Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-01 / 90. szám, péntek

Korán kell kezdeni A cél- és a valóságelemzés kölcsönösen feltételezi egy­mást. Nyilvánvaló cél, hogy már az alapiskolában meg kell kezdeni a társadalmi szükség­letnek megfelelő érdeklődés­felkeltést bizonyos foglalkozá­sok iránt. Erre törekszik mind­egyik pedagógus és a gyerme­két okosan szerető szülő. A ma­ga sajátos módszereivel ezt a törekvést támogatja a pionír­mozgalom is. Mindhárom neve­lési tényező összhangban, az adott valósághelyzetnek meg­felelően. A Galántai Alapiskolában az Idén 82 kilencedikes és 12 nyol­cadikos tanuló pályaválasztásá­nak, illetve továbbtanulásának problémáival foglalkoztak. Si­pos Béla igazgató előtt már he­tek óta ismert a jelentés, me­lyet Onódi József, a pályavá­lasztásért felelős pedagógus ké­szített: a kilencedikesek közül 8 jelentkezett gimnáziumba, 22 szakközépiskolába (közülük 20 ipari szakközépiskolába!), 42 ipari szaktanintézetben tanul majd tovább, tízen munkát vál­lalnak (közülük nyolcán ipari üzemben) alapiskolai tanulmá­nyuk befejezése után. A nyol­cadikosok közül tíz gimnázium­ba, kettő pedig gépipari szak- középiskolába jelentkezett. Az iskola igazgatósága, tan­testülete úgy értékeli ezt a je­lentést, mint eredményt, a he­lyes pályaválasztásra nevelés eredményét. Az igazgató véle­ménye szerint ezt csak egyetlen probléma módosíthatja, változ­tathatja meg: ha a szakközép- iskolába jelentkezőket helyszű­ke miatt nem veszik fel. Ha a cél- és valóságelemzés szempontjából vizsgáljuk meg ezt a jelentést, megállapíthat­juk: a társadalmi szükséglet­nek megfelelően, főleg a tech­nikai foglalkozások iránt kel­tettek érdeklődést az iskola pe­dagógusai, vagyis jól irányítot­ták a pályaválasztást. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy le kel­lett küzdeni olyan „divatos“ felfogást is, hogy a lányok kö­rében átmenetileg kialakult né­zet szerint legjobb a szolgálta­tásokban dolgozni, fodrászként, elárusítóként. jó kocsolatot teremtettek az iskola pedagógusai a szülők­kel is a pályaválasztási prob­lémák megoldása érdekében. A 6—9. osztályokba járó tanulók fele vidéki, bejáró, tehát a Szülők Akadémiája elnevezésű előadássorozatot — mely 6 elő­adásból, megbeszélésből állt — úgy szervezték meg, hogy a körzet falvaiban, a szülők lak­helyén került sor az előadá­sokra. Mészáros Ferdinánd, a szülői munkaközösség elnöke lelkes közreműködésével segí­tett a pedagógusoknak. A pionírcsapat is hozzájárult a maga módján az eredmény eléréséhez. Hogyan? Erről Cse- mez Ildikó csapatvezetővel és Krč Józsefné pedagógussal, a csapat tavalyi vezetőjével be­szélgettünk. Elmondták, hogy a szakkörök tevékenységének megszervezésével törekedlek az iskolai nevelőmunka során ki­alakult tulajdonságok, magatar­tási normák, készségek elmélyí­tésére, megszilárdítására. Az ifjú fényképészek, az ifjú tech­nikusok, természetbúvárok és csillagászok körének tevékeny­ségére hivatkoztak. A pionír- csapatnak 428 tagja van, bele­számítva a szikrákat is. Közü­lük választotta ki Valábek Mi­hály pedagógus azokat, akik érdeklődést tanúsítottak a bar­kácsolás, a technikai jellegű foglalatosság, a modellezés iránt. Az ifjú technikusok egyik legtevékenyebb köre a hajómodellezőké. Tízen vannak. Munkájuk érdekes, bár koránt­sem olyan látványos, mint a szavalóké vagy a táncosoké. Hasonló a helyzet az ifjú ter­mészettudósok körében, mely­nek 22 tagja van. Vezetőjük Bottka Lajos biológia szakos tanító. Egyébként ennek a kör­nek a tagjai a legutóbbi ve­télkedőn szép helyezést értek el: járási szinten a második he­lyen végeztek. A pályaválasztás cél- és va lóságelemzéséhez tartozik az a tény is, hogy a szükséges he­lyiségek hiánya, nehezíti az érdeklődésfelkeltést. Nem köz­vetlenül, csak közvetve, de bi­zony gondot okoz, hogy az ilyen nagy létszámú pionírcsa­patnak nincs saját klubhelyisé­ge. Jó az iskola tanítási és szemléltető segédeszközökkel való ellátottsága, hiszen azok értéke 543 000 korona. De nyi­tott kérdés: vajon jól és idejé­ben, megfelelően tudják-e al­kalmazni ezeket az eszközö­ket, ha nincsenek szaktanter­mek, és mindössze 45 négyzet- méternyi területen tárolják, raktározzák ezeket a drága esz­közöket? Tisztelet és hála azok­nak a tanítóknak, akik mégis megoldják az alkalmazás prob­lémáját. Ogy rendszeresítették a pio­nírokkal való foglalkozásokat, a szakköri tevékenységet, hogy már a tanév elején eldöntöt­ték: az órák beosztása, az óra­rend olyan legyen, hogy keddi és csütörtöki napokon, a dél­utáni órákban sor kerülhessen ezekre a foglalkozásokra. így alakult ki, hogy az iskola és a pionírcsapat teljes összhang­ban, egyetértésben, a feladatok tervszerű és állandó egyeztetésé­vel dolgozik a cél érdekében. Mit terveznek? Az igazgató és a csapatveze­tő egyaránt hangsúlyozzák: ko­rán kell kezdeni az érdeklő­désfelkeltést, nem a nyolcadi­kosok és kilencedikesek köré­ben, hanem sokkal korábban. Ennek megfelelően a jövő tan­évben növelni fogják a techni­kai jellegű szakkörök számát. Tudatában vannak annak, hogy nem könnyű feladat ez, mert sokkal igényesebb munkát kö­vetel, mint más jellegű szak­körök megszervezése. Nem könnyű az anyagi feltételek megteremtése sem, hiszen ha csak tíz pionír számára megfe­lelő barkácsfelszerelést, anya­got akarnak biztosítani, jelen­tős kiadással kell számolniuk. És az eredmény: nem olyan látványos, mint a szavalok, a táncosok vagy az egyébként ne­ves és országosan is ismert énekkar fellépése után. Mégis vállalják a feladatot. Nern holnap, nem jövőre, de a későbbi évek során az élet bizonyítani fogja: vállalásuk érdeme nyilvánvaló. Persze, az igazán modern pedagógusok, a gyermeküket okosan szerető szülők és mi mindannyian, akik vigyázó tekintetünket a jövő felé irányítjuk, már ma helye­selünk: igazuk van, a munkára, az életre nevelést korán kell kezdeni. HAJDÜ ANDRÄS A tanító néni lassan ta- golva a szavakat kérde­zi: — Ki tudott szép megoldást találni a házi feladatnak adott példára? Az Ipolybalogi Alapiskola el­ső osztályában többen is jelent­keznek. A hátul ülő szőke fiút szólítja fel Cseri Emília tanító­nő. — Anyukának van otthon két vázája. Az egyik váza üres, a másik vázában tíz virág van. — Hány virága van tehát anyukának? — mutatja föl a könyvben található virágos- vázás képet Cseri Emília. — Tíz virága. Körkép Remák Istvánná, a Bieli (Bé- lyi) Alapiskola matematika szakos tanítója: — Feltétlenül szükséges volt a matematikaoktatás korszerű­sítése, a halmazelméleti okta­tás bevezetése. A gyerekek az­előtt csak írták a számokat a táblára, összeadtak, kivontak; meglehetősen egyhangúvá vált ezáltal az óra. Nehéz volt le­kötni a kis elsősök figyelmét. — A terebesi járás tanítói között milyen volt a hangulat, hogyan fogadták e módszer be­vezetését? — Annyit mondhatok, hogy a többség örömmel járt a tan­folyamokra, figyelemmel kísér­te az előadásokat, és érdekelt mindannyiunkat ez a számunk­ra is új „tantárgy“. Én nagyon szeretem az újat, ami ebben az esetben egyszerűbb, könnyebb, érthetőbb és logikusabb is. —• Mennyire vannak ellátva segédeszközökkel? — Amit nem kaptunk meg a járási vagy a kerületi szervek­től, azt mi magunk készítjük el. Például felvázolhatom az egyik tanítási óra lefolyását: egy hatalmas méretű papírt le­tettem a földre, és utakat, út­kereszteződéseket rajzoltam rá. Elhoztam otthonról a fiam kis autóit és ezekkel „közleked­tünk“. A gyerekek körülállták a papírra rajzolt ábrát, és azon szemléltetve magyaráz­tam: a személyautók az egyik halmazba, az autóbuszok a má­sik halmazba, a teherautók a harmadik halmazba tartoznak. Nagyon megragadta őket, köny- nyen megértették. Az Ipolybalogi Alapiskolában Cseri Emília tanítónővel be­szélgetek. — Én nagyon megörültem — kezdi a tanítónő —, hogy vég­re új formában fogjuk oktatni a matematikát, mivel már hu­szadik éve tanítom ezt a tan­tárgyat az első osztályban. Meg most már egy félév eltel­tével a gyerekeknél is azt ve­szem észre, hogy ezzel a mód­szerrel sokkal gyorsabban és eredményesebben történik az oktatás. A kicsiket lekötik a rajzok, ábrák, papírból, mű­anyagból készített figurák — játszva tanulnak. Egyébként itt nálunk az elsősöknek nem volt teljesen ismeretlen a halmaz- elmélet, mivel az óvodában már hasonlóval foglalkoztak. — Ogy hallottam, a szülők részéről voltak nemtetsző han­gok ... — Hát bizony eleinte a szü- lök is fejcsóválva néztek az új tankönyvekre és alig értet­ték azokat a szavakat — hal­maz, metszet, unió —, amelye­ket a gyermek megtanult az is­kolában, így nem is tudtak ne­ki segíteni a tanulásban. Ami­kor eljöttek szülői értekezlet­re, leültek gyermekük helyé­re a padokba, és nekik is el­kezdtem magyarázni, hogy két halmaz egyesítése az unió ... Molnár Barna, a nagykürtöst járás halmazelméleti matemati­ka szakos lektora így nyilat­kozott: — Két évvel ezelőtt engem szemeltek ki a járás matema­tika szakos tanítói közül, hogy néhány kollégával együtt meg­ismerkedjünk az új módszerrel, és a későbbiek folyamán to­vábbképezzük a járás tanítóit. Az első napokban mi is idegen­kedve, félve néztünk a hal­mazelméleti oktatásra, de idő­vel annyira megszerettük, hogy két idős kolléganő, akiknek eb­ben a tanévben kellett volna nyugdíjba menniük, tovább ma­radt még. — Hasznosnak tartja a ma­tematikaoktatás e formára va­ló korszerűsítését? — Szerintem épp ideje volt, hogy változtassunk a hagyomá­nyos módszereken. Ezzel a hal­mazelméleti oktatással sokkal könnyebben és hatékonyabban elsajátíthatók a matematika alapjai, a gyerekeket gondol­kodásra, logikus következte­tésre neveli. A legkedvesebb óra Végigültem jó pár matemati­kaórát. Meglepett, hogy a hat­éves gyerekek mennyire aktí­vak, figyelmesek. Sőt, így nemcsak a számok puszta tudo­mányával ismerkednek, de a tárgyakkal, az állatokkal, az őket körülvevő világgal is: sokféle elemből alkotnak hal­mazokat, ezeket cserélgetik, váltogatják. Már amennyire ezekkel a csöppségekkel lehet beszélni, én megpróbáltam. A válaszok arra vallanak, hogy egyik legkedvesebb órájuk a matematika, s ezt, ugye, furcsa hallani még egy kis elsős szá­jából is? ZOLCZER JÁNOS Valábek Mihály tanító segítségével hajómodellt készít Lénárt La­jos, a galántai alapiskola VI. B. osztályának tanulója (A szerző felvétele) IC e d v e s e íj is matematikaórák Gyakran hallani olyan véle­ményeket, hogy az operett nem felel meg a mai embér ízlé­sének, régimódi, úgymond már halott műfaj, amelyet lassan kiszorít a színpadokról a mo­dernebb musical. Akik ismerik Gejza Dusík érdemes művész nevét és mű­veit, bizonyára nem értenek egyet ezzel a valójában hely­telen nézettel. A Trnava melletti Zavarból származó zeneszerzőt diákévei­ben az orvosi pálya vonzotta, tanulmányait azonban hamaro­san abbahagyta, hogy Bécsben, az operett hazájában (Eugen Zádor professzornál) a zené­nek szentelhesse minden ide­jét. A fiatal zenész ebben az európai világvárosban ismerte meg közelebbről ezt a műfajt. Első operettjét, Az ezerszínű szerelmet 1935-ben, a tanulmá­nyai befejezése előtt mutatták be a bratislavai Szlovák Nem­zeti Színház színpadán. A harmincas években, Bra­tislavában jobbára csak oszt­rák és cseh operettművek ke­rültek színre. Ebben az idő­ben jött vissza Bécsből a fiatal Gejza Dusík, hogy úttörő mun­kásságával részt vegyen a szlovák operettirodalom meg­teremtésében. Habár a zene­szerző gyakran kénytelen volt alkalmazkodni a kor ízlései­hez, műveiben mégis érezhető a szlovák népzene sajátos rit- mikájának és melodikájának hatása. Ihletének ez a forrása teszi műveit olyan népszerűvé. A Szlovák Nemzeti Színház zenés színpadán akkortájt ki­váló énekesgárda működött; olyanok mint Mária Ceszányi- oyá, Mária Kišoňová-Hubová, Štefan Hoza, Janko Blaho és mások. Ezek a nagyszerű elő­adóművészek újabb operettek komponálására ihlették a szer­zőt. Első hanglemezfelvételei is Janko Blaho és Štefan Hoza közreműködésével készültek. Gejza Dusík a harmincas évek végén írta a Kék rózsa című művét, az egyik legsike­rültebb szerzeményét. Az ope­rettet évekig nagy sikerrel ját­szották nemcsak a Szlovák Nemzeti Színház színpadán, hanem bemutatásra került ha­zánk minden jelentősebb ope­rettszínházában, sőt külföldön is, a Ném?t Demokratikus Köz­társaságban és Jugoszláviában. A bécsi és a prágai operet­tek hatására Gejza Dusík gyak­Gejza Dusík hetvenéves ran egzotikus témákhoz is nyúlt. Az Idegen lobogók alatt című operett cselekménye pél­dául Indokínában játszódik, a Rio Grande i karnevál viszont dél-amerikai hangulatot idéz fel a nézőben. Az utóbbi mű­véért 1964-ben elnyerte a Mi­kulás Schneider-Trnavský díjat. A felszabadulás utáni évek­ben az alkotó még közelebb került a ma emberéhez. Meg­változott szerzeményeinek for­mai felépítése; több bennük a táncszám, nagyobb szerepet kapott az énekkar is, a cselek­ményük többnyire a jelenben játszódik, s a népzene hatása még érezhetőbb, mint korábbi műveiben. Ezt a hatást legjob­ban Az aranyhal és a Fazekas­bál — Pavol Braxatoris szö­vegkönyvére írt művei — tük- lözik. A Fazekasbál zenéjének népi színezete kiválóan idézi a szlovák nép nemzeti öntu­datra ébredésének korát. Ezt az operettjét sikerrel játszotta a kijevi Állami Operettszínház együttese is. Gejza Dusíknak oroszlánré­sze van a szlovák táncdal meg­teremtésében is. Sok ismert da­lát az emberek annyira meg­kedvelték és a sajátjuknak érezték, hogy ma már népdal­ként él a köztudatban. Ezek közé tartoznak a Szülőföldem, a Kérjük meg a csillagokat vagy a népszerű Kis falum a völgyben című dalok is. Az utóbbi előadója a minap el­hunyt František Krištof Vese­lý volt, aki évtizedeken át az odaadó jóbarát lelkesedésével énekelte Gejza Dusík szerze­ményeit. Operettmuzsikájának egy- egy dala gyakran slágerré vált. Ezek a dalok — a mai tendenciától eltérően, amikor az operettzene és a táncdal élesen elkülönül — dallamos­ságukkal gazdagították, színe­sítették a szlovák táncdaliro- dalmat. Dusíknak sok táncda­lát vették fel hanglemezre, s legjobb énekeseink, mint Gab­riela Hermelyová, Bea Littman- nová, Melánia Olláryová és Jo­zef Kuchár adták elő külön­böző rendezvényeken. A fiata­labb táncdalénekesek közül Karol Duchofí és Jana Kociano- vá műsorán szerepel gyakran egy-egy Dusík kompozíció. Érdekességként említsünk meg egy adatot: 1950 és 1970 között a hazai és külföldi pia­con több mint egymillió Dusík- hanglemez kelt el. Szerzemé­nyei kedvező fogadtatásra ta­láltak Bulgáriában, az Ukrán SZSZK-ban, Jugoszláviában és ismerik őket Kanadában és az Egyesült Államokban is. Gejza Dusík zenéje könnyed­sége és dallamossága révén vált közkedveltté; operettjeinek vonzó cselekménye és hangu­lata magával ragadja a közön­séget. A komponistát a szlo­vák operett- és tánczene meg­alapításában szerzett érdemei­ért 1962-ben az érdemes mű­vész címmel tüntették ki. SCHLOSSER KLÁRA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom