Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-19 / 136. szám, csütörtök

Napirenden a „zöldaratás"

regyelmezett munkát igényel a takarmánynövények begyűjtése

Napjainkban új színfolttal gazdagodott a határ. A vető- és a talaj megmunkáló gépek számára elfogyott a tennivaló és átadták helyüket a kaszáló-, valamint szecskázógépeknek. Napirenden tehát a takarmány- növények begyűjtése, az a munka, amelynek minőségére az idén minden eddiginél nagyobb gondot kell fordítani.

Szavaink igaza egyetlen adattal is kellően bizonyítható. A mezőgazdasági dolgozóknak a tavalyihoz viszonyítva az idén

21,6 százalékkal kell több tö- megtakarmányt termeszteniük, mégpedig megfelelő minőségben és a szükséges összetételben. Az életszínvonal további emelése, amelynek elengedhetetlen része a korszerűsödő táplálkozás — tehát az egyre több állatti eredetű fehérje fogyasztása — szükségszerűvé teszi e fejlődési ütemet, hiszen napjainkban a tömegtakarmányok mennyisége az állattenyésztés intenzív fejlesztését meghatározó — sőt esetenként, hátráltató — tényezője.

A nagy feladatok teljesítése mindenkor fegyelmezett munkát, odaadást igényel, s ezt

már most, a szálas takarmányok első kaszálásának idején tudatosítani kell. A gondos begyűjtéssel és a kifogástalan

tartósítási eljárással a mező- gazdasági dolgozók már e hetekben megalapozhatják a végső sikert: a tömegtakarmányok termesztési tervének hiánytalan teljesítését.

A szólásmondás — miszerint „A jó kezdet fél siker“ — tehát ezúttal is érvényes, s e jó kezdet a szálas takarmányok begyűjtése és tartósítása során a múltban előfordult hibák következetes eltávolítását feltételezi.

Az indulás előtt, valamennyi járásban megtartották az új technika napját, és az ott látottakat, hallottakat most az egyes mezőgazdasági üzemekben kell hasznosítani. Ezek sorában első helyre kívánkozik a veszteségek csökkentése. Egyszer s mindenkorra le kell zárni a lécekből készített oldal- magasítással ellátott pótkocsik korát. Abban a mezőgazdasági üzemben, ahol még jelenleg is ilyen pótkocsikat használnak, enyhén szólva felelőtlenül járnak el. Csakis a dróthálós és megfelelő magas oldalak az elfogadhatók, amelyek használatával minimumra csökkenthető a lucernaszecska elszóródása. Külön elismerés és dicséret illeti azon mezőgazdasági üzemek vezetőit, ahol a dróthálóoldalakkal ellátott pótkocsikra még ív alakú dróthálótetőt is szereltek.

A tartósítás alapformája ezúttal is a szenázsolás. Újszerű és korszerű tartósítási eljárás ez, amelynek létjogosultságát többéves pozitív tapasztalatok bizonyítják. A tartósítási eljárás mellett szól az a tény is, hogy a begyűjtést esőben is folytatni lehet, és az eső nem rontja a szenázs minőségét. Annál károsabban hat viszont a minőségre, ha elhúzódik a begyűjtés, ha 2—3 nap helyeit 8—10 napig is eltart, amíg megtöltik és lezárják a vermet, vagy a zöldanyagot nem gyúrják meg kellően. Csak „ennyi kell hozzá“, hogy eredménytelen legyen az újszerű

munka. Fokozni kell a teljesítményt a lucerna kétménetes begyűjtésével is. Ha előbb rendre vágják a lucernát és 2 —3 órát állni hagyják, a megfonnyadt növény már kevesebb vizet tartalmaz és ugyanazon idő alatt — tehát kevesebb energiával — többet lehet megszárítani belőle.

És végül a munka szervezéséről, valamint irányításáról is szólni kell. Nem véletlenül nevezzük a takarmánynövények begyűjtését zöldaratásnak. A takarmánybegyűjtés fontosságát hangsúlyozza e név, amelyre — akárcsak az aratásra — gondosan kell felkészülni, és a begyűjtés során az aratáskor már törvényszerű munkamódot szükséges érvényesíteni. Pél A dróthálóval magasított pótkocsinál kisebb a veszteség

(CSTK-felvétel)

tartósítás, hogy a jó lucernából rossz takarmányt készítsenek.

A szálas takarmányok első kaszálásával párhuzamosan a meleglevegős takarmányszárítókat is üzembe helyezték. Amint ismeretes, az idén 289 ezer tonna zöldlisztet kell készíteni, és ez 30OÜÜ tonnával több a. tavalyi gyártott meny- nyiségnél. Pogácsázott takarmányból is több készül a tavalyinál: 231 000 tonna. Ahhoz, hogy a feladat teljesíthető legyen, egy-egy szárítónak legalább 2200 órát kell üzemelnie, s ez idő alatt legkevesebb 1800 tonna zöldlisztet kell készítenie.

A tavalyi eredmények bizonyítják, hogy ez is reális, tehát teljesíthető terv, hiszen a legeredményesebb szárítók

1976-os számláján 4000 tonna zöldliszt is szerepel. Alapkövetelmény a folyamatos üzemelés, tehát a háromműszakos

dául a begyűjtés optimális idejének meghatározása nem történhet egyszerűen a naptár szerint, hanem az érés foka alapján. A szálas takarmányok begyűjtésekor is fontos, hogy a gépek csoportosan dolgozzanak és az egyes csoportoknak felelős vezetője legyen, aki ügyel a veszteségek csökkentésére. Szükséges, hogy külön minden szénakazalnak, siló- és szenázsveremnek is legyen személyes felelőse.

Olyan követelmények ezek, amelyek megtartása sok helyen magától értetődő. Sajnos, nem mindenütt. Vannak mezőgazda- sági üzemek, ahol a takarmányok begyűjtésére még mindig nem fordítanak kellő gondot. Ezért szükséges a követelmények ismételt hangoztatása, annál is inkább, mivel a szálas takarmányok első kaszálása a tömegtakarmányok begyűjtésének csak a kezdete.

EGRI FERENC

MEGÉRDEMELT KITÜNTETÉS

A brigád tagjai az „aranyért" versenyeznek

1977.

V. 19.

Sok-sok társával együtt Bisztránszky József is löbb mint negyedszázada jár el Borsiból hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjébe, a Čierna nad Ti- sou-i rakodóállomásra. Apja négy hektáros gazdasága egy családnak is szűkösen biztosított megélhetést, kettőnek pedig egyáltalán. Bisztránszky József ugyanis fiatalon családot alapított, ezzel pedig családfői kötelességek is adódnak.

— Abban az időben, a jelenleg immár három évtizede létező rakodóállomáson szükség volt minden munkáskézre — emlékezik Bisztránszky József. — Az 1947-es nagy szárazság után rengeteg gabona érkezett a Szovjetunióból. Ott kezdtem el én is dolgozni, a gabona átrakásánál. Ma is ott vagyok. A gabonaátrakó körzet egyik 24 tagú szocialista munkabrigádjának vezetőjeként, mint raktár- nok végzem a munkámat. Ebben a beosztásban immár huszonhárom éve.

Bisztránszky József azzal a szándékkal ment Csernőbe, hogy becsületesen dolgozzon, s ennek megfelelően keressen. Ezt munkájával is bizonyította, amire vezetői is felfigyeltek. Bodor Imre állomásfőnök és az átrakási részleg vezetője, Jozeg Repanský javaslatára kétévi munka után raktárnoki tanfolyamra ment. Ezt sikeresen elvégezte, azóta látja el a rák- tárnoki tisztséget. Tegyük hozzá , kiérdemelt bizalommal.

A fiatal kommunista munkaés rendszeretete hamarosan követőkre talált munkatársai körében. így kovácsolódott össze 1964-ben az a kollektíva, amely versenyre kelt a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Most a közben megnagyobbodott brigád ezüstérmes tagjai már az „aranyért“ versenyeznek. A brigádvezető így vélekedik az eredményes munkáról:

— A mi munkaközösségünk kezdettől fogva terven felüi teljesíti feladatát az ömlesztett áruk átrakásánál. Csúcsforgalomban tizenkét órás műszakban 2100 tonnás teljesítményt is elértünk. Műtrágyákból 1200— 1300 tonnát raktunk át egy műszak alatt. Az is előfordul, hogy a mi körzetünkbe nem érkezik áru, ilyenkor a brigád tagjai más körzetben segédkeznek a rakodásnál. Ürömmel mondhatom, hogy a mi brigádunkat egy jó összhangban élő családhoz lehet hasonlítani, melynek minden tagja becsületesen él és dolgozik.

Bisztránszky elvtárs büszkén mondja, hogy vele megalapozó- dolt a családban a „vasutas-dinasztia“. Éva leánya érettségi után a vasútnál vállalt munkát. Idősebbik fia, József, Zilinán végzi íőiskolai tanulmányait, vasúli mérnök lesz nemsokára. Jancsi, a kisebbik fiú a vasúti szakmunkásképző iskola elvégzése után Michal'anyban a Diesel-motorokat javítja, szereli.

Ezekben a napokban nagy megtiszteltetés érte Bisztránszky József raktárnokot. Neve és fényképe felkerült Kelet- Szlovákia legjobb dolgozóinak a košicei Lenin utcán elhelyezett arcképcsarnokára.

Igen, a rakodóállomás többezres munkaközössége közül erre a .szerény, munkaszerető brigádvezetőre esett a választás. Hogy miért? Erre a kérdésre megfogalmazott válasza mindennél többet mond.

— Igyekszem becsületesen dolgozni a vasútnak, az egész társadalomnak úgy, mint saját magamnak. Azt vallom, hogy a közösség, a társadalom asztalára mindenkinek tennie kell, mert onnan csak abból részesedhetünk, amit oda teszünk.

(kulik )

A Szocialista Munka Hőse

Szép szóval, meggyőző beszéddel

Prága egyik lakótelepén, a több mint 60 000 ember részé re otthont biztosító déli vá rosrész épülő házai és fel ásott földbuckái közt bukdá csolok. Mindenütt, amerre csak a szem ellát, teher gép kocsik, daruk és összeillesz tésre váró panelek fogadnak. Hosszas kérdezősködés után végre ráakadok a Szocialista Munka Hősére, a Lakásépítési Szerelő Vállalat 03 számú üzemének dolgozójára.

Visszapillantás a múltba

JOSEF HAMPL szívélyesen fogad, hiszen nem először ta lálkozunk. Figyelemre méltó munkaeredményeiről lapunk hasábjain többször is beszámoltam. Most azonban Josef Hamplnak, az embe\ nek az életét, a múltját és jelenét szerelném bemutatni.

— Pályafutásomat kőművesként kezdtem — emlékezik. — Életemben először három évtizeddel ezelőtt, 15 éves koromban alakítottam élmun- kásbrigádot. A 22 lányt és a 3 fiút könnyű volt meggyőznöm, hogy részt vegyenek velem együtt a klíőavai ifjúsági építkezésen, a vízgát part- szabályozási munkáiban. Kemény fába vágtuk a fejszénket, mert akkoriban még gépek nélkül, lapátokkal és csákányokkal dolgoztunk. Tenyerünk felliólyagosodott, megkér gesedett, de a segíteni akarás, a lelkesedés elfelejtette velünk ezeket az apró- cseprő kellemetlenségeket.

Josef Hampl azóta is féltve őrzi azokból az időkből fenn maradt emlékeit: az élmun- kásjelvényt és a CSlSZ-ign- zolványt, amely arra késztette, hogy még többet, még behatóbban foglalkozzon az ifjúsággal. Munka után brigádja tagjaival a falvakat járta. Elbeszélgetett az alakulóban levő szövetkezetek tagjaival, segítségükre volt a betakarítási munkáknál, szavalt a pártgyűléseken, közben pedig politikailag is képezte magát.

A kiváló munkás, az ügyes szervező, a háború előtti kommunista fia — apja példáját követve — húsz évvel ezelőtt belépett. a pártba. Ez az elhatározása hatással volt további cselekedeteire, meghatározta •további életútját.

— Zlobin szovjet újító módszerével két műszakban dolgozunk — mondja — és bár a módszer bevált, előnyei is meretesek, a szervezésbe csúszó hibák, a tervező vagy a beruházó vállalat időnkénti pontatlanságai nemegyszer kapkodásra, idegeskedésre adnak okot. A lemaradást természetesen szabadidőnkben kell pótolnunk. Hogyan győzöm meg erről a fiúkat, akik a hét végét a többi dolgozóhoz hasonlóan családjuk körében szeretnék tölteni? Szép szóval, meggyőző beszéddel, de főleg példamutatással. Bíznak bennem, tudják, nemhiába kérem tőlük ezt az áldozatot.

Josef Hampl lakásszerelő brigádja megbízhatóan és gyorsan dolgozik. A biztonságos, jó minőségű munkán kívül legfőbb céljuk a takarékoskodás. Ennek köszönhető, hogy minden esztendőben körülbelül 516 lakásegység felépítésével csúcseredményt éritek el és hogy módszerükkel évente mintegy 30 000 munkaórát takarítanak meg.

Josef Hampl édesapja gyakran volt munka nélkül. Érthető tehát, hogy a hatgyermekes család sarja ifjú kora óta megszokta a munkát és azt meg is becsüli. A munka megbecsülésére nevelte gyermekeit is. Nagyobbik fia autószerelő már letöltötte tényleges katonai szolgálatát. La- nya középiskolába jár, kisebbik fia pedig 12 éves és minden bizonnyal az apja mesterségét választja majd. Egyelőre azonban m*g a bőrlabdát rúgja a házuk közelében le vő üres telken. A család gondjai a mamára maradnak.

— Szinte hihetetlen — mondja vendéglátónk, hogy már 22 esztendeje élünk együtt. Neki, az ő türelmének és megértésének köszönhető, hogy szépen élünk. Mindig van mit mondanunk egymásnak.

Négy évvel ezelőtt nagyobb lakásba költözött a család, amelyet — a véletlen folytán — éppen az öccse, František épített. Néhány hónap óta — Joseféhoz hasonlócM — František brigádja is a Szocialista Munkabrigád Aranyérem tulajdonosa. Kezdetben a két testvér együtt dolgozott, sőt 1963-ban öccsük, Jan is csatlakozott hozzájuk. De — mert mindhárman példaképül szolgáltak munkatársaiknak — hasznosabbnak bizonyult különválasztani és más-más munkabrigád élére állítani őket.

A jól végzett munka — jóleső érzés

Érthető, hogy Josef Hampl büszke „két“ családjára, az otthonira csakúgy, mint a munkahelyire, hiszen ezt is sajátjának tekinti. Az aranybrigádtól ugyanis saját elhatározásából soha senki nem válik meg. Összeszoktak, pontosan teljesítik munkafeladataikat, s ugyanakkor a társadalmi munka alól sem vonják ki magukat. Josef Hamplt jóleső érzéssel töltik el ezek az eredmények. Legnagyobb élményének Husák elvtárssal való, két évvel ezelőtti találkozását tarja a prágai várban, amikor brigádja kimagasló munkaeredményeiről számolhatott be neki. Husák elvtárs az idén meglátogatta őket a munkahelyükön, a déli városrészben. Maradandó élményként említi találkozását a szovjet újítóval. N. Zlobinnal, akinek személyes tanácsai lényegesen hozzájárultak a brigád munkája színvonalának emeléséhez.

— Milyen érzéssel fogadta családja a Szocialista Munka Hőse. kitüntetési?

— Feleségem meghatódott, gyermekeim pedig a nyakamba kapaszkodva ölelgettek, ugyanúgy, mint kicsi korukban. Munkatársaim az öröm hírről a sajtóból értesültek s jókívánságaikat táviratban küldték el.

— Az elismerés egyben kötelez is.

— Feladatainkat a jövőben is lelkiismeretesen és hiánytalanul akarjuk teljesíteni, s mert tartalékokban nálunk sincs hiány, úgy érzem, még kezdeményezőbbeknek kell lennünk. És természetesen a tapasztalatátadásról sem feledkezünk meg. Az egyes mun kacsoportok felett védnökséget vállaltunk és velük is megismertetjük a Zlobin-féle módszer előnyeit.

KARDOS MÁRTA