Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-31 / 148. szám, kedd
Fellépnek a II. Dunamenti Tavaszon Ady Endre szerint „a gyermek az elevenség, öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember". Ezt látom és tapasztalom én is, amikor közöttük vagyok, amikor puszta jelenlétükkel felszabad ultsá- gom társszerzőivé válnak. Természetüknél fogva állandó változatosságot kínálnak, örömmel jegyes játékukkal tiszta szenvedélyt. Tőlünk tanulnak, mi okosítjuk őket, felnőttek. S mert ők „a jövőbe ható ígéret“, egyáltalán nem mindegy, miképpen. A színház kitűnően bevált, mivel a va jan kos botbábuval viszonylag egyszerűen fejezhető ki és fogalmazható meg vizuálisan a népi játékok bárom eleme, a szomorúság, a jóság és a belőlük fakadó erkölcsi tartás. A jó és rossz magatartásformák. Szembesítve ezeket a formákat, életszemléleteket, más-más előjelű megoldásokat kapunk a gyermekektől, de teljes értékű és őszinte választ közös alkotói és nem csupán alkotói gondjainkra, eszmélkedéseinkre. — A lét alapdolgainak értelmezésével küszködnek ezek z önkeresés sajátos hősei sok mindent tűiéit és kipróbált műfaj; a reneszánsz áltudományait — a bűvészetet és a varázslást — már teljesen levet- kezte, tehát megbízható eszközként használhatjuk gyermekeink etikai-esztétikai nevelésénél A bábszínházát fokozottabban, hiszen a tárgyához — bábujához, hőséhez — vadul kapaszkodó emberke, kellő őszinteségével, hajlékony naivitásával társát látja benne. Állást foglal mellette vagy ellene. Érik, nevelődik. A dunaszerdahelyi Százszorszép bábcsoport tagjai is ezt bizonyít ják, na és azt, hogy a bábozás a színművészet szintetizáló műfaja. Négy nappal a 11. Dunamenti Tavasz megnyitása előtt a város egyik tenyérnyi játszóterén adtunk egymásnak találkát A teret bábuk és dalok emelték népköltészeti magasságba. Az ide kihozott bábuk és a népmese rögtönzött előad Asa, a népi mókázássai meg'űzdelt jelenetek régi, méý/s friss és érvényesülni tudó szellemeket idéztek. A csoport rendezői, kellékesei, bábukészítői, egyszóval mindenesei, Martákné V. Katalin és Bulajcsikné V. Rozália pedagógusok szinte egyszerre mondják: — Nagyon megszerették a gyerekek A csodafu- rulyás juhászt. Másodikán ez zel lépünk föl a szerdahelyi szemlén ... — Majd az általuk készített gyönyörű bábukról mesélnek mind áradóbban. — Immáron ötödik éve ezekkel a gyermekekkel foglalko zunk — mondja később Martákné. — S mert észrevettük, hogy nemcsak kettőnknek, de nekik is megfelel a botbábunak és a mozgatható végtagú bábunak a kombinációja, ennél maradtunk. Annál is inkább, a lányok és fiúk, akik nagyon jó közösséget alkotnak mondja Bulajcsikné. — Az egy mindenkiért, mindenki egyért romantikus hitével vallják — mert ösztönösen érzik, néhá- nyan pedig már sejtik bontakozó tudatukkal — a bábozás és színház személyiségkifejező erejét. — Ha éjfélkor fölkeltenénk őket, hogy bábozni kell, szó nélkül jönnének — így Martákné. — S tudom, bárhová is kerülnek az életben, anyanyelvűket és a bábszínházát sosem hagyják el. Nem fölösleges a velük való foglalkozás, nem csupán járulék a gyermek valamiféle önvallomásos kitárulkozásához, hanem értékteremtő munka, mert gondolatilag elmélyíti és kitágítja a gyermek „kicsike“ valóságának jelentés- világát. Valamennyien a Vajanský utcai Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola diákjai, és az I. Dunamenti Tavasz báb- fesztivál győztesei. Most ide írhatnám, hogy a tavalyi nagydíj ösztönzéseket adott és ece- tera, ecetera. De nem írom. Nem azért nem, mert sablonos, hanem mert valamennyiükön látom a bábozásból fakadó élmény önismereti és eszméltető hatását. A játékos gonoszságot és a játékos jóságot, amit ők a legemberibb komolysággal érzékeltetnek. Tehát átélnek Elszántéin, makacs szenvedéllyel, mégis játékosan keresik, kutatják az élet keskenyebb vagy szélesebb ösvényeit. Ti- zenhárom-tizennégy évesek. Többségük nyolcadikos. Ismerik egymás rigolyáit, közvetlenségért nem mennek a szomszédba. Nem kell őket noszogatnom, vonzalmakat, esztétikumot, megnyíló lehetőségeket szakadatlanul s nyíltan mérlegelnek előttem. Sokan közülük zenét tanulnak vagy tanultak, zömük tagja a képzőművészeti szakkörnek, s- kivétel nélkül színházszeretők. Néhányuk véleménye: Horváth Rita: — Tanítónő szeretnék lenni és harmadikosokból létrehozni egy bábcsoportot. Farkas Laci: — Vagy bábozni szeretnék vagy színész lenni. Szeretem mindezt. Hogy komolyan gondolom-e? Hát persze.. .! Érsek Tímea: — Kassán voltam kisiskolás, ahol Szőke bácsi csoportjába jártam. Majd Dunaszerdahelyre költöztünk, és nyomban jelentkeztem a Százszorszépbe. Bér Laci: — Jó itt, szeretem csinálni. Egyszer talán egy bábelőadáson az is jó lesz, hogy hegedülni tanulok. Németh Ilona: — Gimnáziumba fogok járni és kis szik- rásokkal szeretnék bábkört szervezni. Később bábtervező szeretnék lenni, és a még nem létező felnőtt bábcsoportban dolgozni Dunaszerdahelyen. Ebben a járásban közel harminc bábcsoport működik, s nincsen óvoda, ahol ne lenne bábu. A gyermekiét természetéről valló bábozás, a tárgyias ság megtartásával és az ábrázoló funkciót érvényesítve, lélektani, morális és talán még bölcseleti élményekben is részesíti ezeket az emberkéket. — A járási népművelési központ és az iskolánk segítsége nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk — mondja Martákné. — ősszel például, mi voltunk az egyetlen magyar bábcsoport Martinban, ahol nagy sikert arattunk, a Scénická žatva ’76 elnevezésű országos seregszemlén. És sorolhatnám a sikereket, de nem ez a lényeg... — Nem veszi el a kedvünket, ha nem leszünk ismét elsők — nyugtat meg Német Ilona és a többi gyerek. — Akkor is énekelni, táncolni fogunk, és mindezt bábozva, mert olyan jó örülni... „A gyermek az elevenség, öröm ..." Ha módomban van, leülök közéjük, s akárha színházban vagy moziban, bővítem és ellenőrzőm benyomásaimat. A gazdagítókat és a „százszorszépeket“. Mert ők jól into- nálnak, szinte kész dramaturgiai ötleteik vannak, s amit a két tanító néni ajánl, azt vita nélkül már aligha fogadják el. Hogy is fogadhatnák, ők, éppen ők, az önkeresés sajátos hősei? SZIGETI LÄSZLÖ „ívnak a csukák" és más értékes alkotások AZ MKBK ÉS A VBK IDEI KÖNYVKÍNÁLATA Mint ismeretes, a Madách Könyv- és Lapkiadó, amellett, hogy évente mintegy félszáz eredeti, csehszlovákiai magyar, illetve cseh és szlovák művet ad ki, két tömegsorozatnak is a gazdája. A Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK) 1975-ben ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát, a Versbarátok Köre pedig ugyanebben az esztendőben órte meg 10. esztendejét. E sorozatok célja eljuttatni o legértékesebb könyveket, regényeket és versesköteteket a csehszlovákiai magyar olvasók széles tömegeihez. Az MKBK évente négy (rendszerint egy hazai magyar, egy cseh vagy szlovák, egy klasszikus vagy mai magyar és egy világirodalmi) regényt küld tagjainak, ugyanezt teszi a VBK a verses kötetekkel. A Magyar Könyvbarátok Köre 1977-es évfolyamában a hazai magyar irodalmat Duba Gyula nagy érdeklődéssel várt új regénye az „Ívnak a csukák“ képviseli, melynek egyes részletei már ismeretesek a hazai magyar sajtóból. Neves prózaírónk, aki oly sikeres művel ajándékozta meg a csehszlovákiai magyar irodalmat, mint a Vajúdó parasztvilág, új regényében egy dél-szlovákiai falu 1945—5ü közötti életét mutatja be. A regény szereplői 15—17 éves kamaszok, akik a háborúban és az utána következő nehéz években járták ki az élet iskoláját. A regény — figyelemre méltó lélektani fejlődésképpel, hiteles környezetrajzzal — a mai negyvenesek életútjának egy szakaszát vázolja fel. A mai magyar irodalmat Szabó Magda új regénye, a „Réýl történet“ képviseli. Az egyik legnépszerűbb magyar írónőnek — Az őz, Freskó, Mondják meg Zsóflkának, Disznótor, Pilátus és számos más írás szerzőjének —■ legújabb regénye előreláthatóan ugyanolyan nagy érdeklődést fog kiváltani, mint az eddigi Szabó Magda-kötetek. A világirodaimat ezúttal két regény képviseli. A Nobel-díjas F. E. Silhmpää, a huszadik- századi finn irodalom klasszikusa egy nyári éjszaka eseményeit mondja el lírai hangvételű, „Émberek a nyári éjszakában“ című regényében, míg a múlt századi portugál realista Eca de Queiroz világhírű regénye, az „Amaro atya bűne“ egy hivatás tudati válságba jutott fiatal pap és egy vakbuzgó úrilány tragikus szerelmének története egy álmos városka képmutató közegében. A kötelező alapsorozat négy kötetén kívül (melyet kedvezményes áron kapnak meg az MKBK-tagok) az ajánlott sorozatból is bő választékot kínál a kiadó az MKBK tagjainak. Aki e könyvek közül még legalább kettőt megrendel és átvesz, nZ ingyen kapja jutalomkönyvünket, mely külön is megrendelhető. A jutalom könyv: Tadeusz Konwicki: „Szerelmi esetek krónikája“. A Versbarátok Köre Varga Imre „A medve álászáll“ című verseskönyvét kínálja tagjainak, továbbá a XX. századi cseh költészet egyik legnagyobb képviselőjének, Vilém Závadának „Válogatott verseit“. A kötetet Tőzsér Arpád állította össze és látta el utószóval, a verseket neves hazai és magyarországi műfordítók tolmácsolták magyarra. A világirodaimat a francia Paul Eluard Válogatott versei képviselik, míg a mai magyar irodalmat az idén hetvenöt éves Illyés Gyula „Különös testamentum“ című könyve. Aki mind a négy kötetet megrendeli és átveszi, jutalomkönyvben részesül. A jutalom könyv: Domokos Mátyás „Ugyanarról másképpen“ című kötete, melynek tanulmányai a kortárs magyar líra legkiválóbb képviselőinek (Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Vas István, Pilinszky János, Nagy László) munkásságát taglalják és teszik érthetővé a szélesebb versolvasó közönség számára is. A Magyar Könyvbarátok Köre, illetve a Versbarátok Köre tagsági feltételei iránt érdeklődők forduljanak a Madách Könyv- és Lapkiadóhoz (Bratislava, MartanoviPova 10.). — cs — Oj fjl mek FEHER HAJÖ (szovjet) Szovjet-Kirgiziának különleges szellemi értéke a Szovjetunió határain túl is évek óta nagy érdeklődést keltő irodalma és filmművészete. Gondoljunk csak Csingiz Ajtmatov íróra, aki oly sajátosan fejezi ki népe szokásait, életét, társadalmi gondjait és vágyait. A filmek közül említsük meg legalább Az első tanítót, a Dzsami- la szerelmét, A fenevadat — azokat az alkotásokat, melyekre a sajátos nemzeti filmnyelv, a képi látás és láttatás jellemző. gul és mesét lát szürke, szomorú életében. A valóság azonban nagyon bonyolult, Nurgazi még nem értheti. Ö csak nagyapó különös me*- séit érti, a Csodaszarvasról, a Koronás Szarvas Anyáról. A fehér szarvas és a fehér hajó egyformán mesés, elérhetetlen vágy a kisfiú számára. A koronás Szarvas Anya csak a nép, a fehér hajó meg a kisfiú képzeletében él. (Micsoda képi Csak az ezüstös hajnali köd idézi a Koronás Szarvas Anya színét, de a barna állatok su- ........ ^-*iTi¥irrtihVfV " ■ Nurg azi Szidigalijev a szovjet-kirgiz film főszerepében A kirgiz filmesek időről időre visszatérnek Csingiz Ajtmatov műveihez,1 hogy témát merítsenek a gazdag életműből. Néhány év leforgása alatt két film is készült a neves író novelláiból. Az egyik, a télen bemutatott Piros alma, a másik a most vetített Fehér hajó. A film egy apától-anyától elhagyott kisfiúról szól, akit csak a nagyapja szeret. Momun nagyapónak nincs sok szava sem mostoha második felesége, sem gonosz veje, Orozkul mellett, aki ostoba és hetvenkedő, s a legszívesebben megbosszulná a világot, mert neki nincs gyereke. Nagyapó gyakran jó Ielkiismerete ellen engedelmeskedik Orozkulnak, csak azért, hogy eltarthassa a kisfiút. A hegyek közé rejlett kis település életének fájó korszerűtlensége, az emberek kiszolgáltatottsága .Ajtmatov számára ismerős, hiszen népével együtt tette meg a hétmérföldes lépést a havasi elmaradottságból és szegénységből a szocialista jelenbe. Nurgazinak, a kisfiúnak édeskevés szeretőiben van része. Csupán nagyapó tányérsapkája, távcsöve s az öregtől kapott iskolatáska jelent számára örömet vagy a hegyre felkapaszkodó teherautók sofőrjei hoznak napfényt mostoha életébe. S a fehér hajó! Az egyetlen az Isszlk-Kul kék vizén, amelyen állítólag a hűtlen édesapa mat- rózkodik. A látcsőn keresztül mesés fényben ragyog a fehér hajó, a kisfiú szeme kerekre táA KASSZAFÜRÖ hanása, a barna ágak árnyékában sejtelmesebb a fehér csodaszarvasnál. Feketés a szikla, barnák az ágak, barnák a szarvasok és ezüstös a köd.) S egy őszi nap visszatérnek a szarvasok. Orozkulnak a szarvas csak vadorzási lehetőség és itt a hegyekben ő parancsol. Apónak lőnie kell a szarvasra, s amikor ezt a kisfiú megtudja, lázasan elmenekül a fehér álomhajó után a vízbe ... „Az öreg Momun éppen a Koronás Szarvas Anyáról szóló meséjének így adta meg az árát... hogy nem önakaratból emelt kezet arra, amit egész életével dédelgetett... csak a boldogtalan lányáért és érte, az unokájáért követte el, amit elkövetett“ — írja Csingiz Ajtmatov. S a befejező képsor — a szarvasfejet kegyetlenül tran- csírozó Orozkul — maga a mese halála; és a kisfiúé is. Csingiz Ajtmatov alkotásainak stílusa, lírája, költőisége, az a sajátos atmoszféra, mely minden művének jellemzője, nehezen közelíthető meg egy másik művészeti ág felől, azaz nehezen ültethető át a film nyelvére. Ajtmatov művészetét ezért csak ritkán sikerül adekvát módon tolmácsolni. Bolot Sam- sijev rendező, ha nem is maradéktalanul, de egész eredményesen megbirkózott a művel. A filmet áthatja Ajtmatov alkotásának csodálatos költőisége, s egy-egy jelenet valóban sokáig megmarad emlékezetünkben. (amerikai) Az utóbbi belekben mintha valamelyest gyarapodott volna a mozikban vetített vígjátékok száma. Ez mindenképpen örvendetes, az viszont már kevésbé, hogy a mennyiség növekedése csak kivételes esetben járt a minőség emelkedésével. Több átlagos vagy annál is gyöngébb komédiát láthattunk. Bár nem emelkedik az átlag fölé, a meglehetősen gyönge mezőnyből mégis kiemelkedik A kasszafúró című amerikai film, mely könnyed szórakozást nyújt; ez elsősorban az igen tehetséges George C. Scott játékának köszönhető. A népszerű jellemszínész ebben a filmben egy visszaeső bűnözőt játszik. Amikor megismerkedünk vele, éppen „ül“, ennek ellenére újabb terveket forgat a fejében. Gower Champion vígjátékában nyomon követhetjük a fegyenc szökését, majd egy nagyszabású bűnügyi vállalkozás tanúi lehetünk ... Jelenei uz urnerikai víyiátékből
