Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-21 / 138. szám, szombat
A LAKOSSÁG anyagi szükségleteinek kielégítése ÉS A HAZAI PIAC TOVÁBBI FEJLESZTÉSE ÚJ SZÓ 1977. V. 21. 5 /Folytatás a 4. oldalról) tetßsl technológiájuk szempontjából. Elfogadhatatlan ugyanis, bogy új, korszerű nagy üzleteket építsünk és azokat régi módon irányítsuk. Az összes említett szemponthoz igazodva, a kereskedelmi minisztériumoknak fel kell mérniök az irányítás középső és vállalati láncszemének jelenlegi helyzetét, a kis- és nagykereskedelem szerepéi és olyan intézkedéseket kell javasolniok, amelyek következtében hatékonyabb tevékenységet fognak kifejteni a lakosság jobb Hálása érdekében. A Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya rendszeresen foglalkozik a belkereskedelem egész területe irányításának kérdéseivel. A szövetségi kormánnyal együtt, amely egyezteti a különféle tevékenységeket, főleg a tervezést, a pénzellátást, a bankrendszer tevékenységét, az árpolitikát és az ellenőrzést, az említett alapvető problémák kidolgozásán és megoldásán túlmenően főleg a jóváhagyott határozatok következetes teljesítésére kell törekedni. Ez a leggyengébb pontunk. Sok mindenben javulás állna be, ha a jóváhagyott döntéseket következetesen éleibe léptetnénk. Lépést kell tartanunk a növekvő igényekkel Elvtársak, a növekvő életszínvonal mind na- gypbb igényeket támaszt az összes szolgáltatás fejlesztésével szemben, jó működésük és nagyobb kapacitásuk kedvezőbb hatással van az ember mindennapi életére és elégedettségére. Megteremti szabad ideje bővítésének és célszerű kihasználásának feltételeit, mentesíti a fáradtságtól és a gondoktól, ami visszatükröződik a munka iránti cselekvő hozzáállásában és társadalmi elkötelezettségében. Ezzel szemben minden fogyatékosságnak éppen ellenkező következményei vannak. A szolgáltatások, amelyek gazdasági tevékenységünk nagy és fontos szakaszát képezik, a szocializmus építése időszakában jelentős változásokon mennek át. A nemzeti bizottságoknak, a termelőszövetkezeteknek, a többi irányító láncszemnek, valamint e szféra dolgozói százezreinek köszönhetően jelentős anyagi-műszaki bázisl hoztunk létre. A mai szolgáltatások, jóllehet nagyságrendjük és színvonaluk még nem felel meg, mind nagyobb mértékben kielégítik az emberek szükségleteit. A lakosság kiadásaiban mintegy 13 százalékkal részesednek, ami évente csaknem 40 milliárd koronát tesz ki. A helyi gazdálkodási vállalatok és a termelőszövetkezetek szolgáltatásokért, javításokért és megrendelésre végzett munkáért realizált bevétele az 5. ötéves tervidőszakban csaknem 38 százalékkal növekedett. Közben a helyi gazdálkodási vállalatok és a termelőszövetkezetek hazai piacunkat új gyártmányokkal, műszaki és divatújdonságokkal is gazdagították. Csak 1975-ben majdnem 14 milliárd korona értékben juttattak árucikkeket az árualapokba. Ugyanakkor felépítettek többszáz új üzemrészleget, bővítették » gyűjtőhelyek, a javítók, a tisztítók, a mosödák és más olyan berendezések hálózatát, amelyek megkönnyítik főleg a foglalkoztatott nők munkáját. Nagy előrehaladást értünk el elsősorban a gépkocsijavítás terén, ahol az 5. ötéves tervidőszakban több mint megkétszereződött a bevétel. Ma több tíz új, és rekonstruált motoszervizünk és javítóműhelyünk van, korszerű technikai ellátottsággal. Kedvezően alakult a tartós személyi fogyasztási tárgyak javítása is, amely több mint 40 százalékkal növekedett. Ebből a leggyorsabban a háztartási villamos fogyasztók és hűtőszekrények javítása és jelentősen, teljes HO százalékkal, az építészetikarbantar- tási munkálatok volumenje. Elismeréssel nyugtázzuk ezeket a jó eredményeket, amelyek a nemzeti bi-: zottságok által irányított szervezetek mellett a termelőszövetkezeteknek is köszönhetőek. Annál inkább tesszük ezt, mivel ezeket az eredményeket gyakran a kis üzemrészlegek igen nehéz feltételei között olyan emberek érik el, akiknek a munkában tanúsított áldozatkészségét meghatványozza a hagyományos iparosi kézügyesség. Ebben a politikai szempontól nagyon érzékeny szférában még mindig előfordul számos fogyatékosság ós nem sikerül mindenütt lépést tartani az objektíve növekvő igényekkel- Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a párt- és az állami szervek címére érkező bíráló észrevételek nagy hányada éppen a szolgáltatásokra vonatkozik. Az emberek ezekben rámutatnak arra, hogy meg nem felelő a minőségük, nem eléggé rugalmasak. Az emberek rossz minőségű munkával és szolgáltatásokkal találkoznak például a gépkocsiszervizekben, a fogyasztási árucikkek és a háztartási szükségletek egyes javítóiban, egyes mosodákban és tisztítókban, joggal bírálják a javítások és a megrendelésre készülő munka határidőinek gyakori meg nem tartását, a szolgáltatások nehéz elérhetőségét és rugalmatlanságát, elsősorban a lakótelepeken és egyes községekben, valamint a szolgáltatások olyan új formáinak lassú bevezetését, amilyenek a mozgó boltok és gyűjtőhelyek, a kölcsönzők, stb. Egyes szolgáltatásoknál súlyosan megsértik az árfegyeimet, ami megnyilvánul az ártételekkal való különféle manipulációkban, a le nem szállított anyag és az el nem végzett munka felszámolásában. Az emberek joggal elégedetlenek egyes szolgáltatóüzemek és gyűjtőhelyek munkaidejével és nem utolsó sorban dolgozóik, főleg a javítók gyakran meg nem felelő magatartásával és hozzáállásával. E tekintetben élesen bírálják főleg azt a gyakorlatot, hogy egyes dolgozók leplezetlenül hálapénzt követelnek azért, ami természetes kötelességük. Ezeket a negatív jelenségeket kiegészítik további fogyatékosságok. Főleg a házak víz-, gáz- és villamosvezetékeinek karbantartásánál még mindig nem elégítik ki a követelményeket. E területeken, valamint általában az épületek karbantartásában a kedvezőtlen helyzetet elmélyítik a járási építővállalatok, amelyek mind nagyobb mértékben vállalnak tiagy beruházási feladatokat, illetve nagy főjavításokat és nem reagálnak megfelelőképpen a lakosok közvetlen igényeireA feltételezett szolgáltatási volument nem érik el a fehérnemű mosásánál, ahol lényegében változatlan a lakosságtól származó bevétel. Jóllehet ennek egyik oka kétségtelenül a műanyagból készült gyártmányok nagyobb alkalmazása és háztartásaink magas fokú felszereltsége mosógépekkel, mégis a keresletre nagyon kihal e szolgáltatásoknak meg nem felelő minősége és gyorsasága is. Egyelőre nem fedezik a keresletet főleg a bútor, de egyben a készruha és a lábbeli megrendelésre való készítése iránt. A problémák céltudatosabb megoldásokat követelnek Külön problémakör az automobilizmus fejlődése. Két évvel ezelőtt nálunk 1,5 millió személygépkocsi volt, és már három év múlva csaknem kétmillió lesz. Ez teljesen új helyzetet teremt minden ezzel összefüggő szolgáltatásban. Nemcsak az eladás magas kulturális színvonaláról van szó, hanem elsősorban a szerviz- és a javító szolgáltatások minőségéről és rugalmasságáról. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy főleg a helyi gazdálkodás vállalatai, o termelőszövetkezeték, a Mototechna és a Benzina szervezetei céltudatosabban és komplexebb módon oldják meg az időszerű problémákat. Nem szabad megfeledkezni a benzinkutak hálózatának további bővítéséről és eladási ideijük megfelelő módosításáról sem. Komoly figyelmet és megoldást követel az a tény, hogy nem eléggé koordinált az olyan gépkocsljavitó üzemek építése, amelyek üzemeltetésében több szervezet vesz részt. Egyes vidékeken emiatt idényen kívül nem használják ki kapacitásukat, másutt pedig tartósan hiányukat látják. Természetesen nem kívánjuk szem elől téveszteni az objektív akadályokat, de a szolgáltatások mennyisége és minősége elsősorban attól függ, hogy hogyan törődünk ezzel a területtel, hogyan fejlesztjük és tökéletesítjük és miként hangoljuk össze napjaink szükségleteivel. Nem kevésbé fontos az is, hogyan hatunk dolgozóira, hogy jó munkát végezzenek, szüntelenül tisztában legyenek azzal, olyan szakaszon dolgoznak, amelynek küldetése az embereknek jól szolgálni. Szükséges, hogy ezek a kérdések, amelyek összefüggnek a szolgáltatások további fejlesztésével, az e területért felelő szervek — a nemzeti belügyminisztériumoktól és a szövetkezeti csúcsszervektől egészen az összes fokozatú nemzeti bizottságig, — mindennapos gondoskodásának tárgyát képezzék. E nagy szféra fölött elgondolkodva, a XV. pártkongresszus határozataival összhangban figyelmünk homlokterébe kerül néhány olyan alapvető problémakör, amelynek megoldására céltudatosan összpontosítanunk kell közös igyekezetünket. Elsősorban törekednünk kell a legfontosabb szolgáltatások további elterjesztésére, minőségük javítására, a helyi gazdálkodás és a termelőszövetkezetek strukturális orientációjában a fokozatos változtatásokra, hogy kielégítsük a különféle szolgáltatások iránti állandóan növekvő keresletet. .Ezért a XV. pártkongresszus határozataival összhangban ebben az ötéves tervidőszakban 20—22 százalékkal akarjuk növelni a lakosságnak felkínált szolgáltatásokat és munkálatokat, előnyben részesítve kívánjuk fejleszteni a lakásszínvonal emelésével, a motorizmus gyors fellendülésével, a családi élet feltételeinek a gyorsszolgáltatási hálózat, köztük a háztartási munkálatokat megkönnyítő szolgáltatások optimalizálása és kiegészítése útján való javításával összefüggő szolgáltatásokat. E törekvés szerves részévé váljon a technika széles körű és gyorsabb alkalmazása a szolgáltatások anyagi bázisának korszerűsítésénél. Lényegében az a feladat, hogy következetesen megvalósítsák a szolgáltatások 1980-ig való fejlesztésének a kerületekben, a járásokban és a városokban kidolgozott terveit, amelyeknek orientációját alapjaiban helyesnek tekintjük. A szolgáltatások javításának fontos feltétele az üzemek szervezeti felépítésének és irányításának összehangolása a technika színvonalával és a munka racionális megszervezésével. Ezzel összefügg a szolgáltató-, a javító, és a megrendelésre dolgozó üzemek területi széthelyezésének komplex feldolgozása is oiyformán, hogy hálózatuk maradéktalanul megfeleljen az eszközök célszerű ráfordítása követelményeinek, a hatékonyságnak és a keresletnek. E feladat 'megvalósításáért felelnek a kerületi nemzeti bizottságok. A szolgáltatások nyújtásában különbségek vannak és lesznek a továbbiakban is a nagyvárosok, illetve a többi város és község között. Ezek elsősorban az eltérő népsűrűségből, az életmód, valamint a szabad idő felhasználása egyes sajátosságaiból következnek. Eltekintve a magas színvonaltól, amelynek természetesnek kellene lennie a városokban és a falvakban egyaránt, főleg a nagy központokban fontolóra kell venniük egyes munkálatok célszerű összpontosítását, szakosítását és iparszerűsítését. A kislétszámú községekben természetes okoknál fogva nem nyújtható az összes szolgáltatás, főleg azok nem, amelyek iránt nincs rendszeres, hanem csak alkalomszerű kereslet. Bár a lakosság egy része szolgáltatási szükségleteit a városokban vagy a központi községekben elégíti ki, egyes alapvető szolgáltatásokat közvetlenül az adott községekben kell nyújtani. Persze ehhez jobban fel kell használni a nemzeti bizottságok és a szövetkezeti szervezetek már működő kis üzemrészlegeit, ügyelve arra, hogy ezeknek a munkahelyeknek tevékenysége összhangban álljon elsőrendű küldetésükkel. Ez teljes mértékben vonatkozik azokra a dolgozókra is, akiknek a nemzeti bizottságok engedélyezték bizonyos tevékenység gyakorlását. Nagyobb figyelmet érdemel főleg azoknak az üzemeknek széthelyezése, amelyek kapacitásuknál és munkájuk jellegénél fogva túlszárnyalják a körzet vagy a járás határait. Konkrét intézkedésekre van szükség A szolgáltatások fejlődéséi és operativitását kedvezőtlenül befolyásolják az anyagi-műszaki ellátás fogyatékosságai. A vállalatok joggal panaszkodnak a különféle anyagokkal és pótalkatrészekkel való ellátás rossz helyzetére, ami egyik oka a szolgáltatások rugalmatlanságának. E tekintetben az illetékes népgazdasági ágazatoknak jobban kell teljesíteniük kötelességeiket. A szolgáltatások a szükséges anyag híján nem működhetnek jól. Egyes termelők mintha elfeledkeztek volna arról, hogy gyártmányuk csak akkor szolgálja jól a fogyasztót, ha a javítóüzem számára biztosítják a megfelelő szervizt. Hiszen a javításokhoz szükséges elegendő pótalkatrész és anyag vállalatuk és gyártmányuk jó hírnevét öregbíti. Kétségtelenül el kell mélyíteni az anyagok és a pótalkatrészek szállítása tervezésének egész rendszerét, t a termelők felelősségét azért, hogy megfelelő mennyiségben rendelkezésre álJ- janak és ésszerűen elosszák őket. Az ilyen, hosszú ideje tapasztalt fogyatékosságok megoldásának egyik útja a vállalatok fokozatos integrálása, és olyan ellátó központok létesítése, amelyek a döntő fontosságú szolgáltató ágazatok számára egyeztetni és hatékonyan szavatolni fogják az anyag és a pótalkatrészek szállítását. Amikor hangsúlyozzuk a termelő ágazatok kötelességét javítani a pótalkatrészekkel való ellátás helyzetén, akkor néhány negatív jelenségre is gondolunk, amelyek megnyilvánulnak a megvesztegetésben és a fusizásban. Ez jelentős mértékben összefügg a pót- alkatrészek hiányával, főleg azokkal, amelyekkel csak a javító üzemek rendelkeznek. Az ilyen egészségtelen jelenségek megszüntetésének természetesen feltétele az, hogy szigorú rendet teremtsünk a raktárgazdálkodásban, biztosítsuk a következetes ellenőrzést és mindazok szigorú megbüntetését, akik polgártársaik és a társadalom kárára meggazdagodnak. A szolgál latások fejlesztésének támogatására módosítottuk a tervszerű irányítás általános rendszerét úgy, hogy előnyben részesítse a szolgáltatásokat. Csakhogy még mindig tapasztalható az, hogy az irányító szervek és maguk a szervezetek ki nem elégítően használják ki ezeket a lehetőségeket. Nyilvánvalóan szükséges lesz felmérni a gazdasági eszközök adott rendszerét, kipróbálni új gazdasági eszközöket s azokat távlatilag úgy módosítani, hogy az eddiginél nagyobb mértékben hassanak a lakossági szolgáltatások fejlesztésére. A hatékonyság vállalati szempontjának nem lehet elárendelni azt a kötelességet, hogy a lakosságnak sokoldalú és jó minőségű szolgáltatásokat biztosítsanak. A szakágak szerinti tervezés is, a központtól, az irányítás egyes fokozataiig, megkívánja a korrekciót, mégpedig úgy, hogy a szervezeteket már a terv orientálja a társadalmilag szükséges szolgáltatásokra és tevékenységre. A munkaerőket illetően ezen a területen hasonlóak a problémák, mint a belkereskedelem szférájában. A szervezetek többségében magas az átlagos életkor, a kitanult dolgozók hányada mintegy 55 százalék, míg a többiek csak betanultak vagy segédmunkálato- kat végeznek. A dolgozóknak csaknem a fele nő. A helyzetet megnehezíti, hogy igen sok a szakágazat és a hivatás, szétforgácsolt az üzemrészlegek és a gyűjtőhelyek hálózata. Számos tevékenység esetében még nem tudták megteremteni iparszerüsítésük feltételeit és sok szolgáltatásnak továbbra is kisipari jellege van. A kézműiparnak nálunk mindig magas színvonala volt. A fogyasztás elért foka szüntelenül növeli differenciálása szükségszerűségét, mind nagyobb az egyedi és a kézműipari jellegű gyártmányok iránti kereslet, fis hogyan gondoskodunk a kézműipar fejlesztéséről, a különféle hivatású iparosok neveléséről? Senki sem kételkedik abban, hogy ma, holnap és a további években szükségünk lesz asztalosokra, kovácsokra, szabókra, cipészekre, aranyművesekre és további hivatásokat végző olyan emberekre, akik képesek elkészíteni az állandóan igényelt egyedi gyártmányokat. Nem hallgathatjuk el, hogy ezeket a kérdéseket az elmúlt évtizedekben lebecsültük. A fiatulok körében csekély a kézműipar iránti érdeklődés, általában a gazdasági feltételek nem minden esetben vonzóak és alapvető felül vizsgálatot igényelnek. Nem szabad félnünk értékelni annak munkáját, aki olyasvalamit tud elvégezni, amire más nem képes, aki el tudja készíteni azt, amit a fogyasztó igényel. Az ilyen iparosi munka kifejezetten szűk kereszt- metszete nemcsak a szolgáltatások területének, hanem egész gazdasági életünknek is. Gazdasági viszonylatban a fejlett szocialista társadalmat nemcsak a tömeg- termelésben a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása jellemzi, hanem egyben a kézműipar magas színvonala is, azokon a területeken, ameJyeken a technika nem helyettesítheti az élő, alkotó munkát. Ezeknek a kérdéseknek koncepciózus megoldását alapvetően kell megítélnünk és ki kell dolgoznunk a konkrét intézkedéseket. (Folytatás a 6. dklaton]