a pedagógusok tanácsa. Érdekes tény, hogy a három évvel ezelőtt végzett, helyzetkutatás eredménye azt mutatta, miszerint a tanító ta­nácsadásának fontossága a he­tedik helyen szerepel. Mikent magyarázható, hogy a bizalom sajátos skáláján ilyen észlelhe­tően előrenyomult a tanítók te­kintélye? Leningrádban az elmúlt években felépítették a tanulók hivatásválasztási rendszerét. A város mind a tizenkilenc körzetében hivatásválasztási központok működnek. E köz­pontok aktíváját a lelkes dol­gozók ezreiből, pszichológu­sokból, orvosokból, mérnökök­ből, munkásokból és üzemigaz­gatókból állítják össze. A hivatásválasztás az ember második születését jelenti. Nagymértékben attól függ az ember társadalmi értéke, vajon helyesen válaSztja-e meg további életútját, szerepet ját­szik itt az emberek között el­foglalt helye, az a tény, hogy elégedett legyen magával, tes- tileg-lelkileg egészséges le­gyen — mondja Jevgenyif Kli- moo, a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának le­velező tagja, a Szakmai Mű­szaki Művelődés Össz-szövetsé­gi Tudományos Kutatóintézete munkalélektani osztályának a vezetője. Az osztály dolgozói olyan módszeres eljárást dol­goztak ki, amely szerint a le­ningrádi Iskolák tanítói a ta­nulókat már előzőleg a külön­böző szakmákra irányítják. Ankétok, beszélgetések, meg­beszélések segítségével fokoza­tosan kiderül, hogy 8 gyermek mi iránt érdeklődik. Legegyszerűbb a helyzet ak­kor, amikor a tanuló érdek­köre és tehetsége megfelel an­nak a munkának, amelyet sa­ját elképzelése szerint a Jövő­ben végezni szeretne — mond­ja Ny. Gefzsanová, Klimov pro­fesszor osztálya egyik labora­tóriumának vezetője. Ebben az esetben a tanító a szülőkkel együtt már csak elmélyíti a fiú vagy a leány érdeklődését az adott szakma iránt. Sok­kal bonyolultabb a helyzet ak­kor, ha a pedagógus az érde­kek és a tényleges lehetőségek ellentétét, sőt a jövő felvázo­lásával szembeni teljes közö­nyösséget tapasztalja. Melyik a leggyakoribb hely­zet? A 14—15 éves gyermekek kétharmadának már világos el­képzelései vannak arról, hogy ml vár reájuk. A kötelező nyolc osztály elvégzése után a szakmai-mű­szaki tanintézetekből Indulnak VÁRJÁK A FIATAL SZAKEMBEREKET Az utóbbi harminc évben már elkészült néhány létesítmény: vasútvonal, üzem stb., amit a fiatalok építettek fel. Napjainkban szintén az ifjúság össze­fogásával épUl a Melnik III. Villanyerőmű, amely a hatodik ötéves tervidőszaknak is egyik jelentős be­ruházása. Rövidesen egy éve lesz annak, hogy ezen az építkezésen az ország minden részéből összese- reglett fiatalok megkezdték a munkát. Közülök so­kan visszatérnek otthonukba, de vannak, akik ma­radnak. Az építési szakasz fő kivitelezőjének, az Armabe- ton vállalatnak az idén 700 brigAdosra van szüksé­ge. Főleg építőipari szakemberekről, ácsokról, kő­művesekről, csőszerelőkről, segédmunkásokról van szó. A feltételek kedvezőek, minden 18. életévét betöl­tött fiatal azonnal megkötheti a szerződést. Mivel a toborzás országos méretű, a brigádotok számos előnyre tarthatnak Igényt. Mindenekelőtt az alapbé­rek IS százalékkal magasabbak, továbbá napi 25 ko­rona különélés! pótlékot kapnak, házastársak ese­tón leienként 15-öt. Ezenkívül toborzási pénz is jár a jelentkezőknek. A közép-csehországi kerületből je­lentkezők egyéves szerződés esetén 900, hároméves esetén pedig 4000 koronát kapnak. A többi kerület fiataljainál ez az összeg 1200, Illetve 5000 korona. Azoknak, akiket az építkezésen nem a saját szak­májukba osztanak be, úgynevezett betanulási jutal­mat fizetnek: az első hónapban bruttó keresetük 40 százalékát, a másodikban 20 százalékát, a harma­dikban pedig 10 százalékát. Ezenkívül hozzájárul­nak a dolgozók étkeztetéséhez, valamint téli és nyá­ri munkaruhát, lábbelit kapnak. Az elszállásolást Mélnlkben biztosították, két szál­lodatípusú emeletes épületben. A szobák 2—3 ágya­sak. Minden emeleten vannak főzőfülkék, jól felsze­relt klubhelyiségek, könyvtárak. A szabad idő kelle­mes eltöltéséhez igénybe vehetik a sportpályákat, ezenkívül színházlátogatásokat és egyéb akciókat szerveznek a fiatalok számára. Akik tanulni vágy­nak, azok különböző tanfolyamokra is beiratkozhat­nak. A jelentkezőknek a SZISZ járási bizottságai szol­gálnak bővebb felvilágosítással. (m| el pályájukon. A többi gyer­mek halasztgatja a hlvatásvá- lasztást a tízéves középiskola elvégzéséig. Megállapított tény, hogy a hivatásválasztáskor a legna­gyobb problémát a szülők okoz­zák! Tíz közül nyolc esetben aktívan befolyásolják gyerme­keiket. Ez természetes is. De csupán 17 százalékuk ragasz­kodik önfejűen az eredetileg kitűzött célhoz a gyermek ér­deklődése ellenére. A tanítók­nak nagyon sok bajuk van az Ilyen keményfejű szülőkkel: tanulmányi kirándulásokat szerveznek számukra az üze­mekbe, pszichológushoz és or­voshoz küldik őket szaktanács- adás céljából. Most, a hivatásválasztási ka­binetben vagyunk, amelyek Ny. Fenyinova pszichológus ve­zet. Ez egy hatalmas, világos helyiség a műszaki kombinát területi szakmai intézetében. A kombinát különböző műhe­lyekkel ellátott ötemeletes épü­let, Ide jönnek kötelező okta­tásra a felsőbb osztályokba já­ró tanulók az összes területi iskolából. Van itt mechanikus­műhely, felszerelve különféle fémmegmunkáló gépekkel, to­vábbá elektrotechnikai műhely, gépkocsiszerelő osztály, gép­írási és gyorsírási kabinet, sza­bászműhely és egyebek. A pszichológus az oktatás alatt bevezeti a ta­nulókat a különböző szakmák rejtelmeibe, Ismerteti velük azokat a szellemi-fizikai sajá­tosságokat, amelyeket az egyes mesterségek és a munka egyes fajtái megkövetelnek. A hiva­tásválasztási kabinetben a ta­nulók szaktanácsadásban ré­szesülnek. Különböző közlö­nyök, magnófeljegyzések áll­nak rendelkezésükre, vala­mennyi leírja a szakmát, ezen- kívül filmeket is megtekinthet­nek. Ny. Fenyinová megmutat­ta a kabinet munkatervét, amelyben szerepel a tanulók­nak a szaktanintézetekbe és üzemekbe tervezett tanulmányi kirándulása, találkozók kiváló munkásokkal, a tanítók számá­ra a hivatásválasztásról rende­zett szemináriumok és egyéb rendezvények. A tanító ilyen módon szinte szó szerint „megjósolja" a ta­nulók jövőjét. Hogy jóslata és tanácsa milyen mértékben fontos? Valóban helyesen irá­nyíthatja a tanuló terveit? Klimov professzor mondja: „Az osztályunkon kidolgozott módszertani tanácsok azt a célt követik, hogy a tanító nem csupán egy konkrét szakmát afánlfon a tanulóknak, hanem Inkább a hivatás vagy az is­kola, illetve szaktanintézet va- lamelyik fajtáját. Ez az elsőd­leges irányítás semmilyen eset- ben sem zárfa ki a tanulók ön- álló döntését. Ellenkezőleg, a tanítónak lélektani és pedagó- giai szempontból biztosítania kell minden egyes tanulófa sa­ját, öntudatos hivatásválasztá­sát/' Végeredményben milyen e munka hatékonysága, amelyre az állam nem csekély eszkö­zöket, az önkéntes dolgozók pedig a szabad idejüket fordít­ják? Az életet nem lehet minden részletében megtervezni. Ám tény az, hogy a hivatás hibás megválasztása elégedetlenséget vált ki, és er­kölcsi kárt okoz minden em­bernek, ugyanakkor anyagi veszteséget a társadalomnak. A hivatás választásakor nyúj­tott szakszerű segítség nagy mértékben elkerülheti e hibá­kat. A szociológusok megál­lapították, hogy az első öt év­ben egy helyen azon Iskolák és tanintézetek tanulóinak 93,7 százaléka dolgozik, akik öntu­datosan választották a szakmát és csupán a 42,5 százaléka azoknak, akik az iskola elvég­zése után véletlenszerűen, min­den előző Irányítás és szak szerű segítség nélkül mentek állásba. (APN) 1977. VI. 2S,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom