Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-13 / 101. szám, szerda

Teljesítik a XV. kongresszus határozatát KÖZÖS ERŐVEL JOBBAN MEGY Üj óvoda épül ® Kilencvennel csökken az óvodára várók száma Szocialista társadalmunk nagy súlyt helyez az óvodás korú gyerekek szervezett, he­lyes irányú nevelésére. Ebből a célból szorgalmazza és támo­gatja az óvodák hálózatának bővítését. Ezzel kapcsolatban azt sem lehet elhallgatni, hogy ennek a jelentős társadalmi feladatnak a teljesítése során eddig bizo­nyos mulasztásokat követtünk el. A bölcsődék és óvodák léte­sítését csupán az állami szer­vek, nemzeti bizottságok fela­datkörébe soroltuk, s nem ke­zeltük olyan társadalmi feladat­ként, amely az üzemeket, vál­lalatokat érintő közösségi ügy. A rožftavai (rozsnyói) járás vezetőitől hallottuk, hogy a já­rás néhány vállalata, üzeme az üdülőközpontok építésén kívül a bölcsődék, óvodák létesítésé­sőrendű feladatai közé tartozik. Üzemi bölcsődénkben huszonöt, óvodánkban pedig hetvennyolc gyereket tudunk elhelyezni. Évente átlagosan közel négy- százezer koronát fordítunk rá­juk. Megéri, mert az anyák nyugodtan dolgozhatnak mun­kahelyükön. Tekintettel arra, hogy a közeli Revúcán több mint 320 vállalati lakásunk van, a jelsavai testvérüzemmel együtt részt veszünk a város­ban épülő, kilencven férőhelyes új óvoda építésében. Átadása után üzemeltetéséről is gondos­kodunk majd. Ez valóban követendő példa. Érdemes róla többet is meg­tudni. Ezért látogattunk el az új óvoda építését szervező is irányító Revúcai Vnb elnöké­hez, Ľudovít Ctwvanko elvtárs­hoz. akivel — Ján Komora épí­re is megtalálja a módot, s a szükséges anyagi eszközöket. Konkrétan a Szlovák Magnezit- művek lubeníki és jelsavai tízemének kezdeményezéséről beszéltek elismerő hangon. Ez a két üzem — a košicei válla­lat-vezetőség támogatásával — részt vállalt egy új óvoda épí­téséből Revúca városában. Örömmel fogadtuk az össze­fogásról szóló hírt és utánanéz­tünk a dolgoknak. Elsőként a lubeníki Magnezitüzem vezető­jét, Zoltán Prekop mérnököt kerestük fel. — A dolgozóink gyerekeiről való gondoskodás üzemünk el­téstigyi osztályvezető jelenlété­ben — a közös összefogásból születendő létesítményről be­szélgettünk. Itt szereztünk tudomást ar­ról is, hogy a városban már hat óvoda működik, melyekben a tervezett ötszázhúsz helyett hatszázhárom gyereket helyez­tek el, és jelenleg közel há­romszáz óvodai felvételi kérel­met tartanak nyilván. — Ez a helyzet cselekvésre késztetett bennünket — tájé­koztatott a vnb elnöke. — Saját anyagi eszközeinkből képtele­nek voltunk megoldani a prob­lémát, ezért a vállalatok, üze­mek illetékes szerveihez fordul­tunk segítségért. Elismerést ér­demlő megértésre találtunk a Szlovák Magnezitművek válla­lati igazgatójánál, Jankouiö elv­társnál, valamint a vállalat lu­beníki és jelsavai tizemének ve­zetőinél: Prekop, illetve .Fur­man elvtársnál. Az ő kezdemé­nyezésük alapján a Jednota, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat és a Vízművek revúcai üzemei is társultak az új óvoda felépítéséhez. Az elmúlt év vé­gén már hozzá is láttunk a kö­zel ötmillió korona ráfordítást igénylő óvoda építéséhez. A terv 1978-ra jelölte meg az át­adás idejét. Mi azon vagyunk, hogy ez év szeptemberében át­adhassuk rendeltetésének. Elcsodálkoztam ezen a me­rész kijelentésen. Az eddigi ta­pasztalatok szerint egy kicsit hihetetlennek tűnt ez az opti­mizmus. Később a felsorolt ér­vek meggyőztek arról, hogy a vnb elnökének derűlátása nem alaptalan. A vnb és az említett üzemek összefogása olyan erőt képvi­sel, amivel minden esetleges probléma megoldható. A sike­res munka érdekében havon­ként, illetve negyedévenként értékelik az építkezési terv megtartását az érdekelt üzemek képviselőinek részvételével. Az üzemek az igényelt férő­helyek arányában járulnak hozzá a költségek fedezéséhez, s ezenkívül számottevő társa­dalmi munkát végeznek az épít­kezésen. Amint megtudtuk, na­ponta legalább hatvanan dol­goznak az óvoda építésénél. A lubeníki üzem Otto Hurtik mér­nököt nevezte ki az építkezés vezetőjévé, a műszaki felügye­letet pedig a Szlovák Magne­zitművek tervezési részlegéjiek vezetője látja el. Sőt, a kivite­lezési munkálatokat is a válla­lat lubeníki, jelsavai és Teplá Voda-i üzemének építőcsoport­jai végzik. Magáról az épületről annyit még el kell mondani, hogy ha­zánkban a maga nemében egye­dülálló lesz. A terveket a Hav­líčkov Brod-i Stavba tervező­részlege készítette, és a prog­resszív módon összeszerelhető épületelemeket a Jeseníkyi Vál­lalat Rudné Doly szállítja. Távozóban az építkezésről eszembe jutott, hogy az arány­lag sok nőt, illetve anyát fog­lalkoztató Revúcai Háncstextil- gyár miért nem kapcsolódott be ebbe a közös akcióba? Cbovan- ko elvtárs, a vnb elnöke így válaszolt. — Ettől az üzemtől is ígére­tet kaptunk, hogy hozzájárul egy újabb óvoda építéséhez. Hi­szen újabb lekónegyedek épül­nek városunkban, s a közeljö­vőben egy százhúsz férőhelyes óvoda építését is elkezdjük. Természetesen szintén társadal­mi összefogással. KULIK GELLÉRT a tárgyalóteremből Ifi Gépkocsivezető és alkohol Már a címből is nyilvánvaló, hogy két összeegyeztethetetlen tényezőről lesz szó. Bár a tör­vény és a józan ész is úgy dik­tálja, hogy alkoholfogyasztás ulán ne üljünk kormánykerék mögé, sok gépkocsivezető ezt az elvet megszegi, és igyekszik „megbarátkozni“ legnagyobb el­lenségével — az alkohollal. Az alábbi eset is tanúskodik róla, hogy ez hová vezet. Pavol Filko Okoličná na Ostrove-i fekeli) lakosnak Vol­ga típusú gépkocsija volt. Nagy autója, viszont jóval kisebb gépkocsivezetői tapasztalata, hiszen a hajtási jogosítványt csak 1975 júniusában kapta meg. A nevezettnek különben ne­héz, de érdekes a hivatása — tűzoltó. Történetesen tavaly egy májusi napon Komárnóban (Ko­máromban) részt vett a járási tűzoltóverseny szervezésében, és a jól sikerült munkát úgy délelőtt tíz óra tájban két fél­deci vodkával és egy tizes sör­rel „ünnepelte meg“. Később még egy kocsmába vezetett az útja, ahol további féldeci vod­kát és egy sört fogyasztott. Késő délután érkezett haza egyik munkatársa kocsiján. Otthon 17 éves fia segítségével a saját gépkocsiját javítgatta, majd 18 óra felé elindultak benzint tankolni. Zlatná na Ostrovéra (Aranyosra). Szép nap volt, s a látási viszonyok is kifogástalanok. Először nem történi semmi baj. Két gépko­csi előzése közben azonban egy enyhe ívelésű kanyarban a gépkocsi átment az ellenirány­ba, s egy dombhát mögül ek­kor bukkant elő a szembejövő autó. A távolság köztük nem volt nagy. Filko jobbra rán­totta a kormányt, hogy elkerül­je a frontális összeütközést. A szembejövő gépkocsi vezetője hasonló indítéktól vezérelve, bal felől akarta megkerülni a forgalmi sávjába került Vol­gát, és így az összeütközés el­kerülhetetlenné vált. A szembejövő gépkocsiban a 27 éves Pavel L. és a 21 éves Jozef B. komáromi lakosok ül­tek. Az ütközés pillanatában a két gépjármű sebessége még 80—90 km/óra volt. A komáro­miak kocsija lángra lobbant és teljesen kiégett. A szerencsét­lenségben csak az volt a sze­rencse, hogy egy arra haladó gépkocsi utasai az égő kocsi­ból kihúzták a két eszmélet­len embert. Életben maradtak, de igen súlyos sérüléseket, to­vábbá első- és másodfokú égé­si sebeket szenvedtek. A bal­esetért felelős gépkocsivezető és a fia is megsérült. így ért véget az alkohol és a gépkocsivezetők „barátkozá- sának“ egyik esete. Hadd je­gyezzük meg, hogy a Komáromi járásbíróság tanácsa tett utána pontot, amely az ereiben 1,58 ezrelék alkohollal volán mögé ülő és súlyos balesetet okozó gépkocsivezetőt összbüntetés- ként 14 havi szabadságvesztésre ítélte. KAROL TONKA A csehszlovák—szovjet barátság szocialista munkabrigádja. lúg­gal mosolyognak, hiszen feladataikat kiválóan teljesítik. (A szerző felvétele) MINT EGY CSALÁD Vavrinec Bábik, a bratislavai Forgalmi Osztály csehszlovák- szovjet barátság nevű szocia­lista munkabrigádjának vezető­je. Ismerkedjünk meg ezzel a kollektívával. Ök a különleges szállítmányok felelős csoportja az említett vasúti osztályon. Munkahelyük gyakorlatilag az egész nyugat-szlovákiai kerület és a közép-szlovákiai kerület egy része. Munkájuk bőven akad, a különleges szállítmá­nyokkal kapcsolatos feladato­kat mégis felelősséggel teljesí­tik. A tettek beszélnek Nem kell külön kiemelnünk, hogy mindannyian tagjai a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek. Ahogy a szocia­lista munkabrigád vezetője mondotta, nem szeretik a sok beszédet, inkább dolgoznak. Ha nehezen is, mégiscsak szólásra bírtuk Magda Jonešovát, a cso­port egyetlen női tagját. — Munkatársaim nagyon fi­gyelmesek hozzám, így jól ér­zem magam a férfiak társasá­gában. Eredményeink a kollek­tíva erőfeszítéseit tükrözik. Le­het, hogy ez furcsán hangzik, de mi úgy összetartunk, mint egy család. Ha valaki munkát vállal, végezze azt el rende­sen. Szocialista felajánlásokat tettünk és sikeresen teljesít­jük őket. Például a brigád vezetője és én elhatároztuk, hogy két sza­bad szombatot ledolgozunk tel­jesen ingyen a különleges szál­lítmányok ellenőrzésében. E teljesített felajánlásunk értéke 080 korona volt. Mindezt a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának tiszte­letére tettük. Jó vezető — jó kollektíva Amint megtudtuk, a többiek­nek sem kell szégyenkezniük, a kollektíva tagjai: František Pytel, Imrich Sloboda, Karol Kelecsényi, Stefan Semelák és Ján Hlavatý ugyancsak ingyen ledolgoztak 16 órát. Valaki közbevethetné: Ugyan mi az? Pár korona az egész. Csakhogy az emberek kezdemé­nyezését nem lehet csupán ko­ronákban mérni. Hiszen Husák élvtárs is azt mondotta a XV. pártkongresszuson, hogy az em­berek kezdeményezése és tudá­sa a legnagyobb érték. Ezt a gondolatot magunkévá kellene tennünk, hogy az igé­nyes feladatokat a népgazda­ság minden ágazatában teljesí­teni tudjuk. — Nem szándékom minden­áron dicsérni a vezetőt — mondja Ján Hlavatý — de ő tényleg mindannyiunk példaké­pe. Számára nincs lehetetlen, ha kell, több napot is kinn tölt a szabad ég alatt pihenés nélkül. Közös cél A szocialista munkabrigád tagjai nem akarnak egy hely­ben topogni. A Zilinai Közleke­dési Főiskolán tanfolyamok ke­retében növelik szakképzettsé­güket. Nemrég végzett el egy ilyen tanfolyamot František Py­tel. Távollétében munkáját el­osztották egymás között. Miben kell keresnünk a mun­kához való felelősségteljes hoz­záállásuk, sikereik okát? Min­denekelőtt fejlett öntudatukban. Hisz négyen párttagok és jó példával járnak elöl. — Valóban öröm dolgozni egy ilyen kollektívában. Szin­te minden lépésnél észrevehető az emberek között az a köz­vetlen kapcsolat, amelyet sok helyen hiába keresünk. — Igen, így van ez — mond­ja Magda Jonesová. Amikor be­teg voltam, munkatársaim több­ször meglátogattak, virágot hoztak, és azt kívánták, hogy minél előbb újra közöttük le­hessek. Ez ugyan kicsiségnek tűnik, de hozzáteszem, hogy a jutalmakat, a prémiumokat is megosztjuk egymással, és így senki sem irigykedik a má­sikra. A kollektívát meglátogató idegen jól érzi magát körük­ben, s akaratlanul rá is átra­gad vidám hangulatuk, egész­séges derűlátásuk. így van ez jól. Azok a feladatok, amelye­ket a XV. pártkongresszus tű­zött ki a vasúti szállítás szá­mára, nagyon igényesek. Telje­sítésükben az összetartás, a jó­kedv a legjobb segítőtárs. FRANTIŠEK RISZDORFER Košice legújabb lakótelepe, amely a dargovi hősök nevét viseli, gyors ütemben épül. Ez elsősorban az épületszerelő munkacso­port jól megszervezett munkájának érdeme. Felvételünkön: Jú lius Jakab ismert szocialista munkabrigádja, amely a legjobbak közé tartozik. felvétel: Róbert Berenhaut) HKH8 1977. ív. iá.'* 4 Épiil az új kurszerü óvoda

Next

/
Oldalképek
Tartalom