Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-27 / 144. szám, péntek
Á mélység vallatói Külföldön is elismerik geológusaink munkáját Vajon mit rejt magában a Föld mélye? A pontos válasz megadására szerte a világon a föld- és vízkutatók ezrei törekszenek, de a válaszadás nem egyszerű. Addig, míg a „feltételezésből“ valahol például egy ércbánya születik, a geológiai szakembereknek kitartó felmérési és feltárási munkát kell végezniük. Bennünket is érdekel ez a kérdés, hiszen közismert, hogy az ásványi nyersanyagokban szegényebb országok közé tartozunk. Tudni szeretnénk, hogy milyen fémes és nemfémes nyersanyagok kitermelése lehetséges, hány évre vannak elegendő víztartalékaink. A nem éppen könnyű feladat Szlovákiában a Szlovák Geológiai Hivatal irányítása alá tartozó különböző geológiai kutató* és kísérleti intézetek, illetve vállalatok dolgozóira hárul. Kutakat fúrnak, tározó aknákat vájnak a földbe, furatokat készítenek, hogy a felszínre kerülő víz- illetve ásványi nyersanyagminták minőségéből megállapíthassák: érdemes-e egy bizonyos helyen tovább folytatni a feltárási munkákat. A geológusok és hidrogeológusok járják Szlovákia síkságait és hegyeit, s munkájuk eredményeként egyre kevesebb a fehér, feltérképezetlen terület a földtani térképeken. A föld- és vízkutatók munkájára azonban nemcsak a természeti kincsek feltárásánál van elengedhetetlen szükség, hanem a nagyobb építkezéseken is. Ezek megkezdése előtt aprólékos talajtani vizsgálatokat kell végezniük, hogy választ adhassanak arra: alkalmas-e a kijelölt terület az építkezésre. Néhány napot a geológusok társaságában tölthettünk, s láthattuk, mit csinálnak, hogyan élnek, mi a munkájuk eredménye. Az alábbiakban az egyes munkahelyeken látottak nyomán próbáljuk olvasóinkat is beavatni a „mélység vallatóinak“ sokrétű és érdekes tevékenységébe. Húsz percnyi autóútra Bratis- lavától, Szenckirályfán (Králo- vá pri Senci) kezdjük a körutat. A falu szélén a két éve létesített furatból bőven ömlik az 52 C fokos meleg víz. Csupán egy ideiglenesen ásott gödörbe, amelyből a régi csatornába jut. Egyelőre kihasználatlanul. Pedig az eddig végzett különböző vizsgálatok alapján a hidrogeológusok az 1300 méter mélyről feltörő termálvizet szlovákiai viszonylatban a legjobb tulajdonságúak közé sorolják. RNDr. Eva Hyroššová. a Szlovák Geológiai Hivatal hidrogeológiai szakértője elmondotta azt is, hogy még legalább egy évig folytatják itt a legfontosabb adatok gyűjtését. Többek között figyelemmel kísérik a forrás vízadó képességét, összetételét. A huzamosabb ideig tartó vizsgálatokiba azért van szükség, hogy pontosabban meggyőződjenek az egyes mutatók viselkedéséről, Szenckirályfán egyébként még egy furat van — nvolcszáz méternyi mélységű —, amelyből kitűnő, 24 C fokos ásványvíz tör fel. A hidrogeológusok — ha nem is hamar — fokozatosan befejezik itt munkájukat. A szerzett ismereteket feldolgozzák, rendszerezik, s átadják a termálvizet hasznosítani akaró vállalatnak, intézetnek. Most még kérdés, hogy mi lesz a sorsa. Az egészségügyi szakemberek véleménye szerint kiváló gyógyvíz, reumatikus, mozgás- szervi és egyéb betegségek gyógyítására alkalmas. Kihasználható fóliasátrak melegítésére, ugyanúgy, mint üdülési, gyógyítási célokra. Mindenesetre jó lenne, ha ezt az értékes hévizet minél előbb, minél többen élvezhetnék. Nemcsak a falu szélső házaiban lakók, akik már most naponta fíirdenek a meleg vízben. A Zlalno völgyben — amely a Stiavnicai Hegységhez tartozik — az idősebbek szerint valamikor aranylelőhelyek is voltak. Lehet, hogy az állítás igaz, de tény, hogy ma már nincsenek. Pedig a geológusok a völgyet övező hegyekben ugyancsak alapos kutatásokat végeztek és végeznek most is. Ez nem véletlen, hiszen a környék a múltban közismerten gazdag volt ércekben. A Spišská Nová Ves-i Geológiai Kutatóvállalat Nová Baňa-i üzemének tapasztalt dolgozói végzik jelenleg a fúrásokat. František Habadu 12 tagú kollektívája dolgozik itt szovjet fúróberendezés segítségével. A csoport tagjainak sok mindenhez kell érteniük. Saját maguk vágnak utat a sűrű erdővel borított hegyoldalban, hogy ha szükség van rá, tovább vándorol hassa na k f el sze relésü k k el. Négy éve, „költöztek“ erre a területre, s eddig már 19 furatot végeztek a völgyet körülzáró hegyekben. Az edzett, napbarnított dolgozók örülnek minden egyes méternek, amely- lyel mélyebbre juttatják a fúrófejet. A szovjet gyártmányú ZIF 1200 MR jelzésű fúrógép megbízhatóan dolgozik, a világon a legkorszerűbb ilyen típusú berendezések közé tartozik. A fúrófej koronája ipari gyémántból készült, így a legkeményebb kőzeten is biztonságosan halad át. Havonta átlagosan 100 méternyit haladnak a hegy belseje felé, de volt már 300 méteres havi teljesítményük is. Felmerül a kérdés: Milyen szempontok szerint értékelik a fúrásokat végző dolgozók munkájának minőségét? Aszerint — válaszolta Lysík Štefan, a brigid egyik tagja —, hogy menynyi furatmagot tudnak a felszínre hozni. Ezeket a mintákat pedig az üzeni vagy a vállalat laboratóriumaiban veszik kezelésbe, s ők mondják meg, hogy milyen összetételűek, melyik ércből tartalmaznak a legtöbbet. A zlatnói völgyből eddig felhozott minták azt mondták el vizsgálóiknak, hogy a hegyek mélyén rejlő ércek elég sok rezet tartalmaznak. Ha esetleg néhány év múlva ércbányát nyitnak a környéken, akkor a Nová Baňa-i geológusok elmondhatják, hogy ebben az ő munkájuknak is érdeme van. A Fátra hegység szomszédságáén, Varínban már több évtizede működik egy mészkőbánya. Az óriási kotrógépek, kő- törők kezelői alapos munkát végeztek. A hegy „kalapja“ már eltűnt ami nem csoda, hiszen évente 1,5 millió tonna mészkövet szállítanak innen a Tŕi- neei Vasműbe. A termelés most is zavartalanul folyik, pedig a geológiai kutatók is itt végzik igényes munkájukat. Tározó aknákat vájnak a mészkőhegy bal- sejébe — két vízszinteset és egy függőlegeset —, hogy megállapíthassák: van-e az eddiginél jobb minőségű mészkő a hegy belsejében. Az itt végzett geológiai kutatás értéke nem csekély — 7 millió korona. S a tőlük várt eredmény? Az, hogy pontosan megtudják, mennyi és milyen minőségű mészkőre számíthat népgazdaságunk erről a helyből. Kúrán fán mérnök, a Szlovák Geológiai Hivatal igazgatója röviden így foglalta össze a föld- és vízkutatás terén dolgozó közel 4000 ember munkáját: „Szlovákiában az előírt tervek szerint feltérképezzük az ásványi kincseket, hogy megtudjuk, körülbelül milyen gazdagok vagyunk. Sok gondunk is van, különösen az egyes alkatrészek beszerzésében. Ezeket legtöbbször saját magunk készítjük el. mert a gyártásukat egy üzem sem vállalja szívesen. A legtöbb gépet a Szovjetunióból, illetve Romániából hozzuk be. S hogy geológusaink, hidrogeológusaink kiváló emberek, azt az is bizonyítja, hogy a világ 50 országában végeztek, illetve végeznek kutatásokat.“ )rt érzés tudni, hogy geológusaink munkáját külföldön is ennyire megbecsülik. A mindig új, ismeretlen környezetben dolgozók sokrétű és érdekes munkája elismerést érdemel, mert munkájukkal nagymértéken hozzájárulnak népgazdaságunk további szilárdításához. PÁKOZDI GERTRÜD Albert és a kis Huba az udvaron. i—aj— felv.) ÚJ LAKÁSBAN Kivárták . . . ® A család öröme 1977. V. 27. Az állami ésszerűsítési program egyik legfőbb célkitűzése a konténeres szállítási rendszer bevezetése, amely megkönnyíti az áruk mozgatását, a raktározást és a csomagolás technikáját. Ebből a célból Brnóban a múlt év végén átadták az új konténerállomást, amely hazánk legkorszerűbb ilyen létesítménye. Az idei terv kb. 9000 konténer ki- és berakását irányozza elő. Az állomás dolgozói szocialista felajánlást tettek, hogy az 1977-es szállítási tervet 5 százalékkal túlszárnyalják. Felvételünkön a brnói konténerállomás. (Felvétel: ČTK —- R. Pavlíček) Minden ember jogos igénye, hogy megfelelő lakása legyen. Szocialista társadalmunk mindent megtesz azért, hogy polgárainknak ez a vágya teljesüljön. Lakosságunk az elmúlt ötéves tervidőszakban 615 000 új lakást kapott — egyötöd résszel többet, mint az első két ötéves tervidőszakban együttvéve. Tavaly a tervezett 129 500 lakás helyett 2000-rel többet építettünk. Mindez azonban még korántsem elegendő. Épív tőiparunkra e téren az elkövetkezendő időszakban is rendkívül nagy feladatok várnak. Ezt aláhúzta a CSKP KB VI. ülése is, mely a csehszlovák építőipar feladataival és fejlesztésével foglalkozott. Szencen (Senec) az utóbbi időben nem túlságosan sok lakás épült. Azok tehát, akik mégis új lakásba költözhettek, talán a szokottnál is jobban őrültek a nagy eseménynek. Ezek közé tartozik a fiatal Ab gayer József és családja. A Gagarin utca I. blokkjának 3. emeletén kaptak 2 szobás állami lakást. Ez az utca teljesen új, egyik során szebbnél szebb családi házak, a másikon azonos lakótömbök állnak. Az első blokk, melyben 40 család lakik, a legújabb. Vele szemben átadás előtt áll egy másik, 48 lakásos blokk. A 40 család nagy része úgy került ide, hogy előző lakását a városrendezés keretében lebontották. Felvonó nincs a házban. A lépcsőház tágas és napos. — Reggeltől estig van fény a lakásunkban — mondja Al- gayer józsefné. — A fűtés is kifogástalan. Gázzal működő központi fűtésünk van. Az előszoba tágas, de a konyha vendéglátóim szerint valamivel nagyobb lehetne. A szobák méreteivel elégedettek. A na- gyobbikban, vagyis a pompásan berendezett ebédlőben telepedünk le. Innen nyílik ajtó az erkélyre, ahonnan kitekintve a szövetkezeti lakások negyedét és főleg új családi házakból, villákból álló utcákat látunk. Szemben velük egy üres, beépítésre váró tér terül el. Az első épület helyét már karók jelzik. Kissé távolabb jobbra, a vasút, illetve a Nyitra és Gn- lánta felől vezető műút húzódik. Az ismert szenei Napfényes-tó elég messze van, de a Gagarin utca közelében is van egy kis tó, melyet a környékbeliek szívesen látogatnak. Al- gayer Józsefné, aki most éppen gyermekgondozási szabadságon van, az imént érkezett meg a tó partjáról. Szívesen jár oda a gyerekekkel, annál is inkább, mivel a ház közvetlen környéke és az udvar még rendezésre vár. — Nem ez a legszebb része a városnak — mondja Algayer József —, de már sokat javult. Például eltüntették azt a szemétdombot, amely itt állt a közelben. Elég csendes is ez a hely. — Hogyan jutottak lakáshoz? — kérdem. — Ezelőtt garzonlakásunk volt — válaszolja házigazdám. — Azt el akartuk cserélni egy kétszobás, kertes lakásért, mert akkor már volt egy gyerekünk. A cserébe a nemzeti bizottság nem egyezett bele. Garzonunkat mégis átengedtük a kertes ház lakójának, hogy a kétszobás lakás kiürítésével egy sürgős esetet oldhasson meg a városi nemzeti bizottság, mely írásban kötelezte magát, hogy a legközelebb felépülő lakások egyike a mienk lesz. Erre annak ellenére ráálltunk, hogy fél évig Zsigárdról, az anyósoméktól kellett naponta Szencre, a nrmka- helyíinkre utaznunk. Amikor a ház elkészült, elsőként költözködtünk be. Kezdetben még nem is fűtöttek, s meleg vizünk sem volt. — Sok izgalomba került, amíg beköltözhettünk — egészíti ki a fiatalasszony. — Amikor a lakást megkaptuk, a kisebbik fiunk háromhetes veit. Tehát már sejtettük, hogy a két szoba tulajdonképpen kevés lesz, de így is nagyon-nagyon boldogok voltunk, mert tudtuk, mit jelent Szencen lakást kapni. Szerintem egy kétgyermekes családnak a háromszobás lakás volna ideális. A nagyobbik fiút Albertnak hívják és hároméves. A kisebbik neve Huba. Beszélgetésünknél természetesen mindkettő jelen van, s a kíváncsi Albert még kérdezősködik is. Edit asszony a Vízgazdálkodási Kutatóintézet szenei párolgásmérő állomásán dolgozik. Munkahelye a Napfényas-tó partján van, s a csapadékból továbbít mezőgazdasági célokat szolgáló adatokat a bratislavai központba. A gyermekgondozási szabadság letelte után szakmai továbbképzésen szeretne részt venni. Zsigárdról származik, de már megszokta Szen- cet. Továbbtanulni a férje is akar. Szintén a szakmáján belül: matematika és testnevelés szakos. A szenei magyar kilencéves iskolában tanít'. A nyolcadik Á osztályfőnöke. Munkájáról így vélekedik: — Szerintem az utóbbi időben az iskolákban túlságoson eluralkodtak a különféle versenyek, holott a legjobban a tanítás átlagszínvonalának emelésére kellene törekedni. Iskolánk elsősorban a tanulási eredményeket tartja szem előtt, de azért a versenyeken is helyt- állunk. Például lányaink bejutottak a kézilabdázók kerületi versenyébe. Én a fiúk csapatát edzem, mely a járási versenyen a negyedik helyet szerezte meg. A matematikai olimplászc i is kitűnő eredményeket érte.», el tanulóink. Mindez a pályaválasztásnál, illetve tanulóink elhelyezésénél is megmutatkozik. Szülővárosáról így vall Algayer József: *— Szeretem a városomat, melynek a legnagyobb értéke a népszerű tava. Kár, hogy a város és a tó környéke nem úgy fejlődött, ahogy átgondoltabb tervezéssel fejlődhetett volna. Sajnos, túlsúlyban vannak a magánvíkendházak, s hiányoznak a sportpályák és egyéb létesítmények. Örvendetes viszont, hogy lassan felépül a város művelődési központja, melynek egy részét már át is adták rendeltetésének. Mielőtt elbúcsúznék Algaye- réktől, azt kérdem tőlük, mi tetszik nekik a legjobban új lakásukban. — Az benne a legjobb, hogy van, — válaszolja kissé tréfásan Algayer József. FÜLÖP IMRE