Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-20 / 137. szám, péntek
1977. V. 20. A LAKOSSÁG ANYAGI SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSE ÉS A HAZAI PIAC TOVÁBBI FEJLESZTÉSE A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének jelentését Ľubomír Štrouaa! terjesztette elő Elvtársak! A haladó emberiség humánus eszméit megtestesítő szocializmus lényegéből ered, hogy a gazdasági és szociális fejlődés közvetlenül a dolgozók érdekeit, az értékeket alkotó ember érdekeit szolgálja. Jelenünk, társadalmunk mindennapi élete vitathatatlan bizonyítékokat hoz arról, hogy népünk anyagi és kulturális színvonalának emelkedése a párt legsajátabb célja, és tevékenységének tartalma. Ennek meggyőző bizonyítéka az a gazdasági és szociális program, melyet a párt XV. kongresszusa fogadott el az 1980-ig terjedő időszakra. A Központi Bizottság beszámolójában ezen a kongresszuson Gustáv Husák elvtárs, a párt főtitkára hangsúlyozta, hogy a gazdasági fejlődéssel összhangban még jobban ki kell elégíteni az emberek egyre nagyobb igényeit és követelményeit. Ebben rejlik annak a célnak az értelme, hogy a mai ülésünkön részletesen elemezni akarjuk a párt Központi Bizottsága Elnökségének arra vonatkozó beszámolóját, hogy miképpen teljesítjük a XV. kongresszus határozatait a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítésében, valamint a hazai piac fejlődésének irányvonaláról. A lakosság anyagi szükséglete, melyet a hazai piac és a szolgáltatások révén elégítünk ki, az életszínvonal egyik fontos része. Hozzájárul a szocialista életmód kialakításához, a személyiség harmonikus és sokoldalú fejlődéséhez, és a munkakezdeményezés egyik hatékony ösztönzője. Figyelembe kell vennünk: kereskedelmünknek, termelésünknek és a szolgáltatásoknak az a képessége, hogy idejében és jó minőségben elégítse ki a lakosság szükségleteit, fontos politikai kérdés. Ezért helyezünk nagy súlyt a hazai piac jó ellátására, ezért kell figyelembe venni a felmerülő fogyatékosságokat. Csakis az ilyen hozzáállás felel meg a XV. kongresszuson kitűzött igényes követelményeknek, amelyek tükrözik azt az állandó és sokoldalú gon doskodást, amelyet pártunk népünk jólétére fordít. Elvtársak, önök tudják, hogy a Központi .Bizottság Elnöksége milyen figyelemmel kíséri azokat a kérdéseket, amelyek befolyásolják a társadalom — a dolgozó ember életét. Husák elvtárs, a párt Központi Bizottságának főtitkára minden egyes beszédében hangsúlyozza, hogy tevékenységünkben elsőrendű fontosságúak ezek a kérdések. A párt és a szocialista állam szerveinek konkrét munkája kifejezi a polililakosság reáljövedelmének olyan növekedéséhez, amely lehetővé tette a nép valamennyi rétegének egyenletes, nagy fogyasztását. Ehhez a folyamathoz nagymértékben hozzájárult a párt és az állam szociálpolitikája, az a politika, amely sokoldalúan biztosította a nyugodt élet és az alkotómunka feltételeit. Kialakultak a feltételek a teljes foglalkoztatottsághoz — ez a kapitalista termelési viszonyok keretében elképzelhetetlen — és a reáljövedelmek állandó növekedéséhez. A szocialista Csehszlovákia népének életét a szociális, gazdasági és jo<?i biztonság, n nérvesség egészséges kánkat jellemző alapvető és döntő tényezőket — azt, hogy állandóan gondoskodunk népünk elégedett és boldog életéről. Az anyagi szükségletek kielégítése e törekvés elválaszthatatlan része. Munkánkban a minőségre kell törekedni Amikor az Elnökség a párt Központi Bizottsága elé terjeszti ezeket a kérdéseket, figyelembe veszi az osztályok, a szociális rétegek és a dolgozók életmódjában végbement lényeges pozitív 'változásokat. Ezek a tények kiemelik annak a követelménynek a szükségszerűségét, hogy céltudatosan és komplexen befolyásoljuk az életmód megváltoztatását, mivel ettől függ a szocialista társadalom további sikeres építése és sokoldalú fejlesztése. Ebből következik, hogy figyelmünket az anyagi szükségletek minőségi oldalának megoldására kell irányítanunk, úgy, hogy az még jobban összhangban legyen a szocialista életmód elmélyítésére kifejtett törekvésünkkel. Már Marx rámutatott, hogy az anyagi fogyasztás növelése nem lehet öncélú, hanem csupán eszköze az egyén és a társadalom sokoldalú felszabadításának. A kitermelt és elfogyasztott értékek mennyisége tehát csak befolyásolja az ember életét, de önmagában nem alakítja az életet. Abból indulunk ki, hogy a szocializmusban az élet gazdagsága tartalmában, elsősorban a munkában s általában mindennemű, az ember képességeit fejlesztő tevékenységekben rejlik, olyan tevékenységekben, amelyek fokozzák azt a lehetőséget, hogy nemcsak saját, hanem az egész társadalom érdekeinek megfelelően érvényesüljön. Ezért elvetjük a fogyasztás olyan növekedését, amely az anyagi értékek értelmetlen felhalmozásához, a tárgyak fetisizálásához vezet. Ezért harcolunk a fogyasztás önoélúsága, és az úgynevezett fogyasztói társadalom burzsoá koncepciója ellen. Ezen a téren a XV. pártkongresszus határozatai egyértelműek. Kifejezik társadalmunk feladatait abban az időszakban, amikor az a cél, hogy a társadalmi fejlődés elért fokát és a gazdasági lehetőségeket optimálisan, további szociális változásokra használják fel, s ezek hassanak a társadalom gazdasági és szociális fejlődésére. Nyilvánvaló, hogy a 6. ötéves tervidőszakban a lakosság anyagi fogyasztásának növekedése döntő mértékben attól függ, hogyan dolgozunk, hogyan sikerül megvalósítani céljainkat a források kialakításában. A XV. kongresz- szus határozatai egészen nyilvánvalóan és közérthetően kifejezik ezt a kölcsönös függősiéget. Nem célunk a források bármilyen kialakítása, olyan forrásokra van szükségünk, amelyeket maximális hatékonysággal, gazdaságossággal, munkatermelékenységgel, kiváló minőségi munkával alakítunk ki. Szocialista gazdákként kell viszonyulnunk e nagy feladat teljesítéséhez, tudatosítva, hogy mi nemcsak az értékek használói és fogyasztói vagyunk, hanem egyúttal termelői és előállítói is, hogy az egyéni érdekek kielégítés-e elválaszthatatlanul összekapcsolódik az egész társadalom érdekeinek kielégítésével. A közös munkáért vállalt felelősség kötelességünkké teszi, hogy elosszuk azt, amit termeltünk, ne éljünk a következő évek rovására, és állandóan szem előtt tartsuk: már ma meg kell teremtenünk a jövőbeli fejlődés feltételeit. Ezekből -a széles társadalmi összefüggésekből kiindulva akarjuk értékelni, hogyan teljesítjük a párt XV. kongresszusának határozatait, az anyagi szükségletek kielégítésében ezek alapján akarjuk felülvizsgálni a további, fejlődés egyes fontos kérdéseit. Elvtársak! A Központi Bizottság Elnöksége szükségesnek tartja, hogy legalább röviden értékeljük, mit értünk el az élet- színvonal emelésében, hogyan állunk ezen a téren a többi országhoz viszonyítva. Pártunk egész tevékenysége, megalapítása óta valóra váltja az ember következetes szociális felszabadításának és sokoldalú fejlődésének programját. A februári győzelem és a szocializmus építésének fő irányvonala megteremtette a szükséges feltételeket ahhoz, hogy fokozatosan döntő változásokat eszközöljünk a társadalom életében. és gyümölcsöző fejlődése, a dolgozók milliói életszínvonalának állandó emelkedése, a viszonylag rövid munkaidő, a kultúra mély demokratizmusa és fellendülése, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás jellemzi. Külön ki kell emelnünk azt a lényt, hogy az elmúlt nyolc évben, tehát a Gustav Husák elvtárs, a párt főtitkára vezette új pártvezetőség megválasztása után értük el a lakosság életszínvonalának lényeges emelkedését. Mindezt akkor értük el, amikor a gazdaságban ugyanúgy, mint a társadalmi élet többi területén is le kellett küzdeni a válság következményeit. Országunk minden állampolgára saját tapasztalataiból tudja, milyen erőfeszítést fejtettünk ki annak érdekében, hogy biztosítsuk a kiskereskedelmi árak stabilitását, a bevételek alakulását összhangba hozzuk a gazdaság egészséges fejlődésének lehetőségeivel és szükségleteivel, s konszolidáljuk a nagymértékben megbomlott hazai pie- cunkat. És nemcsak ezt. Éppen ebben az időszakban valósítottuk meg a XIV. kongresszus nagyszabású szociális programját, jelentősen javult a gyermekes családok és a fiatal házaspárok helyzete, emeltük a nyugdíjbiztosítási juttatásokat. Jelentős előrehaladást értünk el a lakásépítésben, hiszen az elmúlt 6 év alatt 747 000 lakást építettünk. Az előző időszakban 9 év kellett ennyi lakás felépítéséhez. Ha elgondolkodunk a szocializmus építésének elmúlt időszaka fölött, jogos büszkeség tölt el bennünket. És nemcsak a jelen és a múlt összehasonlításáról van szó. Míg gazdaságunk ugyanúgy, mint a többi testvéri szocialista ország gazdasága állandóan fejlődik és kialakítja a szükséges eszközöket az életszínvonal emelkedéséhez, a szociális biztonság megszilárdításához, a tőkésállamok mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságba kerültek, amelynek súlya elsősorban a széles tömegekre nehezedik. Ennek bizonyítéka a gazdasági aktivitás lelassulása, a munkanélküliség gyors növekedése, az árak és a létfenntartási költségek inflációja. Ez az az oldal, amelyet nem kendőzhet el a kirakatok csillogása, a nyugati városok áruházainak neonözöne. Már négy éve tart az az állapot, hogy a mai tőkésvilágban gyakorlatilag 18 millió munkanélküli van megfosztva az ember alapvető jogától, a munkára való jogtól. A munkanélküliek többségét fiatalok alkotják. Ráadásul nincsen reális remény arra, hogy a közeli években megjavul a helyzet. Ehhez még hozzá járni a kiskereskedelmi árak egyedülálló növekedése. 1970-hez viszonyítva a nyugati országokban, köztük az Egyesült Államokban és Japánban ts az árak 50—100 százalékkal emelkedtek. Az átlagos statisztikai adatok — vonatkozzanak azokra a bevételekre, a létfenntartási költségekre vagy a személyes fogyasztásra —, mitsem árulnak el a dolgozók millióinak nehéz helyzetéről. Életük éles ellentétben áll a burzsoázia és a tőkés társadalom kiváltságos rétegeinek helyzetével. ßilgozoink szociális biztonsága szilárd Milyen más ebből a szempontból a dolgozóink helyzete. A teljes foglalkoztatottság, a dolgozóknak a társadalomban betöltött szerepük, a szilárd szociális biztonság, a szabad fejlődésüket és érvényesülésüket biztosító feltételek — ezek azok az értékek és tényezők, amelyek szemléltetően bizonyítják a szocializmus előnyeit. Éppen ebből ered dolgozóink egészséges öntudata. Dolgozóink ma már nem ismerik azt a kényszert, hogy idegen és ellenséges érdekeknek tegyenek eleget, nem ismerik a tőke hatalmát és „tekintélyét“. A fejlett tőkésállamokhoz viszonyítva további előnyünk az egyes szociális csoportok, a város és a vidék és az egyes területi egységek életszínvonalának és életfeltételeinek kiegyenlítettségében rejlik. Életszínvonalunk ebből a szemszögből is mélyen demokratikus és humanista. Életszínvonalunk fontos része — a tőkésországokhoz viszonyítva — a társadalmi fogyasztás, amely megszilárdítja népünk szociális biztonságát. Ezen a téren különösen az utóbbi években jelentős előrehaladást értünk el. 1970-ben — amikor is már magas szintet értünk el — száz korona munkabevételre átlag 41,50 korona bevétel esett a társadalmi alapból. Ma már 50 korona. Évente egy lakosra 7180 korona esik, ami 2360 koronával több, mint 1970-ben. A lakosság társadalmi fogyasztásának ez a szintje befolyásolja nemcsak a szociális bevételeket, hanem az oktatásügyi, kulturális és egészség- ügyi ellátás színvonalát is. Nem nehéz bebizonyítani, hogy pl. a műveltség szintjét és fejlődését illetően bátran a legfejlettebb tőkésországokhoz hasonlíthatjuk magunkat. Tavaly 21 500 főiskolás végezte el tanulmányait, és valamennyien szakképzettségüknek megfelelő munkát kaptak. Ezzel szemben a nyugati főiskolák végzett hallgatói gyarapítják a munkanélküliek sorait, vagy gyakran kénytelenek szakképzetlen munkát végezni. A kultúra mindennapi szükségletté vált Biztosítottuk a nyugodt élet és az alkotó munka feltételeit A fogyasztásban a háborús gazdálkodás maradványainak felszámolásával egyidőben aránylag rövid idő alatt megoldottuk az olyan szociálpolitikai problémákat, mint a fogyasztásban tapasztalható indokolatlan eltéréseket, amelyek a régi társadalmi rendet jellemezték, azt a társadalmi rendet, amely az osztályellentétben és a kizsákmányoló osztályok élősködésén alapult. Gazdasági erőnk állandó fejlesztése és a munka szerinti elosztás szocialista elvének érvényesítése fokozatosan megteremtette a feltételeket a Életszínvonalunk elválaszthatatlan része az emberek mély kapcsolata a kultúrához és művészethez. A kultúra és a művészet széles körű társadalmi támogatása, demokratizmusa és az anyagi alap kiépítése lehetővé tette, hogy a széles tömegek közel jussanak a kultúrához, a kultúra dolgozóink többségének mindennapi szükségletévé vált. Minden egyes háztartásban egy vagy több rádiókészülék, csaknem minden családban televíziókészülék van, a színházak, filmszínházak, könyvtárak, hangversenytermek, képtárak és múzeumok hálózata nemzetközi viszonylatban a legfejlettebbek közé tartozik. 85 állandó színházunkat évente csaknem tízmillió néző látogatja, 3400 filmszínházunkat 86 millió néző, a hangversenyeket pedig 2 és fél millió hallgató. Több mint hárommillió állampolgárunk évente 2400 kiállítást tekint meg 40 képtárunkban, s a múzeumoknak évente több mint 13 millió látogatójuk van. Oj valóságunk megnyilvánulása a kulturális és művészeti alkotó tevékenység fejlődése. A 7000 népműviMr házban a szakszervezetek és a SZTS^ további kulturális intézményeiben a szakkörök csaknem félmillió tagja v^sz részt a művészi alkotómunkában. Ezek csak a legfontosabb adatok népünk kulturális életéről. Már hagyományosan fontos szerepet töltünk be nemzetközi viszonylatban az egészségügyben. Ezen a ténven mit sem változtat az a tény, hogy az egészségügyi szolgáltatások minőségével komolyan foglal(Fplytatás a 4. oldalon)
