Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-20 / 137. szám, péntek
A LAKOSSÁG ANYAGI SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSE ÉS A HAZAI PIAC TOVÁBBI FEJLESZTÉSE (Folytatás a 3. oldalról) koznunk kell. Elegendő, ha megemlítjük, hogy egy orvos nálunk 358 lakosról, az NSZK-ban 550-ről, Svédországban 1380-ról, Franciaországban 720-ról, Nagy-Britanniában 790-ről gondoskodik, pedig az élenjáró nyugat-európai országokat említettük meg. A társadalmi fogyasztás része az a jelentős támogatás is, amelyet lakosságunk a lakbér révén kap. A tőkésországokban a lakbér lényegesen magasabb, mint nálunk. Életszínvonalunk fontos jellemvonása a társadalmi fogyasztás állandó növekedésén kívül a létfenntartási cikkek kiskereskedelmi árszintjének stabilitása, a munka- és a szociális bevételek állandó növekedése. Milyen ma lakosságunk jövedelmi helyzete? Míg 1960-ban egy lakos évi jövedelme 8865 korona volt, tavaly már 20 520 korona. Ez a növekedés abban is megnyilvánul, hogy megnövekedett a magasabb bevételű háztartások száma. 1960-ban a háztartások 66 százalékában ez egy főre eső évi jövedelem 8040 koronánál alacsonyabb volt, 1975-ben azonban már csak a háztartások 13 százalékéban. Számítások szerint 1980- ban ez a jövedelmi csoport már egészen elenyésző lesz. Ezzel szemben az olyan háztartások száma, amelyben az egy főre eső évi jövedelem meghaladja a 19 200 koronát, 1960-ban még elenyésző volt, s 1975-ben már a háztartások 25 százalékát képezte. Megteremtettük a feltételeket az alapvető szükségletek állandó, egyre gazdagabb kielégítéséhez. Ezek közé soroljuk az élelmezést, a ruházkodást, és gyors előrehaladást értünk el a la- káskérdésben is. Rugalmas bérezéssel Élelmiszerfogyasztásunk a világ élvonalában A nemzetközi összehasonlítások alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb élelmiszerfogyasztási országok közé tartozunk. Meg kell említenünk, hogy a tőkésországokban az átlagos adatok mögött még ellentétek tapasztalhatók, sőt egyes szociális csoportok nem is kapják meg a szükséges táplálékmennyiséget. Ami a kalóriákat illeti, a legmagasabb értékeket érjük el, sőt egyes élelmiszereket illetően megelőzzük a magasabb színvonalú termelőerőkkel rendelkező országokat is. Pl. 30 év alatt a húsfogyasztás csaknem 2 és félszeresére növekedett, s tavaly elértük az egy főre jutó 81,6 kilogrammos fogyasztást. Nemzetközi viszonylatban előkelő helyen állunk az öltözködésben és a cipőfogyasztásban is. Az ezer főre jutó lakásépítésben — 1975-ben 9,8 lakás volt — megelőztük az Egyesült Államokat, Belgiumot és Nagy-Britanniát, utolértük az NSZK-t és lényegében elértük Franciaorszég és Norvégia színvonalát. A lakások felszereltségét, valamint az ún. járulékos ellátottságot illetően is jó eredményeket értünk el. A háztartások ellátottságát illetően nincsenek lényegesebb eltérések. így pl. a mosógépek számát tekintve megelőztük Franciaországot, Ausztriát és az NSZK-t, a hűtőszékrényeket illetően Nagy-Britanniát, és megközelítettük Franciaországot és az NSZK-t. A televíziókészülékekkel kapcsolatban nálunk jobb a helyzet, mint Belgiumban, Franciaországban, az NSZK-ban és Ausztriában. Míg 1948-ban a háztartások a lakásberendezésen kívül többnyire csak rádiókészülékkel és varrógéppel voltak ellátva, egy négytagú háztartás mai átlagos felszereltségének értéke megközelíti a 100 000 koronát. A lényeg az, hogy ezek a tárgyak nagymértékben befolyásolják az összes háztartási munkát, megkönnyítik a háztartás vezetését, nagymértékben javítják a pihenés, a művelődés, a kulturális élet és a társadalmi aktivitás különböző formáinak feltételeit. E nagyon pozitív eredményekhez tartozik kétségtelenül a dolgozók szabad ideje, a szabad idő célszerű és egészséges kihasználásának lehetőségei, a motorizmus, valamint a hazai és a kül- lüldi turizmus gyors fejlődése. Az üdültetés tömegjellegéről tanúskodik — az egyéni és az üzemi üdüléseken kívül — az is, hogy tavaly kb. félmillió dolgozó üdült a szakszervezeti üdülőkben, és 7,3 millió ember töltötte szabadságát külföldön. Amint a XV. kongresszus megállapította, politikánk nagy sikerét igazolja, hogy jelentős előrehaladást értünk el a két nemzeti köztársaság gazdaság! színvonalának és a lakosság életszínvonalának kiegyenlítődésében, s ezáltal megközelítettük e történelmi jelentőségű programfeladat teljesítését. Ez pártunk lenini nemzetiségi politikájának meggyőző bizonyítéka és eredménye. Melyik tőkésállam — amelyben két vagy több nemzet és nemzetiség él — büszkélkedhet ilyen eredménnyel? Tudjuk, hogy a burzsoázia nem tudja megoldani a nemzetiségi kérdést. Nem tudja megoldani osztályérdekei és a tőkés rendszer lényege miatt. I-Iiszen számos gazdaságilag fejlett tőkésország még a területi szociálgazdasági problémákat sem oldotta meg. Amikor ma leszögezzük, hogy élet- színvonalunk összehasonlítása a fejlett tökésországokkal számunkra kedvező, sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy a nép életszínvonalának emelkedése munkájának eredményeitől függ. A CSKP XV. kongresszusa kiemelte azt az elvet, hogy „úgy élünk holnap, ahogyan ma dolgozunk“. Meggyőző eredményeink szemléltetően példázzák a szocializmus nagy lehetőségeit és előnyeit a kapitalizmussal szemben. Az elmúlt évtizedekben társadalmunk a gazdasági fejlődés gyorsabb és stabilabb ütemét tette lehetővé, s egyúttal elvi változásokat alapozott meg a dolgozók életmódjában és életfeltételeiben. Pártunk és szocialista államunk mindennemű tevékenységének értelme az emberről, jólétéről és sokoldalú fejlődéséről való gondoskodás. Növekedik lakosságunk vásárlóereje Elvtársak! Társadalmunk kedvező fejlődése az elmúlt években lehetővé tette, hogy a párt XV. kongresszusa elfogadja az életszínvonal további emelkedésének igényes programját. Arra számítunk, hogy 1980-ig a lakosság reáljövedelme 23—25 százalékkal növekszik. Hasonló mértékben emelkedik a személyes fogyasztás, a kiskereskedelmi forgalom és a fizetett szolgáltatások. A felhalmozással szemben támasztott nagy igények ellenére a nemzeti jövedelem mintegy 72 százalékát a nem termelési fogyasztásra akarjuk fordítani, döntő részét pedig a lakosság személyes fogyasztására. A beruházási politikánkban a beruházások több mint felét — mintegy 400 milliárd koronát — a terciális szféra szükségleteire, vagyis a komplex lakásépítésre, közlekedésre, a vízgazdálkodásra, az életkörnyezet védelmére, a hazai kereskedelem anyagi feltételeinek fejlesztésére, a fizetett szolgáltatásokra, az oktatásügyre, az egészségügyre, valamint az életszínvonalat közvetlenül vagy közvetve befolyásoló más területekre fordítjuk. Az anyagi fogyasztás színvonalának emelését elsősorban a munka- és szociális pénzbevételek növelése alapján érjük el. 1980-ban a bevételek összege 350—370 milliárd korona lesz, míg az ötéves tervidőszak elején 292 milliárd volt, ami 23 százalékos növekedési jelent. Feltételeztük, hogy 1980-ban az egy háztartásra eső átlagos évi pénzbevétel 60 000 korona lesz, ami 12 000 koronával több, mint 1975-ben. A 0. ötéves tervidőszakban az egy dolgozóra eső átlagos havibér 400 koronával növekedik, vagyis eléri a 2700 koronát, a lakosság munkabevétele több mint 40 milliárd koronával növekszik. A bankbetétek fejlődése a gazdasági potenciál növekedésével arányban alakul, az életszínvonal emelkedése megfelel a fogyasztói kereslet változásainak. A lakásalap fejlesztésére és javítására, a gépkocsik és a drágább iparcikkek vásárlására fordított kiadások egyre nagyobb részét képezik a lakosság kiadásainak. A takarékbetétkönyvre elhelyezett pénz többé-kevésbé állandó értéke kifejezi lakosságunk bizalmát jiénzünk szilárdságával szemben, kifejezi politikai és gazdasági helyzetünk stabilitását. Fontos szerepet töltenek be a lakosságnak beruházásokra és fogyasztási cikkek vásárlására nyújtott kölcsönök. 1976-ban értékük 24 milliárd korona volt. Külön figyelmet szentelünk a fiataloknak. A kölcsönök lehetővé teszik, hogy megteremtsék háztartásaik szilárd gazdasági alapját. Továbbra is számítunk az ilyen kölcsönökre. 1980-ban éstékük mintegy 30 milliárd korona lesz. A lakosság vásárlóerejének feltételezett növekedése természetesen megköveteli, hogy nagyobb igényeket támasz- szunk gazdaságunkkal, elsősorban minden dolgozó egyéni teljesítményével és hozzájárulásával szemben, s következetesen megtartsuk az elvégzett munka mennyisége Ss minősége szerinti jutalmazás elvé*. A 80-as években megoldandó problémák szempontjából a jutalmazási rendszert úgy kell irányítanunk, hogy lehetővé tegye a dolgozók azon csoportjainak nagyobb anyagi ösztönzését, amelyek a tudományos-műszaki fejlődés fő hordozói, s amelyek bebizonyít- halóan jobb munkaeredményeket érnek el. A mainál sokkal hatékonyabban kell kihasználnunk a bérezés rugalmas rendszerét arra, hogy céltudatosan megerősítsük minden egyes állampolgárunkban azt a tudatot, hogy saját teljesítménye összefügg életszínvonalának emelkedésével. A bérpolitika fejlesztésével szorosan összefügg a kiskereskedelmi árak politikája. Gazdasági szempontból fontos, nagyon érzékeny politikai kérdésről van szó. A pártunk XV. kongresszusán kitűzött irányvonallal összhangban a további időszakban is még akarjuk őrizni a lakosság alapvető szükségleteit kielégítő áruk kiskereskedelmi árszintje stabilitásának politikáját. Ezt az elvet megtartjuk, szerinte akarunk eljárni. Amint a XV. kongresszus hangsúlyozta, e politika megvalósítása megköveteli a 6. ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítését, ami azt jelenti, hogy biztosítanunk kell a munkatermelékenység tervezett növekedését, a termelés tervezett növekedését, lényegesen fokoznunk kell gazdaságunknak azt a képességét, hogy helytáll a világkonkurrenciában, és általában fokoznunk kell társadalmunk teljesítőképességét. Elvtársak! Kétségtelen, hogy a hazai piac ellátása évről évre jobb, több az áru és a választék is gazdagabb. Előrehaladást értünk el a termékfelújításban, a csomagolástechnikában, az esztétikai elrendezésben, a higiéniai és a biztonsági normák megtartásában. Fokozatosan több olyan áru kerül a piacra, amely a közelmúltban még hiánycikk volt, illetve még ma is annak számít. Az elért sikerek azonban nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy lebecsüljük a még mindig felmerülő problémákat. A belső piac helyzetét nem értékelhetjük globálisan. A döntő az, hogy az emberek meg tudják-e vásárolni, amire szükségük van, amit akarnak. A fogyasztás általános magas színvonala, az életünkben végbement változások és a világban végbemenő gyors termékfelújítás természetesen új igényeket támaszt, és hatást gyakorol a szükségletek differenciálódására. Egyre nagyobb szerepet töltenek be a termékek műszaki funkciói és esztétikai mutatói. Nagyobbak az igények a termékek színét, valamint azon tulajdonságait illetően, amelyek az egyének ízlésének megfelelően lehetővé teszik egyedi kombinációjukat. Az élet- színvonal emelkedésével párhuzamosan az ízlés egyre jobban előtérbe kerül. Figyelembe vesszük ezeket a követelményeket, és állandóan arra törekszünk, hogy javítsuk a helyzetet. Természetesen a dolgozók gyorsan, szinte tömegesen növekvő igényeit — különösen egyes iparcikkek esetében — nem tudjuk egyelőre teljes mértékben kielégíteni. Olyan árufajtákról van elsősorban szó, ahol a keresletet nem tudjuk kielégíteni. A különböző, néhány koronás vagy filléres apróságokról van szó, amelyek vagy teljesen hiányoznak a piacról, vagy időnként nem kaphatók. Ezt jogosan bírálják, és jogos elégedetlenséget vált ki. Elvtársak! Mi a kiindulópont ahhoz, hogy a hazai piac ellátása mennyiségi, strukturális és minőségi szempontból is javuljon, hogy a piac egyre magasabb szinten elégíthesse ki a keresletet? Elsősorban egész gazdaságunkban, főleg maguknak a termelőknek teljes mértékben értékelniük kell a hazai piac jelentőségét, és állandó megfelelő figyelmet kell szentelniük a megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerek és iparcikkek gyártásának. Még mindig nem küzdöttük le azt a helytelen nézetet, hogy a belkereskedelemnek végül meg kell elégednie azzal, ami az adott időpontban rendelkezésére áll, amit a termelés szállít. Az ilyen nézetek már elévültek, nem felelnek meg a fejlett szocialista társadalom mai szakaszának. A hazai piac ellátásában felmerülő problémákat elvben nem a szükséges termelési források hiánya okozza. Á kapacitások korlátozottsága, a nyersanyagok, anyagok vagy a munkaerők hiánya csak egészen konkrét esetekben okozza a kedvezőtlen helyzetet. Nem vonatkozik ez általában a fogyasztási cikkek gyártására. A 6. ötéves terv által figyelembe vett források és eszközök elegendők a hazai piac helyzetének lényeges megjavítására. Termelésünknek azonban jobban kell alkalmazkodnia a piac szükségleteihez, jobban és gyorsabban kell érvényesítenie a technikai fejlődés eredményeit, hatékonyabban kell kihasználnia a termelési kapacitásokat, a nyersanyagokat és anyagokat. A közszükségleti cikkek előállítóinak szem előtt kell tartaniuk, hogy termelésükkel nagyon konkrétan befolyásolják a dolgozók bizonyos fajta tevékenységét és szükségleteit. A jo minőségű termékek nagyon hatékony eszközei annak, hogy harcoljunk a nem gazdaságos fogyasztás ellen. Nem hanyagolható el az sem, hogy termelésünknek az emberek szükségleteihez való lassú alkalmazkodása széles körű erkölcsi-politikai össze- lüggésekkel jár. A kínálat struktúrája és az egyéni szükségletek közti összhang hiányéból jogtalanul egyesek hasznot húznak, olyan emberek, akik élősködnek közös munkánkon. Harcolunk a civilizációs betegségek ellen Figyelmüket most a termelés legfontosabb feladataira szeretném irá nyítani a fogyasztás legfontosabb területein. Az élelmezés kérdése nálunk ma már. nem létprobléma. A világban, amikor az emberek jelentős része éhezik, ez olyan tény, amelyet néha nem értékelünk kellőképpen. Ennek ellenére van mit ja vítanunk, elsősorban a táplálkozás összetételét illetően. A mezőgazdasági termeléstől kezdve egészen az élelmiszeripari termelésig a fiatal nemzedék nevelésével hatékonyabban kell biztosítanunk a táplálkozás optimális összetételét, s ily módon is harcolni kell az ún. civilizációs betegségek ellen. Az élelmiszerfogyasztásban nemcsak a tudomány által a táplálkozás összetételével szemben támasztott alapvető követelményeket, hanem a dolgozók mai életfeltételeit és életmódját is figyelembe kell venni. Ez megköveteli, hogy megteremtsük a feltételeket az állati fehérjék fogyasztásának növelé séhez, elsősorban a baromfihúsból készült termékek, a hal, a tojás és a tejtermékek jobb és nagy obi) választékával, a friss zöldség- és gyümölcskínálat gazdagításával. Erre kell irányítani a mezőgazdaság és az élelmiszeripar figyelmét is. A kormány az év elején intézkedéseket foganatosít tott ezen a téren azzal kapcsolatban, hogy megvitatta az élelmiszeripar fejlődésének koncepcióját a 6. ötéves tervidőszakban, valamint a gyümölcs- és zöldségtermelés, -felvásárlás és -ellátás koncepcióját. Ami a húsfogyasztást illeti, lehetőségeink figyelembevételével előnybe kell helyeznünk a probléma minőségi oldalát, mégpedig a racionális táplálkozás követelményeinek megfelelően. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy vidéken az életmód kiegyenlítődése következtében gyors ütemben csökken a naturális fogyasztás. 1970- ben a húsfogyasztás több mint 21 százalékát a magántermelők biztosították, de 1975-ben már csak 7,5 százalékát. Ez megköveteli, hogy fokozzuk a vágóállatok termelését, gyorsabban valósítsuk meg a hibridprogramot a sertéstenyésztésben, és növeljük a fiatal marhahús termelését. A húsipartól megköveteljük, hogy a piacot egyenletesebben lássa el az egyes húsfajtákkal és termékekkel, lényegesen növelje a csomagolt hús és a konyha kész hús részarányát. Előtérben a választék kérdése ÓI SZÓ Meg kell oldani a háztartási munkákat megkönnyítő más élelmiszerek választékának kérdését is. Gondoskodni kell azok élelmezéséről is, akik kü lönbüző okok miatt csak diétás ételeket fogyaszthatnak. Ezért az illetékeseknek több csomagolt és speciálisan előkészített élelmiszert kell gyártaniuk, bővíteni kell a félkész áruk, a készételek és a konyhakész ételek választékát. Ezzel egyidőben bővíteni kell a félkész árukat előállító üzem(Folytatás az 5. oldalon) 1977. V. 2ti.
