Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-13 / 101. szám, szerda

Lángoló szív és férfias szó Á«tSMÜ DOLGOZÔÍNAK HELYTÁLLÁSA Az üzemi rádióból áradó ze­ne növelte a podbrezová! Ján Sverma Vasmű dolgozóinak de­rűs hangulatát. Itt ilyen módon köszöntik azokat a munkakol­lektívákat, amelyek teljesítik a 6. ötéves tervidőszak havi és negyedévi feladatait. Az acél­öntődé, a lemezhengerde, a csőhúzóműhely és a többi üzemrészleg fokozatosan jelen­tette: a feladatokat teljesítet­tük, ezentúl terven felül dolgo­zunk! — Örömmel hallgatjuk a ze­nét — mosolygott Anion Kole­nička mérnök, vállalati igazga­tó —, ám az elmúlt hónapok­ban bizony nem volt ilyen ró­zsás kedvünk! A kommunisták példamutatá­sára, szervezőképességére volt szükség, hogy minden vonalon serkentsük a munkakedvet — jegyezte meg Anion Prečúch, az üzemi pártbizottság elnöke. A kommunisták szép munkát végeztek. Vegyük például a fémhulladék kérdését. Ez a nyersanyag az acéltermelés szá­mára létfeltétel. Tudjuk, hogy a gyakorlatban mi a helyzet: sok helyütt nem akarnak meg­válni a régi berendezéstől, azt mondják, majd megjavítjuk, másutt pedig nem biztosítják a vashulladék elszállítását, vagy pedig a szállítás közben támadnak különféle bonyodal­mak és ennek következtében az acélgyár máris problémákkal küzd. — Ennek ellenére mégis két­szeresen túlteljesítettük a fé­mekkel való takarékoskodás tervét — mondja büszkén An­ton Kolenička —, természetesen ez nem ment az acél minősé­gének rovására. Bohumil Samek mérnök, igaz­gatóhelyettes ehhez még hoz­záfűzi: — Egy kissé gondolkod­ni is kell, nyitott szemmel jár­ni. Ennek köszönhető, hogy lehe­tővé vált a hiánycikknek számí­tó vasfémek megtakarítása. És olyan forrást is találtuk, mely­nek segítségével áthidalhatják a fémhulladék szállításakor időnként beálló zavarokat. Az üzem mögött egy régi elhagyott nyaralóhoz hasonló épület áll. — Nem nyaraló az! — mond­ja Pavel Sýkora, az üzemi szak- szervezeti bizottság elnöke. — Ez a régi gépház. A salakkal megrakott csilléket húzta ki az üzemből, amelyeket a völgyben ürítették ki. — Elődeink nem voltak na­gyon takarékosak — mondja a vállalti igazgató —, mi azonban az elmúlt évben ebből a hányó- ból több mint 33 000 tonna vas­hulladékot nyertünk. Anton Kolenička mérnök, Bohumil Samek mérnök, dr. Jo­zef Dvorský, Ján Greschner mérnök, Július Starke mérnök, Anton Prečúch az üzemi párt- bizottság elnöke, Pavel Sýko­ra, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke, Títus Kňažík, a SZISZ üzemi bizottságának elnöke, valamennyien kommu­nisták. A hányó kihasználási rendszerének javaslatát ők dolgozták ki. — Látják, mi teljesítettük az energiatakarékossági tervet — mondja Anton Kolenička, és szavaiból kiérződik a jogos büszkeség. 1976-ban — csupán egy év alatt — 1500 tonna tü­zelőanyagot takarítottak meg. Kemény az acél, amelyet a Siemens-Martin kemencék ter­melnek, az is, amelyikből csö­veket húznak vagy lemezeket sajtolnak. És ennek az anyag­nak a szilárdsága mintha az embereket is megedzette volna. Mert mint az acél, olyan ke­mény az ő akaraterejük, elhatá­rozásuk, hogy a feladatok tel­jesítéséből egy jottányit sem engednek. Senki sem hátrál meg az igényes feladatok előtt, legyen az Ján Purdek kommu­nista, az ecélgyártó részleg ve­zetője, a CSSZBSZ szocialista brigád vezetője és kollektívája, Ján Rosík mérnök, Ondrej ha­liak mester, kommunista és munkatársai, vagy Malej Pecník szocialista brigádja és a töb­biek. — Nem túloztam, amikor ki­jelentettem, hogy az emberek szinte összeforrottak a felada­taikkal — mondja Ladislav Kollár m.érnök, az acélmű ve­zetője. Ján Purdek művezető meg­toldja: — Azt mondják egye­sek, hogy hiszen csak acélról van szó, de mi tudjuk, ez a nyersanyag népgazdaságunk számára milyen jelenőségű. És mondhatom, mindnyájan örü­lünk, ha a tervet teljesítjük, ha ebből a nagyon szükséges fémből terven felül valamivel többet is tudunk termelni. Ez a „valamivel többet“ azt jelenti, hogy a bruttó termelési tervet 18 millió koronával, az árutermelési tervet 19 millió koronával túlteljesítették, emel­lett megtartották a termelés egész választékát és szinte sp lejt nélkül termeltek. A podbrezovái vasmunkások azonban gyártmányaik minősé­gével még így sincsenek meg­elégedve. — Bevezettük a komplex mi­nőségirányítási rendszert és a profilírozó vonal dolgozói, va­lamint a csőhegesztő munkásai bevezették a hibátlan munka rendszerét —■ mondja Pavol Sý­kora, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke.*1976. július 1. óta nem kaptunk egyetlen rek­lamációt sem és gyártmányaink túlnyomó többségét az első mi­nőségi osztályba sorolták. Szép látvány tárul elénk, amikor a gépek az izzó acél­ból csöveket húznak. Szinte megbabonázva tekintünk a lángba, amely a martin-kemen- céből árad és sugarával beara­nyozza az egész acélöntődét — minden olyan, mint egy bronz­ba öntött mesevilág. Kápráza­tos azonban az a láng is, amely közvetlenül nem látható. Ez a szocialista haza iránti szeretet lángja, amely ott lobog minden acélgyári munkás szívében. B. KÜCHAR NEMES CÉLOKÉRT A szocialista verseny hatása a termelésre * Megkönnyítik a munkát 1977. IV. 13. Ma már sehol sem képezheti vita tárgyát, hogy a szocialista brigádmozgalom a szocialista m un ka verseny k é tség te len ü 1 legtömegesebb és legnépsze­rűbb formája. Soha egyetlen korábbi versenyforma nem bi­zonyult ilyen közkedveltnek, tartósnak és hatékonynak. Az adatok tanúsága szerint a vállalatok, az üzemek és az intézmények 150 000 szocialista munkabrigádjában lelkes dol­gozóink közel 2 milliós serege éppen a mozgalomban találta meg azt a formát, amely vonzó és ösztönző számára, alkalmas alkotó kezdeményezése, sokirá­nyú törekvése érvényesítésére. A népszerű és az új elemeket magában hordozó mozgalmat azért is tekintjük a munkaver­seny legjelentősebb formájá­nak, mert hatékonyan segíti a munkához, a vállalathoz és a társadalomhoz fűződő szocialis­ta viszony fejlődését. A mozga­lom az őszintén gondolkodó, becsületes emberek nemes ér­zelmeire építve, a gondos, szor­galmas, fegyelmezett cselek­vést, az egyéni képességekben és a munkaközösségek össze­fogásában rejlő nem csekély alkotóerő kibontakozását szol­gálja. E megállapítás jogossá­gát az sem teheti kétségessé, hogy néhány üzemben laza a munkafegyelem, és — főleg az építő- meg a bányaiparban — még mindig magas az indoko­latlanul munkahelyet változta­tók száma. A legtöbb szocialis­ta munkabrigád tagjai azonban az ilyen negatív jelenségek el­len is szívós harcot folytatnak. Szocialista brigádjaink közel két évtizedes működésük so­rán igazolták, hogy a tisztessé­gesen végzett munka magát az embert is nemesíti, az egyén felemelkedése, életkörülményei­nek javulása csak az egész tár­sadalom gazdasági erejének nö­vekedésével valósulhat meg. Ehhez kapcsolódik újabban az a kezdeményezésük is, amely legfőbb gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink elérésére irányul. Ma — köztudomású — a ter­melési feladatokat illetően alapvető követelmény a gazda­sági hatékonyság és a minőség színvonalának növelése; a hang­súlyt nem a fizikai erőkifejtés­re, hanem a munka szellemi tartalmának növelésére helyez­zük. Tehát nem mennyiségi többletről van szó, hanem ész­szerű tevékenységről, az új iránti fogékonyságról, a koráb­bi eredményeket minőségileg túlszárnyaló munkakezdemé­nyezésről, amit a CSKP KB ötö­dik plenáris ülésének határo­zata is egyértelműen kihangsú­lyozott. Az elmondottakból adódik pártalapszervezeteinknek, a szakszervezet üz&mi bizottsá­gainak, nem utolsósorban pedig a vállalatok gazdasági vezetői­nek a feladata is, melyeknek, illetve akiknek az a legfőbb kötelességük, hogy a hatékony­ság előmozdítása váljék tuda­tossá a brigádok tevékenysé­gében. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkahelye­ken feltárják a brigádok szá­mára a hatékonyság fokozásá­nak lehetőségeit és tartalékait. Ugyancsak lényeges, hogy a kollektívák tagjainak gondolko­dásmódját ebben az irányban befolyásolják a gazdasági pro­paganda és az agitáció bevált eszközeinek segítségével. E nemes cél eléréséért tűz­ték zászlajukra a Trenčíni Ru­hagyár 01 sz. üzemegységének szocialista munkabrigádjai, amelyek az üzemi pártbizottság és a brigádok kommunista tag­jainak kezdeményezésére bene­veztek az egyre inkább tért hó­dító szaratovi versenymozga­lomba. Mit lehet várni a kol­lektívák új, magasabb fokú kezdeményezésétől? Elsősorban azt — jelentette ki meggyőző­en Soňa Haasová, a gyár lelkes igazgatónője —, hogy gyártmányaink esztétikai, hasz­nálhatósági, gazdaságossági és minőségi szempontból egyaránt állják majd a versenyt, és meg­nyerjék a vásárlóközönség tet­szését“. Az első negyedév el­teltével a mozgalom eredmé­nyeiből még nem lehet messze­menő következtetéseket levon­ni; annyi azonban már most is bebizonyosodott, hogy csökkenő irányzatot mutat a gyárból ki­kerülő leértékelt áruk mony- nyisége, arai — csupán három hónapot véve alapul — 438 000 koronával fokozta gyártmá­nyaik jövedelmezőségiét. A magasabb szintű szocialis­ta versenymozgalom derékha­dát zömmel az ipari munkás­ság alkotja. Közülük kerültek ki azok az ésszerűsítők, felta­lálók, akik az előző ötéves terv­időszakban a szocialista mun­kabrigádok hathatós támogatá­sa révén 20 milliárd 828 mil­lió értékkel gyarapították nép­gazdaságunkat. Példájukat a NOSZF 60. ju­bileumi évfordulója tiszteleté­re a népgazdaság más ágazatai­ban is mind többen követik, felajánlásaik következetes tel­jesítésével valóban kiérdemlik a társadalom elismerését. A szocialista munkabrigádok lel­kes tagjai, a becsületes mun­kásemberek azonban azt is jo­gosan teszik szóvá, hogy a fi­zikai munka tisztelete, a ter­melő-alkotó munka becsülete a közvélemény szemében mintha az utóbbi időben csökkent vol­na. Jogos kifogásuk, hogy egyes középszerű irodalmi mű­veket, továbbá ugyanilyen szín­vonalon álló színészeket, éne­keseket, sportolókat jobban is­merik az emberek, mint a ter­melőmunka legjobbjait, az ér­demekben gazdag szocialista brigádokat, az aranykezű szak­munkásokat, a jelentős újítá­sok és találmányok megalkotó­it. A közelmúltban számtalan szocialista munkabrigád és sok tagja kapott magas fokú ál­lami kitüntetést. Megérdemlik tehát, ha ezután az újságokban mi is bővebben írunk róluk. S20MBATH AMBRUS Új társadalom, új szokások Szocialista életmód ci csoiódbon 9 Gondok, problémák Szocialista életmód a családban címmel a Rudé právo a közelmúltban terjedelmes cikket közölt Miroslava Solcouá tollából. Alább a cikk lényegét ismertetjük. A XV. pártkongresszuson ki- 'tűzött követelményekkel össz­hangban pártszerveirik, a párt­sajtó és a pártpropaganda nagy figyelmet szentel a szocialista életmód problémáinak. Ez olyan életmód, amely a mun­kásosztály javára alakult ki, és amely ugyancsak a munkás- oszály veztésével valósul meg. Az életmódnak vannak olyan viszonylag önálló területei, amelyeket a társadalmi osztá­lyok, rétegek és az egyének társadalmi tevékenysége deter­minál. Kétségkívül ide tartozik az életmód formálódása a csa­ládban, amely az egyik legfon­tosabb társadalmi csoport. A családi élet látszólag olyan terület, ame­lyen korlátlanul érvényesül az egyén önálló elhatározása, akarata. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert a csa­lád csakúgy, mint minden más társadalmi csoport, a társada­lommal szorosan egybefonódik. Ami teljes mértékben magán­ügynek, egyéni területnek tű­nik, valóban nagyon is össze­függ a társadalom életével. A család egészen konkrét funkciókat tölt be. Nemcsak tagjai szükségleteinek kielégí­tését, biztosítja, hanem az egész társadalom igényeinek érvényesítését is szolgálja. Egyike a család funkcióinak a népesedési funkció, ez bizto­sítja a lakosság számának nö­vekedését. A család kulturális nevelési funkciója nemcsak a gyermekneveléshez szükséges anyagi feltételek megteremté­sét, hanem magát a családi ne­velést is felöleli. Nem kevésbé fontos a csa­lád gazdasági küldetése sem, amely még az előző funkciók­nál is szorosabban összefügg a társadalom gazdasági fejlő­désével, elsősorban az életszín­vonal alakulásával. A család funkciói realizálásának társa­dalmi jellegében nyilvánul meg a család és a társadalom dia­lektikus viszonya. A családi életmód tehát a kialakulóban levő szocialista életmód elvá­laszthatatlan része. A család és a társadalom viszonya lehető­vé teszi, hogy a család — asze­rint, hogyan teljesíti funkcióit és milyen életmódot folytat — vagy támogassa a szocialista életmód létrejöttét, vagy nega­tívan hasson ebben az irány­ban. Vegyük csak nagyító alá a család életmódjának egyik szempontját, a háztartási mun­kát. Elvégzésének módja és formája a kialakulóban levő szocialista életmód egyik ösz- szetevője, bár ezt az összefüg­gést a mindennapi életben nem mindig tudatosítjuk. Köztudo­mású, hogy a háztartási munka lehetetlenné teszi más tevé­kenységek kifejtését a család tagjai, főleg a nők számára, de a férj és a nagyobb gyerme­kek számára is. Ez az ellentét csak olyan társadalmi lehető ségek megteremtésével szüntet­hető meg, amelyek a háztartási munkák jellegét nagyüzemivé változtatják. A jelenlegi körül­mények közepette azonban a társadalomnak még nincs és nem is lehet meg az anyagi eszköze, sem a megfelelő mennyiségű munkaereje a la­kossági szolgáltatások ekkora méretű fejlesztéséhez. Ezért a családon belül olyan magatar­tásformák létrejöttét kell elő­segíteni, amelyek lehetővé te­szik a szocialista életmód ér­vényesülését a családon belüli kapcsolatokban. Az a cél, hogy újra felosztódjon az a hagyo­mányos családon belüli mun­kamegosztás, amely a régi tár­sadalmi munkamegosztás hatá­sára a háztartás vezetését a nő vállára rakta. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a háztartási munkának ez az újrafelosztása — a csa­lád egyes tagjai köüött — nem a végleges megoldás, mert a reális megoldás a család kö­rén kívül keresendő. Minden­esetre még ez a mai részmeg­oldás is nagy lépést jelent elő­re annak az ellentétnek a fel­számolásában, amely a kister­melői háztartási munkaforma érvényesülése miatt csökkenti a nő szakmai teljesítményét a társadalmi élet szférájában. A szocialista életmód részleges és végleges kialakí­tása szempontjából ez a meg­oldás átmeneti jellegű. Lehet, hogy úgy tűnik: a dolog kárá­ra megy, ha a nő eddigi meg­terhelése helyett a jövőben — bár kisebb mértékben — nem­csak a nő, hanem a család töb­bi tagjai is viselik a háztar­tási munka terhét. Tudatosíta­nunk kell azonban, hogy a ház­tartási munkának a kisterme­lési formáról a nagyüzemi for­mára való átállítása — ame­lyet: már Lenin elengedhetet­len követelményként tartott számon a szocialista társada­lom felépítése szempontjából — nem valósulhat meg egy csapásra, egyik napról a má­sikra, Ez ugyanis a társadalmi munkaszervezés magasabb fo­kozatának kialakításával, a ré­gi munkamegosztásnak újjal való helyettesítésével függ szo­rosan össze. Ez hosszan tartó és bonyolult folyamat, törté­nelmileg új életmód létrehozá­sának folyamata. A saját családi környezet ki­alakítására irányuló törekvés kétségtelenül pozitívan hat a házastársi kapcsolatok formá­lására is. Ezért nem véletlen, hogy államunk szociálpolitiká­ja támogatja a fiatal házaspá­rok ez irányú törekvését. A korábbi társadalmak egyike sem biztosított annyira előnyös gazdasági feltételeket az újonnan alakult családok­nak, mint a szocialista társa­dalom. Fontos azonban, hogy a család ne rekedjen meg a kényelmes környezet létreho­zásánál, hogy az erre irányuló törekvés ne váljon életének egyetlen értelmévé. Ahol a család alárendeli egész élet­módját a tervékenység egyet­len fajtájának, pl. a fogyasz­tásnak, ott csorbát szenved a család többi funkciója, sőt, ez még nem minden: a többi tevé­kenység is a fő tevékenység céljait fogja szolgálni. Az élet új társadalmi formái­nak elsajátítása bonyolult fo­lyamat, az egyéni érdek a tár­sadalmi érdek keretében ala­kul, de sohasem az utóbbi ro­vására. Olyan emberi életmód elsajátítása a célunk, amely nemcsak lehetővé teszi, hanem megsokszorozza az emberi ak­tivitást. Ebből a nézőpontból aztán a tárgyak mint fogyasz­tási eszközök már egészen más szerepet töltenek be. A fo­gyasztási javak az ember életében csak eszközül szolgál­nak arra, hogy különféle te­vékenységeket fejtsen ki, ily módon elégítse ki egyéni ér­deklődését, fejlessze képessé­geit. Ezzel az egyéni fejlődés­sel teljesedik ki és valósul meg a társadalmi méretekben vett fejlődés is. A szocialista életmód kiala­kításához szükséges objektív feltételek megteremtésével együtt ma nagyon sürgető fon­tossággal kerül előtérbe a szocialista életmód öntudatos kialakításának követelménye. A személyiség teljes kifejlődésének biztosítá­sa azt jelenti, hogy olyan fel­tételeket és anyagi körülmé­nyeket kell teremteni, amelyek elősegítik a szocialista életmód formálását. Mindez azt jelenti, hogy cél­tudatosan olyan életmódot kell kiépíteni és fejleszteni, amely nemcsak társadalmi szinten, szocialista jellegű, hanem konkrét formáit és megnyilvá­nulásait tekintve a családban is. És ehhez lehetőségeinkhez mérten mindannyiunknak tevé­kenyen hozzá kellene járul­nunk. (dp)

Next

/
Oldalképek
Tartalom