Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-19 / 136. szám, csütörtök
A szakszervezetekkel a CSKP XV. kongtesausn jjMramMMl teljesítéséért „A szakszervezetek a CSKP XI/. kongresszusa programjának megvalósításáért, a dolgozók boldogabb életéért“ jelszó jegyében kerül sor május 25—28-án Prágában a IX. szakszervezeti kongresszusra. Több mint 1400 küldött képviseli majd hazánk 6,5 millió szakszervezeti tagját, a vendégek között pedig több mint hetven külföldi szakszervezeti küldöttség képviselőivel találkozhatunk. Az utolsó szakszervezeti kongresszus óta — 1972 — egymillióval gyarapodott a szakszervezeti tagok száma, úgyhogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hazánkban ma már a dolgozók 96 százalékát tömöríti. A kongresszusi előkészületek minden állomásán, az alapszervezetek évzáró gyűlésein, a járási és a kerületi konferenciákon, a szlovákiai és a csehországi kongresszuson stb. a dolgozók >magas fokú aktivitásának lehettünk tanúi. A különböző szintű tanácskozásokat a szakszervezetek tagjai saját ügyüknek tekintették. Ez kifejezte dolgozóink egyöntetű elhatározását: sikeresen valóra váltani a XV. kongresszus határozatait. Hány kiló papír a színvonal? Túlzott adminisztráció — formalizmus A legutóbbi szakszervezeti kongresszuson kitűzött célok teljesítésének ismeretében, amihez az eddig lezajlott különböző szintű konferenciák és kongresszusok nyújtottak alapot, elmondhatjuk, hogy a IX. szakszervezeti kongresszus még igényesebb feladatokat ró majd a szakszervezeti tagokra és tisztségviselőkre egyaránt. Ilyenkor általában a dolgozókról való gondoskodásra, a haladó termelési módszerek bevezetésére stb. gondolunk. Ahhoz azonban, hogy a tervezett célokat a szakszervezet el tudja érni, nem elég, ha csupán a termelésben, az alapszervezetekben beszélünk ésszerűsítésről. Ennek a folyamatnak magában a szakszervezetben, a szervezeti munkában is érvényesülnie kell. Mindenekelőtt a járási szervekre gondolok, melyek a legközvetlenebb kapcsolatban állnak az alapszer* vezetekkel. Legalábbis az lenne a feladata a járási szak- szervezeti tanács dolgozójának, hogy szoros kapcsolatot építsen ki az alapszervezetek vezetőivel, tagjaival. De jut-e rá ideje? Megvizsgálták-e már, hogy mivel telnek el az cttt dolgozók napjai? Hogyan látja ezt a kérdést Varga Kálmán, a Komáromi Járási Szakszervezeti Tanács titkára? Először talán vegyük sorra, hányán dolgoznak a tanácson: elnök, titkár, három politikai dolgozó, egy szakelőadó, gazdasági felelős és egy adminisztratív munkaerő, tehát ösz- szesen nyolcvan. A járásban 27 640 a szakszervezeti tagok száma, akik hat szakszövetségbe tömörülnek. — Mi gátolta eddig legjobban a munkájukat? — Mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy nagyon sok az adminisztratív munka. Nem törhetünk azonnal pálcát felette, hiszen sok esetben indokolt, azonban gyakran fölöslegesnek érzem. Például a mi esetünkben jellemző, hogy több szerv, szervezet kér jelentést egy témáról, de különböző időpontokban, esetleg olyankor, mikor figyelmünket már nem arra kell összpontosítanunk. Ezt szerintem szabályozni lehetne. A legjobb az együttműködés a pártszervekkel, tervszerűen folyik a munka, mindig előre tudjuk, mikor és mire van szükség. Vonatkozik ez a felsőbb szakszervezeti szervekre, ők sem viszik túlzásba a papírmunkát. Tizenhatoldalas jelentésünket az alapszervezetek évzáróiról a járási pártbizottság elfogadta és megtárgyalta. Ezt követően járási konferenciánkat február 5-én tartottuk. Azóta a Nemzeti Front járási bizottsága kért egy részletes jelentést az ifjúsági bűnözésről — ez egyáltalán nem a mi szakterületünk — és az ifjúság neveléséről, amit amúgy is évente kétszer (az iskolai év szerint) leadunk. Harmadikként a szocialista vállalásokból tizenkét oldalt, ugyanarról tehát, amit már egyszer a járási párt- bizottságnak készítettünk, de az már nem jó, át kell dolgozni tizenkét oldalra. A felsorolást tovább lehetne folytatni, az egyes szakszövetségek ugyanúgy kérhetik és kérik tőlünk a jelentéseket. Sok esetben as a helyzet, hogy a jelentések megírása végett alig jut idő elvégezni azt a munkát, amiről a jelentésnek szólnia kell. így születik a formalizmus, a láncreakció, mert természetesen a sok jelentéshez nekünk is többet kell kérni, a hozzánk tartozó szervezetektől. — Mi lenne a megoldás? — Az adminisztráció ésszerűsítése, a szervezés tökéletesítése. Én eredetileg tanítottam, innen veszem a példát. A kezdő pedagógus is tudja, hogy a kisebb gyerek csak kisebb feladatokat tud megoldani. Ha kis kollektívát állítunk nagy feladat elé, esetleg megoldhatja, de nem formalizmus- mentesen. Károsnak tartom azt a szemléletet is, amely szerint gyakran az oldalak száma szerint bírálnak el egy jelentést. A lényegre kellene törekedni,'nem pedig a körülírásokra. Megint egy iskolai példát említek: miért kell egy menetgyakorlatról kétoldalnyi jelentést írni, amikor tizenöt sor is elég lenne. Még arra szeretnék rámu- tatni, hogy ezek a dolgok nem valami központi utasításra alakultak így, sok esetben csak helyi szokások, rossz értelemben vett versengések szülöttei. — Mi történik, ha nem ír meg egy jelentést, amelyet fölöslegesnek tart? — Tudatosan nem mulasztottam egyet sem, esetleg késtem vele. De előfordult például, hogy a testnevelési szakosztály kért tőlünk jelentést, vagy más olyan szervezet, amelynek nem vagyunk alárendelve. Ilyenkor az ember telefonon megadja azt az egy-két adatot, amire szükség van. Már említettem a témakörök meghatározásának fontosságát. Ha azt kérik az embertől, bogy írjon néhány oldalas beszámolót pl. a múlt évi tevékenységről, akkor tanácstalan vagyok. Ilyen sokrétű anyagot néhány oldalon lehetetlen vázolni. Tehát választhat az ember: vagy ír néhány oldalt általános frázisokkal, vagy pedig egy részletes, diplomamunkának is beillő dolgot. Azonban tudjuk, melyik eset a gyakoribb. Egy más példa. Létezik egyezség az állami és a társadalmi szervek között. Nekünk a jnb-vel van, de ugyanúgy meg kell kötni a többi szervezetekkel: a SZISZ-szel, a CSTSZ-szel stb., pedig ők is a Nemzeti Fronthoz tartoznak. Néha felmerül a kérdés, hogy mikor végezzük el azokat a feladatokat, melyekre elköteleztük és elkötelezzük magunkat. Ezt szerintem az NF részéről kellene jobban koordinálni, mert nem az a cél, hogy a sok munkával kidolgozott szerződéseket ad acta tegyük. Bár az elhangzottak nem általános érvényűek, hadd fűzzem rögtön hozzá: egy sok tapasztalatot szerzett szakszervezeti funkcionárius sokak által ismert nroblémákat vetett fel. Tehát nemcsak helyi fo-. gyatékosságokról van szó, szélesebb köröket is érintenek. Az egyik helyen kisebb, a másikon nagyobb mértékben jelentkeznek. Felszámolásukra egyelőre nincsen biztos recept. Csupán epv gondolatot vetek még papírra: nem elég azt mondani, hogv a XV. kongresz- szus határozatainak teljesítéséért dolgozunk. Ezt annak szellemében is kell végezni! Bizonyára kevesebb bosszúság ér majd bennünket, ha a kongresszusi határozatokra nemcsak mint végcélra, hanem mint mindennapi munkánk módjára, tartalmára is tekintünk. KOMMENTÁLJUK ' HOGYAN PIHENÜNK? Életszínvonalunk egyik fokmérője az is, miként pihenünk, szórakozunk. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom — mint a legnépesebb tömegszervezet, s mely a legnagyobb mértékben veszi ki részét a dolgozókról való gondoskodásban — közelgő IX. kongresszusa e téren is időszerűvé teszi a számvetést, melyet az eltelt időszakról készítettünk. A különböző szintű szakszervezeti konferenciákon és kongresszusokon a beszámolók és értékelések már eddig is — a munkakezdeményezés fokozása mellett — nagy figyelmet szenteltek a szociális gondoskodásnak. Ez a gondoskodás rendkívül sokrétű. Példaként kiragadhatjuk a szakszervezeti üdülést. Anyagi-műszaki feltételeinek javítására a VIII. szakszervezeti kongresszuson is súlyt helyeztek, s azóta évente már több mint 1,3 milliárd koronát fordítunk e célra. Napjainkban 11 üdülőközpont építése van folyamatban, melyekben évente SO 00U dolgozó töltheti majd kellemesen szabad idejét hazánk legszebb tájain, a Magas-Tátrában, a Beszkidekben, az ÖrSáshegy- ségben (Krkonoš), Šumavában stb. A szakszervezet növekvő szerepét a rekreációs gondoskodás rendszerében számokkal fejezhetjük ki a legjobban. 1960-ban*780 ílüO-en, tavaly pedig már közel 3 millióan vettek részt a különféle szakszervezeti üdüléseken. Ebből 2,2 millió volt a vállalati, s több mint félmillió a jutalom- üdülések száma. Úgyszintén itt kell megemlíteni a nyári és a téli pionírtáborokat, melyekben tavaly 360 000 (84 000- rel több, mint 1972-benj gyerek töltötte szünidejét. Hazánkban harminckét esztendeje beszélhetünk a szak- szervezeti jutalomüdülésekről. Ennek, s a rekreációs gondoskodás egész rendszerének fejlesztését a szakszervezet továbbra is egyik fontos feladatának tartja. Napjainkban egy integrációs folyamainak lehetünk tanúi: a jutalomüdülések és a vállalati üdülések egyre közelebb kerülnek egymáshoz, elmosódik az őket elválasztó határvonal. Emellett tartalmi szempontból is több változás eszközlésére van szükség, például a természeti adottságok jobb kihasználásával, de elképzelések vannak arról is, hogy az üdülések ismeretszerző funkciójára, egészségügyi szempontból pedig a megelőző funkcióra kell jobban ügyelni a jövőben. A Hanülovái Szénbánya Novátor aranyérmes szocialista munka brigádja vállalati rekordot állított fel: egy nap alatt 734 tonna szenet jövesztett. Ezzel teljesítette a IX. országos szakszervezeti kongresszus tiszteletére tett vállalását. Felvételünkön a brigád néhány tagja. (Felvétel: J. Lofaj — ČSTKJ TUDÁSRA, ODAADÁSRA VAN SZÜKSÉG Pontosan a megbeszélt időben érkeztem. Tudtam, a kongresszus előtt néhány nappal minden perce ki van szabva az Ersekújvári Járási Szakszervezeti Tanács elnökének. Pavol Lu- káöik elvtárs adatokkal, statisztikai kimutatásokkal jól felfegyverkezve várt. Szintén részt vesz a szakszervezetek országos tanácskozásán, rajta kívül még heten képviselik ott a járást. Aki egy járási szakszervezeti tanácson vezetőségi tisztséget tölt be, annak elengedhetetlenül szükséges, hogy ismerje a járás gazdasági struktúráját, az üzemeket, de mindenekelőtt az embereket. Ehhez jó segítséget nyújtanak neki az Elektrosvit- ben szerzett tapasztalatai, ahol sok évig az üzemi pártbizottság elnöki tisztét is betöltötte. — Mit vár a kongresszustól? — Változásokat azokon a te- riileteken. ahol erre szükség van. Túl általánosan fogalmaztam. hamarjában jobbat nem tudok mondani. De mentségemre szolgáljon, valóban ezt várom. — Mely területen van rá a legnagyobb szükség? — A VIII. kongresszus után sikerült kiküszöbölni az azt megelőző időszak legnagyobb A kongresszus küldötte hibáit. Főleg az alapszervezetek strukturális fogyatékosságaira gondolok, melyek a munka pangását vonták maguk után. így ment egészen a VIII. kongresszusig. Azóta létrehoztuk a szakszervezeti részlegeket, jelenleg 1348 működik járásunkban. Ez a szakszervezet belső életében is pozitív eredményt hozott, a gyűlések száma száz százalékkal emelkedett. Azokon a helyeken is rendszerekké váltak, ahol azelőtt alig tartottak egyet—kettőt. Itt jutottunk el egy fontos problémához: a gyűlések rendszerét, időpontját illetően. Mert kicsit sok az, amikor ugyanannak a dolgozónak havonta el kell mennie a szakszervezeti részleg, a műhelybizottság és az alapszervezet tanácskozására is. Egyszerűen fogalmazva: kevesebb gyűlésre, több munkára van szükség. Akkor kevesebb lesz munkánkban a sablonosság is. — Ha már ennél tartunk, ön szerint mi a formalizmus legfőbb okozója? — Többet is fel lehet sorolni. Egy alapszervezet jó munkája nagymértékben függ a káderpolitikától. Attól, hogy ki az elnök, s kik a bizottság tagjai. Ha baráti alapon, netán önkényesen osztják szét a funkciókat, az rossz vért szül. Főleg a nem fizeíett tisztségekre, elnökökre gondolok, akiknek ez pluszmunkát jelent. Sok esetben a tagság sem érti meg az elnököt, főleg akkor, ha valaki ellen kell döntést hoznia, s ez elkeseríti az illető vezetőt. Akkor inkább ő is kirándulni megy délután, mintsem ügyes- bajos dolgokkal foglalkozzék. Van rá eset, hogy a gazdasági vezetőkkel nem tudnak zöldágra vergődni. Bírálni, a felsőbb szervekhez panasszal fordulni pedig nem mer, ugyanis arra gondol, mi lesz, ha már elkerül a tisztségéből. Természetes emberi tulajdonságok ezek, számolni kell velük. Amiket itt példaként felsoroltam, megtörténlek. Szándékosan nem említettem konkrétan az eseteket, de nem is ez a lényeg. Nekünk a járáson az a célunk, hogy a jövőben is minél nagyobb segítséget nyújtsunk ezeknek az embereknek. Szerintem a formalizmus elkerülhető lesz, csak tudatosítani kell, hogy ma már más eszközökre van szüksége a szakszervezeti vezetőnek, mint húszegynéhány esztendővel ezelőtt. Akkoriban bakancsokat meg miegyebet lehetett osztogatni, de ma már a szociális gondoskodás magas színvonala többet kíván: tudást, odaadást. Változtak az idők, mondják. Pedig mi változunk, változtatjuk környezetünket. Eredményekről is bőven számot tudnak adni. Jól megszervezték a szocialista munkaiskolákat. A szakszervezeti tagoknak általában több mint a fele vesz részt az oktatásban. A legjobb eredményeket a kötelezettségvállalások terén érték el. Az eredeti 77 milliós, majd az év folyamán megszilárdított 90 milliós vállalásukat 175 millió koronára teljesítették. Nemrégiben arról írtam, a szakszervezet sok olyan termelési értekezletet tart, ahol kevés problémát beszélnek meg. Pedig éppen ez a fórum hivatott biztosítani a demokratikus irányítást, a dolgozók bevonását az üzemek gazdasági ügyeinek intézésébe. Milyen az újvári járásban a helyzet? Egy alapszervezet évente átlag 56,6 termelési értekezletet tart. Az alapszervezetek száma 179. A dolgozók 5244 javaslatot terjesztettek elő, tehát körülbelül minden másodikon egyet. A megvalósított javaslatok száma 4293, azaz 81,9 százalék. Tehát e téren is van még javítanivaló. Az oldal anyagát írta: MALINAK ISTVÁN 1977. V. IS.
