Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-21 / 138. szám, szombat
A LAKOSSÁG ANYAGI SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSE ÉS A HAZAI PIAC TOVÁBBI FE1LESZTÉSE (folytatás a 3. oldalról) mukat és a gazdaságilag indokolt tartalékokat. Az adott helyzetért felelnek a nagy- és a kiskereskedelem együttműködésének gyönge pontjai is. Az irányító munka alacsony hatásfoka, bizonyos fogyatékosságok a szervezés rendszerében, valamint a nagykereskedelmi választékfelelösök és a boltfelügyelők alacsony fokú szakmai tudása ahhoz vezet, hogy néhol túl sok az áru, míg másutt hiányát látják. A kereskedelmi hálózatban (továbbra is nagy a 40 négyzetméteren aluli eladási területtel rendelkező kis boltok száma, amelyekben nemcsak lehetetlen nagyobb áruválasztékot tartani, hanem fenntartásuk aránytalanul nagy igényeket támaszt a munkaerőkkel szemben is és jejéntősen megnehezíti az áru széthordását és az ilyen üzletek ellátását. A tervbe vett átépítés és korszerűsítés, valamint az új kereskedelmi hálózat is e tekintetben számos, eddig még teljes mértékben ki nem aknázott lehetőséget nyújt. Főleg az szükséges, hogy a bolthálózatot megfontoltabban építsük a nagy központokban és ezzel egyidejűleg megoldjuk az üzletek optimális választékának kérdését. A kiskereskedelmi hálózat fejlesztésének fő iránya továbbra is az összpontosítás, a tömegszükségleti árucikkek kínálatának koncentrálása és az üzemeltetés ésszerűsítése. Ennek tartozéka az elárusítás idejének megfelelő rendezése is, összhangban a dolgozók szükségleteivel. Az eladási idő ugyanis, bár sok vonatkozásban előnyösen megváltozott, néha inkább veszi tekintetbe a kereskedelem dolgozóinak érdekeit, mint a lakosság érdekeit. P»'i új, illetve a korszerűsített boltokban határozottabban kell bevezetni az eladás új formáit, amilyen az ön- kiszolgálás, a szabad áruválasztás, a minták szerinti eladás és az áru házhoz szállítása. Az eladás e formáival akarjuk realizálni 1980-ig a napi fogyasztási árucikkek kiskereskedelmi forgalmának hozzávetőleg a 60 százalékát, a jelenlegi 50 százalékkal szemben- Ezzel összefügg az a szükségszerűség is, hogy befejezzük az üzletházak, a vállalati üzletek fejlesztésének koncepcióját és kidolgozzuk a kereskedelem közvetlenül termelésből történő ellátásának lehetőségeit. A választék egy részénél kívánatos szakosított kereskedelmi egységeket, a falvakon pedig vegyes kereskedéseket és felvásárló központokat létesíteni. A CSKP XV. kongresszusa határozataival összhangban nagy figyelmet fordítunk a kereskedelem fejlesztésére Prága fővárosban. A kiválasztott szakosított boltokban és üzletházakban végrehajtott tüzetes felmérés bebizonyította, hogy itt vásárol be Prága látogatóinak 30—40 százaléka. Ez nyilvánvaló abból is, hogy Prága csaknem 20 százalékkal részesedik a CSSZK egész kiskereskedelmi forgalmában. A fővárosban az eladási terület egy négyzetméterére lényegesen nagyobb forgalmat bonyolítanak le mint amilyen az országos átlag. S ezt feltétlenül szem előtt kell tartani a kereskedelmi hálózat fejlesztésénél és általában az ellátásnál. A szakmai felkészültség elmélyítése időszerű feladat Természetesen a kereskedelem rugalmasságával és tökéletes működésével szemben támasztott állandóan növekvő igények mind többet követelnek ennek az érzékeny ágazatnak min-, «len dolgozójától. Állami és szövetkezeti kereskedelmünkben találkozhatunk ennek a szakágnak igazi mestereivel, olyan kollektívákkal, amelyek uralják hivatásukat, kínálni tudják az árut és jó tanácsot is nyújtanak kiválasztásánál. Tapintatosan tudják megoldani a kellemetlen helyzeteket is, amelyek néha a kereskedelemben adódnak és teljes tiszteletben tartják a vásárlók jogait. Ilyen eljárásnak kellene meghonosodnia minden boltban és erre kellene rendszeresen törekednie a kereskedelem minden felelős dolgozójának, főleg a boltvezetőknek. Tudjuk, hogy a kereskedelemben végzett munka igényes és jelentős követelményeket támaszt az elárusítóval és a többi dolgozóval szemben. Néhány sajátos, hatásos megoldást követelő probléma származik abból, hogy a kereskedelem dolgozóinak 75 százaléka nő. Elsősorban a fáradságos munkák megkönnyílésére gondolok, továbbá a megfelelő üzemi étkeztetés biztosítására, a szükséges szociális berendezésekre és nem utolsósorban a munka utáni pihenésre is. Jelenleg a nők viszonylag nagy hányada van anyasági szabadságon. Ezeknek hányada például az élelmiszerkereske- rtelemben teljes 14 százalék, ami természetesen nagyon bonyolulttá teszi az érintett boltok üzemeltetését, nagyobb igényeket támaszt a többi dolgozóval szemben és néha következménye az eladás jelentős korlátozása is. Ebből ered az egyértelmű következtetés, hogy segítségben és támogatásban kell részesíteni a várandós anyákat és ezzel egyidejűleg szüntelenül meg kell teremteni munkába való visz szatérésük feltételeit. Időszerű feladat, amelyet az életkor szerinti összetétel problémái meghatványoznak, sokoldalúan elmélyíteni a dolgozók valamennyi kategóriájának szakmai felkészültségét. Az utánpótlás nevelését tartósan össze kell hangolni a szakmunkásképző iskolák hálózata általános átépítésével. A vezető és a további szakkáderek felkészítésére jobban kell hasznosítani a kereskedelem irányító szerveinek együttműködését a főiskolákkal és a szakközépiskolákkal. A kereskedelmi dolgozók tevékenységének tökéletesítése és stabilizálásuk szempontjából nagy jelentősége van a munka eredményeiben való anyagi érdekeltségüknek. Egyelőre ez eléggé egyoldalúan hat, elsősorban az eladás mennyiségére és már kevésbé a minőségére. Célunk a munka és a bérrendszerek racionalizálása útján megteremteni annak feltételeit, hogy a kereset közvetlenül függjön a munka eredményeitől és jobban kifejezze annak nehézségi fokát is. A szocialista kereskedelem feladata nemcsak az eladás, hanem kötelessége egyben a fogyasztó védelme és a termelőkkel szembeni jogainak szavatolása. Megállapíthatjuk, hogy tökéletesebbé váltak a minőség ellenőrzésének formái, javult a reklamációs eljárás rendszere, több árucikket adnak el fogyasztási csomagolásban, amely feltünteti a mennyiséget és az árat is, szigorúbban sújtják a vevők közvetlen megkárosítását. Ennek ellenére a fogyasztók védelme még mindig nem éri el a kívánatos szintet. Az árut gyukran minőségének szigorú megítélése nélkül veszik át és erre többnyire csak az üzletekben kerül sor. Előfordulnak a helytelen számlázás esetei, főleg a közétkeztetésben, a hús és a hústermékek, a gyümölcs és a zöldség árusításában. Rossz minőségű árut adnak el, vagy pedig a vevő nem kapja meg azt a mennyiséget vagy súlyt, amiért fizetett. Arról a jelenségről már nem is beszélünk, hogy ha a piacon bizonyos áruból hiány mutatkozik, felüti a fejét a kereskedelemben a megvesztegetés és más egészségtelen visszásság. Az ellenőrző szervek ugyan büntetéseket eszközölnek a feltárt esetekben, fontos azonban a megelőzésük. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy nagyobb nevelő hatást gyakoroljanak a kereskedelem és a közétkeztetés dolgozóira. Nemcsak arról van szó, hogy javuljon az emberek iránti viszonyuk, hanem egyben a rájuk bízott nem csekély értékek iránti viszonyuk is. Ugyanakkor növelni kell az ellenőrzés valamennyi formájának hatékonyságát, hogy következetesen szavatolja az emberek indokolt érdekeit. Elsősorban megkívánjuk a népi ellenőrzés, valamennyi állami ellenőrző szerv, ős főleg a kereskedelmi felügyelet tevékenységének további elmélyítését. Ezen túlmenően nagyobb mértékben és jobban kell felhasználni az önkéntes ellenőrző testületeket is, főleg a fogyasztói tanácsokat és a felügyelő bizottságokat, amelyekben több mint 10 ezer állampolgár fejt ki tevékenységet. Mindezeket a kérdéseket ésszerűen, komplex módon kell felmérni és le kell vonni telőlük a megfelelő következtetéseket. közismerten magas színvonaláról tanúskodik. Ezek nemcsak lakosságunkat szolgálják, hanem sok tekintetben igen vonzóan hatnak a külföldi látogatókra is. Mindenki szívesen tölti a pihenés és a szórakozás perceit színvonalas felszolgálást biztosító kellemes környezetben, ahol ügyelnek a tisztaságra és ahol megfelelő étel- és italválaszték van. Az ilyen szolgáltatások színvonala nem egy esetben meghatározza a község, a kerület, vagy a köztársaság látogatójának általános benyomásait. Ami jó, az dicséretet érdemel. Csakhogy vannak komoly fogyatékosságok is. Az eltelt öt esztendőben növekedett az étkeztetési kapacitás és a hatodik ötéves tervidőszakban 100—110 ezer hellyel tervezzük tovább fejleszteni. E létesítmények építésénél a III. és IV. árkategóriába tartozó üzemeknél szélesebb mértékben kell alkalmazni az önkiszolgálás formáit. A közétkeztetésben ma több mint 200 ezer személy dolgozik, ebből az üzemi étkeztetésben 25 ezer. Ebben a szakágban váljon minden dolgozó törekvésévé, hogy a helyek számának gyarapodásával párhuzamosan növekedjen az elégedett étkezők száma is. Az eltelt időszak eredményei arról tanúskodnak, hogy a közétkeztetés, és keretében az üzemi étkeztetés előnyeit távolról sem használják fel az egészséges táplálkozás fejlesztésére. Szerepének társadalmilag igényelt növelése megkívánja az előkészített nyersanyagok, félkész- és készételek szállításának fokozatos bevezetését. Sokkal iparszerűbben kell megszervezni a vendéglői, üzemi, esetleg az iskolai és mezőgazdasági étkeztetés célszerű együttműködését is, ami növelné a beruházásoknak és a technológiai folyamatoknak hatékonyságát, valamint munkaerők megtakarításával járna. Az idegenforgalom fellendülésével jelentős mértékben fejlődött a szállodák és a motelek építése is. Az 5. ötéves tervidőszakban 130 épült fel és 1970-hez mérten több mint 14 ezer hellyel, vagyis 12 százalékkal gyarapodott elszállásolási létesítményeinkben a fekhelyek száma. A középkategóriájú szállodák és motelek építésében figyelmünket most főleg a nagy idegenforgalmat lebonyolító helyekre kell összpontosítanunk, felhasználva erre a célra a könnyű elszállásolási létesítmények építésének lehetőségeit. A népgazdaság bonyolult és igényes mechanizmusa nem lehet meg a gazdaság egyes szakaszai hatáskörének £s felelősségének megosztása nélkül. Ez teljes mértékben vonatkozik a belkereskedelemre is, amelynek szervezését és irányítását alá kell rendelni annak, hogy harmonizálva a többi, főleg a termelési ágazatokkal, megfeleljen alapvető küldetésének — szüntelenül hozzájáruljon az emberek anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséhez- Erre következetesen fel kell használni az anyagi mérlegeket, helyesen kell meghatározni a gyártmányok gazdaságos felhasználását, a kereskedelmi, a szociális, az ár-, a hitelpolitika és a társadalmi fogyasztás minden összefüggésében, valamint szavatolni kell a vásárlóképes kereslettel az árukínálat összhangját. Ez annyit jelent, hogy mentesülni kell a tárcasovinizmustól, az egészségtelen, ellentmondásos' vállalati, lokális és egyéni érdekek hajhászásától és ki kell indulni a kitűzött össztársadalmi célokból. Ennek feltétele, hogy mentesüljünk a megrögzötté vált meddő rutintól, s az olyan munkamódszerektől, amelyek annak az időnek felellek meg, amelyben az ellátás jóval alacsonyabb színvonalú volt, amelyben túlnyomórészt elosztásra került sor és kis mértékben kereskedésre. Célszerűnek mutatkozik megerősíteni a kereskedelem és a közétkeztetés szakági irányításának alapelvét és ennek érdekében az illetékes szerveknek szükséges intézkedéseket kell fo- ganatosítaniok. Ebben a vonatkozásban, jóllehet ezt feladatként hangsúlyozta már a XIV. kongresszus, mindmáig nem értünk el előrelépést. A szakági irányításban alapvetőnek tekintjük az összes kereskedelmi rendszer és intézmény egységes és egyeztetett hozzáállását a lakosság ellátásához, a kiskereskedelmi forgalom terve alapján. Ide tartozik a kereskedelmi tevékenység és keretei között az idegenforgalom kritériumainak és feltételeinek tárcáktól független egységes megállapítása és érvényesítése. Összehangoltan kell fejleszteni az összes kereskedelmi rendszer anyagi-műszaki bázisát, beleértve a létesítmények és felhasználásának feltételeit, az eladás és az üzemeltetés idejének meghatározását. Ehhez hasonlóan meg kell teremteni a kereskedelem széleskörűen tagolt dolgozói kollektívája fejlesztésének és stabilizálásának azonos alapvető feltételeit. Szükséges a belső piaccal kapcsolatos egységes és rugalmas információs rendszer is, a piac tartós komplex elemzése és nem utolsó sorban, amint már említettük, a fogyasztók hatásos védelmének egységes rendszereKereskedelmünk tökéletesítésének tartalékai Színvonalasabb irányító munkát Az életszínvonal emelkedése, a több szabad idő, a nagyobb utazási lehetőségek fokozott igényeket támasztanak a közétkeztetéssel szemben is. rA nemzeti bisotteágok, az éttermek és szállodák, valamint a szövetkezeti vendéglők gondoskodásának köszönhetően jelenleg számos olyan szép vendéglá- tóipari üzemünk van, amely a csehszlovák gasztronómia és a vendéglátás A további időszak új feladatainak és új feltételeinek már több vonatkozásban nem felel meg az egyes fokozatokon, a kereskedelem irányításának jelenlegi szintje sem. Főleg a belkereskedelmi minisztériumok szintjén túlsúlyban vannak a rövidlejáratú ps az üzemeltetési ügyek, ami elvonja figyelmüket alapvető küldetésüktől, vagyis az elvi fontosságú és a kon- cepciönális kérdések megoldásától. A két minisztérium munkájának súlypontját lássa a távlati fejlesztés tisztázásában és szavatolásában a piackutatás és a hosszú távú koncepció, a hatékony kereskedelempolitika érvényesítése alapján, továbbá ellenőrzés s a kereskedelem dolgozóiról való komplex gondoskodás terén szerepük elmélyítésében. Nagyobb hatást kell gyakorolniok az építkezési beruházásokra és a műszaki fejlesztésre szánt eszközök meggondoltabb és hatékonyabb ráfordítására és ügyelniök k£ll a devizaeszközök célszerű felhasználására. Tovább kell erősíteni az egész kereskedelmi hálózat komplex Irányítását, miközben rendkívüli figyelmet kell szentelni az üzletházaknak és a nagy üzleteknek, amelyeknek súlya világszerte és nálunk is évről évre mind nagyobb. Az igazgatás és az irányító apparátus az egyes szinteken ma a dolgozóknak mintegy .10 százalékát teszi ki. Magas fokúan színvonalas és megfontolt irányító tevékenység esetében ennek a potenciálnak kétségtelenül jóval jobb eredményeket kellene elérnie, mint amilyeneknek mindeddig tanúi vagyunk. E tekintetben nagy jelentősége van a korszerű számítótechnika következetes alkalmazásának is. Az irányítás középső láncszemét illetően meg kell mondanunk, hogy itt vannak egész kereskedelmünk tevékenysége tökéletesítésének legnagyobb tartalékai. Komoly probléma a vezér- igazgatóságok és a vállalatok aránytalanul nagy tagoltsága és saétfov* gácsoltsága, ami bonyolítja és gyakran kifejezetten megbontja a megrendelői- kivitelezői kapcsolatokat. Mindez, valamint néhány további fogyatékosság nagyon gyengíti a kereskedelem, .helyzetét a termeléssel szemben. Ezeket a kérdéseket is figyelemmel követjük és az illetékes szervek már foglalkoznak egyes javaslatok megítélésével. Sok fogyatékosság van a nagykereskedelem szervezésében és tevékenységében. Együttműködése a termeléssel és a külkereskedelemmel, a másik oldalon pedig a kiskereskedelemmel nehézkes, hosszadalmas, ennek következtében nem reagálnak rugalmasan a boltok és a fogyasztók jogos követelményére. Van itt mit javítani, amint arról tanúskodnak a lakosság gyümölcs- és élelmiszerellátásának már említett problémái. Hasonló problémákat említhetnénk az ipari árucikkekre vonatkozóan is. A nagykereskedelem fejlesztésével és szerepével valamint az irányításával szemben nagyon gyorsan növekednek az igények. Az 5. ötéves tervidőszakban üzembe helyeztek számos új raktárt és raktárbázist, amelyek érvényesítik a raktározási technológiának és az üzemeltetés automatizált irányításának legkorszerűbb elemeit. A nagykereskedelem anyagi-műszaki bázisában bekövetkezett változások elősegítik az áru fizikai forgalmának meggyorsítását és hatékonysága növelését, az üzletek folyamatos ellátását, mégpedig olyan választékkal, amely megfelel a keresletnek. Igen sürgető feladat a kis- és a nagykereskedelem között olyan racionális megrendelői — kivitelezői kapcsolatokat létrehozni, amelyek helyes mederbe terelnék a termelésből származó árucikkek kiválasztását és annak leszállítását a kereskedelmi hálózatba. Elsősorban az irányítás középső láncszemének kell nagy figyelmet fordítania a nagykapacitású kereskedelmi egységekre, főleg ellátásuk és üzemel (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ szó 1977. V. 21.
