Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-31 / 148. szám, kedd

A holnap mércéjével mérnek Több millió koronás befektetéssel épülő irodaház Q Újabb társulás után további korszerűsítés • Tovább fejlesztik a baromfitenyésztést • Szőlőt telepítenek, pincét építenek Az épülő irodaház. Előtte Farkas László, az építkezés vezetője látható Az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz- ben most épül a közös legmagasabb épülete, a korszerű irodaház, amelyben szociális berende­zések is lesznek. Az építők már elérték a legmagasabb szintet, most a be­tonkoszorút készí­tik, hogy az épület mielőbb tető alá kerülhessen. A Ra- dos Gábor irányí­totta építőcsoport tagjai: Zsigmond Vilmos, Jakab Fe­renc, Tóth János, Klíber József, Pász­tori Sándor, Sze­nes! József, Szend- rei Pál és Kázmér László eredményes munkát végeztek, hiszen alig 10 hó­napja kezdték az alapozást, s ma már a tetőn van­nak. Pedig nem volt könnyű, hiszen az építkezési cso­portnak nincsenek olyan eszközeik, mint egy építővál­lalatnak. Többször olyan prob­lémák előtt álltak, amiket csak mások segítségével tudtak meg­oldani. Igen sok munkát igé­nyelt egyebek között az alag­sor elkészítése, mert az épület alatt komoly szigetelést is kel­lett készíteni. Farkas László, az építkezések technikusa, a szövetkezetben folyó építőmunkák irányítója gyakran ellenőrzi a dolgozókat. Látogatásomkor is ott találom, rajzok fölé hajolva. — Négy és fél millió korona érték van ezen a papíron — mondja mosolyogva, és teljes egészében szétteríti előttem a kész épületet ábrázoló rajzot. Ennyiért épül, illetve építjük. Jelentős összeg, de az épület­ben minden lesz, amire szük­ség van egy „nagyüzem“ irá­nyításához. 60 irodahelyiség, két gyűlésterem, nagy konyha, hozzá megfelelő nagyságú ebéd­lő, büfé, az alagsorban irattár és egyéb raktárhelyiségek kap­nak helyet az épületben. — Nem haladja ez meg az igényeket? — A jelenlegit talán még igen, de a jövőt figyelembe vé­ve minden bizonnyal szükség lesz rá, hiszen Ipolynyék köz­ponti község, és a távlati ter­veket figyelembe véve a kör­nyék mezőgazdaságának is irá­nyító központja lesz. Ezért épí­tünk már most ilyen nagyot, természetesen a felsőbb szervek jóváhagyásával. Körülnézünk az épületben is, megyünk az emeletre. Kissé bá­tortalanul, mert a lépcső helyén jelenleg csupán egy száll létra van. — A felvonó kényelmesebb és biztonságosabb — bíztat, látva bizonytalanságomat. — A kor­szerű, mai építészeti igények­nek megfelelő lépcső csak ké­sőbb készül el. A munka most a második emeleten folyik. Zsigmond Vil­mos és Jakab Ferenc kőműve­sek vasat hajlítanak a belonko- szorúhoz. Nem könnyű munka, de gép hiányában ezt is kézi erővel kell csinálni. Az ácsok, Rados Gábor és Szenesi József a koskeny fal tetején magabiztosan dolgoz­nak. — A földön azért jobb lenne, igaz-e? — jegyzem meg, amint a közelükbe érünk. — Tudják tartani határidőt? — kérdezem az építésvezetőt. — Annak ellenére, hogy a tervezettnél később kezdtük meg az építkezést, összhangban vagyunk az ütemtervvel. Igaz, kisebb elcsúszások előfordul­nak, ami abból adódik, hogy egy-két munkafolyamat késlel­teti az előrehaladást. Olyasmire gondolok, amit saját erőnkből nem tudunk megoldani: nagy súlyú panelek beemelése stb. Fő feladatunk most az, iiogy mi­nél előbb tető alá kerüljön az épület, hogy a belső munkála­tokat zavartalanul végezhessük. Mi a közfalak rakását végez­zük, a vízvezeték, a villany és a központi fűtés szerelését pe­dig a Lévai (Levice)Járási Épí­tőipari Vállalat dolgozói. — Mikor adják át az épüle­tet? — Jövő év május elsejére ír­ja elő a terv. Ezt a határidőt szeretnénk is megtartani, bár nem könnyű, mert az irodaház építésével egyidőben további je­lentős beruházásokat kell meg­valósítanunk. Ezek — ha köz­vetve is — kihatással vannak az itt folyó munkára. Ez év vé­gére át kell adnunk a hatlaká­sos lakóházat, amelyet Lukács Imre héttagú csoportja épít. Fo­lyamatban van egy 15 000 férő­helyes tojóház építése, de ki kell elégítenünk az egyre na­gyobb területen gazdálkodó sző­lészet igényeit is: 750 000 koro­nás beruházással új pincét épí­tünk, melyhez kétszintes szo­ciális-gazdasági épület is tarto­zz ácsok: Rados Gábor és Szenesi József (A szerző felvételei) — Okvetlenül, de ezt a .mun­kát, a zsalilzást csak itt lehet elvégezni. Veszélyes egy kicsit, de meg kell szokni. Igaz, reg­gel nem tanácsos a „kisüstit“ kétszer megkóstolni, mert ak­kor dupla falat lát az ember. S arra a „másikra“ ilyen magas­ságban csak egyszer lehet lép­ni az életben ... 1977. V. 31. zik majd. Ezek mellett kisebb építkezések is folynak. Acsalli (Celovce) részlegen, mely két éve tartozik hozzánk, egy mű­trágyaraktár, valamint szociális létesítmények korszerűsítése fo­lyik. Az ipolynyéki földművesszö­vet kezetet úgy ismerik messze a környéken, hogy valamivel mindig felhívta magára a fi­gyelmet. Kiváló termelési ered­ményeivel, példásan rendezett gazdasági udvarával, korszerű nagyüzemi baromfitenyésztésé­vel, jó politikai nevelőmunká­jával és nem utolsósorban — az arra járóknak is feltűnő szín­vonalas szemléletű agitációjá- val. A tagok az elsők közölt kezdték a közös termelést, min­dig hívei, támogatói voltak az újnak, amely a szocialista ter­melés előbbrevitelét szolgálta. Most pedig előrelátó gondosko­dással igyekeznek megteremte­ni a feltételeket az elkövetke­ző időszak nagy feladatainak megoldásához. Zsigmond Vilmos és Jakab Ferenc munka közben BOJTOS JÁNOS on m Összhangban a kereslettel A BAROMFIIPAR TELJESÍTI TERVFELADATAIT A lakosság anyagi javainak gyarapodásával párhuzamosan nő az igény a biológiailag ér­tékesebb élelmiszerek iránt. Korszerűsödő táplálkozásunk­ban így egyre több az állati eredetű fehérje és a vitamin- tartalmú élelmiszer. Étlapunk fokozatos átalaku­lása fejlődő élelmiszeriparunk érdeme, amelyből a maga mód­ján a baromfiipar is kiveszi ré­szét. Az iparág tavalyi és idei első negyedévi eredményeiről, valamint az elkövetkező idő- szíik feladatairól Lukáč Ivanic- ka mérnök, a Szlovákiai Ba­romfiipar vezérigazgatója a kö- zelmúltban tájékoztatta az új­ságírókat. A baromfiipar termékei a la­kosság körében egyre nagyobb közkedveltségnek örvendenek, amit számokkal, adatokkal bizo­nyíthatunk. Amíg pl. Szlová­kiában 1970-ben lakosonként 9,1 kilogramm baromfihúst fo­gyasztottak, öt évvel később már 10,7 kilogrammot. A sze­mélyenkénti tojásfogyasztás ugyanezen idő alatt 251-ről évi 276-ra növekedett. A fejlődés üteme a 6. ötéves tervidőszak éveiben is folytató­dik, összhangban a távlati ter­vekkel, amelyek értelmében Szlovákiában a lakosonkénti évi baromfihús-fogyasztás el­éri a 17 kilogrammot, a tojás­szükséglet pedig a 303 dara­bot. Az iparág egyes vállalataiban a mennyiségi mutatók teljesí­tése mellett már a 6. ötéves terv első évében is nagy gon­dot fordítottak a gyártmány- fejlesztésre. Ennek eredménye­ként tovább növekedett a ma­gasabb feldolgozottsági fokú termékek részaránya, tehát az iparág egyre több félkész és konyhakész terméket ad a piacra. Az elmúlt évben pl. 2220 tonnával több porciózott ba­romfit, baromfihús-különleges­séget, valamint félkész árut készítettek, mint 1975-b^n. A tavalyi eredmények meg­felelő alapul szolgáltak az idei tervfeladatok teljesítésé­hez. Az iparág az első negyed­évben élősúlyban 12 900 tonna vágóbaromfit dolgozott fel, s ezzel tervét 100,8 százalékra teljesítette. A tojásfelvásárlás tervét 5 százalékkal szárnyal­ták túl, s összesen 173 millió tojást vettek át a termelőktől. Az iparág a hazai piac ellátá­sán kívül exportfeladatairól sem feledkezik meg. Az év el­ső három hónapjában ezt a kö­telezettségét 38 százalékkal szárnyalta túl. Ahhoz, hogy a kitűzött célok valóra válhassanak, a baromfi­ipar anyagi-termelési bázi-c* nak megfelelő fejlesztése is szükséges. A beruházás költsé­gei nemcsak a feldolgozás, ha­nem a tenyésztés fejlesztését, korszerűsítését is szolgálják. Tavaly Castán megkezdték egy tojófarm építését évi 6 milliós kapacitással. Rövidesen elkez­dik a Žilina—streenói húscsibe- hízlalófarmot, s már átadás előtt áll a topoľčanyi új barom- fiüzem. Párhuzamosan hozzálát­tak a zvoleni baromfifeldolgozó építéséhez, s még a 6. ötéves tervidőszakban Bratislavában, Michalovcén, Prešovban és Ga- lántán építenek új üzemet, il­letve bővítik, korszerűsítik a meglevőt. Az új kapacitások lehetővé teszik a félkészáruk és a fo­gyasztásra kész termékek rész­arányának további növelését, s így az ilyen készítmények a 6. ötéves terv végén a levágott baromfi mennyiségének 20 szá­zalékát teszik majd ki. 1975— 80 között nem kevesebb, mint 26 új terméket ad piacra a ba­romfiipar. A vásárló természetesen nem­csak az egyre jobb és értéke­sebb termékeket igényli, hanem elvárja, hogy a kínált áru vál­tozatos legyen. Nem véletlen, hogy a baromfiipar 1975—80-as tervében jelentős helyet foglal el a nagyüzemi libatenyésztés és a haltenyésztés fejlesztése. £z édesvízi haltenyésztés céljai­val összhangban megkezdik a mošovcei halgazdaság kiépíté­sét, amelynek évi kapacitása 415 mázsa pisztráng és 1558 mázsa ponty lesz. E beruházás már a halfogyasztás távlati tervével van összhangban, amelynek értelmében >zlová- kiában az évi fejenkénti hal fogyasztás eléri az 1,6 kilo­grammot. A különleges feladatokat tel­jesítő vállalatok sorába tarto­zik a Nyitrai Branko is, amely a napospulyka és a húspulyka előállításának szlovákiai hatás­körű vállalata. Amíg pl. Szlová­kiában 1976-ban az állami ala­pokba 2^04 tonna pulykahúst vásároltak fel, 1980-ban már 5500 tonna a terv. Étlapunk ezzel tovább gazdagodik. Amint a CSKP XV. kongresz- szusának határozatai is hang­súlyozzák, 1975—80 között a baromfitenyésztés és a feldol­gozás fejlesztése elsőrendű fel­adat, s ennek megfelelően 30— 35 százalékkal kell növelni a termelést. Az elmondottak bi­zonyítják, hogy a megnöveke­dett feladatok teljesítésére a baromfiipar kellően felkészült, és a fejlesztés valóban a kor­szerűbb táplálkozást szolgálja. EGRI FERENC Példás kollektíva Gyakran találkozhatunk a következő megállapítással: „A szocialista ember öntudata a legszigorúbb ellenőrzéssel sem helyettesíthető“. Az állítás iga­záról naponta meggyőződhe­tünk. Akkor is, ha ennek meg­felelően cselekszünk, akkor is, ha nem. Az egyes munkahelye­ken végzett munkánk során megnyilvánul, hogyan viszo­nyulunk a termeléshez, a fel­adatok maradéktalan teljesíté­séhez. így van ez a Nyitrai Ma­gasépítő Vállalat egyes munka­helyein is. Az ott dolgozóknak elsősorban a járulékos beruhá­zásokból eredő feladatok telje­sítése okoz gyakran gondot. A gondok ellenére ebben a vállalatban is több példamuta­tó, a munkáját maradéktalanul elvégző kollektíva van. Ezek közé tartoznak a vállalat so­morjai (Šamorín) részlegének dolgozói is, amelyet az alapos szaktudást szerzett Blažej Pin-' tér mérnök, a vállalat duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) építőipari üzemének dolgozója vezet. A vállalat keretében ez a munkacsoport volt az első, amely a folyamatos építési módszereket alkalmazta. Ezek nagymértékben hozzájárulnak a haladó építkezési elemek ész­szerű alkalmazásához. A kol­lektíva az elsők között volt a Zlobin- és egyéb hasonló mun­kamódszerek bevezetésében is. A folyamatos építkezési eljá­rással dolgozó kollektívák szo­cialista munkaversenyében az első helyet több ízben elnyer­ték, s becsületesen végzett mun­kájuk elismeréseként különbö­ző vállalati és ágazati kitünte­téseket kaptak. A szóban forgó részleg dol­gozói jól kezdték az idei évet is. Első negyedévi tervfel‘'da- taikat teljesítettek, 63 lakás- egységet jó minőségben adtak át. A kollektívának nemcsak tennivalója egyre több, hanem akaratereje is növekszik, amely lényegében sikerük kulcsa. Er­ről a részlegvezető a követke­zőket mondta: „Mindenért meg kell küzdeni. A jó kollektíva nem utolsósorban a megfelelő politikai és szakszervezeti ne­velőmunka, valamint a jó em­beri és közösségi kapcsolatok eredménye. A feladatokat jól el tudjuk osztani, tudunk el­lenőrizni, dicsérni és jutalmaz­ni, de ha kell, szigorú megró- vást is alkalmazunk, tehát ren­det teremtünk saját portán­kon.“ A somorjai építőipari dol­gozókra az év végéig még sok feladat elvégzése vár. A válla­lat vezetősége bizonyára az idén sem csalódik a kollektíva tagjaiban. JÜLIUS BUDÁT

Next

/
Oldalképek
Tartalom